id
stringlengths 1
7
| revid
stringlengths 1
8
| url
stringlengths 37
43
| title
stringlengths 1
219
| text
stringlengths 0
1.27M
|
|---|---|---|---|---|
2029647
|
345665
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029647
|
Radnai Béla (orvos)
|
Radnai Béla, születési nevén "Radnay Béla Károly Antal" (Budapest, 1912. június 11. – Budapest, 1990. december 19.) patológus, egyetemi docens, az orvostudományok kandidátusa (1968).
Élete.
Radnai Béla (1873–1923) szobrászművész és Kurucz Margit fiaként született. Középiskolai tanulmányait 1922 és 1930 között a Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Gimnáziumban végezte. 1936. november 7-én a Pázmány Péter Tudományegyetemen avatták orvosdoktorrá.
1936 és 1949 között a Szent László Kórház Proszektúrájának segédorvosa, 1944-től alorvosa, 1949 és 1951 között a Bajcsy-Zsilinszky Kórház kórboncnok főorvosa, 1951 és 1978 között az István Kórház Kórbonctani-Kórszövettani Osztályának vezetője volt. 1946-ban kórbonctani és kórszövettani vizsgálatokból szakorvosi képesítést szerzett.
1943 és 1950 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának I. sz. Kórbonctani Intézetében díjtalan, majd később díjas egyetemi tanársegéd volt. 1971-ben címzetes egyetemi docenssé nevezték ki.
Mintegy 60 tudományos közlemény szerzője, az Orvostovábbképző Intézet szakorvosképzés előadója, az Egészségügyi Tudományos Tanács Patológiai és Onkológiai Bizottságának tagja, az Egészségügyi Szakszervezet Patológus Szakcsoportja vezetőségének tagja, a Dél-Pesti Orvosetikai Bizottság elnöke volt.
|
2029650
|
123131
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029650
|
Arlington bárója
|
Az Arlington báró cím az angol főnemesség része, amelyet 1665. március 14-én hoztak létre John Bennet, Ossulston öccse, Henry Bennet részére. Henry Bennet az Arlington gróf címet 1672-ben kapta, a cím al– vagy mellékcíme a Thetford vikomt cím volt. A bárói cím női ágon is örökölhető volt. A grófi címek általában kizárólag férfi ágon örökölhetők, ám a grófi címet létrehozó rendelkezés az Arlington grófja örökését női ágon is lehetővé tette, ritka kivételként.
Henry Bennet egyetlen örököse Isabella lánya volt, akit gyerekkorában hozzáadtak a király törvénytelen fiához, Henry FitzRoyhoz. A férfi Euston grófja, majd Grafton hercege lett.
Isabella Bennet mindkét címet fia, Grafton második hercege örökölte. A kilencedik herceg halálával az Arlington grófja és az Arlington bárója cím alvó állapotba került, míg a hercegi cím tovább öröklődött. Amikor a kilencedik herceg egyik testvérének a lánya, Jennifer lett az egyedüli örökös, kikérte a bárói címet, amit az uralkodó – a szükséges vizsgálatokat lefolytatva – megadott számára. Az Arlington gróf cím alvó cím marad, amíg az örökös-ág ki nem hal vagy sikerrel ki nem kéri valaki a címet.
A cím területi megjelölése az első birtokos születési helyére, Harlingtonra (London) utal, amelyet akkoriban Arlingtonnak is hívtak.
Henry Bennet, Arlington grófja KG.
Henry Bennet, Arlington 1. grófja (~1618 – 1685. július 28.) angol politikus, II. Károly király bizalmasa és a kor egyik meghatározó külügyi irányítója volt. A Westminster Schoolban, majd az oxfordi Christ Church College-ban tanult, ahol kitűnt tudományos és költői tehetségével. Az Angol polgárháború idején a királypártiak oldalán harcolt, sebesülést szerzett, majd a királypárti vereség után Franciaországba és Itáliába utazott. 1654-ben csatlakozott az emigrációban élő királyi családhoz, és hamarosan a száműzött Jakab yorki herceg (a későbbi II. Jakab) titkára lett.
A restauráció után 1661-ben kinevezték a királyi pénztár őrévé (Keeper of the Privy Purse), és gyorsan kegyence lett. 1662-ben külügyekkel foglalkozó államtitkárrá nevezték ki, noha parlamenti tapasztalata csekély volt, Callington képviselőjeként soha nem szólalt fel. Fontos szerepet játszott a második angol–holland háború (1665–1667) kirobbantásában és az 1667-es Smyrna-flotta elleni támadásban. 1670-től a híres CABAL-minisztérium tagjaként vett részt bizalmas döntéseiben, többek között a titkos doveri szerződés megkötésében, amely a király titkos áttérését irányozta elő a katolikus hitre.
Bennet politikáját nem annyira elvek, mint inkább személyes érdekei irányították. Kezdetben a katolikusokkal szembeni türelmet támogatta, később azonban, politikai helyzetének javítása érdekében, protestáns oldalon keresett szövetségeseket. 1674-ben a parlament alsóháza korrupcióval, katolicizmus támogatásával és hivatali visszaéléssel vádolta meg, de az elmozdítását célzó indítvány elbukott. Bár hivatalát megtarthatta, befolyása jelentősen csökkent, és az államtitkári posztot a Lord Chamberlain posztjára cserélte az uralkodó.
Későbbi éveiben politikailag elszigetelődött, nevetség tárgyává vált a királyi udvarban. 1681-ben Suffolk hadnagya lett, de érdemi hatalma már nem volt. 1685-ben hunyt el birtokán, az általa jelentősen bővített Euston Hallban. Címét és vagyonát egyetlen gyermeke, Isabella örökölte, aki törvénytelen fiával, Henry FitzRoy-jal kötött házasságot.
Jennifer Jane Forwood (1939–), 11. Arlington bárónő.
Jennifer Jane Forwood (1939–) Grafton 9. herceg a testvérének a lánya. A herceg halálakor az Arlington grófja cím a Thetford vikomt alcímmel együtt megszűnt, mert nem volt férfi örökös. Az Arlington báró cím alvó állapotba került, mert két női örököse is volt.
1999 májusában, kikérte az Arlington bárói címet alvó állapotából. A királyi udvar elvégezte a szükséges vizsgálatokat és az uralkodó elismerte Arlington bárójának. A Peerage Act 1963 rendelkezései alapján 1999. május 27-én foglalta el helyét a Lordok Házában, ahol 1999. november 11-ig maradt, amikor a House of Lords Act 1999 hatályba lépett. Egyetlen felszólalására férje halála után, 1999. október 18-án került sor, a közlekedési miniszterhez intézett kérdések során a gyorshajtás témájában, egy olyan beszédben, amelynek megírásában férje segített.
Lady Arlington, miután sikerrel visszaállíttatta az ősi bárói címet maga számára, tréfás kérdést kapott Anthony Gueterbock, bárótól, mely szerint jól felkészült-e arra is, hogy kérje az Arlington grófi cím helyreállítását, mivel azok egyik társrész-örököse. A válasz nem ismert, de a felvetés jogos. Az alvó bárói címek felébresztése gyakori eset, míg magasabb alvó címből jóval kevesebb van, és azok megítélése sokkal bonyolultabb – és a kérelmező számára költségesebb – eljárás. Az is lehetséges, hogy a grófi címet – az szokásjog miatt – nőként nem kívánta kikérni, ám fia, amikor örökli a bárói címet, ezt megteszi.
Ő volt az utolsó olyan bárónő, aki egy írásos meghívással létrehozott bárói címet hozott ki alvó állapotból akkor, amikor az örökletes főrendeket automatikusan megillette a Lordok Házában való részvétel joga.
Jennifer 1965-ben feleségül ment Rodney Simon Dudley Forwood kapitányhoz, két fiuk született, a cím jelenlegi örökösei.
Patrick John Dudley Forwood (1967–) és James Roland Nelson Forwood (1969–).
|
2029651
|
140516
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029651
|
Pszeudoepigráf művek
| |
2029653
|
140516
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029653
|
Pszeudoepigráfia
| |
2029654
|
140516
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029654
|
Esszénus
| |
2029655
|
310677
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029655
|
Brendan Fletcher
|
Brendan Fletcher kanadai színész.
Először gyermekszínészként szerzett elismerést: a "Little Criminals" című tévéfilmben való színészi debütálásáért Gemini-díjra jelölték, a "Caitlin's Way" című tévésorozatban játszott szerepéért pedig Leo-díjat nyert.
Fletcher elsősorban problémás, excentrikus vagy zűrös karakterek alakításáról ismert, ezért karakterszínésznek számít. Olyan nagysikerű filmekben szerepelt, mint a "Tideland", a "Freddy vs. Jason", az "Edwin Boyd" , "A visszatérő" és a "Vérapó". Uwe Boll "Rampage" trilógiájában főszerepet kapott, a tömeggyilkos Bill Williamsont alakítva. A "Smallville", az "Odaát", a "The Pacific – A hős alakulat", a "Bűnös utakon", a "Hell on Wheels – Pokoli vadnyugat", a "Szirén" , "A zöld íjász" és a "Superman és Lois" című sorozatokban is feltűnt.
Élete.
1981. december 15-én született a kanadai Comox Valleyben, Brit Columbiában.
Pályafutása.
Színészi debütálása 1995-ben történt a CBC televíziós filmjében, a "Little Criminalsben", amelyért Gemini-díjra is jelölték. Filmes munkái közé tartozik a "Tideland", a "Freddy vs. Jason", a "Két testben – Elszabadulva", a "Két testben – Újra és újra", "The Five Senses", "Air Bud", a "Rampage" trilógia, "Tizennyolc", valamint a "Law of Enclosures". Pattersont (becenevén "Stink") alakította a "The Adventures of Shirley Holmes" című sorozatban, Eric Andersont a "Caitlin’s Way"-ben, illetve Max szerepében tűnt fel az "Odaát" egyik epizódjában, valamint a "Smallville" nyolcadik évadában, mint Rudy Jones. Ő alakította PFC Bill Leydent az HBO "The Pacific – A hős alakulat" című minisorozatában, amely számos rangos elismerést kapott, köztük egy Peabody-díjat és nyolc Primetime Emmy-díjat.
Fletcher számos alkalommal dolgozott együtt Uwe Boll rendezővel, kezdve a 2002-es "Kilenc áldozat" című filmmel, majd a rendező ellentmondásos "Rampage-trilógiájában" a tömeggyilkos Bill Williamsont formálta meg. Visszatérő vendégszerepet kapott a "Hell on Wheels – Pokoli vadnyugat" című western drámasorozatban, és mellékszerepet játszott a "Cardinal" bűnügyi drámasorozatban. A kritikusok által elismert 2015-ös "A visszatérő" című westernfilmben Leonardo DiCaprio és Tom Hardy oldalán tűnt fel.
Fletcher számos elismerést kapott alkotásaiért, összesen 4 Gemini-díj, 4 Leo-díj és 2 Genie-díj jelölést szerzett. Ebből 2 Gemini-díjat, 1 Leo-díjat és 1 Genie-díjat nyert.
2018 szeptemberében Stanley Dovert játszotta "A zöld íjász" hetedik évadában.
2021-ben Fletcher alakította Arlen Scarlettet a "Joe Pickett" című tévésorozatban.
Filmográfia.
Film.
Rövidfilmek
|
2029656
|
123131
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029656
|
Arlington grófja
| |
2029657
|
140516
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029657
|
Apokrif iratok
| |
2029660
|
27309
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029660
|
Zakspeed 861
|
A Zakspeed 861 egy Formula–1-es versenyautó, melyet a Zakspeed csapat versenyeztetett az 1986-os Formula–1 világbajnokság során, valamint 1987-ben is néhány futamon. Pilótái 1986-ban Jonathan Palmer és Huub Rothengatter voltak, 1987-ben pedig Christian Danner és Martin Brundle.
Áttekintés.
A Zakspeed csapat egyedülálló volt sok tekintetben, többek között abban, hogy a kasztnin kívül a motort és a váltót is ők maguk építették. Lehetőségeiket behatárolták a szűkös anyagi körülmények, még a West cigaretta szponzori támogatása ellenére is. Az 1500/4 megjelölésű soros négyhengeres turbómotor körülbelül 850 lóerőt tudott, amellyel messze elmaradt az élmezőnytől.
A 861-es az előző évben használt 841-es modell átalakításával készült. Csökkentettek az össztömegen (bár a kasztni még így is túlsúlyos volt), az előírásoknak megfelelően kisebb üzemanyagtanknak köszönhetően pedig az autó is kisebb lehetett, amivel javult a leszorítóerő és a tapadás is. Kezdetben acélbetétes fékekkel versenyeztek, majd szezon közben ők is szénbetétesre váltottak.
Eleinte továbbra is egy versenyzővel terveztek, de a harmadik futamtól megérkezett kettes számú versenyzőnek Rothengatter, aki szponzori pénzeket hozott magával. Egész idényben messze voltak a pontszerzéstől, legjobb eredményük két nyolcadik hely volt. 1987-re is továbbvitték az autót, amíg az új modell el nem készül, és ezután tartalékautóként funkcionált. Szükség is volt rá, mert Brundle összetörte a 871-est Detroitban, és ezért ebbe ült be - sajnos a versenyen turbóhiba miatt kiesett.
Habár Rothengatter pénzt hozott magával, mégsem javult a csapat helyzete, mert a kétautós felállás miatt a költségek is megnőttek, emiatt nem tudtak fejleszteni, és tesztpilótájuk sem volt.
Eredmények.
† - nem fejezte be a futamot, de rangsorolták, mert teljesítette a versenytáv 90 százalékát
|
2029661
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029661
|
Höjüan
|
Höjüan (egyszerűsített kínai írással: 河源市, pinjin: Héyuán Shì) prefektúra szintű város Kínában, Kuangtung tartományban.
Egyéb.
Nevét a 3746 Heyuan kisbolygó viseli.
|
2029662
|
6641
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029662
|
March 87P
|
A March 87P egy Formula–1-es versenyautó, melyet a March csapat versenyeztetett az 1987-es Formula–1 világbajnokság során, egyetlen futam, a brazil nagydíj erejéig. A csapat egyetlen pilótával nevezett, Ivan Capellivel.
A March ebben az évben döntött úgy, hogy visszatér a sportágba néhány év kihagyás után, miután a Leyton House nevű japán cég vállalta finanszírozni Cesare Gariboldi projektjét. Új autójuk, a March 871 azonban nem készült el az idény első versenyére, a brazil nagydíjra. Köztes megoldásként úgy döntöttek, hogy erre az egy versenyre a 87P nevű autóval neveznek, amely a Formula–3000-ben versenyzett March 87B átépített változata volt. A legnagyobb kihívást a Ford-Cosworth DFZ motor beépítése jelentette, mert a 87B kasztnija kisebb egységekhez lett tervezve, ráadásul az üzemanyagtank is alulméretes volt. Át kellett még építeni a hátsó felfüggesztést is, amely aerodinamikai szempontból kedvezőtlen volt.
Ennek megfelelően a versenyhétvége rosszul sikerült: Capelli huszonharmadiknak, az utolsó helyre kvalifikálta magát, majdnem 20 másodperccel lemaradva a pole-időtől, de még az előtte végző Pascal Fabre is 4 másodpercet adott neki. Ezt látva a csapat úgy döntött, hogy felesleges kínlódniuk a versenyen, és fennállt a veszélye, hogy a kis üzemanyagtartály miatt amúgy se tudnának végigmenni, ezért inkább visszaléptették Capellit, hogy az autó motorját megmentsék későbbre.
|
2029663
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029663
|
Csiöjang
|
Csiöjang (egyszerűsített kínai írással: 揭阳市, pinjin: Jiēyáng) prefektúra szintű város Kínában, Kuangtung tartományban.
|
2029664
|
244660
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029664
|
Namíb oroszlán
|
Namíb oroszlán.
A namíb oroszlán a macskafélék "(Felidae)" családjába tartozó az oroszlán "(Panthera leo)" alfaja"."A namíb oroszlán talán az egyik legkevésbé ismert oroszlán.
Élőhely.
A namíb oroszlán hajdani elterjedési területe nagyrészt lefedte a Dél-afrikai Köztársaság nyugati tengerparti és a Namíb sivatagban fordult elő (Délen és keleten a Fokföldi oroszlán élt). M már csak a Namíb sivatagban fordul elő.Ott leginkább három helyen fordul elő:A tengerparton a homok sivatagban és a sziklás kanyonokban.
Megjelenés.
Az alfaj viszonylag karcsúbb, mint a többi alfaj, a hímek súlya 160-183 kilogramm a nőstényeké 156-173 kilogramm. Az alfajon van a legkevesebb folt a kölykökön, de ezek csak 10 hetes korban tűnnek el.
|
2029665
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029665
|
Mejcsou
|
Mejcsou (egyszerűsített kínai írással: 梅州市, pinjin: Méizhōu Shì) prefektúra szintű város Kínában, Kuangtung tartományban.
Egyéb.
Nevét a 3239 Meizhou kisbolygó viseli.
|
2029666
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029666
|
Csingjüan
|
Csingjüan (egyszerűsített kínai írással: 清远市, pinjin: Qīngyuǎn Shì) prefektúra szintű város Kínában, Kuangtung tartományban.
|
2029667
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029667
|
Sanvej
|
Sanvej (egyszerűsített kínai írással: 汕尾市, pinjin: Shànwěi Shì) prefektúra szintű város Kínában, Kuangtung tartományban.
|
2029668
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029668
|
Saokuan
|
Saokuan (egyszerűsített kínai írással: 韶关市, pinjin: Sháoguān Shì) prefektúra szintű város Kínában, Kuangtung tartományban.
|
2029669
|
310400
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029669
|
C adattípusok
|
A C programozási nyelvben az adattípusok alkotják az adatelemek tárolásának szemantikáját és jellemzőit. A nyelvi szintaxisban memóriahelyek vagy változók deklarációi formájában fejezik ki őket. Az adattípusok határozzák meg a műveletek típusait vagy az adatelemek feldolgozásának módszereit is.
A C nyelv alapvető aritmetikai típusokat biztosít, például egész és valós szám típusokat, valamint szintaxist tömb- és összetett típusok létrehozásához. A C szabványos könyvtár fejlécei, amelyeket include direktívákon keresztül kell használni, a támogatott típusok definícióit tartalmazzák, amelyek további tulajdonságokkal rendelkeznek, például pontos méretű tárhelyet biztosítanak, függetlenül az adott hardverplatformon alkalmazott nyelvi implementációtól.
Elsődleges típusok.
Fő típusok.
A C nyelv négy alapvető aritmetikai típusleírót biztosít: char, int, float és double (valamint a boolean típust: bool), továbbá módosítókat: signed, unsigned, short és long. Az alábbi táblázat felsorolja a megengedett kombinációkat nagyszámú, méretspecifikus deklaráció megadásakor.
</br>
Az Egész típusok tényleges mérete implementációnként változik. A szabvány csak az adattípusok közötti méretrelációkat és az egyes adattípusok minimális méretét írja elő:
A relációs követelmények a következők: a long long nem lehet kisebb, mint a long, ami nem kisebb, mint az int, ami nem kisebb, mint a short. Mivel a char mérete mindig a minimálisan támogatott adattípus, ezért egyetlen más adattípus (a bitmezők kivételével) sem lehet kisebb ettől.
A char minimális mérete 8 bit, a short és int értékeké 16 bit, a long értékeké 32 bit, a long long értékeknek pedig legalább 64 bitet kell tartalmazniuk.
Az int típusnak azt az egész számtípust kell használnia, amellyel a célprocesszor a leghatékonyabban dolgozik. Ez nagy rugalmasságot biztosít: például minden típus lehet 64 bites. Azonban számos különböző egész szám szélességű séma (adatmodell) népszerű. Mivel az adatmodell határozza meg, hogyan kommunikálnak a különböző programok, egy adott operációs rendszer alkalmazásfelületén belül egységes adatmodellt használnak.
A gyakorlatban a char általában 8 bites, a short pedig általában 16 bites méretű (ahogy az előjel nélküli megfelelőik is). Ez olyan változatos platformokra igaz, mint az 1990-es évekbeli SunOS 4 Unix, a Microsoft MS-DOS, a modern Linux és a Microchip MCC18 a beágyazott 8 bites PIC mikrovezérlőkhöz. A POSIX megköveteli, hogy a char pontosan 8 bites méretű legyen.
A C szabványban található különféle szabályok teszik az előjel nélküli karaktert (unsigned char) az alapvető típussá, amelyet tetszőleges, nem bitmezős objektumok tárolására alkalmas tömbökhöz használnak: a kitöltő bitek és a trap reprezentációk hiánya, az "objektumreprezentáció" definíciója, és az aliasing lehetősége.
A lebegőpontos típusok tényleges mérete és viselkedése implementációnként is változik. Az egyetlen követelmény, hogy a long double ne legyen kisebb, mint a double, ami viszont nem kisebb, mint a float. A float és a double értékekhez általában a 32 bites, illetve a 64 bites IEEE 754 bináris lebegőpontos formátumot használják.
A C99 szabvány új valós lebegőpontos típusokat tartalmaz, a float_t és a double_t típusokat, amelyeket a codice_1 fájlban definiálunk. Ezek megfelelnek a lebegőpontos kifejezések közbenső eredményeihez használt típusoknak, amikor az codice_2 értéke 0, 1 vagy 2. Ezek a típusok szélesebbek lehetnek, mint a long double.
A C99-es verzióban komplex típusokat is hozzáadtunk: float _Complex, double _Complex, long double _Complex. A C11-es verzióban képzetes típusokat is hozzáadtunk (amelyeket a C99 informatív mellékletében ismertettünk): float _Imaginary, double _Imaginary, long double _Imaginary. A codice_3 fejléc beillesztése lehetővé teszi, hogy mindezen típusok elérhetők legyenek a komplex, illetve képzetes típusokkal.
Logikai típus.
