id
stringlengths 1
7
| revid
stringlengths 1
8
| url
stringlengths 37
43
| title
stringlengths 1
219
| text
stringlengths 0
1.27M
|
|---|---|---|---|---|
1047 | 253698 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1047 | Deák Ferenc (igazságügy-miniszter) | Kehidai Deák Ferenc (született: "Deák Ferenc Antal", Söjtör, 1803. október 17. – Budapest, 1876. január 28.) magyar politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő és a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere. A reformkorban és a dualizmusban is meghatározó szerepet vállalt, akit "„a haza bölcse”" és "„a nemzet prókátora”" titulussal is illetnek.
Jogi végzettséget szerzett és ügyvédi vizsgát tett, majd Zala vármegye szolgálatába állt. Politikusként a reformországgyűlésen a liberális ellenzék első embere volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere. A szabadságharc bukása után ő volt a passzív ellenállás vezéralakja. A kiegyezés létrejöttében elévülhetetlen érdemeket szerzett. 1866-ban ő vezette azt a magyar tárgyalódelegációt, amelyik az áprilisi törvényekről, a nemzeti őrsereg és az önálló nemzeti bank felállításának kivételével kompromisszumra jutott Ausztriával.
Történelmi nagysága abban áll, hogy fő támogatója volt annak a folyamatnak, mely során elhárultak a magyar nemzet útjából azok az akadályok, amelyek az uralkodóházhoz és az örökös tartományokhoz fűződő viszonyt lehetetlenné tették. Tevékenységével nemcsak az alkotmányt és a nemzet létét erősítette meg, hanem lehetővé tette Magyarország további fejlődését, anyagi és szellemi gyarapodását.
A politika mellett a tudományokban is jártas volt; mint államférfi a magyar történelem legnagyobbjai közé tartozik. A 19. század egyik legtehetségesebb magyar politikusaként tartják számon, aki megteremtette Magyarország átalakulásának és fejlődésének törvényi kereteit.
Több mondata szállóigévé vált, köztük a hazát féltő kijelentés, melyet többek között a Fiumei úti sírkertben található Deák-mauzóleum márványába is bevéstekː "„Kockáztathatunk mindent a Hazáért, de a Hazát kockáztatni semmiért nem szabad.”"
Élete.
Származása, születése és gyermekévei.
A Zala vármegyei nemesi származású kehidai Deák család sarja. Idősebb kehidai Deák Ferenc (1761–1808), főszolgabíró, táblabíró, és szarvaskendi és óvári Sibrik Mária Erzsébet (1768–1803) fia. Deák Ferenc tekintélyes, régi nemesi család hetedik gyermekeként született a Válicka-patak menti Söjtör községben, ami akkor a család egyik nagyobb birtoktestének a központja volt. A másik központ a 19. század elején Kehidán és környékén volt. Apai nagyszülei nemes Deák Gábor (1730–1788), Zala vármegye táblabírája, és hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Anna (1743–1803) voltak.
A Deák család a ma Szlovéniához tartozó Zsitkócról származott. A zsitkóci birtok Deák születése idején azonban a család szempontjából már nem volt annyira jelentős, ugyanis nagyapja, Deák Gábor – akiről a kutatók azt állítják, hogy a dúsgazdag Hertelendy Anna feleségül vételével alapozta meg a család szerencséjét – a söjtöri és kehidai birtokok fejlesztését helyezte előtérbe. A nagyapa azonban még feltehetően Zsitkócon született és élt is bizonyos ideig. Az ő Ferenc nevű édesapja is már főszolgabíró volt. Hiteles források szerint az elődök már a 17. században biztosan Zsitkócon éltek. Az is bizonyos, hogy a család már 1703-ra nemesi rangra emelkedett, mert több forrás szerint is akkortól már szerepelnek nemes Deákok Zsitkócon. Apai ágon, Deák Ferenc dédszülei hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Gáspár és sági Sághy Krisztina (†1744) voltak. Deák Gáborné Hertelendy Anna az ősrégi tekintélyes zalai szenterzsébeti Terjék család leszármazottja volt apai ükdanyja, hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Ambrusné szenterzsébeti Terjék Mária révén, aki szenterzsébeti Terjék Ferenc lánya volt.