A C99 hozzáadott egy _Bool logikai adattípust. Ezenkívül az codice_4 fejléc a bool értéket definiálja a típus kényelmes álneveként, és makrókat is biztosít a codice_5 (igaz) és codice_6 (hamis) értékekhez. A _Bool hasonlóan működik, mint egy normál egész típus, egy kivétellel: a _Bool-hoz tartozó, nem 0 (false) értékek 1 (true) értékként tárolódnak. Ez a viselkedés az egész szám túlcsordulásainak elkerülésére szolgál az implicit szűkítő konverziók során. Például a következő kódban:
A C23-ban a logikai típust áthelyezték bool-ra, így az codice_4 fejléc mostantól használhatatlanná vált.
unsigned char b = 256;
if (b) {
/* do something */
A codice_8 változó hamis értéket ad vissza, ha az mérete 8 bit. Ez azért van, mert a 256-os érték nem illik az adattípusba, aminek következtében az alsó 8 bitje kerül felhasználásra, ami nulla értéket eredményez. A típus megváltoztatása azonban az előző kód normál működését eredményezi:
_Bool b = 256;
if (b) {
/* do something */
A típus azt is biztosítja, hogy az igaz értékek mindig egyenlőek legyenek egymással:
_Bool a = 1, b = 2;
if (a == b) {
/* this code will run */
A C23-ban a a nyelv alapvető funkciójává vált, lehetővé téve a következő kódpéldát:
bool b = true;
if (b) {
/* this code will run */
Bitpontos egész számtípusok.
A C23 óta a nyelv lehetővé teszi a programozó számára, hogy tetszőleges számú bit szélességű egész számokat definiáljon. Ezeket a típusokat codice_9 alakban adjuk meg, ahol N egy egész szám konstans kifejezés, amely a kettes komplementerben ábrázolt bitek számát jelöli, beleértve az előjeles típusok előjelbitjét is. Az N maximális értékét a codice_10 adja meg, és legalább codice_11. Ezért a codice_12 típus (vagy codice_13) −2 és 1 közötti értékeket vehet fel, míg az codice_14 0 és 3 közötti értékeket. Az codice_15 típus is létezik, amely vagy 0, vagy 1, és nincs vele egyenértékű előjeles típusa.
Méret- és mutatókülönbség-típusok.
A C nyelvi specifikáció tartalmazza a size_t és ptrdiff_t typedef-eket a memóriával kapcsolatos mennyiségek ábrázolására. Méretüket a célprocesszor aritmetikai képességei határozzák meg, nem pedig a memória-kapacitások, például az elérhető címtartomány. Mindkét típus az codice_16 fejlécben van definiálva (C++-ban codice_17).
A size_t egy előjel nélküli egész típusú érték, amely bármely objektum (beleértve a tömböket is) méretét jelöli az adott implementációban. A sizeof operátor egy size_t típusú értéket eredményez. A size_t maximális méretét a codice_18 makrókonstans adja meg, amely az codice_19 fejlécben van definiálva (C++-ban codice_20 fejléc). A size_t garantáltan legalább 16 bit széles. Ezenkívül a POSIX tartalmazza az ssize_t értékét, amely egy előjeles egész szám típusú, és amelynek szélessége megegyezik a size_t szélességével.
A ptrdiff_t egy előjeles egész típusú függvény, amely a mutatók közötti különbséget ábrázolja. Garantáltan csak azonos típusú mutatókra érvényes; a különböző típusokból álló mutatók kivonása implementáció által definiált.
Interfész az alaptípusok tulajdonságaihoz.
Az alapszámtani típusok tényleges tulajdonságairól, például a méretéről, információkat makrókonstansok biztosítanak két fejlécben: a codice_21 fejléc (codice_22 fejléc C++-ban) egész típusú makrókat, a codice_23 fejléc (codice_24 fejléc C++-ban) pedig lebegőpontos típusokhoz tartozó makrókat definiál. A tényleges értékek a megvalósítástól függenek
Fix szélességű egész számtípusok.
A C99 szabvány számos új egész számtípus definícióját tartalmazza a programok hordozhatóságának javítása érdekében.
A már elérhető alapvető egészszám-típusokat elégtelennek ítélték, mivel tényleges méretük implementációfüggő, és rendszerekenként eltérő lehet. Az új típusok különösen hasznosak beágyazott környezetekben, ahol a hardver általában csak néhány típust támogat, és ez a támogatás környezetenként változik. Minden új típus az codice_111 fejlécben van definiálva (C++-ban a codice_112 fejléc), és a codice_19 fejlécben (C++-ban codice_20) is elérhetők. A típusok a következő kategóriákba csoportosíthatók:
A következő táblázat összefoglalja a típusokat és a megvalósítási részletek megszerzéséhez szükséges interfészt (n a bitek számát jelöli):
Printf és scanf formátumleírók.
Az codice_111 fejléc (C++-ban codice_112) olyan funkciókat biztosít, amelyek kibővítik a codice_19 fejlécben definiált típusok funkcionalitását. Makrókat definiál a printf formátumú karakterlánc és a scanf formátumú karakterlánc specifikátorokhoz, amelyek megfelelnek a codice_19-ban definiált típusoknak, valamint számos függvényt az codice_119 és codice_120 típusokkal való munkához. Ez a fejléc a C99-ben került hozzáadásra.
Printf format string.
A makrók formátuma codice_121. Itt az {fmt} határozza meg a kimenet formázását, és a következők egyike lehet: codice_122 (decimális), codice_123 (hexadecimális), codice_124 (oktális), codice_125 (előjel nélküli) és codice_126 (egész). A {type} határozza meg az argumentum típusát, és a következők egyike lehet: codice_127, codice_128, codice_129, codice_130, codice_131, ahol codice_127 az argumentumban lévő bitek számát jelöli.
Scanf format string.
A makrók formátuma codice_133. Itt az {fmt} határozza meg a kimenet formázását, és a következők egyike lehet: codice_122 (decimális), codice_123 (hexadecimális), codice_124 (oktális), codice_125 (előjel nélküli) és codice_126 (egész szám). A {type} határozza meg az argumentum típusát, és a következők egyike lehet: codice_127, codice_128, codice_129, codice_130, codice_131, ahol codice_127 az argumentumban lévő bitek számát jelöli.
További lebegőpontos típusok.
A fix szélességű egész típusúakhoz hasonlóan az ISO/IEC TS 18661 szabvány lebegőpontos típusokat határoz meg az IEEE 754 adatcseréhez és a kiterjesztett bináris és decimális formátumokhoz:
Struktúrák.
A struktúrák több, potenciálisan eltérő adattípusú adatelem tárolását egyetlen memóriablokkba összesítik, amelyre egyetlen változó hivatkozik. A következő példa a "birthday" adattípusú struktúrát deklarálja, amely egy személy nevét és születésnapját tartalmazza. A struktúra definícióját a "John" változó deklarációja követi, amely lefoglalja a szükséges tárhelyet.
struct birthday {
char name[20];
int day;
int month;
int year;
struct birthday John;
Egy struktúra memória-elrendezése minden platform esetében nyelvi implementációs kérdés, néhány korlátozással. Az első tag memóriacímének meg kell egyeznie magának a struktúra címével. A struktúrák inicializálhatók vagy hozzárendelhetők összetett literálok segítségével. Egy függvény közvetlenül is visszaadhat egy struktúrát, bár ez futásidejűleg gyakran nem hatékony. A C99 óta egy struktúra egy rugalmas tömbtaggal is végződhet.
Egy saját típusú struktúrára mutató mutatót tartalmazó struktúrát általában kapcsolt adatstruktúrák felépítésére használnak:
struct node {
int val;
struct node *next;
Tömbök.
Minden T típushoz, a void és függvény típusok kivételével, léteznek az „"codice_149 elemből álló codice_150 típusú tömb"” típusok. A tömb azonos típusú értékek gyűjteménye, amelyek egymás után tárolódnak a memóriában. Egy codice_149 méretű tömböt codice_152-tól codice_153-ig terjedő egész számok indexelnek. Íme egy rövid példa:
int cat[10]; // array of 10 elements, each of type int
A tömbök inicializálhatók összetett inicializálóval, de nem rendelhető hozzájuk érték. A tömbök a függvényeknek az első elemre mutató mutató átadásával adhatók át. A többdimenziós tömböket ""tömbök tömbje"ként …" definiáljuk, és a legkülső dimenzió kivételével mindegyiknek fordítási idejű állandó méretűnek kell lennie:
int a[10][8]; // array of 10 elements, each of type 'array of 8 int elements'
Mutatók.
Minden codice_150 adattípushoz tartozik egy codice_150 adattípus-mutató. A mutató egy olyan adattípus, amely egy adott típusú változó tárolási helyének címét tartalmazza. A mutatókat a csillaggal (codice_156) jelölt típusdeklarátorral deklaráljuk, amely az alap tárolási típust követi, és a változó nevét előzi meg. A csillag előtti vagy utáni szóközök nem kötelezőek.
char *square;
long *circle;
int *oval;
A mutatók mutató adattípusokhoz is deklarálhatók, így több közvetett mutatót hozva létre, például "char **" és "int ***", beleértve a tömbtípusokra mutató mutatókat is. Ez utóbbiak ritkábbak, mint a mutatók tömbjei, és szintaxisuk zavaró lehet:
char *pc[10]; // array of 10 elements of 'pointer to char'
char (*pa)[10]; // pointer to a 10-element array of char
A codice_157 elem tíz, a "pointer to codice_47" kifejezés mutatójának méretével megegyező memóriablokkot igényel (általában 40 vagy 80 bájt a hagyományos platformokon), de a codice_159 elem csak egyetlen mutató (4 vagy 8 bájt méretű), és az általa hivatkozott adat egy tíz bájtos tömb (codice_160).
Uniók.
Az unió típus egy speciális konstrukció, amely lehetővé teszi ugyanahhoz a memóriablokkhoz való hozzáférést különböző típusleírások használatával. Például adattípusok uniója deklarálható úgy, hogy ugyanazon adatok egész számként, lebegőpontos számként vagy bármilyen más felhasználó által deklarált típusként olvashatók:
union {
int i;
float f;
struct {
unsigned int u;
double d;
} s;
} u;
Az codice_125 teljes mérete megegyezik az codice_162 méretével – ami történetesen az codice_163 és az codice_164 méreteinek összegével egyenlő –, mivel codice_165 nagyobb, mint codice_126 és codice_167 is. Amikor valamit az codice_168-hez rendelünk, az codice_169 egyes részei megmaradhatnak, ha az codice_168 kisebb, mint az codice_169.
Egy uniótagtól való olvasás nem ugyanaz, mint a konvertálás, mivel a tag értékét nem konvertáljuk, hanem csak olvassuk.
Függvénymutatók.
A függvénymutatók lehetővé teszik egy adott megnevezéssel rendelkező függvényekre való hivatkozást. Például a standard codice_172 függvény címének a codice_173 változóban való tárolásához:
int (*my_int_f)(int) = &abs;
// the & operator can be omitted, but makes clear that the "address of" abs is used here
A függvénymutatókat név szerint hívjuk meg, akárcsak a normál függvényhívásokat. A függvénymutatók elkülönülnek a mutatóktól és a void mutatóktól.
Típusminősítők.
A fent említett típusok tovább jellemezhetők típusminősítőkkel, így "minősített típust" (qualified type) kapunk. 2014-ben és a C11-es verzióban négy típusminősítő létezik a C szabványban: codice_174 (C89), codice_175 (C89), codice_176 (C99) és codice_177 (C11) – az utóbbinak saját neve van, hogy elkerülje a felhasználói nevekkel való ütközést, de a közönségesebb codice_178 név is használható, ha a codice_179 fejléc szerepel. Ezek közül a codice_174 messze a legismertebb és leggyakrabban használt, amely a standard könyvtárban is megjelenik, és a C nyelv minden jelentős használatában előfordul, amelynek meg kell felelnie a const-helyesség követelményének. A többi minősítőt alacsony szintű programozáshoz használják, és bár széles körben használják ott, a tipikus programozók ritkán használják őket.
|
2029670
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029670
|
Jünfu
|
Jünfu (egyszerűsített kínai írással: 云浮市, pinjin: Yúnfú) prefektúra szintű város Kínában, Kuangtung tartományban.
|
2029672
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029672
|
Csungsan
|
Csungsan (egyszerűsített kínai írással: 中山市, pinjin: Zhōngshān Shì) prefektúra szintű város Kínában, Kuangtung tartományban.
|
2029674
|
140516
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029674
|
Apokrifek
|
Az apokrifek ("vagy apokrifok") a legáltalánosabb meghatározás szerint olyan írások, amelyek valamilyen módon szentírás jelleget követelnek, vagy amelyeket bizonyos vallási irányzatok, szekták szentírásként fogadnak el, de nem vették fel a kánonba.
A kifejezés eredeti, szűkebb értelmében olyan ezoterikus írások, amelyeket nem vettek fel valamely szent könyv elfogadott kánonjába. Tágabb értelmében apokrif minden kétes tekintélyű írás.
Etimológia.
A szó az ógörög ἀπόκρυφος (apokrifosz) kifejezésből származik. Jelentése: „elrejtett, titkos”.
Ezoterikus apokrifek.
Az apokrif (ἀπόκρυφος) szót először olyan írásokra alkalmazták, amelyeket titokban tartottak, mivel ezek az ezoterikus tudás hordozói voltak, amelyeket túl túl szentnek tartottak ahhoz, hogy a beavatottakon kívül bárki másnak felfedjék. Prodikosz tanítványai például azzal dicsekedtek, hogy náluk vannak Zoroaszter titkos (ἀπόκρυφα) könyvei.
Szibillák jóslatai.
A szibillai jóslatok az ókor végén széles körben ismert próféciák gyűjteménye, amelyeket Istentől ihletettnek tartott látnok asszonyok jövendöltek a 2–3. században. A Homérosz által használt hexameterben jegyezték le őket. Homályos jóslatok szövevénye királyságokról, népekről, városokról, uralkodókról.
A Szibüllák személyét rejtély övezi. Euripidész (†Kr. e. 406), Arisztophanész (†Kr. e. 386) és Platón (†Kr. e. 347) mindig csak a „Jósnőről” beszéltek, míg későbbi szerzők – például Marcus Terentius Varro (†Kr. e. 27) –, tízet neveznek meg: a perzsa, líbiai, delphoi-i, cimmeri, szamariai, hellespontoszi, phrygiai, tiburi és erüthreiai, valamint a cumeai Szibillákat. (A két utolsó azonos.) E két utóbbi örvendett a legnagyobb tiszteletnek Rómában. A pogány korban a Szibilláktól származó jóslatokat és előrejelzéseket gondosan gyűjtötték és féltve őrizték Jupiter főtemplomában és csak súlyos válságok idején kértek tanácsot belőlük.
A Kr. e. 2. századtól az Alexandriában élő hellenista zsidók kihasználva e pogány jóslatok nagy divatját és a kor vallási nézeteire gyakorolt hatásukat, a szibilliai jóslatokhoz hasonló verseket írtak zsidó hittanaik és tanításaik pogányok közötti terjesztésére. Ez a szokás a keresztény korban is folytatódott, és a 2–3. században a jóslatok egészen új csoportja alakult ki. Emiatt a "Szibillai jóslatok"at három csoportba oszthatjuk: eredetükre nézve lehetnek pogányok, zsidók vagy keresztények, bár néha nem könnyű eldönteni hovatartozásukat. E jóslatokat gyakran idézték a korai egyházatyák és keresztény írók, mint Szent Jusztinusz (†166), Antiochiai Szent Teofilosz (†183), Lactantius (†325 k.) és Szent Ágoston (†430), de a pogányság visszaszorításával a középkor végére elvesztették jelentőségüket.
Bibliai apokrifek.
A bibliai apokrifek (katolikus szóhasználattal "apokrifek", protestáns szóhasználattal "pszeudoepigrafák") a bibliai könyvekhez hasonló zsidó és keresztény iratok, amelyeket szerzőjük ugyan isteni kinyilatkoztatásként, szent iratként tárt a nyilvánosság elé, de mégsem szerepelnek a mai Biblia könyvei között.
|
2029678
|
259789
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029678
|
Ludovic Assemoassa
|
Amevou-Ludovic Assemoassa (Lyon, 1980. szeptember 18. – ) togói válogatott labdarúgó.
Pályafutása.
Klubcsapatokban.
Lyonban született, Franciaországban. Az Olympique Lyon utánpótlásában nevelkedett, ahol 1999 és 2001 között a B csapat tagja volt. 2001-től 2005-ig a Clermont Foot játékosa volt. 2005 és 2007 között a Ciudad Murciában játszott Spanyolországban. A 2007–08-as szezont a szintén spanyol Granadánál töltötte. 2010-ben az alacsonyabb osztályú francia Limonest Saint-Didierben fejezte be a pályafutását.
A válogatottban.
2005 és 2008 között 6 alkalommal szerepelt a togói válogatottban. Részt vett a 2006-os világbajnokságon, ahol a Dél-Korea ellen kezdőként lépett pályára. A Svájc és a Franciaország elleni csoportmérkőzésen nem kapott lehetőséget.
Tagja volt a 2006-os afrikai nemzetek kupáján szereplő válogatott keretnek is.
|
2029680
|
140516
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029680
|
Pszeudoepigrafikus
| |
2029681
|
23849
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029681
|
Recklinghausen járás
|
Recklinghausen járás egy járás Észak-Rajna-Vesztfália tartományban.
|
2029683
|
24061
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029683
|
Széchenyi Lajos (diplomata)
|
gróf Széchenyi Lajos (Gyönk, 1868. március 28. – Kaltenleutgeben, 1919. április 14.) magyar diplomata, főrend, sportlovas.
Életpályája.
Jogi tanulmányokat folytatott. 1892-ben külügyi szolgálatba lépett; Brüsszelben, Washingtonban, Rómában, Szentpéterváron és Londonban teljesített szolgálatot. 1906-ban I. osztályú követségi tanácsossá nevezték ki. 1909-ben követi rangban a kairói diplomáciai ügynökség és főkonzulátus vezetését vette át. Az első világháború alatt (1914–1918) katonai szolgálatra vonult be. Ezután a külügyminisztérium képviselője volt a belgrádi főkormányzóságnál. 1916-ban Szófiában, 1917-ben Hágában és Luxemburgban volt rendkívüli követ.
Családja.
Szülei Széchényi Sándor (1837–1913) és Dőry Natália (1846–1928) voltak. Három testvére volt: Bertalan Mária (1866–1943), Domonkos (1871–1950) és Alice (1873–1930).
|
2029686
|
6641
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029686
|
Renault RE40
|
A Renaulr RE40 egy Formula–1-es versenyautó, amellyel a Renault csapat versenyzett az 1983-as Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Alain Prost és Eddie Cheever voltak.
Áttekintés.
Miután 1982 végén betiltották a szívóhatást (ground effect) kihasználó autókat, a padlólemezt teljesen síkra kellett megépíteni. Hogy visszanyerjenek valamit az elvesztett leszorítóerőből, hatalmas hátsó szárnyakat tettek rá, továbbá az egyik első autó volt a sportágban, amely a diffúzort is használta ebből a célból. A csapatnál Prost maradt a vezérpilóta, René Arnoux távozása után Eddie Cheever lett a kettes számú versenyző. Az autót is Prost köré építették meg, aki rengeteget tesztelt, hogy a korábbi problémákon úrrá legyenek.
Ez volt az első autója a Renault csapatnak, amely tisztán szénszálas karosszériával épült, az erre specializálódott Hurel-Dubois cég segítségével. Kivételt képezett az orr eleje, amely még mindig alumíniumból készült, hogy kisebb sérülések esetén egyszerűen lehessen javítani. Mivel ez még mindig egy újszerű technika volt, és okultak Didier Pironi előző évi durva balesetéből, amely a karrierje végét jelentette, a kasztni robusztus lett és többszörösen megerősített.
A meghajtásért továbbra is a már jól bevált Renault Gordini EF1 motor felelt, amelyet először 1977-ben vetettek be, és az évek során folyamatosan tökéletesítették. Az áttervezett turbófeltöltő azonban sok fejfájást okozott az idényben, és számos versenyük ért véget ennek a meghibásodása miatt.
A szezon.
Először az idény második versenyén, Long Beach-en vetették be, és csak Prost vezethette. Nem volt egy sikeres kezdés, mert csak a nyolcadik helyet érte el vele az időmérőn, a futamot pedig három kör hátrányban a 11. helyen fejezte be. A soron következő francia nagydíj már sokkal jobban sikerült: mindkét versenyző az új autót használta, Prost pole pozíciót ért el, megfutotta a leggyorsabb kört, és meg is nyerte a versenyt, miközben Cheever harmadik lett.
A ponszerzés folyamatos volt és Prost még háromszor nyert az idény során. Többnyire ő vezette a világbajnoki tabellát, riválisai az immár ferraris Arnoux és Patrick Tambay voltak, valamint Nelson Piquet a Brabhammel. A turbó meghibásodása miatt Prostnak fel kellett adnia a szezonzáró dél-afrikai versenyt, ezért a világbajnok Piquet lett, mindössze két pont előnnyel.
Akz autó általában a gyors pályákon volt jó, mint Spa, Silverstone, az Österreichring vagy Monza, ezek közül egyedül az olasz nagydíjon nem tudtak nyerni. Még úgy is, hogy a mezőnyben nem is az övék volt a legerősebb motor, hiszen a BMW, de a Ferrari is izmosabb volt a Renault-nál. Ebben az idényben teljes körűen engedélyezték a verseny közbeni tankolást, mely alatt kereket is lehetett cserélni, így már nem kellett annyira spórolni - a határokon autózás viszont rontotta a megbízhatóságot, ezért a riválisoknak is lejjebb kellett tekerni a motorokat a futamon, ha nem akarták, hogy elfüstöljenek. Prost több versenyt nyert, mint bárki más az évben és jól kijött csapattársával is, aki jó eredményeket szállított, de győznie sajnos nem sikerült.
Prostnak azonban elege lett abból, hogy a Renault képtelen úrrá lenni a megbízhatósági problémákon és emiatt elúszott mindkét bajnoki cím. Miután nyilvánosan kritizálta a csapatát, az idény végén kirúgták. Az ő ausztriai győzelme volt az utolsó, amelyet a klasszikus Renault csapat ért el.
|
2029695
|
259789
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029695
|
Yao Junior Sènaya
|
Yao Séyram Junior Sènaya (Lomé, 1984. április 19. – ) togói válogatott labdarúgó.
Pályafutása.
Klubcsapatokban.
Loméban született, Togóban. Pályafutásának nagy részét Svájcban töltötte. 2001-ben és 2002 között a Wangen bei Olten játékosa volt. 2002-től 2004-ig a Basel B csapatában játszott. 2004 és 2005 között a Concordia Basel labdarúgója volt. 2005 és 2006 között a YF Juventusban szerepelt, majd eltöltött egy kis időt az FC Thun együttesénél is. 2007-ben pedig visszatért a YF Juventushoz. A 2007–08-ban a La Chaux-de-Fonds csapatát erősítette. 2008 és 2011 között az Egyesült Arab Emírségekben játszott.