Édesapja idősebb Deák Ferenc földbirtokos, édesanyja szarvaskendi Sibrik Erzsébet. Az emeletes házban 1803-ban éppen javítási munkálatokat végeztek, ezért a család ideiglenesen a régi alházba költözött, amely egy egyszerű földszintes épület volt nyílt folyosóval. Ennek a balra eső szélső szobájában született Deák Ferenc, és itt halt meg pár órával fia születése után az édesanyja. Deák Ferenc keresztszülei hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Ignác kerületi táblabíró és Deák Anna (1747–1810) voltak. A keresztelőt Baranyai János söjtöri plébános tartotta.
Egy vélemény szerint az apa nem tudta elviselni a „gyilkos” gyermek látványát, a csecsemőt még aznap egy kocsiba rakatta, és elküldte Zalatárnokra az újszülött nagybátyjához, kehidai Deák Józsefhez (1764–1831), aki István Katalin (1780–1850) feleségével együtt nevelte fel őt. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a zalatárnoki család is épp ez időtájt várt gyereket, és a szolgálónép között is akadt szoptatós dajka, így ott jobb helyen volt az újszülött. Ötéves korában, 1808-ban édesapja, idősebb Deák Ferenc is meghalt. Az árva neveltetését ezután testvéreinek (szüleinek ő volt a hatodik gyermeke, de a felnőttkort rajta kívül Antal, Jozefa és Klára érte meg) támogatása, valamint Hertelendy György (1764–1831) gyámsága biztosította. 1808 januárjának utolsó napjaiban Zala megye közgyűlése határozatot hozott a gyámságról. Nagyságos lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757–1832), zalai első alispán, királyi tanácsos elismerte és jóváhagyta Hertelendy György gyámsági szerepét; nemes Csertán Károly (1768–1832) zalaegerszegi főszolgabíró és boldogfai Farkas János Nepomuk (1774–1847) zalaegerszegi alszolgabíró, az árvái a javaiknak az összeírását elkészítették.
Ifjúkora és barátai.
Deák Ferenc gyerekkorát Zalatárnokon töltötte, 12 unokatestvérével együtt nevelkedett; közülük kehidai Deák Lajos (1817–1879), testőr, százados és kehidai Deák Gábor (1812–1848) testőr, százados urakkal ápolta a legközelebbi kapcsolatot. Tanulmányait Keszthelyen, a premontrei gimnáziumban kezdte, majd Pápán, a bencés algimnáziumban folytatta. A gimnázium felsőbb osztályait, a III. grammatikától a II. humanitásig a nagykanizsai piarista gimnáziumban végezte 1813/1814-től 1816/1817-ig. Ez alatt a nagykanizsai piarista rendházban lakott, konviktorként. A komoly, visszahúzódó fiú pártatlanságával, igazságérzetével és tanulmányi eredményével tűnt ki. A tanulmányi rangsorban mindvégig első "(eminens primus)" volt. Később, 1821-ben, végezte a jogi tanulmányait a Győri Királyi Jogakadémián. Négy évig járt Győrben iskolába. 1817 novemberében ment oda mint 14 éves ifjú, a 7. logikára, 1821 augusztusában végezte el a második jogtudományi évfolyamot. Ezen egész idő alatt rokonánál, az öreg nagybányai Jósa Józsefnél lakott. Jósa József 1817-ben a Káptalan dombján lakott mint a püspökségi javak igazgatója, de 1819-ben hivataláról lemondván, átköltözött saját házába, a Megye utcába, és így Deák Ferenc mindegyik házban lakott. Szállásadója nagybányai Józsa József, a győri püspök uradalmainak jószágkormányzója Deák Ferenc nagynénjének, Sibrik Annának a férje volt; Jósa Józsefné Sibrik Anna pedig Deák Ferencné Sibrik Erzsébet féltestvére. Józsa kezdetben szolgálati lakásban, a Káptalandombon álló püspöki rezidenciát övező egyházi épületek egyikében lakott, és itt adott szállást Deák Ferencnek is. 1819-ben költözött át a Megye utcai épületbe, melyet kilenc évvel korábban vásárolt meg családja számára az eladósodott tulajdonostól, Huszár Ádámtól. Ebben a – napjainkban Liszt Ferenc utca 20. szám alatti – késő reneszánsz és kora barokk stílusjegyeket ötvöző, és a 17. század második felében a Zichy grófok által építtetett, majd többször átalakított impozáns palotában lakott Deák Ferenccel egy időben Fejér György, a győri tankerület főigazgatója.