A válogatottban.
2004 és 2010 között 36 alkalommal szerepelt a togói válogatottban és 3 gólt szerzett. Részt vett a 2006-os világbajnokságon, ahol a Dél-Korea és Franciaország ellen kezdőként, míg Svájc ellen pedig csereként lépett pályára.
Részt vett a 2002-es és a 2006-os afrikai nemzetek kupáján is és tagja volt a 2010-es afrikai nemzetek kupájára nevezett keretnek is, de a válogatottat ért fegyveres támadás miatt nem vetek részt a tornán.
|
2029696
|
5427
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029696
|
Bellegarde-Marsal
|
Bellegarde-Marsal község Franciaország Okcitánia régiójában, Tarn megyében. Új községként 2016. január 1-jén jött létre két korábbi község: Bellegarde és Marsal egyesítésével.
|
2029698
|
5427
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029698
|
Fontrieu
|
Fontrieu község Franciaország Okcitánia régiójában, Tarn megyében. Új községként 2016. január 1-jén jött létre két korábbi község: Castelnau-de-Brassac, Ferrières és Le Margnès egyesítésével.
|
2029701
|
5427
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029701
|
Terre-de-Bancalié
|
Terre-de-Bancalié község Franciaország Okcitánia régiójában, Tarn megyében. Új községként 2019. január 1-jén jött létre hat korábbi község: Roumégoux, Ronel, Saint-Antonin-de-Lacalm, Saint-Lieux-Lafenasse, Terre-Clapier és Le Travet egyesítésével. Az egyesüléskor az új község lélekszáma 1711 fő lett.
|
2029704
|
5427
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029704
|
Aulos-Sinsat
|
Aulos-Sinsat község Franciaország Okcitánia régiójában, Ariège megyében. Új községként 2019. január 1-jén jött létre két korábbi község: Aulos és Sinsat egyesítésével.
|
2029708
|
5427
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029708
|
Bordes-Uchentein
|
Bordes-Uchentein község Franciaország Okcitánia régiójában, Ariège megyében. Új községként 2017. január 1-jén jött létre két korábbi község: Les Bordes-sur-Lez és Uchentein egyesítésével.
|
2029710
|
5427
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029710
|
Caychax-et-Senconac
|
Caychax-et-Senconac község Franciaország Okcitánia régiójában, Ariège megyében. Új községként 2025. január 1-jén jött létre két korábbi község: Caychax és Senconac egyesítésével.
|
2029711
|
5427
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029711
|
Val-du-Faby
|
Val-du-Faby község Franciaország Okcitánia régiójában, Aude megyében. Új községként 2019. január 1-jén jött létre két korábbi község: Fa és Rouvenac egyesítésével.
|
2029712
|
253
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029712
|
Medard
| |
2029713
|
253
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029713
|
Médard
| |
2029714
|
5427
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029714
|
Val-de-Sos
|
Val-de-Sos község Franciaország Okcitánia régiójában, Ariège megyében. Új községként 2019. január 1-jén jött létre négy korábbi község: Vicdessos, Sem, Goulier és Suc-et-Sentenac egyesítésével.
|
2029716
|
123131
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029716
|
Southampton bárója
|
Southampton bárója cím a brit főnemességben. 1780-ban hozták létre Charles FitzRoy katona és politikus számára. Ő Charles FitzRoy, Grafton második fiának, Augustus FitzRoy-nak a harmadik fia volt. Bátyja, Augustus FitzRoy, Grafton egy ideig az ország miniszterelnök volt. A FitzRoy-ok őse [[II. Károly angol király|II. Károly király)) és szeretője, [[Barbara Palmer]], Cleveland volt, a FitzRoy-ok a király törvénytelen leszármazottai.
A harmadik Southampton báró ismert volt, mint [[Northamptonshire]] hadnagya, ezt a tisztséget 1867 és 1872 között töltötte be. A negyedik báró követte, aki és viselte a címet, ami a negyedik leghosszabb időtartam, ameddig valaki egy főnemesi címet birtokolt
Az ötödik Southampton báró 1964-ben a Peerage Act 1963 alapján mondott le a címéről, hogy a [[Képviselőház (Egyesült Királyság)|Képviselőház]] tagja maradhasson – a bárói címmel át kellett volna ülnie a [[Lordok Háza|Lordok Házába]], de a bárói cím ettől nem szűnt meg. A címet jelenleg a hetedik báró viseli.
Címer.
A címer negyedelt pajzs:
|
2029717
|
17813
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029717
|
Spanyol aranykor
|
A spanyol aranykor a történelmi újkor eleje — az az időszak, amelyben a rohamosan fejlődő, gazdagodó Spanyolország volt a világ vezető gazdasági-politikai hatalma, egyúttal a legkülönfélébb művészetek elismert központja. Az eredeti, El Siglo de Oro spanyol kifejezés tükörfordítása "az arany évszázad".
A korszak határai.
Nincs közmegegyezés arról, hogy mettől meddig tartott, de a használt évszámok kevéssé különböznek. Legkorábbi kezdőpontjának 1492-t használják. Ebben az évben:
Politikailag legkésőbbi záró dátuma 1659, amikor Spanyolország és Franciaország ratifikálta a Pireneusi Szerződést. A művészetek korszakolásában ezt a határt gyakran kitolják 1681-ig; ebben az évben halt meg Pedro Calderón de la Barca, a korszak utolsó nagy írója.
A művészetekben.
Festészet.
A kor legismertebb festője Velázquez, aki sok éven át dolgozott IV. Fülöp spanyol király udvarában.
Velázquez kortársa és barátja, Francisco de Zurbarán "(1598–1664)" főleg vallásos témájú műveiről híres.
Zene.
Az ávilai katedrálisban fejlesztette ki a spanyol reneszánsz zene alapjait:
Az ő tanítványaik voltak a későbbi nagy zeneszerzők, így Tomás Luis de Victoria.
Irodalom.
A közízlés egyik vezető alapelve a mértékletesség erényének preferálása volt. Kiemelkedő szerzők:
A kor messze legismertebb prózaírója Miguel de Cervantes (1547–1616), Don Quijote alakjának megteremtője.
|
2029719
|
123131
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029719
|
Daventry vikomtja
|
Daventry vikomtja főnemesi cím az Egyesült Királyság főnemességében, a Grafton hercegek oldalága, a Southampton bárók oldalágának a címe. 1943. május 6-án hozták létre Muriel FitzRoy számára. Valójában a férje, Edward FitzRoy tiszteletére kapta a címet annak halála után, FitzRoy 1928-tól 1943-ban bekövetkezett haláláig a A brit képviselőház elnöke volt. Az első vikomtnő apai nagyapja Edward Douglas-Pennant, bárója (1800–1886) volt, akinek felesége Grafton 5. hercegének a lánya volt. A második vikomt a Brit Királyi Haditengerészet kapitánya volt. Őt az unokaöccse, a harmadik vikomt követte, akinek apja felvette a Newdegate vezetéknevet is, apósának családneve után. Ekkor módosult a családi címer a ma is használt megjelenésére. Mivel a mindenkori vikomt férfiági leszármazottja Southampton bárója és Grafton hercegeének, ezért ezen címeket is örökölheti, ha az örökési sorban az élre kerül.
A családi rezidencia a Warwickshire-i Nuneaton közelében található Arbury Hall.
Címer leírása.
A címer negyedelt pajzs:
|
2029720
|
123131
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029720
|
Grafton hercege
|
A Grafton hercege 1675-ben alapított brit főnemesi cím az Egyesült Királyság főnemességében. A címet II. Károly angol király törvénytelen fia, Henry FitzRoy kapta, aki Isabella Bennet, Arlington grófja örökösnőjének férje lett. A Grafton család központja Euston Hall Suffolk megyében. A család kiemelkedő tagja Augustus Henry FitzRoy, Grafton , aki 1768 és 1770 között Nagy-Britannia miniszterelnöke volt. A Grafton család oldalága a Southampton bárója és a Daventry vikomtja címeket viselő két család.
A hercegek birtokolták London azon mezőgazdasági külterületét, amelyen a Southampton bárói ág kezdett építkezni és létrehozták a ma családnevüket viselő Fitzrovia városrészt.
A hercegi cím a Northamptonshire délkeleti részén fekvő Grafton Honour-re utal, amelynek névadó faluját ma Grafton Regisnek hívják.
A családi székhely a suffolki Euston Hall, birtokon, amely átnyúlik a Norfolk és Suffolk közötti határon. A család főágának temetkezési helye az Eustonban található.
A Grafton hercegei a főnemesi rangsorban a negyedik helyet foglalják el, a Norfolk, Somerset és Richmond hercegei után.
A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet a skót peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. A római szám jelentése: ez volt a cím második létrehozása.
A "dőlt betűs, kurzív nemesi cím" jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, az az ő az örökös vagy az örökös örököse.
A hercegek.
Henry FitzRoy (1663–1690) II. Károly angol király szeretőjétől, Barbara Palmertől, Cleveland hercegnőtől született, ezért törvénytelen utód volt. Már gyermekként eljegyezték Isabella Bennettel, Arlington első grófjának, Henry Bennetnek az örökösnőjével. A polgári esküvőt 1672. augusztus 1-jén tartották, amikor FitzRoy még csak nyolcéves volt, a vallásos szertartásra 1679. november 6-án került sor.
1672-ben augusztus 16-án főnemesi címet kapott: Euston grófja lett, külön öröklési szabályozással, hogy testvére, George örökölhesse őket. 1675. szeptember 11-én emelték Grafton hercegévé. 1680-ban a Térdszalagrend lovagjává avatták. 1681-től a gyalogezred ezredese, 1682-től 1689-ig Anglia altengernagya, majd Trinity House vezetője lett (1682–1683). 1684-től haláláig a Wight-sziget kormányzójaként, 1685-től 1689-ig Suffolk hadnagya, valamint Anglia főlovászmestereként is szolgált II. Jakab koronázásakor.
Tengerésztiszti pályára nevelték, és fiatalon több katonai bevetésen is részt vett. 1684-ben ott volt Luxemburg ostrománál, részt vett féltestvére, James Scott, Monmouth első hercege lázadásának leverésében 1685-ben, különösen kiemelkedve a Bath melletti Norton St Philip-i ütközetben és a sedgmoori csatában. 1686-ban pár nap alatt két halálos párbajt vívott. Az elsőt Derby grófja testvérével, a párbaj oka „"csaknem tűrhetetlen provokáció"” volt Stanley részéről. Henry FitzRoy halálos sebet ejtett ellenfelén. A második párbajt John Talbottal, Shrewsbury grófja testvérével vívta, ennek oka az volt, hogy Talbot „"durva és sértő beszédet"” intézett Graftonhoz, ami a kor szokásai szerint kihívásnak minősült.
Bár kezdetben hűséges maradt , végül John Churchill hatására átpártolt [[III. Vilmos angol király|Orániai Vilmos]] oldalára a dicsőséges forradalom idején. 1690-ben a Beachy Head-i tengeri ütközetben, majd szeptember 28-án [[Cork]] ostrománál is harcolt, ahol súlyosan megsebesült. Október 9-én halt meg, 27 évesen. Testét Angliába szállították, és a [[Suffolk|suffolki]] Eustonban temették el, ez a grófi cím névadó települése.
Egyetlen fia, Charles FitzRoy örökölte címét. Özvegye, Isabella 1697-ben újra férjhez ment Sir Thomas Hanmerhez, aki később az alsóház elnöke és Shakespeare-kutató lett. Henry FitzRoy kortársai szerint apja törvénytelen gyermekeinek legtehetségesebbje volt, erős jellemű, vakmerő, de becsületes természetű férfiként tartották számon. Utcát neveztek el róla [[Dublin]]ban és Corkban.
[[Fájl:Charles Fitzroy, 2nd Duke of Grafton by William Hoare.jpg|130px|bélyegkép|Charles FitzRoy, Grafton 2. hercege látható a képen, amint elegáns udvari öltözetben, méltóságteljes pózban áll. A portrét feltehetően William Hoare festette 1735 és 1745 között.]]
Charles FitzRoy (1683. október 25. – 1757. május 6.) 1690-ben örökölte a Grafton hercege, 1723-ban az Arlington grófi címeket. 1713-ban feleségül vette [[Beaufort hercege#henrietta1690|Henrietta Somersetet]], Worcester márki lányát. 1714-ben ő töltötte be a [[Lord High Steward]] tisztségét [[I. György brit király|I. György]] koronázásán, majd tagja lett a [[Titkos tanács]]nak, a király Lord of the Bedchamber-je. 1721-ben a [[Térdszalagrend]] lovagjává avatták. 1721 és 1724 között Írország helytartója, 1724-től haláláig a királyi udvartartás főkamarása. Több alkalommal is tagja volt a birodalmi kormányzótanácsnak, és 1749-ben a [[Royal Society]] tagjai közé választották. Jelentős mecénása volt a zenének: 1719-ben támogatta a Royal Academy of Music létrehozását, 1739-ben pedig a Foundling Hospital (lelencház) alapítását.
A királyi udvarban „"Booby Grafton"“ néven emlegették. Ismert volt barátságáról, valamint barátságos, udvari flörtnek tekintett kapcsolatáról [[II. György brit király|II. György]] egyik lányával, Amália hercegnővel. 1757. május 6-án halt meg 73 éves korában.
[[Fájl:Grafton3.JPG|130px|bélyegkép|Augustus Henry FitzRoy, Grafton 3. hercege, későbbi brit miniszterelnök portréja Pompeo Batoni festményén, 1762-ből.]]
Augustus Henry FitzRoy (1735. szeptember 28. – 1811. március 14.) Etonban és a [[Cambridge-i Egyetem|Cambridge-i]] Peterhouse College-ban tanult, majd európai tanulmányútra indult. 1756-ban a whig párt színeiben alsóházi képviselő lett választókörzetében. 1757-ben, nagyapja halálával örökölte a Grafton hercege címet. Ugyanebben az évben lett [[Suffolk]] megye lord helytartója, majd Lord of the Bedchamber.
Politikai pályáját [[John Stuart|Lord Bute]] ellenzékeként kezdte, majd 1765-ben tagja lett a [[Titkos tanács]]nak, és [[Charles Watson-Wentworth|Lord Rockingham]] kormányában északi ügyek államtitkárrá (Secretary of State for the Northern Department) nevezték ki. Rockingham távozása után [[William Pitt (politikus, 1759–1806)|William Pitt]] alakított kormányt, amelyben Grafton a [[Lord High Treasurer (Egyesült Királyság)|pénzügyek első lordja]] lett. 1767 végén Pitt megbetegedett, így 1768-tól Grafton lett a kormány tényleges vezetője és hivatalosan is miniszterelnök. Ekkor mindössze 33 éves volt – a legfiatalabb brit miniszterelnök egészen ifjabb [[William Pitt (politikus, 1759–1806)|William Pitt]] hivatalba lépéséig.
Miniszterelnöksége (1768–1770) nehéz időszakra esett: Nagy-Britannia épp csak túljutott a [[Hétéves háború]]n, és növekvő nemzetközi kihívásokkal nézett szembe. A közvélemény különösen támadta, amiért engedte, hogy Franciaország annektálja [[Korzika#Az újkor kapujában|Korzikát]] – ezt a gyengeség jelének tekintették. Grafton 1770 januárjában lemondott, helyét Lord North vette át.
Miközben 1768-ban a [[Cambridge-i Egyetem]] kancellárja lett, 1769-ben megkapta a [[Térdszalagrend]]et. 1771-től 1775-ig, majd 1782-től 1783-ig [[Lordpecsétőr]] volt, és támogatta a békülékenyebb megközelítést az [[A tizenhárom gyarmat|amerikai gyarmatokkal]] szemben. A milícia ügyének elkötelezett támogatójaként személyesen vezette a West Suffolk Militia ezredét 1759 és 1780 között, és jelentős szerepet játszott a Coxheath kiképző központ szervezésében.
Magánélete is sok figyelmet kapott. 1756-ban feleségül vette Anne Liddellt, Ravensworth báró lányát. Házasságuk 1769-ben válással végződött, miután mindkét félnek voltak félrelépései. Nancy Parsons, a híres londoni kurtizán, az 1760-as években Grafton szeretője lett. Nyíltan együtt éltek, Nancyt Grafton magával vitte operába is, ahol állítólag nyilvánosan is rajtakapták őket „"in flagrante delicto"” – azaz szexuális aktus közben, ami nagy társadalmi botrányt kavart. A kapcsolat hozzájárult Grafton házasságának felbontásához. Ő lett az első brit miniszterelnök, aki hivatalban lévőként elvált és újraházasodott – ez 2021-ig, ([[Boris Johnson]]) nem történt meg újra. Új felesége Elizabeth Wrottesley lett, akitől több gyermeke született, köztük a következő herceg.
Visszavonulása után a vallás és társadalmi reform felé fordult: [[Unitarizmus|unitárius]] nézeteket vallott és több vallási tárgyú művet is írt. Támogatta az [[Anglikán Közösség|anglikán]] liturgia és a hitvallási cikkelyek mérsékeltebb értelmezését, és anyagilag is hozzájárult teológiai kiadványok megjelenéséhez.
Augustus Henry FitzRoy 1811. március 14-én halt meg. Miniszterelnökségét követően élt, így az övé a leghosszabb miniszterelnökség utáni életszakasz a brit történelemben. Nevét több város és település őrzi világszerte, többek közt [[Grafton megye|Grafton County (New Hampshire)]], Grafton ([[Grafton (Ausztrália)|New South Wales]], [[Grafton (New York)|New York]], [[Grafton (Virginia)|Virginia]], [[Grafton (Nyugat-Virginia)|West Virginia]]), valamint a cambridge-i Grafton Centre is.
[[Fájl:Lawrence - 4th Duke of Grafton.jpg|130px|bélyegkép|George Henry FitzRoy, Grafton 4. hercege látható [[Thomas Lawrence (festő)|Thomas Lawrence]] festményén, amelyet a herceg ajándékozott a Trinity College-nak 1831-ben.]]
George Henry FitzRoy (1760. január 14. – 1844. szeptember 28.) Harrow Schoolban és a [[Cambridge-i Egyetem|Cambridge-i]] Trinity College-ban tanult, ahol közeli barátságot kötött [[William Pitt (politikus, 1759–1806)|ifjabb William Pitt-tel]]. 1782 és 1784 között Thetford képviselője volt az alsóházban, majd 1784-től egészen 1811-ig a Cambridge-i Egyetem parlamenti képviselőjeként tevékenykedett. 1811-ben örökölte a Grafton hercegi címet. Katonai pályája korán indult: 1780-ban, húszévesen vette át apjától a West Suffolk Militia parancsnokságát, amelyet 1808-ig irányított. 1790-től haláláig ő volt Suffolk megye hadnagya. Emellett 1794 és 1807 között ő felügyelte a [[Hyde Park]] és területét mint főerdőmester. 1803-ban [[Northamptonshire]] helyettes hadnagyává is kinevezték. 1834-ben a [[Térdszalagrend]] lovagjává avatták. Politikai nézetei mérsékeltek és pragmatikusak voltak. Barátja és politikai szövetségese, William Pitt kormányzása idején Grafton erőteljesen támogatta a brit–amerikai kapcsolatok barátságos rendezését az Egyesült Államok függetlenségének elismerése után.
1784. november 16-án feleségül vette Charlotte Maria Waldegrave-et, aki 1808-ban meghalt. Grafton hercege 1844. július 28-án hunyt el, 84 éves korában. Több mint öt évtizeden át viselte a Grafton hercegi címet.
Henry (1790. február 10. – 1863. március 26.) a Harrow School és a – felmenőihez hasonlóan – a cambridge-i Trinity College diákja volt. Fiatalon a dragonyos ezred hadnagya, majd 1823-tól az East-, 1830-tól a West Suffolk Militia ezredese lett, amelyet 1845-ig vezetett. A whig párt képviselőjeként (1818–1820, 1826–1831) és Thetford (1834–1842) képviselője volt. 1844-ben örökölte apjától a Grafton herceg és kapcsolódó címeit. 1812-ben Lisszabonban feleségül vette az apai ágon a Berkeley grófoktól, anyai ágon Richmond hercegeitől – anyja [[Emily Lennox]] volt – származó Mary Caroline Berkeleyt Lisszabonban.
William (1819. augusztus 5. – 1882. május 21.)a Harrow School tanulója volt, majd a [[Sandhursti Királyi Katonai Akadémia]] hallgatója volt. 1847-től 1863-ig Thetford képviselője volt a brit alsóházban, a liberális párt színeiben. Apja halálával 1863-ban örökölte a Grafton herceg címet, valamint körülbelül birtokot. 1860-ban alezredesi rangban átvette a Northamptonshire Rifle Volunteers egység parancsnokságát. 1858-ban feleségül vette Marie Anne Louise Baringet, Ashburton 3. bárójának lányát, ám a házaspárnak nem született gyermeke. William FitzRoy és felesége évente a telet és a tavaszt a dél-[[Francia Riviéra|Francia Riviérán]], a jómódú brit társadalom körében népszerű klimatikus gyógyhelyén, [[Hyères]]-ben töltötte. William Henry FitzRoy utód nélkül halt meg Londonban, 1882-ben.
Augustus FitzRoy (1821. június 22-én – 1918. december 4.) a Harrow Schoolban tanult, majd katonai pályára lépett, a Grenadier Guards alezredeseként harcolt a [[Krími háború]]ban, ahol súlyosan megsebesült. 1849-től 1892-ig Viktória királynő aktív lovastisztje, 1882-től tiszteletbeli lovastisztje volt egészen haláláig. 1873-ban a Bath-rend tagjává, 1883-ban pedig a [[Térdszalagrend]] lovagjává avatták. 1882-ben, bátyja halálával örökölte a Grafton hercegi címet és a kapcsolódó rangokat, emellett több megyében is igazságügyi tisztségeket töltött be. 1918-ban hunyt el, 96 évesen.
Alfred (1850. március 3. – 1930. január 10.) bátyja halálával örökölte a Grafton hercege címet. A Coldstream Guards hadnagya volt, és számos megyei tisztséget viselt: [[Suffolk]] és [[Northamptonshire]] helyettes hadnagya, mindkét megyében [[békebíró]]ként is szolgált.
John (1914. augusztus 1. – 1936. augusztus 3.) három nappal az [[első világháború]] kitörése előtt született. A Harrow Schoolban és a [[Cambridge-i Egyetem|cambridge-i]] Trinity College-ban tanult. 1930-ban, nagyapja halálával, tizenöt évesen örökölte a Grafton hercegi címet, ezzel Anglia legfiatalabb hercege lett. Szenvedélyesen érdeklődött a gépek és sebesség iránt: motorozott, [[Vitorlázó repülőgép|vitorlázórepülő]]-pilóta volt, majd 1936-ban versenyzőként mutatkozott be a [[Brooklands]] pályán. Augusztus 3-án, két nappal után, a [[Limerick (Limerick megye)|limericki]] Grand Prix-n halálos balesetet szenvedett: [[Bugatti|Bugatti]] T59-es autója felborult és kigyulladt.
Charles (1892. június 4. – 1970. november 11.) egy [[Berkshire]]-i kollégiumban és a [[Sandhursti Királyi Katonai Akadémia|Sandhursti Királyi Katonai Akadémián]] tanult, majd 1911-ben csatlakozott a Royal Welch Fusiliers ezredhez. Az [[első világháború]]ban Franciaországban harcolt, majd 1917-től 1920-ig Lord Buxton [[Dél-Afrika főkormányzója|Dél-Afrika főkormányzó]] segédtisztje és udvari főintendánsa volt. 1921-ben visszavonult a hadseregtől, és a suffolki Coney Westonban gazdálkodni kezdett. 1927–1936 között Langhamben földbirtok-ügynökként dolgozott első felesége nagybátyjánál. 1936-ban unokatestvére, John FitzRoy halála után örökölte a Grafton hercege címet, valamint az eustoni családi birtokot. 1937-ben [[békebíró]], 1942-ben [[Suffolk]] megye helyettes hadnagya lett.
Hugh (1919. április 3. – meghalt 2011. április 7.) a [[Dél-Afrika (régió)|Dél-afrika]]i [[Fokváros]]ban született. Az [[Eton College]]-ban és a [[Cambridge-i Egyetem|cambridge-i]] Magdalene College-ban tanult. A [[második világháború]]ban a Grenadier Guards tisztje lett, 1943–1947 között India alkirályának, Wavellnek vikomt segédtisztje volt. 1970-ben örökölte a Grafton hercege címet. 1973-tól [[Suffolk]] megye helyettes hadnagya, 1976-tól a [[Térdszalagrend]] lovagja volt.
Élete nagy részét a történelmi műemlékek védelmének szentelte: vezette a a Történelmi Épületek Védelmi Társaságot (Society for the Protection of Ancient Buildings), a Történelmi Templomok Megóvási Alapjának (Historic Churches Preservation Trust) elnöke és a Sir John Soane Múzeum (Sir John Soane's Museum) kuratóriumának vezetője volt. kuratóriumának, valamint alelnöke a [[National Portrait Gallery (London)|National Portrait Gallery]]-nek. A National Trust sussexi, kenti és kelet-angliai körzeti adminisztrátora is volt, továbbá az [[International Council on Monuments and Sites|ICOMOS]] angol szekciójának elnöke és nemzetközi tanácstagja. Élete végéig Euston Hallban élt.
Henry (1978. április 6. – ) a Harrow Schoolban és az [[Edinburgh-i Egyetem]]en tanult, majd a cirencesteri Royal Agricultural College-ban végzett posztgraduális képzést birtokigazgatásból. 2002 és 2004 között az Egyesült Államokban dolgozott a zenei menedzsment területén, [[Nashville (Tennessee)|Nashville]]-ben rádiós műsorvezetőként, majd 2005–2006-ban a [[The Rolling Stones|Rolling Stones]] [[A Bigger Bang Tour]] áruforgalmazási koordinátorként. 2007-ben Londonba költözött, majd 2009-ben, apja halála után visszatért Suffolkba, hogy a négyezer hektáras Euston Hall birtok irányításában részt vegyen. Ekkortól használhatta volna a "Euston grófja" udvariassági címet (a hercegi cím örököse megszólítása), de továbbra is "Ipswich vikomtja" címet használta (a hercegi cím örökösének örököse megszólítása), nem akarta apja udvariassági címét használni.. 2011-ben nagyapja halálával örökölte a Grafton hercege címet és a családi birtokokat, jelenleg a birtok modernizálásán dolgozik és élőzenei eseményeket szervez.
Címer.
[[Fájl:Coat of arms of the duke of Grafton.png|bélyegkép|260px|A Grafton hercegek címere]]
Negyedelt pajzs:
Az oroszlán megjelenése utalás a törvénytelen származásra, [[II. Károly angol király]] vérvonalára.
További információk.
[[Kategória:Angol történelmi családok]]
[[Kategória:Brit történelmi személyek]]
[[Kategória:Brit hercegek]]
|
2029721
|
542
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029721
|
Jošavka Donja
|
Jošavka Donja (), település Bosznia-Hercegovinában, a Bosanska Krajina keleti részén, Čelinac községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése.
A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 20, közúton 28 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 14 km-re keletre, a Jošavka-folyó völgyében és a környező dombokon, 224-510 méteres magasságban fekszik. Čelinac és Banja Luka városokkal a Doboj felé vezető vasúti út köti össze.
Története.
A Jošavka nevet először az 1691-es török népszámlálás említi. Jošavka nevét az azonos nevű folyóról kapta, mely a Vrbanja legnagyobb mellékvize, mely Čelinacnál ömlik a Vrbanjába. Jošavka település területe egykor körülbelül 150 km² volt. A határok északon Turjanica, délen Vrbanja, keleten pedig Šnjegotina és Ukrina felé, a Jošavka vízgyűjtőjén húzódtak.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó Jošavka településnek 65 háztartása és 625 ortodox lakosa volt. 1890-ben Ausztria-Magyarország megépítette a Banja Luka – Čelinac – Kotor Varoš utat, és Čelinactól leágáztatva a Jošavka folyó mentén Tromeđa felé egy 25 km hosszú útszakaszt építettek, hogy megkönnyítsék Jošavkából és Šnjegotinából az erdőkből kitermelt fa exportját. Josavkáról 250 embert foglalkoztattak fakivágással, raktározással és fafeldolgozással. 1900-ban Jošavkán épült fel és kezdte meg működését Bosznia-Hercegovina ezen részének akkor legmodernebb fűrésztelepe, ahol 300 munkás dolgozott. Ausztria-Magyarország 1900-ban nyitotta meg az első iskolát ezen a területen, Jelovača településen.
1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 150 háztartást, 1113 ortodox, 7 római katolikus és 2 görög katolikus lakost találtak. Az első világháború idején húsz jošavkai önkéntes ment a szaloniki frontra, és csatlakozott a szerb hadsereghez. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. A Jugoszláv Királyság megalakulásával és az új területi szervezettel megalakult Jošavka község. 1921-ben a településnek 1254 ortodox és 7 görög katolikus lakosa volt. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. Az első fegyveres akcióra Jošavkán 1941. szeptember 15-én került sor, amikor a helyi csendőrállomást támadták meg és foglalták el. 1953-ban Jugoszlávia új területi felosztásával Jošavka az újonnan alakult Čelinac község része lett. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Čelinac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Oktatás.
Mladen Stojanović Általános Iskola
Nevezetességei.
A falu Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt ortodox temploma 1926-ban épült.
|
2029722
|
542
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029722
|
Jošavka Gornja
|
Jošavka Gornja (), település Bosznia-Hercegovinában, a Bosanska Krajina keleti részén, Čelinac községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése.
A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 21, közúton 30 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 16 km-re keletre, a Jošavka-folyó völgyében és a környező dombokon, 260-450 méteres magasságban fekszik. Čelinac és Banja Luka városokkal a Doboj felé vezető vasúti út köti össze.
Története.
A Jošavka nevet először az 1691-es török népszámlálás említi. Jošavka nevét az azonos nevű folyóról kapta, mely a Vrbanja legnagyobb mellékvize, mely Čelinacnál ömlik a Vrbanjába. Jošavka település területe egykor körülbelül 150 km² volt. A határok északon Turjanica, délen Vrbanja, keleten pedig Šnjegotina és Ukrina felé, a Jošavka vízgyűjtőjén húzódtak.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó Jošavka településnek 65 háztartása és 625 ortodox lakosa volt. 1890-ben Ausztria-Magyarország megépítette a Banja Luka – Čelinac – Kotor Varoš utat, és Čelinactól leágáztatva a Jošavka folyó mentén Tromeđa felé egy 25 km hosszú útszakaszt építettek, hogy megkönnyítsék Jošavkából és Šnjegotinából az erdőkből kitermelt fa exportját. Josavkáról 250 embert foglalkoztattak fakivágással, raktározással és fafeldolgozással. 1900-ban Jošavkán épült fel és kezdte meg működését Bosznia-Hercegovina ezen részének akkor legmodernebb fűrésztelepe, ahol 300 munkás dolgozott. Ausztria-Magyarország 1900-ban nyitotta meg az első iskolát ezen a területen, Jelovača településen.
1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 150 háztartást, 1113 ortodox, 7 római katolikus és 2 görög katolikus lakost találtak. Az első világháború idején húsz jošavkai önkéntes ment a szaloniki frontra, és csatlakozott a szerb hadsereghez. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. A Jugoszláv Királyság megalakulásával és az új területi szervezettel megalakult Jošavka község. 1921-ben a településnek 1254 ortodox és 7 görög katolikus lakosa volt. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. Az első fegyveres akcióra Jošavkán 1941. szeptember 15-én került sor, amikor a helyi csendőrállomást támadták meg és foglalták el. 1953-ban Jugoszlávia új területi felosztásával Jošavka az újonnan alakult Čelinac község része lett. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Čelinac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
|
2029723
|
94150
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029723
|
Kazah-sztyepp
|
A Kazah-sztyeppe (kazakul: "Qazaq dalasy"; ismert még Nagy sztyeppe vagy Nagy Dala néven, kazakul: "Ūly dala") egy rendkívül kiterjedt, nyílt füves puszta Közép-Ázsiában, amely Észak-Kazahsztán túlnyomó részét és az azzal szomszédos oroszországi területeket foglalja magában. Nyugaton a Pontusi–Kaspi-sztyeppe, keleten pedig az Emin-völgyi sztyeppe határolja; ezekkel a régiókkal együtt alkotja a hatalmas Eurázsiai sztyeppe középső és nyugati szakaszát. A Kazah-sztyeppe a palearktikus régió mérsékelt övi füves puszták, szavannák és cserjések ökorégiója. A 19. század közepéig, sőt néha később is, oroszul gyakran „Kirgiz sztyeppének” ("Киргизская степь") nevezték, mivel ebben az időszakban a „kirgiz” elnevezést a kazakokra is alkalmazták.
Földrajzi elhelyezkedés.
Ez a hatalmas sztyeppe több mint 2200 kilométer hosszan terül el kelet-nyugati irányban, a Kaszpi-mélyföld keleti peremétől és az Aral-tó vidékétől északra egészen az Altaj-hegység lábáig húzódik. Ez a bolygó legnagyobb kiterjedésű összefüggő száraz sztyeppevidéke, teljes területe mintegy 804 450 négyzetkilométer. A sztyeppe az Urál-hegység déli előterétől indul, amely hegység hagyományosan Európa és Ázsia földrajzi határvonalát képezi. A terület jelentős része félsivatagos jellegű, amely déli irányban fokozatosan valódi sivataggá (például Kizil-kum, Mojinkum) alakul át. Délnyugaton a Turáni-alföld hatalmas síksága határolja, míg a sztyeppe keleti és északi részein a tengerszint feletti magasság általában növekszik, különösen a Kazah-hátság ("Szariarka") területén, bár a táj általánosságban továbbra is sík vagy enyhén hullámos marad.
A Pontusi sztyeppe terül el tőle nyugatra és északnyugatra. Az északi és északkeleti peremvidéken a Kazah erdőssztyeppe ökorégiója található, amely egy átmeneti zóna, ahol a füves pusztát nyír- és fenyőligetek tarkítják, fokozatosan átvezetve a szibériai erdőségek felé. Dél felé a szárazabb Kazah félsivatag és a változatosabb domborzatú Kazah-hátság ökorégiói húzódnak. Az Észak-Kazahsztán középső részén található Kokshetau-hegyvidék egyfajta hegyvidéki „szigetet” képez, amelynek gránitsziklái és erdei élesen elütnek a környező, egyhangúbb sztyeppétől.
Éghajlat.
A régió éghajlata túlnyomórészt félszáraz (szemiarid) és erősen kontinentális, amelyet forró, száraz nyarak és rendkívül hideg, szeles telek jellemeznek. A terület nagy részén a Köppen-féle éghajlat-osztályozás szerint hideg félszáraz ("BSk") klíma uralkodik. Az északi, valamivel csapadékosabb peremvidékeken ez nedves kontinentális ("Dfa" vagy "Dfb") éghajlatba megy át. Az éves átlagos csapadékmennyiség általában 200 és 400 milliméter között változik, a legtöbb csapadék az északi területeken és a nyári hónapokban hullik. A júliusi átlagos maximumhőmérséklet 20 °C és 26 °C között alakul, de a déli részeken ennél melegebb is lehet. Ezzel szemben a januári átlaghőmérséklet −12 °C és −18 °C közé süllyed, gyakran erős fagyokkal és hófúvásokkal. Időnként rendkívül erős, akadálytalan szelek söpörnek végig a nyílt síkságon, különösen télen és tavasszal.
Növényvilág.
A korlátozott csapadékmennyiség és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok miatt a Kazah-sztyeppén csak kevés fa található meg természetes állapotban, leginkább folyóvölgyek mentén vagy védettebb mélyedésekben. A tájat túlnyomórészt hatalmas kiterjedésű füves puszták uralják, amelyeket helyenként jelentős homokos területek szakítanak meg. A jellemző, szárazságtűrő növényfajok közé tartoznak a különböző árvalányhaj-fajok (Stipa), az üröm (Artemisia) és a csenkesz (Festuca), amelyek jól alkalmazkodtak a mostoha körülményekhez. Bizonyos területeken, különösen a csapadékosabb északi részeken vagy az emberi hatások (például a túllegeltetés csökkenése) következtében, az utóbbi évtizedekben megfigyelhető a fás és cserjés növényzet (például a borsófa) terjedése, ami helyenként megváltoztatja a hagyományos sztyeppei tájképet.
Állatvilág.
A Kazah-sztyeppe változatos és egyedi állatvilágnak ad otthont, amely alkalmazkodott a nyílt, füves élőhelyhez. Az itt élő emlősök közül kiemelkedik a kritikusan veszélyeztetett tatárantilop ("Saiga tatarica"), amelynek egykor hatalmas csordái vándoroltak a területen, mára azonban állománya drasztikusan lecsökkent. További jellemző patás a szibériai őz ("Capreolus pygargus"). A ragadozók közül gyakori a farkas ("Canis lupus"), a róka ("Vulpes vulpes") és a borz ("Meles meles"). A rágcsálók közül nagy számban élnek itt különféle földikutyák, ürgék, ugróegerek, köztük a mongol ugróegér ("Meriones unguiculatus") és a bobak marmota ("Marmota bobak"). A hüllők közül jellegzetes faj az orosz teknős vagy sztyeppei teknős ("Testudo horsfieldii"). A madárvilág is gazdag, különösen a tavak környékén és a vonulási időszakokban; számos ragadozó madár, túzokféle és vízimadár fészkel vagy vonul át a területen. Az állatvilág egésze érzékenyen reagál a klímaváltozásra és az emberi tevékenységekre, mint a mezőgazdaság terjedése és a legeltetés.
Népesség.
A Kazah-sztyeppe hatalmas kiterjedéséhez képest rendkívül ritkán lakott terület. Különösen a nyugati, szárazabb részeken alacsony a népsűrűség, itt átlagosan négyzetkilométerenként mindössze 2-3 ember él. Kelet felé, valamint az északi, kedvezőbb éghajlatú és termékenyebb talajú vidékeken a népsűrűség valamivel magasabb, elérheti a 4-7 fő/km²-t. A lakosság túlnyomó többségét etnikailag a kazakok alkotják, akik hagyományosan nomád vagy félnomád állattartással foglalkoztak, bár ez az életforma mára jelentősen átalakult. Jelentős orosz kisebbség is él a régióban, különösen az északi területeken és a városokban. Oroszország mintegy 7 360 négyzetkilométernyi területet bérel hosszútávon a sztyeppe déli részén, Kazahsztántól. Ezen a területen található a világ legrégebbi és legnagyobb működő űrkilövőhelye, a Bajkonuri űrközpont. A terület gazdasága nagyrészt továbbra is a mezőgazdaságra (gabona-termesztés az északi részeken, állattenyésztés) és a bányászatra épül.
A sztyeppe a kultúrában.
A Tulpan című, 2008-as kazah-német filmdráma, amely a Un certain regard díjat nyerte a Cannes-i Filmfesztiválon, a Kazah-sztyeppe egyik eldugott vidékén élő pásztorcsalád életét mutatja be, és szinte teljes egészében a sztyeppe autentikus helyszínein forgatták.
|
2029726
|
94150
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029726
|
Gdański-öböl
|
A Gdański-öböl (; ) a Balti-tenger egy jelentős, délkeleti részén fekvő öböl, amely nevét a partján elhelyezkedő fontos lengyel kikötővárosról, Gdańskról kapta. Az öböl stratégiai elhelyezkedése révén történelmileg és gazdaságilag is kulcsfontosságú szerepet játszott a régió életében.
Földrajz.
Az öböl partvonala egy széles ívet képez, amelyet nyugaton a lengyelországi Gdański Pomeránia partvidéke (Władysławowo melletti Rozewie-foktól a Hel-félszigetig), keleten pedig az oroszországi Kalinyingrádi területhez tartozó Szambiai-félsziget határol. Az öböl jellegzetessége két hosszú, keskeny homokturzás: a Hel-félsziget és a Visztulai-turzás.
Az öböl nyugati részén a Hel-félsziget által szinte teljesen elzárt, sekély vizű Pucki-öböl (lengyelül: "Zatoka Pucka") terül el, amely a lengyel tengerpart fontos üdülő- és vízisport-központja. Délkeleten a Visztulai-turzás (lengyelül: "Mierzeja Wiślana", oroszul: "Балтийская коса", Baltijszkaja kosza) választja el a nyílt tengertől a Visztulai-lagúnát (lengyelül: "Zalew Wiślany", oroszul: "Калининградский залив", Kalinyingradszkij zaliv). Ez a lagúna egy brakkvízű beltenger, amelynek egyetlen természetes összeköttetése a Balti-tengerrel a Baltyijszki-szoros (Pilawai-szoros), amely a turzás oroszországi végén található.
Az öböl legnagyobb mélysége eléri a 120 métert, átlagos mélysége 50 méter körül mozog. Vízének sótartalma viszonylag alacsony, a Balti-tengerre jellemzően 0,7–0,8% (7-8 PSU) körüli értékeket mutat.
A Gdański-öböl partján számos fontos kikötőváros és település található. Lengyelországban a legjelentősebbek a Hármasvárost ("Trójmiasto") alkotó Gdańsk, Gdynia és Sopot, valamint a Hel-félszigeten fekvő Hel és Jastarnia, illetve a Pucki-öböl névadója, Puck. Az oroszországi oldalon Kalinyingrád (az exklávé központja, amely a Pregolja folyón keresztül kapcsolódik a Visztulai-lagúnához), Baltyijszk (fontos hadikikötő a Baltyijszki-szorosnál) és Primorszk (korábbi német nevén Fischhausen) a legfontosabb települések.
Az öbölbe két jelentős folyó torkollik: Lengyelország legnagyobb folyója, a Visztula ("Wisła") és a Kalinyingrádi területen a Pregolja ("Преголя"). A Visztula több ágon keresztül éri el a tengert: közvetlenül az öbölbe ömlik a Leniwka, a Śmiała Wisła és a Martwa Wisła (Halott-Visztula) ág, míg a Nogat és a Szkarpawa ágak vize a Visztulai-lagúnán keresztül jut el az öbölbe. A Pregolja szintén a Visztulai-lagúnába torkollik.
Tengeri meghatározás.
Egyes tengerészeti és oceanográfiai kontextusokban a „Gdański-öböl” elnevezést tágabb értelemben használják. Ekkor nemcsak a földrajzilag szűkebben vett öblöt értik alatta, hanem a Balti-tengernek azt a nagyobb vízterületét is, amely az orosz kalinyingrádi exklávé partjai előtt, egészen a litván partokig húzódik.
Történelem.
Az öböl partvidéke és vizei számos történelmi esemény helyszínei voltak. Itt zajlott a második világháború egyik első tengeri összecsapása, a Gdański-öböl csatája, amikor a Lengyelország elleni német invázió kezdetén, 1939 szeptemberében a német haditengerészet erői támadták a lengyel flottát és parti létesítményeket.
Az öböl populáris kultúrában is megjelenik, például az amerikai "Metalocalypse" című animációs sorozat egyes epizódjaiban tölt be helyszíni szerepet.
Kursenieki nép.
A kursenieki (más néven "kuršininkai") egy mára szinte teljesen kihalt balti népcsoport, amelynek tagjai egykor a Kúriai-turzáson és a környező partvidéken éltek. Történelmi településterületük a 17. században egészen a mai Klaipėda (németül Memel) és Gdańsk (németül Danzig) közötti partszakasz egyes részeiig kiterjedt. Az évszázadok során a kursenieki népesség nagy része beolvadt a környező német lakosságba, különösen Kelet-Poroszországban. Kisebb közösségeik azonban egészen a 20. századig fennmaradtak a Kúriai-turzáson. Nyelvük, a kursenieki nyelv a lett nyelv közeli rokona volt, de önálló balti nyelvnek tekintik. Az első világháború után, amikor Lettország függetlenné vált, Lettország – részben nyelvészeti alapon – igényt formált a Kúriai-turzásra és más, korábban Kelet-Poroszországhoz tartozó területekre, ahol kursenieki lakosság élt, de ezekről a követelésekről később lemondott. A második világháború után a maradék kursenieki lakosságot is kitelepítették vagy asszimilálódtak.
|
2029732
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029732
|
Hejhö
|
Hejhö (egyszerűsített kínai írással: 黑河市, pinjin: Hēihé) prefektúra szintű város Kínában, Hejlungcsiang tartományban.
|
2029733
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029733
|
Csihszi
|
Csihszi (egyszerűsített kínai írással: 鸡西市, pinjin: Jīxī) prefektúra szintű város Kínában, Hejlungcsiang tartományban.
|
2029734
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029734
|
Csitajho
|
Csitajho (egyszerűsített kínai írással: 七台河市, pinjin: Qītáihé) prefektúra szintű város Kínában, Hejlungcsiang tartományban.
|
2029735
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029735
|
Suangjasan
|
Suangjasan (egyszerűsített kínai írással: 双鸭山市, pinjin: ) prefektúra szintű város Kínában, Hejlungcsiang tartományban.
|
2029736
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029736
|
Jicsun (Hejlungcsiang)
|
Jicsun (egyszerűsített kínai írással: 伊春市, pinjin: Yīchūn) prefektúra szintű város Kínában, Hejlungcsiang tartományban.
|
2029738
|
542
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029738
|
Skatavica
|
Skatavica (), település Bosznia-Hercegovinában, a Bosanska Krajina keleti részén, Čelinac községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése.
A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 17, közúton 22 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re délkeletre, 330-550 méteres magasságban, a Skatavica-hegység területén fekszik. A település környéke bővelkedik erdőkben, tágas rétekben és legelőkben, szántóföldekben, dombokban, hegyi patakokban.
Története.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. A Jugoszláv Királyság megalakulásával és az új területi szervezettel megalakult Jošavka község. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Čelinac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Skatavica egy meglehetősen nagy területű falu volt, amelynek lakossága ortodox és katolikus volt. Ezen az alapon Skatavicát először úgy osztották fel, hogy a katolikus lakosságú rész Kotor Varoš községhez, az ortodox lakosságú rész pedig Čelinac községhez tartozott. Az egykor mintegy 50 háztartást számláló, ma alig 10 házas (kb. 30 lakosú) település Opsječko helyi közösségéhez tartozik. A mai Skatavica falu kizárólag szerb falu, de lassan kihal benne az élet. A falut a falu központjában található régi skatavaci iskola épülete uralja.
Sok skatavaci család hagyta el faluját, hogy jobb életkörülményeket keressen. Ez a kivándorlás a második világháború óta folyamatosan tart, így a világ minden táján vannak skatavčiak. A második világháború alatt Skatavica lakossága nagymértékben rokonszenvezett a csetnik mozgalommal, és Skatavica sok lakosa maga is részt vett a csetnik erők tevékenységében. A falu infrastruktúrája a második világháború után sem fejlődött: évtizedekig nem épült út, bolt sem. kultúrotthon, sem olyan gazdasági objektum, amelynek léte megállítaná vagy lassítaná a lakosság folyamatos elvándorlását.
Gazdaság.
Skatavac lakossága korábban és ma is kizárólag mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott. A leggyakrabban vetett növények a zab, kukorica, búza és tritikálé, a legelterjedtebb állatállomány pedig a juh, a sertés, a baromfi, a szarvasmarha és a ló. A Skatavac dombjai és legelői bővelkednek gyógynövényekben, erdei gyümölcsökben (eper, szeder), az erdők ehető és mérgező gombákkal vannak tele. Régebben a skatavaci patakok tele voltak malomokkal, amelyekből mára csak egy-kettő maradt meg, és azok is meglehetősen rossz állapotban vannak.
Nevezetességei.
Az 541 méter magas Ravna goráról, mely a Skatavac-hegység része, csodálatos kilátás nyílik a környékre.
|
2029739
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029739
|
Ansun
|
Ansun (egyszerűsített kínai írással: 安顺市, pinjin: Ānshùn) prefektúra szintű város Kínában, Kujcsou tartományban.
|
2029743
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029743
|
Picsie város
|
Picsie város (egyszerűsített kínai írással: 毕节市, pinjin: Bìjíe) prefektúra szintű város Kínában, Kujcsou tartományban.
|
2029744
|
10727
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029744
|
Női 800 méteres síkfutás a 2024. évi nyári olimpiai játékokon
|
A 2024. évi nyári olimpiai játékokon az atlétika női 800 méteres síkfutás versenyszámát augusztus 2. és augusztus 5. között rendezték a párizsi Stade de France-ban. Az aranyérmet az előző olimpia ezüstérmese, a brit Keely Hodgkinson nyerte 1:56,72-es idővel, az etióp Tsige Duguma és a kenyai Mary Moraa előtt.
Ez a versenyszám 18. alkalommal szerepelt az olimpiai programban.
Rekordok.
A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben:
Eredmények.
Az időeredmények perc:másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő:
Előfutamok.
Minden előfutam első három helyezettje automatikusan az elődöntőbe jutott. A többi célbaérkező a vigaszágon folytathatta a versenyzést.
Vigaszág.
Minden vigaszági futam első helyezettje az elődöntőbe jutott, Az összesített eredmények alapján további két futó került az elődöntőbe,
Elődöntők.
Minden elődöntő első két helyezettje automatikusan az elődöntőbe jutott, Az összesített eredmények alapján további két futó került a döntőbe,
|
2029745
|
10727
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029745
|
Krystsina Tsimanouskaya
| |
2029746
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029746
|
Liupansuj
|
Liupansuj (egyszerűsített kínai írással: 六盘水市, pinjin: Liùpánshuǐ) prefektúra szintű város Kínában, Kujcsou tartományban.
|
2029747
|
11740
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029747
|
Tungzsen város
|
Tungzsen város (egyszerűsített kínai írással: 铜仁市, pinjin: Tóngrén) prefektúra szintű város Kínában, Kujcsou tartományban.
|
2029749
|
557023
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029749
|
Tukoray Lóránt
|
Tukoray Lóránt, névváltozat: "Tukorai" (Jászberény, 1852. – Abony, 1915. november 10.) epizódkomikus-színész.
Pályafutása.
Előbb a papi pályára készült, melynek során megtanult latinul és görögül is. 1873-ban elvégezte a Színiakadémiát, megtanult németül, franciául és angolul és értett a fuvolázáshoz. Mint pompás epizodista megfordult az összes nagyobb vidéki színpadon. Rettegi Fridolinja (Schönthan: "A szabin nők elrablása"), Gonosz Pistája (Tóth Ede: "A falu rossza"), Harpagonja (Molière: "A fösvény") klasszikus alakítások voltak. Takarékosságát, gázsibeosztását, anyagi dolgaiban való pedantériáját, valamint egyéb különcködéseit számos történet őrzi. Havi fizetése 43 forint 36 krajcárt tett ki. Ha kölcsönkértek tőle, tíz forintig mindenkinek rendelkezésére állott, kötelezvényt vett, melyben a visszafizetésnek nemcsak a napja, hanem az órája és a perce is fel volt pontosan tüntetve. A pénzt nem fogadta el sem előbb, sem később a kitűzött időnél, aki a kötelezettségét nem teljesítette, azzal többet nem állt szóba.
1894 és 1896 között Pesti Ihász Lajos társulatában játszott, majd 1897-ben Baranyai B. Mihálynál, 1898-ban Bokody Antalnál lépett színpadra. 1896-ban volt 25 éves jubileuma Óbudán, a "Tolonc" című darabban Mravcsák szerepében. 1899-ben Kövessy Albertnél lépett fel az Óbudai Kisfaludy Színházban. 1900 és 1911 között kilenc igazgatója volt (ezek időrendben: Szabadhegyi Aladár, Deák Péter, Földesi Sándor, Mezei Kálmán, dr. dr. Farkas Ferenc, Micsei F. György, Szilágyi Dezső, valamint az utolsó három évadot dr. Farkas Ferenc színtársulatánál töltötte. Virágvasárnapkor mindig felment Budapestre a színészvásárra; a Nemzeti Szinház művészeinek, Náday Ferencnek és Bercsényi Bélának volt gyakran látott vendége.
Abonyban volt 1909. július 15-én 35 éves színészi jubileuma Rettegi Fridolin szerepében. 1911. október 1-én vonult nyugdíjba.
Balassa Imre a következő személyleírást adja róla 1932-ben megjelent "A sétáló halott" című írásában: "Alig százötven centiméter magas, vörösorrú, vézna ember volt", Szacsvay Imre közeli barátjaként említi.
További szerepei: Kántor (Gaál József: "Peleskei nótárius"), Gerő, kulcsár (Jókai Mór: "Bolondok grófja"), Imári márki (Jones: "Gésák"), Semessey, egyetemi tanár (Herczeg Ferenc: "A Gyurkovics lányok"),
|
2029752
|
259789
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029752
|
Thomas Dossevi
|
Thomas Folivi Dossevi (Chambray-lès-Tours, 1979. március 6. – ) togói válogatott labdarúgó.
Pályafutása.
Klubcsapatokban.
Chambray-lès-Toursban született, Franciaországban. Pályafutásának korai éveiben az ASOA Valence, a Châteauroux és a Stade Reims csapatában játszott. 2005 és 2007 között a Valenciennes játékosa volt. 2007-től 2010-ig a Nantes együttesét erősítette. A 2010–11-es szezont Angliában a Swindon Townnál töltötte. 2012-ben Thaiföldre szerződött a Chonburihez. 2013 és 2014 között a Valenciennes B csapatában szerepelt. 2015–16-ban a Dunkerque volt az utolsó csapata.
A válogatottban.
2002 és 2012 között 29 alkalommal szerepelt a togói válogatottban és 2 gólt szerzett. Részt vett a 2006-os világbajnokságon, ahol a Svájc ellen kezdőként, míg Franciaország ellen csereként lépett pályára. A Dél-Korea elleni csoportmérkőzésen nem kapott lehetőséget.
Részt vett a 2002-es afrikai nemzetek kupáján is és tagja volt a 2010-es afrikai nemzetek kupájára nevezett keretnek is, de a válogatottat ért fegyveres támadás miatt nem vetek részt a tornán.
|
2029754
|
244660
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029754
|
Redburga
|
Redburga (8. század vége – Wessex, 851), Egbert wessexi király felesége.
Élete.
A 8. század végén született. Egyes források szerint a „frankok királyának húga’’, aki akkoriban Nagy Károly volt. Az ezt alátámasztó elsődleges forrást még nem azonosították. Ha származása frank volt, Egbert király feltehetően a frank udvarban való száműzetése során vette feleségül 789–792 között. Három gyermeke született. 851-ben halt meg.
|
2029756
|
310677
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029756
|
1992 (film)
|
Az 1992 2024-ben bemutatott amerikai filmthriller, amelyet Ariel Vromen és Sascha Penn forgatókönyvéből Vromen rendezett, Penn története alapján. A főbb szerepekben Tyrese Gibson, Scott Eastwood és Ray Liotta látható.
Az Amerikai Egyesült Államokban 2024. augusztus 30-án mutatták be a mozikban. Általánosságban vegyes véleményeket kapott a kritikusoktól, és világszerte 2,9 millió dolláros bevételt gyűjtött.
Cselekmény.
1992-ben, Los Angelesben, Mercer, egy volt elítélt próbálja helyrehozni életét és kapcsolatát fiával a Rodney King-ítéletet követő zavargások közepette. Eközben a város egy másik részén egy apa és fia próbálják megoldani saját feszült kapcsolatukat egy veszélyes rablás megtervezésével – éppen Mercer munkahelyén. Ahogy a feszültség egyre nő, és a város káoszba süllyed, a két család útjai végül keresztezik egymást.
Szereplők.
Magyar változat.
A szinkront az Iyuno Hungary készítette el.
A film készítése.
2015 augusztusában bejelentették, hogy Ice Cube és O’Shea Jackson Jr. lesz a főszereplője az akkor "April 29, 1992" címet viselő filmnek, amelynek producere Will Packer, rendezője Donovan Marsh, forgalmazója pedig a Lions Gate Entertainment lesz. Cube publicistája azonban közleményt adott ki, és megerősítette, Cube-nak és Jacksonnak nincs semmi köze a filmhez.
2021 márciusában jelentették be, hogy Vromen fogja rendezni a filmet. 2021 júliusában Tyrese Gibson, Ray Liotta és Scott Eastwood főszerepet kapott a filmben. 2021 szeptemberében jelentették be, hogy Michael Beasley szerepelni fog a filmben, és a forgatás Bulgáriában és Los Angelesben már folyamatban van. 2022 februárjában jelentették be, hogy Christopher Ammanuel és Dylan Arnold csatlakozott a szereplőgárdához.
A Collider beszámolója szerint Liotta 2022 májusában bekövetkezett halála előtt befejezte jelenetei forgatását.
Bemutató.
Az "1992" című filmet 2024. augusztus 30-án, korlátozott számú moziban mutatták be az Amerikai Egyesült Államokban.
Bevételi adatok.
Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában az "1992" a "Reagan", "A manőver", az "aMItől félsz" és a "City of Dreams" mellett került a mozikba, és a nyitóhétvégén 2,5 millió dollár körüli bevételre számítottak. A négynapos munka ünnepének hétvégéjén 1,8 millió dollárral debütált.
|
2029757
|
213825
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029757
|
Szent Elmo-erőd
|
A Szent Elmo-erőd () egy csillagerőd, amely Málta lovagkori erődítményeinek egyik legfontosabb tagja. A máltai lovagrend uralma alatt építették 1552-ben, mai formáját 1670 és 1693 között nyerte el. A Marsamxett és a Nagy kikötő közötti félszigeten található erőd a máltai főváros, Valletta erődítményeinek északi végét alkotja, és kiemelkedő stratégiai pozíciójából a Tigné- és a Ricasoli-erőddel együtt mindkét kikötő bejáratát ellenőrzés alatt tartja. Leginkább az 1565-ös máltai nagy ostromban játszott jelentős szerepéről ismert, amikor a törökök ugyan elfoglalták és teljesen elpusztították, ám ez akkora áldozatukba került, amely elégnek bizonyult az ostrom kudarcához és a sziget megvédéséhez. Az épület jelenleg is katonai célokat szolgál. Valetta városának részeként 1980 óta az UNESCO világörökség része.
Története.
Előzmények és az erőd felépítése.
A helyi milícia már 1417-ben állandó őrhelyet létesített a Sciberras-félsziget csúcsán. 1488-ban az aragóniaiak őrtornyot építettek a Saint Elmo-foknál, amelyet Formiai Szent Erasmusnak, ismertebb nevén Szent Elmónak szenteltek. 1533-ban a máltai lovagrend megerősítette a tornyot stratégiai elhelyezkedése miatt. 1551-ben oszmán portyára került sor, amelynek során a török flotta ellenállás nélkül behajózott Marsamxett kikötőjébe. Emiatt a lovagok úgy döntöttek, hogy jelentős bővítésre van szükség. 1552-ben a tornyot lebontották, és egy új csillagerődöt kezdtek építeni a helyén, melyet mindössze néhány hónap alatt húztak fel. Ezt egy Pietro Pardo nevű spanyol mérnök tervezte, és egy ágyútoronnyal, egy fedezékkel és egy tenaillal rendelkezett. Az 1565-ös ostrom előtt hónapokkal sietve hozzáépítettek egy háromszög alakú ravelint. A Szent Elmo-erőd helyőrsége mindössze hat lovagból és hatszáz katonából állt békeidőben, kormányzójuk, a több mint hetvenéves piemonti lovag, Luigi Broglia volt. A támadás előtt a nagymester egy spanyol lovagot, Juan de Guarast jelölte ki parancsnokhelyettesnek, és kétszáz gyalogossal, valamint 46 lovaggal erősítette meg a garnizont. Az erőd védelmét az ostrom alatt rendszeresen egészítették ki új katonákkal, akik bárkákon hajóztak át a Szent Angyal-erődből, és így szállították el a sebesülteket is.
Az 1565-ös nagy ostrom.
1565-ben, Málta nagy ostromakor az oszmánok ismét megszállták Máltát, sokkal nagyobb erővel, mint 1551-ben. A Szent Elmo-erőd volt az ostrom leghevesebb harcainak színhelye, és közel egy hónapig állta a sarat, ellenállva az erődre néző Sciberras-hegyre telepített török ágyúk és a Marsamextt kikötő északi ágán, a Tigné-erőd mai helyén lévő ütegek masszív bombázásának. Az erőd kezdeti helyőrsége körülbelül százötven lovagból és hatszáz katonából állt, akiknek többsége spanyol volt, valamint hatvan fegyveres gályarabból. A helyőrséget hajóval lehetett megerősíteni a Nagy kikötő túloldalán, Birgu és Senglea erődjeiből.
Az erőd lövetése során az egyik ágyú rosszul sült el, és a hajó saját parapetjének tetejét találta el, minden irányba repítve a szilánkokat. A becsapódásból származó törmelék megölte a lövészt, és halálosan megsebesítette a hírhedt berber kalózt, Turgut reisz admirálist, az egyik legképzettebb oszmán parancsnokot. Az erőd 28 napig állta az ostromot, majd 1565. június 23-án, éppen a rend védőszentje, Keresztelő János ünnepének előestéjén a törökök kezére került. A védekező lovagok közül senki sem élte túl, és a máltai védők közül is csak kilencen maradtak életben, akik a Szent Elmo-erőd eleste után átúsztak a Nagy kikötő túloldalán lévő Szent Angyal-erődbe.
Az egyhónaposra nyúló ostrom során a sziget védői ezerötszáz embert, köztük több mint száz lovagot (89 halottat és 28 sebesültet) vesztettek. A török halottak száma hatezer és nyolcezer között volt. Musztafa pasa a vár romjainál feltette a kérdést kísérőinek a Szent Elmóra és az öböl túlsó oldalán álló erődökre utalva: "„Ha ez a kisfiú ilyen sokba került nekünk, mennyit kell majd fizetnünk az apáért?”"
A hosszúra nyúló, 31 napos véres ostrommal sok időt nyertek a másik két erőd előkészítésére és a Spanyolországból érkező erősítés megérkezésére. Végül a többhónapos összecsapás 1565. szeptember 11-én keresztény győzelemmel zárult, és megállította az oszmánok nyugatra irányuló földközi-tengeri terjeszkedését.
Újjáépítése és átalakítása.
Az ostrom után Jean Parisot de La Valette nagymester úgy döntött, hogy új várost épít a félszigeten. Az építkezés 1566-ban kezdődött, és a pápa Francesco Laparellit küldte az erődítmények megtervezésére. A romos Szent Elmo-erődöt újjáépítették, és a városfalakba integrálták.
Az erődöt a 17. században többször is átalakították. A Vendôme-bástya 1614-ben épült, 1687-ben pedig a Carafa Enceinte épült meg a teljes erődöt körülvevő előretolt területen. A század végén az erődöt közvetlenül összekapcsolták az ágyútoronnyal, és az árok egy részét feltöltötték, betemetve ezzel az eredeti bástyák egy részét. A 18. században a Vendôme-bástyában új lőporraktár épült, a főerőd és a Carafa Enceinte közötti területen pedig további raktárakat építettek. Ezeket Pinto-raktáraknak nevezik, és a környező területtel együtt alkotják az úgynevezett Alsó-Szent-Elmo-erődöt.
1775. szeptember 8-án a Saint Elmo-erődöt 13 lázadó pap foglalta el Szent Jakab-ágyútoronnyal együtt, ami a papok lázadása néven vált ismertté. A rend zászlaját leengedték, és helyette Szent Pál zászlaját tűzték ki. A rendnek sikerült visszafoglalnia a Szent Elmót, így a Szent Jakabot ellenőrző lázadók is megadták magukat. Végül a lázadókat bíróság elé állították, és hármukat kivégeztek, míg a többieket száműzték vagy bebörtönözték. A három kivégzett fejét a Szent Jakab-torony sarkaira tűzték ki, de nem sokkal azután, hogy Emmanuel de Rohan-Polduc-t ugyanezen év novemberében nagymesterré választották, eltávolították őket.
Brit uralom alatt.
Az erődöt a 19. század elején a britek ismét átalakították, amikor egy muskétás parapetet építettek hozzá. 1855-ben a Vendôme-bástyánál lévő lőporraktárt fegyvertárrá alakították át, és a palotai fegyvertárból néhány kézifegyvert áthelyeztek oda. Az 1870-es években további munkálatokat végeztek az Abercrombie-bástyán. 1917-ben az első szívműtétet, amelyet katonán hajtottak végre, a Szent Elmóban végezték el. A két világháború közötti időszakban lövegállásokat építettek, amelyekben új, 6 fontos QF ikerágyúk kaptak helyet.
Az erőd volt a célpontja Málta első légi bombázásának 1940. június 11-én. A légitámadás alatt az erődben tartózkodó személyek között volt Ċensu Tabone katonai orvos, aki később Málta elnöke lett. Ő túlélte a bombázást, de hatan meghaltak ugyanebben a légitámadásban.
1941. július 26-án az olaszok egy Aviso-hajóval, két emberes torpedóval, négy MAS- és hat MT-csónakkal tengeri támadást indítottak a Nagy kikötő ellen. Az érkező támadókat a sziget egyetlen brit radarberendezése korán észlelte, és a Saint Elmó-i parti tüzérség tüzet nyitott, amikor az olaszok a közelbe értek. A támadók közül tizenötöt megöltek és tizennyolcat elfogtak, az összes emberi torpedó és MT csónak, valamint két MAS csónak odaveszett. Az egyik MT-csónak eltalálta a Szent Elmo hidat, amely összekötötte a hullámtörőt az erőd melletti félsziget csúcsával, és a híd összeomlott. A hidat soha nem állították helyre, és csak 2012-ben épült helyette egy új, hasonló, de más kialakítású szerkezet, melynek költsége 2,8 millió euró volt.
Az erőd egyes részei súlyosan megrongálódtak a háború alatt, és a bombázások egyes nyomai a mai napig láthatók. 1972. március 26-án a Máltai Királyi Tüzérség elhagyta az erődöt, ezzel véget ért a hosszú katonai múltja. Az erőd egyes részei ezt követően használaton kívülre kerültek.
Málta függetlenné válásától napjainkig.
A World Monuments Fund 2008-ban a világ 100 legveszélyeztetettebb helyszínét tartalmazó listájára vette fel az erődöt, mivel a karbantartás és a biztonság hiánya, a természetes öregedés és az időjárás viszontagságainak való kitettség miatt jelentősen leromlott a helyszín állapota. 2009 óta jelentős helyreállítási munkálatok kezdődtek, és 2014-re a felső Szent Elmo és a Carafa enceinte 15,5 millió eurós helyreállítása majdnem el is készült, végül 2015-ben befejeződtek a helyreállítási munkálatok.
1975-től az erőd egy része a Nemzeti Háborús Múzeumnak adott otthont, amely az első és második világháborúval kapcsolatos katonai felszereléseket és egyéb tárgyakat tartalmazott. Ebben a múzeumban volt kiállítva a György-kereszt másolata is, amelyet VI. György király 1942 áprilisában adományozott Máltának. 2014 szeptemberében a múzeum bezárt, majd 2015 májusában nyitotta meg újra kapuit, immár egy nagyobb gyűjteménnyel.
A 20. század közepe óta az erőd a máltai rendőrakadémiának is otthont ad. Az erőd más részeit az In Guardia és az Alarme katonai hagyományőrzők használják.
A helyreállítás során régészeti ásatásokat végeztek, és az 1565 előtti erőd különböző elemeit tárták fel. Ez azért volt fontos lelet, mert az eredeti erődítményből kevés maradt meg, főként azért, mert Laparelli 1566-ban újjáépítette, és a 17. és 19. század között számos felújításon esett át.
2015 novemberében az erődöt a migrációról szóló vallettai csúcstalálkozó médiaközpontjaként használták. 2015 novemberében külföldi újságírók szerint ez volt talán „a leglenyűgözőbb helyszín, amely valaha uniós csúcstalálkozónak adott otthont.”
|
2029758
|
496588
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029758
|
God of War
|
A God of War egy akció-kalandjáték-sorozat, amelyet David Jaffe alkotott meg, és a Sony Santa Monica Stúdiója fejlesztett. A God of War sorozat 2005-ben indult a PlayStation 2 konzolon, és azóta a PlayStation egyik zászlóshajó-sorozatává vált, kilenc részből áll, amelyek több platformon is megjelentek. Az ősi mitológiákon alapuló történet középpontjában Kratos áll, egy spártai harcos, aki a háború istenévé válik, és különféle mitológiai istenekkel és alakokkal kerül szembe. A sorozat korai részei a görög mitológián alapulnak, és Kratos bosszúhadjáratát követik az olümposzi istenek ellen; a későbbi részek viszont az északi mitológiát dolgozzák fel, ahol Kratos megváltás útjára lép, és fia, Atreus is fontos szereplővé válik, miközben együtt kerülnek kapcsolatba vagy konfliktusba különféle északi istenekkel és alakokkal.
Játékmenet.
A sorozat összesen nyolc kizárólag egyjátékos játékból és egy többjátékos módot is tartalmazó részből áll. Az első korszakban a játékok harmadik személyű, fix filmszerű kameranézettel rendelkeztek, kivéve a '-t, amely az egyetlen 2D-oldalnézetes epizódként jelent meg. A 2018-as "God of War" és a "Ragnarök" esetében a kameranézet megváltozott: fix helyett szabadon mozgatható, váll fölötti nézetté vált. A "God of War III"-ban és az '-ben bizonyos jelenetek alatt belső nézet (first-person) is megjelenik. A játékos Kratos irányításával halad előre, akinek játékmenete hack and slash harcot, platformelemeket és logikai feladványokat ötvöz a történet előrehaladása érdekében (a második korszak játékai esetében a platformelemeket a kamera nézetének megváltozása miatt eltávolították). A 2018-as rész bemutatta Kratos fiát, Atreust, aki bár nem irányítható önállóan, egy külön gombbal passzívan vezérelhető – például nyilakat lő, attól függően, hova néz a kamera. A Ragnarök-ben Atreus továbbra is kísérő karakter, de bizonyos küldetések során a játékos teljes irányítást kap felette. Harcrendszere hasonlít Kratoséhoz, de íjat használ fő fegyverként.
Játékok.
Görög mitológia.
God of War (2005).
A "God of War" első része 2005. március 22-én jelent meg PlayStation 2-re. Tíz év szolgálat után az olümposzi istenek oldalán, Kratos spártai harcost Athéné azzal bízza meg, hogy találja meg Pandora szelencéjét, amely kulcsot jelenthet Árész legyőzéséhez, aki pusztítást végez Athénban. Visszaemlékezésekből kiderül, hogy Kratos egykor Árész szolgája volt, aki megmentette őt és seregét a biztos pusztulástól, de később rászedte, hogy megölje saját családját – ez tette őt a „Spárta Szellemévé”. Kratos végül megtalálja Pandora szelencéjét, megöli Árészt, és feljut az Olümposzra, hogy ő legyen az új háború istene.
God of War II (2007).
A "God of War II" 2007. március 13-án jelent meg PlayStation 2-re. Kratos, aki dühös az istentársaira, pusztítást végez Rodosz városában. Zeusz közbelép és elárulja Kratost, de a Titán Gaia megmenti őt. Gaia elmondja neki, hogy meg kell találnia a Végzet Nővéreit, akik képesek megváltoztatni sorsát, és megakadályozhatják, hogy Zeusz megölje őt. Kratos végül sikerrel jár, és amikor meg akarja ölni Zeuszt, Athéné feláldozza magát, hogy megmentse az isteneket és megőrizze az Olümposzt. Elárulja Kratosnak, hogy ő Zeusz fia, és hogy az isten félelmében árulta el őt. Ezután Kratos Gaia és a Titánok oldalára áll, hogy megtámadják az Olümposzt.
God of War: Betrayal (2007).
A ' 2007. június 20-án jelent meg olyan mobiltelefonokra, amelyek támogatták a Java ME rendszert. Ez az egyetlen játék a sorozatban, amely kétdimenziós (2D-s) oldalnézetes játékként készült, és az első, amely nem PlayStation platformon jelent meg. A játék története a ' és a "God of War II" eseményei között játszódik. Kratost egy gyilkosságért vádolják meg, mire ő tombolva végigpusztítja Görögországot, hogy megtalálja az igazi gyilkost. Végül eluralkodik rajta a vérszomj, és megöli Ceryxet, Hermész fiát – ez a tett elidegeníti őt az istenektől.
God of War: Chains of Olympus (2008).
A ' 2008. március 4-én jelent meg először PlayStation Portable-re. A története időben valahol az ' és a "God of War" között játszódik, mikor még Kratos tízéves szolgálatát teljesíti az isteneknek. Kratos megállít egy perzsa inváziót a görög Attika városánál, és megtudja, hogy Morpheusz sötétségbe borította a világot. Kratos nyomozni kezd Héliosz, a napisten elrablása ügyében, és megakadályozza Perszephoné, a fondorlatos istennő tervét, aki azzal akarja elpusztítani a világot, hogy Atlasszal együttműködik.
God of War III (2010).
A "God of War III" 2010. március 16-án jelent meg PlayStation 3 konzolra. A Titanomakhia újra fellángol, ám Kratost hamarosan elárulják a Titánok, akik csupán saját bosszújuk eszközeként használták őt. Kratos most már mind a Titánokon, mind az olümposzi isteneken bosszút akar állni, ebben pedig Athéné szelleme segíti, aki magasabb szintű megértésre jutott, és arra utasítja Kratost, hogy találja meg az Olümposz Lángját, hogy legyőzhesse Zeuszt. Kratos csatákat vív istenekkel és Titánokkal az Alvilágban és az Olümposzon, és megtudja, hogy Pandora szelencéje a Lángban rejlik. Rájön, hogy maga Pandóra a kulcs a Láng lecsillapításához, így ő az, aki lehetővé teszi a szelence kinyitását – élete árán. Miután végül megöli Zeuszt, és az Olümposz romokban hever, Kratos megtagadja, hogy segítse Athénét abban, hogy ő legyen az emberiség új patrónusa, majd eltűnik.
God of War: Ghost of Sparta (2010).
A ' 2010. november 2-án jelent meg PlayStation Portable-re. A történet a "God of War" és a ' eseményei között játszódik. Kratos, immár a Háború istene, még mindig halandó múltjának vízióitól szenved, ezért elindul, hogy felfedezze eredetét, és felkutassa anyját, Kallisztót. Megtudja, hogy testvérét, Deimoszt az istenek elragadták, és Thanatosz, a Halál istene fogva tartja. Kratos elhatározza, hogy megtalálja és megmenti testvérét. Bár sikerrel jár, Thanatosz harcba bocsátkozik a testvérekkel, és megöli Deimoszt. Kratos ezután megöli Thanatoszt, majd visszatér az Olümposzra, még nagyobb haraggal az istenek iránt.
God of War: Ascension (2013).
A ' 2013. március 12-én jelent meg PlayStation 3-ra. Ez az egyetlen játék a sorozatban, amely tartalmaz többjátékos módot, kizárólag online, versengő és kooperatív játékmódokkal. Időrendben a ' előtti eseményeket dolgozza fel, nagyjából hat hónappal azután játszódik, hogy Kratosszal Árész elhitette, hogy ölje meg feleségét és lányát. A történet szerint Kratost a Három Fúria bebörtönzi, amiért megszegte Aresszel kötött vérszerződését. A fogadalom őrzője és Árész elidegenedett fia, Horkosz segítségével Kratos megtudja, hogy Árész és a Fúriák azt tervezik, hogy megdöntik az Olümposz uralmát, és Árész ezért választotta őt szolgájának. Kratos megszökik a fogságból, és végül megöli a Fúriákat, valamint Horkoszt is, aki könyörög, hogy szabadítsa meg. Bár Kratos megszabadul Árész kötelékétől, elkezdik gyötörni azok a rémálmok, amelyek hosszú éveken át kísérteni fogják.
Skandináv mitológia.
God of War (2018).
A "God of War" világszerte 2018. április 20-án jelent meg PlayStation 4-re, majd 2022. január 14-én Windowsra – ez volt az első fő szériaepizód, amely nem PlayStation platformon is megjelent. A játék új irányt vett a sorozatban, nemcsak mitológiai környezetében, hanem játékmenetében is. Sok évvel a "God of War III" eseményei után Kratos az északi mitológia világában köt ki, a Midgard nevű birodalomban. A két játék között született egy fia Atreus. Miután Kratos második felesége – Atreus anyja – Faye meghal, ketten útra kelnek, hogy teljesítsék utolsó kívánságát: hamvait szórják szét a kilenc világ legmagasabb hegycsúcsán, amelyről később új szövetségesük, Mímir révén kiderül, hogy Jötunheimben található. Utazásuk során megtámadja őket az áz isten, Baldur, akit Odin küldött, hogy elérje Faye-t, mivel azt hitte, meg kell akadályoznia Ragnarököt – nem tudván, hogy Faye már halott. Miután Kratos végül megöli Baldurt, elkezdődik a három évig tartó Fimbulvetr, amit hamarosan Ragnarök követ. Baldur anyja, a vanír istennő Freya bosszút esküszik Kratos ellen, de Kratos és Atreus teljesítik a küldetésüket, és felfedezik, hogy Faye egy óriás volt, aki előre látta a jövőt, valamint azt is, hogy Atreus eredeti neve Loki volt.
God of War Ragnarök (2022).
A "God of War Ragnarök" világszerte 2022. november 9-én jelent meg PlayStation 4-re és PlayStation 5-re, ez volt az első kereszt-generációs kiadás a sorozatban. Később, 2024. szeptember 19-én a játék Windowsra is megjelent. A hároméves Fimbulvetr végén Kratos, Atreus és Mímir találkoznak Odinnal és a Mennydörgés Istenével, Thorral. Miután megküzdenek Thorról, a három hős útra kel, hogy a kilenc világot bejárva találjanak valami módot, hogy megakadályozzák a világvégi eseményt, Ragnarököt. Útjuk során bosszúra vágyó Freyával találkoznak, de végül kibékülnek. Miután kiderül, hogy Ragnarök valójában csak Asgardot, az ázok otthonát fogja elpusztítani, Kratos, Atreus és szövetségeseik háborút indítanak az ász istenek ellen saját birodalmukban. Kratos ismét összecsap Thorról, de Thor meghal Odin keze által, miután megtagadja, hogy megölje Kratost. Kratos, Atreus, Mímir és Freya végül összecsapnak Odinnal, és legyőzik a Mindenek Atyját, miközben Asgard elpusztul. Miután hazaérnek Midgardba, Atreus, mint Loki, úgy dönt, hogy el kell indulnia, hogy megtalálja a hátramaradt óriásokat. Kratos eközben megtudja, hogy ő lesz a tisztelt istenek egyike. Freyával és Mimírrel együtt elindulnak, hogy újjáépítsék a birodalmakat és visszaállítsák a békét. A "Ragnarök" epilógusaként 2023. december 12-én ingyenes letölthető tartalom (DLC) pack jelent meg Valhalla néven. Ez a csomag Kratos és Mímir sorozatos próbáit követi Valhallában. A próbák során Kratos megbékél múltjával.
|
2029759
|
105570
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029759
|
Méhek napja
| |
2029760
|
377379
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029760
|
Mesozoa
|
A Mesozoa tengeri gerinctelenek kis féregszerű parazitáinak csoportja. E kis élőlények egy csillós szomatodermából állnak 1 vagy több szaporítósejttel.
Egy 2017-es tanulmány szerint a Lophotrochozoa kládja, a Rouphozoa testvércsoportja.
Korábbi rendszertanok a mára megszűnt Agnotozoa alország egyetlen törzseként írták le. Thomas Cavalier-Smith szerint legalább egyes fajai protozoonok lehettek, nem állatok.
A 19. században olyan többsejtűek szemétkosártaxonjaként határozták meg, mely nem rendelkezett az állatokat meghatározó bélcsíraállapottal, így a protozoonok és az állatok közti átmenetnek tekintették.
Evolúció.
Korábban a protozoonok és az állatok közti átmeneti evolúciós állapotnak tekintették, de mára ismert lett, hogy a klád egyszerűsödött állatokból áll. Csillós lárvái hasonlítanak a Trematoda miracídiumára, belső osztódásuk hasonlít a Trematoda sporocisztáiban történőhöz. GC-tartalma alacsony, 40%. Ez hasonlít a csillósokéra, de a csillósok általában többmagvúak. Mások a gyűrűsférgek, a planáriák és a zsinórférgek csoportjait tartalmazó kláddal rokonítják.
Az Orthonectida izom- és idegrendszere erősen redukált: csak néhány sejtből áll; a Dicyemida csoportban viszont nem ismert izom- vagy idegsejt.
Rendszertan.
2 fő csoportja a Dicyemida (más néven Rhombozoa) és az Orthonectida. További, alkalmanként ide sorolt csoportok például a Placozoa és a Monoblastozoa.
A Monoblastozoa egy, a 19. században leírt, de azóta újból nem észlelt fajból "(Salinella salve)" áll. Ezért számos kutató vitatja létét. A leírás szerint az állat 1 szövetréteggel rendelkezik.
18S és 28S rRNS-alapú filogenetika alapján a Mesozoát a gyűrűsférgek rokonának tekintették.
Dicyemida.
A Rhombozoa, más néven Dicyemida, a fejlábúak nefrídiumaiban élősködik. Néhány milliméteres, 20–40 sejtből álló fajaiban elöl tapadósejtek vannak, középen nagy szaporítósejttel (tengelysejt). Ez ivartalanul féreg alakú utódokká fejlődhet, vagy pete- és hímivarsejteket termelhet, csillós lárvát létrehozva. Testürege nincs.
3 neme a "Dicyema", a "Pseudicyema" és a "Dicyemennea".
Molekuláris filogenetikai elemzések alapján a Lophotrochozoából származik a klád.
A Dicyemidát korábban például innexinszekvencia alapján a puhatestűek és a gyűrűsférgek, 18S rRNS alapján a fonálférgek rokonának is tekintették.
Orthonectida.
Az Orthonectida különböző tengeri gerinctelenek testüregeiben, például szövetüregekben, gonádokban, genitorespirációs tokokban él. Különböző fajú gazdák kasztrációját okozza.
Legismertebbek a kígyókarúak parazitái. Ennek többmagvú szincitiumállapota a gonád szöveteiben és üregeiben él, de a karokba is terjedhet. A tengeri csillagok petefészkének és petéinek lebontásával kasztrációt okoz, a hím nemi szervek általában érintetlenek. A plazmódiumállapotok további plazmódiumokká fejlődhetnek töredezéssel, vagy ivarosan is szaporodhatnak. A szincitiumok váltivarúak (hím vagy nőstény), de fiatal szincitiumok egyesülésekor hím és nőstény szincitiumok egyaránt keletkezhetnek. A hím csillós, és kisebb a nősténynél. A nőstény és a hím a csillagot elhagyva, a tengerben párosodik. A farkos hímivarsejt a nősténybe érve oocitákat termékenyít meg, kis csillós lárvát létrehozva, mely másik csillagba ér.
Egyik fajának, az "Intoshia linei"nek genomját 2016-ban szekvenálták, ez megerősíti, hogy a Spiralia erősen egyszerűsödött kládja. Az Orthonectida ezenkívül egyszerűsödött gyűrűsféregklád is lehet.
|
2029762
|
356191
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029762
|
Ávilai Szent Teréz elragadtatása
|
Giovanni Lorenzo Bernini: Ávilai Szent Teréz elragadtatása című műve azt a látomást ábrázolja, amelyben Nagy Szent Terézt egy szeráf ébreszti. A „Szent Teréz apoteózisa” és "Szent Teréz eksztázisa" néven is ismert szoborcsoport Bernini egyik főműve, amelyet Federico Cornaro bíboros rendelésére faragott. A római Santa Maria della Vittoria-templom Cornaro-kápolnáját díszíti.
Előképe.
Nagy Szent Teréz egyik legjelentősebb misztikus élménye volt, hogy egyik látomásában egy szeráf (lángoló angyal) ébresztette. Ezt a találkozást Teréz egyértelműen szexuális jellegű élményként írta le:
"…a szép angyal mintha fényből lett volna. Hosszú aranydárdát láttam a kezében, és úgy tetszett, hogy tűzben ég a hegye. Úgy éreztem, mintha többször megsebezte volna vele a szívemet, úgy, hogy a dárda a bennsőmbe hatolt; és amikor kihúzta, azzal mintha elmulasztotta volna a sebeket. A fájdalom annyira valóságos volt, hogy apró sikolyokat hallattam, de ez az erős fájdalom akkora gyönyört okozott, hogy azt kívántam, bár sosem érne véget…"
Haláláig úgy tartotta, hogy a szeráf segítette annak megértéséhez, hogy mennyit szenvedhetett, mit élhetett meg Krisztus a kereszten. Ebből született jelmondata: Uram, engedj szenvednem vagy engedj meghalnom! gyakran olvasható különféle ábrázolásain.
Története.
A Cornaro-kápolna berendezését 1641-ben Federico Cornaro bíboros rendelte meg Berninitől, aki 1645-ben látott a gyakorlati munkához, és azt 1652-ben fejezte be. A kápolna fő dísze Ávilai Szent Teréz elragadtatásának szoborcsoportja (Teréz és a szeráf).
Komplexitása.
Bernini egyebek közt gyakorlott díszlettervező is volt, és a kápolnában is felhasználta színházi tapasztalatait. A kápolna oltárának oszlopos-oromzatos keretében a fő díszítmény az Ávilai Szent Teréz elragadtatását ábrázoló szoborcsoport; ezt figyelik a Cornaro-család itt eltemetett jeles tagjainak büsztjei, mintha színielőadást néznének. A két, 3,4 m magason elhelyezett szobrot egy rejtett ablakból érkező fény világítja meg, teszi ragyogóvá.
Bernini igen gondos kompozíciót dolgozott ki. Szent Terézt és angyalt mély fülkébe, baldachin alá helyezte, és ezzel rögzítette a nézőpontot: az oltár szoborcsoportját mindaddig nem lehet egészében látni, amíg a néző a templom hajójában nem áll pontosan a Cornaro-kápolna tengelyébe. Ekkor azonban teljesen képszerű látványt kap; a képet az oltárépítmény keretező vonalai határolják.
A kompozíció gyújtópontjában a látomásnak drámai hangsúlyt ad a sötét oszlopok és a fehér márvány alakok ellentéte. utóbbiak egy felhőn lebegnek, szivárványszínben csillanó alabástrom háttér előtt. A látomásos jelleget fokozza a timpanon mögé rejtett ablakból beáradó irányított fény. Ez a mennyei fény jelenik meg a háttér aranyozott sugaraiban is. A keretező baldachin és a mennyei fény együttese a jelenet természetfölötti jellegét emeli ki, elszigetelve a két alakot a néző valóságától.
A szobrász Bernini úgy formálta meg a látványt, mint egy festő: kifejezetten képi hatásra törekedett. Ennek eredményeképpen a hagyományos, tiszta műfajok és technikák határai elmosódtak. Bernini e művében egyetlen nagy egésszé kovácsolta össze a szobrászatot az építészettel és a festészettel — ezt az egységes kompozíciót nem lehet részekre különíteni.
|
2029763
|
504509
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029763
|
Bocskai István Szakkollégium
| |
2029764
|
504509
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029764
|
Bocskai István Jogtudományi Szakkollégium
| |
2029765
|
504509
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029765
|
Bocskai István Társadalomtudományi Szakkollégium
| |
2029766
|
504509
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029766
|
Bocskai István Államtudományi Szakkollégium
| |
2029767
|
255027
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029767
|
Összlengyel Ifjúság
|
A Młodzież Wszechpolska (magyarul: "Összlengyel Ifjúság") nemzeti-konzervatív nézeteket valló lengyel ifjúsági szervezet, amely a 20. század eleji Nemzeti Demokrata Mozgalom hagyományaira utal. A jelenlegi szervezetet 1922-ben alapították. Célja a lengyel nemzeti identitás és a katolikus értékek védelme, valamint a fiatalok hazafias nevelése.
A Młodzież Wszechpolska egyben a lengyel Függetlenségi Menetelés (Marsz Niepodległości) társszervezője, és Lengyelország egyik legaktívabb politikai ifjúsági szervezetének számít.
Történelem és ideológia.
Az első Összlengyel Ifjúsági Szervezetet 1922-ben alapították, és a Nemzeti Demokrácia ifjúsági szárnyaként működött. A második világháború után megszűnt, majd 1989-ben újraaktiválták. Újraalapítását követően a szervezet célul tűzte ki a fiatalok nemzeti és katolikus szellemben való nevelését, valamint a lengyel nemzeti identitás erősítését. A szervezet hangsúlyozza a nemzeti szuverenitás fontosságát, és bírálja a liberalizmust és a globalizációt.
Nacionalizmus.
A szervezet fő célkitűzése a lengyel nemzeti közösség védelme és megerősítése. Támogatja a hagyományos nemzeti szimbólumokat, a történelmi hősök kultuszát, és elutasítja az olyan eszméket, amelyek veszélyeztetik a nemzeti szuverenitást, mint a globalizáció vagy a nemzetek feletti integráció (pl. EU-bürokrácia).
Katolicizmus.
A Młodzież Wszechpolska a katolikus egyház tanításaira építi etikai és erkölcsi nézeteit. Támogatja a katolikus egyház közéleti szerepvállalását, elutasítja az abortuszt, az eutanáziát és az LMBTQ-ideológiát. Fontosnak tartják a hagyományos családmodellt, mint a társadalom alapját.
Antiliberalizmus.
A szervezet nyíltan kritikus a liberalizmus, a baloldali ideológiák és a politikai korrektség irányában. Elutasítják a multikulturalizmust, az individualizmust és az erkölcsi relativizmust, mivel ezeket a társadalmi egységet és a keresztény értékrendet fenyegető ideológiáknak tartják.
Tevékenységek és kampányok.
Az Összlengyel Ifjúság számos társadalmi és hazafias kampányt szervez, amelyek célja a nemzeti tudatosság erősítése és a fiatalok bevonása a közéleti életbe. Néhány kiemelkedő tevékenységük:
Nemzetközi kapcsolatok és együttműködés.
Az Összlengyel Ifjúság aktívan keresi a kapcsolatokat más európai ifjúsági, nemzeti és konzervatív szervezetekkel. Különösen szoros kapcsolatot ápol a Mi Hazánk Ifjai magyar ifjúsági szervezettel. A Hazánk Ifjúságának képviselői részt vettek a lengyelországi Függetlenségi Menetelésen, és a két szervezet közötti együttműködés fejlődik, különösen a Jobbik országos vonalának meggyengülése után.
A két szervezet 2022-ben hivatalos partnerséget is kötött.
Szervezeti felépítés és tagság.
A szervezet tagjai 15 és 30 év közötti fiatalok, akik hat hónapos próbaidő után válhatnak teljes jogú taggá. A tagok részt vehetnek a szervezet számos tevékenységében, beleértve a helyi csoportokat, országos rendezvényeket és képzéseket. A szervezet nagy hangsúlyt fektet tagjai szellemi, fizikai és erkölcsi fejlődésére, valamint a társadalmi életben való aktív részvételre.
|
2029770
|
698
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029770
|
Byron Berline
|
Byron Berline, amerikai dzsesszhegedűs, mandolinos. Számos zenei stílusban és hangszeren játszott: old time, a ragtime, a bluegrass, a accordion, country, rock.<br>Ismert zenészekkel készültek felvételei: The Rolling Stones, Bob Dylan, The Band, Elton John, The Byrds, Janis Ian, Earl Scruggs, Dillard & Clark, Willie Nelson, Guthrie Thomas, Bill Monroe, The Flying Burrito Brothers, Doc Watson, John Denver, Gene Clark, Rod Stewart, The Eagles, Vince Gill, Gram Parsons, Emmylou Harris, Tammy Wynette, Alabama, Don Francisco, Mary Chapin Carpenter, The Dillards, Mason Williams, Stephen Stills, Bill Wyman, The Manhattan Transfer, Joe Diffie, The Doobie Brothers, Lucinda Williams, François Vola, Mickey Gilley, Deke Leonard, Andy Statman...
Pályafutása.
Byron Berline ötévesen kezdett hegedülni. 1965-ben felvette a „Pickin' and Fiddlin'” című albumot a „The Dillards” együttessel. Ugyanebben az évben találkozott Bill Monroe-val a Newport Folk Festivalon. Meghívták Monroe "Bluegrass Boys" zenekarában, de visszautasította, hogy befejezze tanulmányait. 1967-ben végzett az Oklahomai Egyetemen testnevelés szakon, és márciusban azrán csatlakozott a Bluegrass Boyshoz. Három instrumentális számot vett fel velük, köztük a "Gold Rush"-t − amelyet Berline és Monroe közösen írtak, és amely később jam sessionök sztenderdjévé vált.
Berline 1967. szeptemberében hagyta el a zenekart, mert besorozták a hadseregbe. Miután 1969-ben szerelt le, és beszállt a Dillard & Clarkba a „Through the Morning, Through the Night” című albumon. Berline játszotta a "Country Honk" című számot a Rolling Stones „Let It Bleed” albumán – ezt a dalt a Stones később Honky Tonk Women címmel vette fel. Mick Jagger megkérte Berlinét, hogy az utcán vegye fel a hegedű szólamot jobb hangulatot teremteni. Abban az időben épp csak leszerelt az amerikai hadseregtől, és a Stones-szal való felvételek exponenciálisan pörgették fel a karrierjét.
1995-ben megnyitotta a "Double Stop Fiddle Shopot" Oklahomában. Az üzlet a zenészek egyik fő találzahelyévé vált, ahol számos "vintage" és új hangszert adtak-vettek. Az üzlet Byron lenyűgöző profi zenészi karrierjét követte. A Double Stop Fiddle Shop tragikus módon porig égett egy 2019-es erdőtűzben. Byron és családja még ugyanebben az évben átköltöztette az üzletet az utca túloldalán lévő épületbe, ahol lankadatlanul üzemelt.
Mindössze négy nappal 77. születésnapja után hunyt el COVID-19-ben.
|
2029774
|
3154
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029774
|
Megszorítások Romániában az 1980-as években
|
Az 1980-as években Romániában Nicolae Ceaușescu komoly megszorításokat vezetett be az 1970-es években felhalmozott külföldi államadósság visszafizetése érdekében. A megszorítások a gazdaság stagnálásához vezettek, ami 1981-ben kezdődött és az 1980-as évek végéig tartott. A „sui generis sokkterápia” csökkentette a román gazdaság versenyképességét és az export volumenét.
Amellett, hogy az intézkedések segítettek az adósság visszafizetésében, a megszorítások az életszínvonal csökkenését okozták és növelték a hiányt, hozzájárulva Ceaușescu kivégzéséhez és a Román Kommunista Párt összeomlásához az 1989-es forradalom alatt.
Háttér.
1950 és 1975 között Románia gazdasága a világon a leggyorsabban növekedők közé tartozott, és az 1960-as években és az 1970-es évek elején Ceaușescut a „felvilágosult” kelet-európai vezetők egyikének tartották. Az 1960-as években a belpolitikában igyekezett elnyerni a nép támogatását azzal, hogy megemelte a béreket, megújította a nyugdíjrendszert, és az árak csökkentésével ösztönözte a fogyasztást.
Noha a gazdaság tovább növekedett az 1970-es években, a növekedés jelentős része nem a fogyasztásból, hanem a nehézipari beruházásokból származott. (A nehézipar az 1971–1975-ös ötéves tervben a bruttó hazai termék 34,1%-át tette ki.) A fejlesztés elsősorban importált gépeken és berendezéseken alapult. Egyes iparágak, például a kőolajipar vagy acélipar esetében a termelési kapacitások meghaladták a belföldi és elérhető külföldi piacok keresletét, ami kihasználatlan kapacitásokat eredményezett. A gazdaságot a hatékony és nem hatékony egységek kombinációja, a statisztika meghamisítása és az eladatlan készletek jellemezték; állandó jelenség volt a pazarlás és az áruhiány.
A román gazdaságban meghatározó szerepet játszottak a nagy vállalatok: az ipari dolgozók 87%-a és az ipari kibocsátás 85%-a ezer fő feletti létszámmal működő vállalatokhoz tartozott, ami aztán a gazdaság rugalmatlanságához vezetett.
Külföldi hitelek.
Az 1970-es évek elején a nyugati országok politikai megfontolásokból hajlandóak voltak hitelt nyújtani Romániának a technológiai fejlesztésekhez. Románia adóssága a nyugati hitelezők felé 1971-ben 1,2 milliárd dollár volt, és 1982-re elérte a 13 milliárd dolláros csúcsot. Az 1970-es évekbeli energiaválság, a kamatlábak emelkedése és az 1974-es globális recesszió miatt Románia képtelen volt visszafizetni a hiteleket.
1981-ben Románia hitelkeretet kért a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), és elhatározta az összes adósság visszafizetését. Az IMF javaslatára Románia csökkentette az importot és növelte az exportot. Az import csökkentése élelmiszerhiányhoz vezetett. A 1,322 milliárd dolláros, három évre szóló hitelkerethez kapcsolódó stabilizációs program részeként államtanácsi rendelettel az élelmiszerek vásárlását és készletezését az egy hónapra szükséges mennyiségre korlátozták; a rendelet megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő börtönnel lehetett büntetni.
Azzal, hogy Románia teljes mértékben visszafizette a kereskedelmi bankok felé fennálló hiteleit, egyedülálló teljesítményt ért el a súlyosan eladósodott országok között. A hitelek – több esetben esedékesség előtti – visszafizetése gazdasági stagnálást eredményezett az 1980-as években, és az évtized végére már minden feltétel adott volt a gazdasági válsághoz. A berendezések elavulásával az ipari kapacitás leépült, növekedett az energiaigény, az életszínvonal jelentősen csökkent. A háztartási energiafelhasználást szigorúan korlátozták, hogy az ipar energiaellátását biztosítsák. (Az ipar részaránya a villamosenergia felhasználásában 1985-ben 65,7% volt, Európában a legmagasabb.) A konvertibilis devizát eredményező exportot minden áron erőltették, az importot szigorúan csökkentették. 1988-ban a bruttó hazai termék reálértéken 0,5%-kal csökkent, elsősorban az ipari kibocsátás csökkenése következtében, amit a jelentősen megnövekedett anyagköltségek okoztak. 1989-ben a bruttó hazai termék további 5,8%-kal csökkent, viszont 1989. márciusra majdnem az összes külföldi adósságot sikerült visszafizetni, csak kevesebb mint 500 millió dollár rövidlejáratú hitel maradt. A Román Kommunista Párt] Központi Bizottságának április 12–14-i ülésén Ceauşescu bejelentette, hogy az ország visszafizette külföldi adósságait.
Megszorítások.
Ceaușescu úgy indított megszorítási programot, hogy közben nem változtatott Románia központi, rugalmatlan tervgazdaságán. A belföldi energiaforrásokat a nem hatékony exporttermelés szolgálatába állították. Az alapvető szükségletek (élelmiszer, fűtés, világítás, egészségügyi ellátás) kielégítését „észszerűsítették”, az infrastruktúrát hagyták leromlani. A megszorítások következtében az IMF adatai szerint az életszínvonal 19–40%-kal csökkent.
Infláció és a reáljövedelmek csökkenése.
1978-tól kezdve a kormány elkezdte emelni az addig állandó árakat. Az első hullámban az élelmiszer, szolgáltatások, tömegközlekedés, ruházati cikkek, fa és fából készült termékek ára emelkedett. 1979-ben a második áremelési hullámban az üzemanyag, földgáz és villamos energia következett.
1982-ben az árakat ismét emelték; az eredeti terv szerint egyetlen nagy áremelés lett volna, de végül minden termék fokozatos áremelése mellett döntöttek. Az 1982-es áremelés mértéke elérte a 35%-ot. Amellett, hogy az energiafelhasználást korlátozták, az ára is emelkedett: a villamos energiáé 30%-kal, a földgázé 150%-kal.
1982. novemberben jelent meg egy törvény a dolgozók részesedéséről az állami vállalatokban. A törvény értelmében a dolgozók jogot kaptak arra, hogy befektessék pénzüket és társtulajdonosai legyenek a vállalatnak. Gyakorlatilag ez a bérek csökkentését jelentette, mivel a bér egy része (kötelező módon) a vállalat beruházási alapjába került. 1982. decemberben új szabályozást vezettek be a bérezésben: a dolgozók bérének egy részét csak akkor fizették ki, ha a vállalat teljesítette a tervet. Ez a rész kezdetben 24% volt, utóbb 27%-ra emelkedett. Mivel a terv gyakran nem teljesült, ez is a bérek csökkentését jelentette.
A reáljövedelmek nemcsak az infláció miatt kezdtek csökkenni, hanem azért is, mert bizonyos termékek nem álltak rendelkezésre, és a virágzó feketepiac a legtöbb ember számára megfizethetetlen volt.
Kormányzati megszorítások.
Vlad Georgescu szerint úgy tűnt, hogy állam feladta a szociális feladatok ellátását, mivel a szociális kiadások az 1980-as években csökkentek. A KGST-nek szolgáltatott adatok szerint 1980 és 1985 között a lakáscélú kiadások 37%-kal, az egészségügyi kiadások 17%-kal, az oktatásra, kultúrára és tudományra fordított kiadások 53%-kal csökkentek.
Az egészségügyben végrehajtott megszorítások a gyermekhalandósági ráta növekedéséhez és az AIDS előfordulásának gyakoriságához vezettek; a betegség a kórházakban az injekcióstűk többszöri felhasználásával terjedt.
1986. november 23-án népszavazást tartottak a katonai kiadások csökkentéséről; az igenek aránya 100% volt.
A megszorítások nem érintették a bukaresti új városközpont és a Nép Háza 1984-ben elkezdett építését.
Élelmiszerhiány.
A román mezőgazdaságot elhanyagolták az iparosítás miatt: az igen kevéssé hatékony ágazatban a munkaerő 30%-a dolgozott, de a beruházásokból alig részesült. A munkaerő még így sem volt elég, így az állam az iskolásokat és egyetemistákat vezényelte ki a betakarításhoz vagy más mezőgazdasági munkákhoz.
Romániában élelmiszerhiány alakult ki, és a kormányzati intézkedések ellenére végigvonult az 1980-as éveken. 1983-tól kezdve a kollektív gazdaságok és az egyéni termelők kötelesek voltak a termést az államnak rögzített áron eladni.
1980. végén jegyrendszert vezettek be az alapvető élelmiszerekre (kenyér, tej, étolaj, cukor és hús). Ceaușescu kezdeményezésére bevezették a lakosság tudományos táplálkozási programját azzal a céllal, hogy az állítólag túl sokat evő román nép kalóriabevitelét korlátozzák. A célkitűzés 2700–2800 kalória/nap volt.
Energiafelhasználás.
Az energiatakarékosság jegyében a villamos áramot és a távfűtést gyakran lekapcsolták. Egy 1985. januári rendelet 14 fokra korlátozta a tömbházlakások hőmérsékletét. A legtöbb lakásban meleg víz csak egyszer volt hetente. A be nem jelentett áramkimaradások a kórházak működését is érintették, 1983 telén például több tucat csecsemő halt meg az újszülöttosztályokon amiatt, hogy nem volt áram az inkubátoroknál. A közvilágítást minimálisra csökkentették és gyakran kikapcsolták. 1985-ben az ellátási nehézségekre hivatkozva az energiatermelést katonai ellenőrzés alá helyezték. Az áramfelhasználás korlátozása miatt 1987. február 16-én Jászvásáron diáktüntetésre került sor.
A benzint is jegyre adták, a magánszemélyek 30 litert vásárolhattak egy hónapban, és rendszeres forgalmi korlátozást vezettek be a magánszemélyek számára. Az üzemanyag megtakarítása érdekében a médiában felszólították a földműveseket, hogy a gépi munkát kézivel váltsák ki, és használjanak lovat és szekeret traktor helyett.
1984 végén megszüntették az összes regionális rádióstúdió adásait és a televízió kisebbségi nyelvű műsorait; a televíziós adást egyetlen csatornára és napi két-három órára korlátozták, szintén az energiatakarékosság érdekében.
|
2029776
|
504509
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029776
|
BME Management Szakkollégium
|
A BME Management Szakkollégium egy szakkollégium, mely legfőbb céljának a jövő vezetőinek, menedzsereinek a kinevelését tekinti. Közel 40 éve működik, így a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) legrégebbi szakkollégiuma. Ugyanakkor nem csak a BME hallgató lehetnek a szakkollégiumok tagjai, a tagság egy része a Budapesti Corvinus Egyetem (Corvinus), a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem (BGE), az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) és az Óbudai Egyetem (ÓE) hallgatói közül kerülnek ki.
Területek.
Kommunikációs terület.
A Kommunikációs Területen a PR- és a marketing részleg feladatai közé tartozik a Szakkollégium külső megjelenésének, presztízsének és imázsának biztosítása, valamint az anyagi és eszközbeszerzések intézése.
A PR (public relations) részleg felelős a támogatóinkkal való kapcsolattartásért, valamint új szponzorok és támogató partnerek bevonásáért. A PR-csapat tagjai kapcsolattartást folytatnak más Szakkollégiumokkal, egyetemi szervezetekkel, és képviselik a kollégiumot cégekkel való tárgyalásokon, illetve egyetemi rendezvényeken. A PR-részleg lehetőséget biztosít a tagoknak a kommunikációs és tárgyalástechnikai készségeik fejlesztésére, valamint gyakorlati tapasztalatot szerezhetnek az üzleti kapcsolatok kiépítése terén.
A marketing részleg felelős a Szakkollégium brandingjének kialakításáért és fenntartásáért. Ez magában foglalja a népszerűsítő programok szervezését, valamint az online és offline tartalomkészítést. A tagok feladatai közé tartozik a közösségi média (Instagram, Facebook, TikTok, LinkedIn stb.) posztjainak megalkotása és a weboldal szövegezése, míg az offline marketing feladatok közé a plakátok és szórólapok tervezése és terjesztése tartozik. A marketingcsapat tagjai fejleszthetik prezentációs és retorikai készségeiket, és aktívan részt vehetnek különböző marketingkampányok tervezésében és lebonyolításában.
Tehetséggondozási Terület.
A Tehetséggondozási Területhez tartozik a képzésszervezési és csapatépítési részleg, amelyek a Szakkollégium közösségének szakmai fejlődését és a csapat összetartását, valamint motiválását biztosítják.
A képzésszervezési részleg feladata, hogy a tagok számára rendszeresen lehetőséget biztosítson új ismeretek és készségek elsajátítására professzionális képzéseken és tréningeken keresztül. Ehhez képzési terveket dolgoznak ki, előadókat és trénereket szerveznek, valamint oktatásokat tartanak a kollégiumon belül és kívül egyaránt. A részleg tagjai fejleszthetik előadói készségeiket, megismerhetik a felnőttképzés rendszereit, és tapasztalatot szerezhetnek a belső továbbképzések menedzselésében.
A csapatépítési részleg célja, hogy minden tag számára biztosítsa a helyét a közösségben, és támogassa őket abban, hogy motiváltan végezzék el feladataikat. Ezen kívül gondoskodnak a közösségi élet építéséről és a csapat összetartásáról. A csapatépítési részleg tagjai szervezik a közösségi eseményeinket, mint például a csapatépítő programokat, az összetartó táborokat és a heti infóesteket. Ők felelősek az új tagok beilleszkedésének segítéséért is, hogy minél könnyebben és aktívabban kapcsolódhassanak be a közösségi életbe. A részleg tagjai program- és rendezvényszervezési tapasztalatokat szerezhetnek, valamint elmélyíthetik tudásukat a munkahelyi csapatdinamika koordinálásában.
Operatív Terület.
Az Operatív Terület működési és fejlesztési részlege felelős a Szakkollégium mindennapi működéséért, a szervezet hivatalos ügyeinek intézéséért, valamint a különböző területek és projektek támogatásáért, illetve a szervezetfejlesztési feladatok ellátásáért.
A működési részleg tagjainak feladatai közé tartozik a Szakkollégium pénzügyeinek kezelése, a féléves költségvetések és a projektekhez kapcsolódó költségvetési tervek kidolgozása, pályázatok benyújtása, valamint a hivatalos szervekkel való kapcsolattartás. Emellett a rendezvények helyszínének biztosítása és a tagság munkájának támogatása is az ő feladatuk. A működési részleg tagjai pénzügyi területen szerzett széleskörű ismeretekre tehetnek szert, és gyakorlatot szerezhetnek költségvetés-készítésben, valamint pályázatírásban.
A fejlesztési részleg fő feladata a szervezet kommunikációs felületeinek és IT-rendszereinek rendszerezése, naprakészen tartása és fejlesztése, továbbá a pályázatok és fejlesztési lehetőségek keresése. A részleg tagjai tapasztalatot szerezhetnek a munkahelyi IT-rendszerek használatában és adminisztrációjában, valamint a szervezetfejlesztési folyamatok irányításában és menedzselésében.
Felépítése és működése.
A BME Management Szakkollégium felépítés ügyileg egy projekt alapú mátrix szervezet. Mindez azt jelenti, hogy kettő tengelyen zajlik a munka. Az egyik tengelyen helyezkednek el a területek, míg a másikon a projektek. Minden egyes tag ezen a mátrixban helyezkedik el valahol, azaz egy területen és egy projekten dolgozik legalább.
A másik fontos eleme az MSZK-nak a működése, ami teljesen egyedi a szakkollégiumok körében. A BME Management Szakkollégium egy leadership playground, ami annyi jelent, hogy az egész működés arra van kiépítve, hogy bárki kipróbálhassa magát vezetői pozícióban, 4-6 ember élén. Minden területnek, részlegnek és projektnek van vezetője, akinek feladata az adott munkakör koordinálása.
Seniorság.
A BME Management Szakkollégium a közel 40 éves működése során több mint 800 alumni tagot számlálhat. A szakkollégisták a seniorokkal szoros kapcsolatot ápolnak, így gyakran visszajönnek a Szakkollégiumba tréninget vagy előadást tartani a tagoknak. A seniorok egy része aktív seniorként rendszeresen besegít a Szakkollégium munkálataiba.
Képzési rendszer.
A szervezet elsődleges pillére a szakmaiság. Olyan lépcsőzetes képzési rendszer van kialakítva, amelynek elvégzése után a Szakkollégium tagjai az MSZK Diplomát szerezhetik meg, mint a szakkollégiumi munkájuk hivatalos elismerését. A rendszer célja, hogy biztosítsa az MSZK jövőbeli célkitűzéseinek megvalósítását, beleértve a tagok szakterületük kiváló képviseletéhez szükséges elméleti tudás megszerzését, a vezetői kompetenciák és gyakorlat elsajátítását, valamint a stratégiai és projektszemlélet fejlesztését.
A Szakkollégium működése az elméleti tudás átadására és a gyakorlati tapasztalatszerzésre épít. Célunk, hogy függetlenül a tagok szakterületétől, mindegyikük olyan alapvető menedzsment- és vezetéstudományi tudást kapjon, amely segíti őket abban, hogy szakmájuk elismert, kiemelkedő szakembereivé váljanak. Ezt úgy érik el, hogy miközben a tagok részt vesznek a Szakkollégium kurzusain és tréningjein, egyben aktívan részt vesznek a gyakorlati munkában is, ahol a tapasztalataiknak megfelelő felelősségi köröket vállalhatnak, például funkcionális területek vezetése vagy projektvezetői szerepek formájában, különböző méretű projektekben.
A Szakkollégium képzési rendszere minimum négy féléves aktív tagságot igényel, és négy különböző típusú képzésből áll: Alapvető képzések, Készségfejlesztő képzések (pl. Retorika képzés, Asszertív kommunikáció workshop), Ismeretbővítő képzések (pl. Pszichológia workshop) és Karrierfejlesztő képzések.
Az Alapvető képzések elvégzése elengedhetetlen az MSZK Diploma megszerzéséhez. Ezek képzések egy egymásra épülő tematikus sorozatot alkotnak, amelyek a vezetéstudomány egyes területeit érintve biztosítják a szükséges elméleti alapokat és eszköztárat.
Küldetése.
A BME Management Szakkollégium a küldetését az alábbi 7 pontban foglalja össze:
|
2029777
|
504509
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029777
|
Management Szakkollégium
| |
2029778
|
504509
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029778
|
BME Menedzsment Szakkollégium
| |
2029779
|
504509
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029779
|
Menedzsment Szakkollégium
| |
2029780
|
504509
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029780
|
BME GTK Szakkollégium
| |
2029781
|
504509
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029781
|
BME-GTK Szakkollégium
| |
2029782
|
504509
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029782
|
BME–GTK Szakkollégium
| |
2029783
|
504509
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029783
|
BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Szakkollégium
| |
2029784
|
220653
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029784
|
Foltoslábú légycincér
|
A foltoslábú légycincér "(Molorchus umbellatarum)" a cincérfélék családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában honos, lombos fákon, cserjéken élő bogárfaj.
Megjelenése.
A foltoslábú légycincér testhossza 5-9 mm. Testalkata karcsú, megnyúlt. Az előtor oldalai ívesek, a szárnyfedők csökevényesek, kb. a kétötödéig fedik a potrohot; alóluk kilátszanak a hártyás repülőszárnyak. Alapszíne fekete vagy sötétbarna; csápjai és lábai vörösbarnák, de a középső és hátulsó combok töve a bunkóig sárga; szárnyfedői barnás- vagy vörösessárgák, de tövük, oldalaik és végük kissé sötétebb. Az előtor durván pontozott, a középen és elöl kétoldalt kiemelkedő dudorai viszonylag nagyok, simák, fényesek, a töve előtt a harántbenyomat mélyebb. Csápja karcsúbb, hosszabb, ízei az ötödiktől kezdve erősen megnyúltak, az ötödik íz majdnem másfélszer hosszabb, mint a negyedik, hátrahajlítva a hatodik íz vége eléri a szárnyfedők csúcsát, a harmadik csápíz sokkal rövidebb, mint az első.
Elterjedése és életmódja.
Európában és Nyugat-Ázsiában honos a Brit-szigetektől a Kaukázuson át Északnyugat-Iránig. Magyarországon a hegy- és dombvidékeken elterjedt, gyakori faj.
Lárvája különféle lombos fák és bokrok (vadrózsa, szeder, almafa, som, fagyal, kecskerágó, fanyarka, gesztenye stb.) elhalt vékony ágaiban él. Először a kéreg alatt rág, majd behatol a fába is. Két évnyi fejlődés után horog formájú bábkamrát készít, lárvaként áttelel, majd tavasszal bebábozódik. Az imágó áprilistól júliusig rajzik. Nappal aktív és többnyire virágzó cserjéken, fákon, ernyősökön tartózkodik, de megtalálhatók a bokrok elhalt ágain is.
Magyarországon nem védett.
|
2029785
|
220653
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029785
|
Molorchus umbellatarum
| |
2029787
|
2540
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029787
|
Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium
| |
2029790
|
24061
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029790
|
Székely András (zenetörténész)
|
Székely András (Budapest, 1929. augusztus 5. – Budapest, 2024. június 26.) magyar zenetörténész, újságíró, zenei rendező, egyetemi tanár.
Életpályája.
1946–1950 között betűszedő tanuló és segéd volt. 1949–1952 között a Zeneművészeti Főiskola hallgatójaként karvezetést tanult Vásárhelyi Zoltántól és Gát Józseftől.
1952–1957 között a Zeneművészeti Főiskola hallgatójaként zenetudományokat tanult Szabolcsi Bence és Bárdos Lajos tanítványaként. 1957–1977 között a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője volt.
1961–1968 között nyolc balettzenét állított össze és hangszerelt a Pécsi Balett számára. 1967–1973 között a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti titkára volt.
1974–1984 között a Muzsika munkatársa, 1984–1997 között olvasószerkesztője és főszerkesztő-helyettese volt. 1978–1990 között a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője, szerkesztője és producere volt.
1981–1984 között a Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetének óraadó tanára volt.
1990-től a "Quintana" zenei rendezője, szerkesztője és producere volt. 1997-ben nyugdíjba vonult. 1997–2012 között a Nemzetközi Telemann Társaság elnöke volt. 1997–1999 között a József Attila Tudományegyetem Szegedi Konzervatóriumának adjunktusa volt. 1999–2009 között a Magyar Zene szerkesztője volt.
2000-től a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság elnökségi tagja volt. 2002-től a Magyar Haydn Társaság elnökségi tagja volt.
Családja.
Szülei Székely István és Erber Anna voltak. 1950-ben házasságot kötött Bakonyi Klára (1929–2022) hegedűtanárral. Két lányuk született: Éva (1955–) és Mária (1958–).
|
2029793
|
310677
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029793
|
Jelenlét
| |
2029795
|
409466
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029795
|
Paul J. Schissler
|
Paul John Schissler (Hastings, Nebraska, 1893. november 11. – Hastings, Nebraska, 1968. április 16.) amerikai amerikaifutball-, baseball- és kosárlabdaedző. Ő alapította az évente megrendezett Pro Bowl amerikaifutball-mérkőzést.
Pályafutása.
1911-ben érettségizett a hastingsi középiskolában, majd 1913–1914-ben az amerikaifutball-csapat edzője volt.
Egyetemi.
1915-ben a Doane Tigers, 1916-ban pedig a St. Viator Irish amerikaifutball-vezetőedzője volt. 1919 és 1921 között a Nebraska Cornhuskers amerikaifutball-, baseball- és kosárlabdacsapatait edzette. 1921-ben a Lombard Olive munkatársa volt.
1924 és 1932 között az Oregon Agricultural Aggies amerikaifutball-vezetőedzői pozícióját töltötte be. 1925-ben, 1926-ban és 1930-ban hét mérkőzést is megnyertek; a szezonnyitó mérkőzéseiket általában nagy arányban nyerték meg (például a Willamette Bearcats ellen 76–0-ra, a Multnomah Athletic Club ellen pedig 67–0-ra).
NFL.
1933–1934-ben a Chicago Cardinals, majd 1935–1936-ban a Brooklyn Dodgers amerikaifutball-vezetőedzője volt.
Az NFL után.
Később a PCPFL-beli Hollywood Bears tulajdonosa és vezetőedzője volt; 1946-ban Kenny Washingtont eladta a Los Angeles Ramsnek. Egy időben a Hollywood Stars, második világháborús katonai szolgálata alatt pedig a March légitámaszpont amerikaifutball-edzője volt. 1951-ben a Los Angeles Times munkatársa volt; ebben az évben megalapította a Pro Bowl amerikaifutball-mérkőzést.
|
2029796
|
220653
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029796
|
Államok vezetőinek listája 909-ben
|
Ezen az oldalon az i. sz. 909-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban.
|
2029797
|
310677
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029797
|
Jelenlét (egyértelműsítő lap)
| |
2029798
|
310677
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029798
|
Jelenlét (film, 2024)
|
A Jelenlét (eredeti cím: "Presence") 2024-ben bemutatott amerikai természetfeletti thriller filmdráma, amelyet Steven Soderbergh rendezett és David Koepp írt. A főbb szerepekben Lucy Liu, Chris Sullivan és Callina Liang látható.
A film világpremierje 2024. január 19-én volt a Sundance Filmfesztiválon. A Amerikai Egyesült Államokban 2025. január 24-én mutatta be a Neon. Magyarországon február 6-án jelent meg az ADS Service forgalmazásában. Általánosságban pozitív visszajelzéseket kapott a kritikusoktól, és 10,5 millió dolláros bevételt hozott.
Cselekmény.
A négytagú Payne család − Rebekah, Chris, Tyler és Chloe egy nagy külvárosi házba költözik, amelyet egy poltergeist (a „Jelenlét” néven ismert) lakja.
A Jelenlét tanúja a háztartáson belüli viszonyok növekvő romlásának. A szülők házassága krízisbe került: Rebekah pénzügyi csalást követett el a munkahelyén. Chris azt fontolgatja, hogy otthagyja feleségét. Rebekah megszállottan rajong az arrogáns úszóbajnok Tylerért, és kevés figyelmet fordít a lányára, Chloéra. Eközben Chris aggódik Chloe miatt, mert a legjobb barátnője, Nadia halálát gyászolja, aki egyike a közösség két fiatal nőjének, akik nemrég haltak meg álmukban. Tyler úgy véli, a fiatal nők drogfüggők voltak.
Chloe megérzi a Jelenlétet, amely gyakran a hálószobai szekrényében leselkedik, és úgy véli, Nadia szelleme az. Chloe találkozik Tyler egyik barátjával, Ryannel. Betépnek, majd a veszteségről és a gyászról folytatnak beszélgetést, mígnem Chloe összeomlik, és zokog, miközben Ryan vigasztalja őt. Elmondja neki, hogy ő dönti el, mikor és hol szexelnek, beszél a pszichológiai problémáiról és az önkontroll iránti megszállottságáról. A Jelenlét ledönt egy polcot Chloe szekrényében, hogy megakadályozza az intim együttlétüket. Néhány nappal később, miután Chloe és Ryan végül szexelnének, Ryan gyanús fehér port tesz Chloe italába, de a Jelenlét kiönti, mielőtt Chloe meginná. Eközben Tyler és barátai megtréfálják az egyik osztálytársukat; intim fotót kérnek tőle, amit aztán a közösségi oldalakon terjesztenek. Rebekah megbocsátó, de Chris és Chloe megdöbbenéssel fogadják. A Jelenlét tönkreteszi Tyler szobáját, felfedve ezzel a létezését a család többi tagja előtt.
Chris felvette a kapcsolatot az ingatlanügynökkel, aki hangsúlyozta, hogy senki sem halt meg a házban, mivel az ügynökségnek törvényileg kötelessége lenne ezt nyilvánosságra hozni, de azt javasolta, hogy sógornője, aki médium, látogassa meg. A médium megérzi a jelenlétet, és észreveszi a kandallópárkányba épített régi tükröt, amely segít neki a „spirituális dimenzióba” látni. Rájön, hogy Chloe is érzi, ugyanis egy trauma hatására kinyílik a metafizikai „ajtó”. Hozzáteszi, a Jelenlét okkal van a házban, és felveti, hogy a jelen és a múlt összekeveredésével a megrekedt idő csapdájába eshetett. Tyler és Rebekah abszurdnak találja ezt a történetet. Chloe és Chris beszélgetést folytatnak, amelyben Chris elárulja, hogy elhiszi Chloe állításait, és bevallja, idővel vallásosabbá vált. A médium később visszatér, és közli Chrisszel, szerinte a Jelenlét azért van ott, hogy megakadályozzon egy jövőbeli eseményt, aminek valami köze van „az ablakhoz, ami nem nyílik ki”.
Ryan ragaszkodik hozzá, hogy Chloe-val együtt töltsék az éjszakát, amíg a szülei üzleti úton vannak, Chloe azonban figyelmezteti, hogy Tyler is ott lesz. Miután a szülők elmentek, Ryan Ambiennel kábítja el Tylert, és a nappaliban hagyja aludni, miközben Chloe-nak újabb droggal kevert italt visz. Chloe elmondja Ryannek, nagyon kényelmetlenül érzi magát, de a fiú azzal vigasztalja és manipulálja, hogy csak beszélgetni fognak, miközben iszogatnak. A lány megissza a kevert italt, amitől nem lesz reakcióképes. Ryan ezután azzal dicsekszik, hogy megölte Nadiát, és túladagolásnak állítja be. Fóliával többször is megpróbálja megfojtani Chloét. A Jelenlét kétségbeesetten felébreszti Tylert, aki felszalad az emeletre, és nekiront Ryannek, a lendület mindkettőjüket keresztülviszi az ablakon. A Jelenlét az ablakon át az alatta lévő sikátorba néz, ahogy már sokszor megtette; látható, hogy Tyler és Ryan holtan fekszenek a földön.
A család elhagyja a házat. Mielőtt elmegy, Rebekah megérzi a Jelenlétet, és követi a tükörhöz, ahol meglátja Tyler tükörképét, és összeomlik a gyászban. Miután elérte célját, a Jelenlét/Tyler távozik, még egyszer utoljára a ház fölött lebegve.
Szereplők.
Magyar változat.
A szinkront a Dream Voice Stúdió készítette el.
A film készítése.
A David Koepp által írt, valamint Steven Soderbergh által rendezett filmet csak 2023 decemberében jelentették be hivatalosan, amikor kiderült, hogy a 2024-es Sundance Filmfesztiválon lesz látható. A forgatás 11 napon át zajlott 2023 szeptemberében, a 2023-as SAG-AFTRA sztrájkból származó ideiglenes SAG-AFTRA megállapodással. A filmet teljes egészében belső nézetből vették fel, egy cranfordi házban, New Jerseyben.
Bemutató.
A filmet először a 2024-es Sundance Filmfesztiválon mutatták be 2024. január 19-én. Nem sokkal később a Neon 5 millió dollárért megszerezte a film forgalmazási jogait.
A film premierje 2025. január 16-án volt New Yorkban. Az Amerikai Egyesült Államokban 2025. január 24-én került a mozikba.
|
2029799
|
310677
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029799
|
Jelenlét (film)
| |
2029801
|
140516
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029801
|
Ezdrás negyedik könyve
| |
2029802
|
219081
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029802
|
Zajzár
|
A zajzár a rádiókészülékekben egy olyan áramkör, ami kikapcsolja a készülék hangfokozatát, ha a vételi csatornán nincs vehető jel.
Figyeli a bejövő jel szintjét, és összehasonlítja azokat egy meghatározott küszöbértékkel. Ha a jel erőssége meghaladja a küszöböt, akkor a készülék hangfokozata bekapcsol.
Ha a vételi csatornán nincs jel, akkor minden esetben van zaj, ami a hangszóróban erős sistergő zajként hallatszik. Ez a zaj egyrészt zavaró, kellemetlen, másrészt ilyenkor a hangfokozat áramot vesz fel. A zajzár használata akkumulátoros üzemmódnál különösen előnyös, mivel jelentősen lecsökkenti az áramfelvételt.
A zajzár a legtöbb rádiókészüléken Squelch néven vagy SQL jelöléssel szerepel.
A zajzár a zajos vételben nem csökkenti a zaj mennyiségét. A zajzár arra szolgál, hogy kikapcsolja a hangfokozatot, ha a vett csatornán nincs hasznos információ.
Zajzárak tipusai.
Sqelch funkció, (SQL).
Ha a vételi csatornán a vett jel erőssége egy adott szint alá csökken, akkor a készülék hangfokozata kikapcsol. Legtöbb készüléknél a zajzár érzékenysége szabályozható.
Egyszerűbb készülékeknél 0-9 között fokozatonként állítható. 0 esetén nincs zajzár, 1 esetén már nagyon gyenge vett jel hatására is bekapcsol a hangfokozat, 9 esetén pedig csak akkor, ha a vett jel erős, teljesen zajmentes.
Professzionális felhasználású rádióknál a zajzár érzékenysége potenciométerrel szabályozható, vagy dbm érték beírásával/kiválasztásával beállítható.
A zajzár vezérlése az AGC feszültség segítségével történik.
Szelektív zajzár.
Szelektív zajzár esetén a készülék hangfokozata csak akkor kapcsol be, ha az átvivendő jelhez hozzá van keverve valamilyen meghatározott jellemzőjű, az átvivendő jel spektrumán kívül eső információ. A hozzákevert jel lehet folyamatos hang, vagy digitális jel.
A szelektív zajzár vezérlése az alapsávi jel meghatározott résztartománya alapján történik.
Monitor funkció.
Legtöbb készüléken van egy "monitor" funkciógomb is, aminek bekapcsolása kikapcsol, áthidal minden zajzárat.
A monitor funkció akkor hasznos, ha távoli, gyenge, zajos adást is szeretnénk venni.
|
2029804
|
23849
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029804
|
Euskirchen járás
|
Euskirchen járás egy járás Észak-Rajna-Vesztfália tartományban.
|
2029806
|
1517
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029806
|
Szilézia (egyértelműsítő lap)
| |
2029807
|
356191
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029807
|
Démonlyuk
|
A démonlyuk olyan nyílás (kőben, falban, a téridőben stb.), amelyen át a démonok elmenekülnek (elmenekültek) valahonnan az adott hely, tárgy stb. felszentelésekor.
Nevének eredete.
A fogalmat és az azt jelölő kifejezést Dan Brown amerikai író alkotta meg Angyalok és démonok című regényében, ahol leírja a Pantheon kupoláját, és annak tetején elhelyezkedő, oculusnak — (ökör)szemnek — nevezett gyűrűt nevezte át.
Brown szép történetet kanyarított az új fogalomhoz, amely szerint a szó Adam Bede 6. századi angol teológus egyházi írótól származik. (Bede valós történelmi személy, bár nem a 6., hanem a 7–8. század fordulóján alkotott.) Brown szerint Bede szemtanúként számol be arról, hogy a Pantheon felszentelésekor látta menekülni az épületet addig megszálló démonokat az oculuson — pontosabban, a démonlyukon.
Elemzők szerint lehetséges, hogy az elnevezés Bede nagy egyháztörténeti munkájának egyszerű félreértése. A 2. kötet IV. fejezetében Bede azt beszéli el, miként utazott Rómába Mellitus londoni püspök, hogy az angol egyház ügyeiről tárgyaljon IV. Bonifác pápával. Megemlíti, hogy Bonifác „megszerezte Phokasz császártól Krisztus egyházának számára azt a római templomot, amelyet az ókoriak Pantheonnak neveztek, mivel valamennyi isten lakóhelye volt; a pápa pedig, megtisztítván minden mocsoktól, a szent Isten Anyának és Krisztus minden mártírjának szentelte a templomot, ilyeténképpen kiűzettek belőle az ördögök, és a szentek áldott kara foglalta el a helyüket mindörökre”.
|
2029808
|
366443
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029808
|
Steam Workshop
| |
2029809
|
24061
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029809
|
Závoryné Székely Emília
|
Závoryné Székely Emília Gabriella (Szil, 1941. február 23. – Szilsárkány, 2003. október 9.) magyar festőművész.
Életpályája.
1960–1964 között a Pécsi Tanárképző Főiskola hallgatója volt, ahol Kelle Sándor és Cseh László oktatták.
A falképfestést és a restaurálást férje (Závory Zoltán) mellett sajátította el. A látványhoz kapcsolódó akvarelljein, pasztelljein a Rába-közi tájak és emberek jelentek meg.
Családja.
Szülei Székely Viktor és Kováts Emília voltak. 1974–2000 között Závory Zoltán (1906–2000) házastársa volt. Testvérei: Székely Erzsébet, Székely József, Székely Viktor, Székely László, Székely Anna, Székely Éva, Székely Győző, Székely Ágnes és Székely Imre.
|
2029812
|
140235
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029812
|
Vas Blanka
| |
2029813
|
542
|
https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=2029813
|
Šnjegotina Donja
|
Šnjegotina Donja (), település Bosznia-Hercegovinában, a Bosanska Krajina keleti részén, Čelinac községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése.
A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 24, közúton 37 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 24 km-re keletre, 275-676 méteres magasságban, a Šnjegotina-folyó felső folyásánál fekszik. A település környéke bővelkedik erdőkben, tágas rétekben és legelőkben, szántóföldekben, dombokban, hegyi patakokban.
Története.
Šnjegotináról kevés 16. század előtti adat áll rendelkezésre. A lipljei és stupljei szerb kolostorok azok között a kolostorok között voltak, amelyeket már a 15. század végén említenek a történelmi források, azonban a 17. század végén az osztrák-török háborúk során ezek is elpusztultak. A 16. század elején ez a török-magyar határháborúk által pusztított vidék is török uralom alá került. Az új hatalom ösztönözte az eredetileg Hercegovinából származó vlachok (szerb szarvasmarhatenyésztők) bevándorlását. Az 1570-es kataszteri összeírás szerint a šnjegotinai vlachok a čečavai, brići és Belo-Bučje-i vlachok mellett egy olyan kenézséghez tartoztak, amelynek központja Trepčében, egy Tešanj melletti faluban volt található. A vlachok száma és jelentősége azonban egyre erősödött, így Šnjegotina hamarosan külön kenézséggé vált.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. Az osztrák-magyar közigazgatás idején megkezdődött a šnegotinai erdők intenzív kiaknázása. Az 1890-es években a trieszti Morpurgo és Parente cég a tölgyfa exportálása céljából megépítette a Klupa-Batinovo brdo (Lukavac folyó) gravitációs vasutat. 1913 közepén az osztrák-magyar hatóságok a Bosanski a. d. fafeldolgozásra (ma Hemijska industrija Destilacija a. d.) Teslićből irányította a Šnjegotina–Bistrica erdőterület fakitermelését. A vasutat Lukavac völgyén keresztül egészen Zelenikáig meghosszabbították.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. A vasutat 1927-ben elbontották, nyomvonalán 1933-ban kocsiút építése kezdődött meg. 1927-től 1934-ig Šnjegotina önálló község volt, de 1931-ben nem volt külön számba véve a településrészeinek lakossága. A pénzhiány és a kész bürokrácia befolyásolta a hatóságok döntését, hogy 1934-ben Šnjegotinát Teslić községhez csatolták. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború alatt számos šnjegotinai ember halt meg a megszállás és az usztasa terror következtében, valamint a csetnikek és a partizánok közötti harcokban. A háború utáni években Šnjegotinában is vadásztak renegát csetnikekre. 1953-ban Velika, Srednja és Donja Šnjegotinát az újonnan megalakult Čelinac önkormányzatához csatolták. Ez a változás forgalmi okokból is adódott, mert abban az évben helyezték üzembe a Doboj–Banja Luka vasútvonalat, amely a három említett falut Čelinaccal és Banja Lukával kötötte össze. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Čelinac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Oktatás.
A településen négyosztályos általános iskola működik.
Nevezetességei.
Nagy Szent Sziszoész tiszteletére szentelt ortodox temploma.
|
Subsets and Splits
No community queries yet
The top public SQL queries from the community will appear here once available.