Deák Ferenc Pesten folytatott jogi gyakorlatot, és itt is tett – a királyi táblánál – ügyvédi vizsgát. A családi hagyományt követve megyéje szolgálatába lépett, előbb mint tiszti ügyész, majd mint árvaszéki jegyző. Első fennmaradt műve egy védőirat, amelyet mint tiszti ügyész nyújtott be egy hírhedt rablógyilkos védelmére. Már e mű is mutatja, milyen hatással volt a 18. század liberális és humanista felfogása az ifjú jogtudósra. Bár a pert elveszítette, Zala vármegyében ismertté és egyre elismertebbé vált.
Amikor zalabéri Horváth Jánost, Zala vármegye első alispánját elküldték követnek az 1832. évi országgyűlésre, a vármegye megbízta Deák Ferencet, hogy távollétében első alispánként helyettesítse őt. 1833 elején azonban Deák Antal országgyűlési követ megbetegedett és lemondott a követségről, és a megye így öccsét, Deák Ferenc Zala vármegye helyettes első alispánját elküldte helyette Pozsonyba. Ekkor, Deák Ferenc helyébe viszont boldogfai Farkas János (1774–1847) lépett zalai helyettes első alispánként. Antal a távozását fájlaló követtársainak testvéri büszkeséggel előre mondta: „Küldök én nektek magam helyett egy fiatal embert, kinek kisujjában több tudomány és képesség van, mint egész magamban”.
Kedvenc időtöltése volt az olvasás, a séta és a fafaragás. Szabadidejében rendszeresen olvasott és tanulmányozta a magyar alkotmány- és jogtörténetet. Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor verseit kedvelte, de leginkább Vörösmarty Mihály költészete állt hozzá közel. Vele rendszeresen levelezett és elszakíthatatlan barátság alakult ki közöttük, Vörösmartyt a legnagyobb magyar költőnek tartotta. A zalai liberális érzelmű körökben több jó barátot szerzett, akik egyben a politikai reformjai támogatói is lettek. A legközelebbiek között Kerkapoly István (1789–1848), Csány László (1790–1849), Séllyey Elek (1788–1850), lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819–1869), nemesnépi Marton Pál (1806–1893), Koppány Ferenc (1792–1866), nedecei Nedeczky Lajos (1800–1841), boldogfai Farkas János Nepomuk (1774–1847), zalabéri Horváth János (1788–1853), dukai és szentgyörgyvölgyi Széll József (1801–1871), Vas vármegye főispánja, hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Kálmán (1820–1875), Zala vármegye főispánja, és zalalövői Csapody Pál (1808–1859) voltak. Gyakori eset volt, hogy Deák Ferenc a közeli barátainak és hozzátartozóinak a keresztapja lett; néhány jeles keresztgyermeke: csallóközmegyercsi Szabadhegy Sándorné nedecei Nedeczky Ida Klára (1838–1907), kossuthi és udvardi Kossuth Ferenc (1841–1914), politikus, országgyűlési képviselő, kisszenicei Szeniczey Cecília (1842–1918, Jozefa nővére unokája), báró hadadi Wesselényi Miklós (1845–1916), Szilágy vármegye főispánja, földbirtokos, nagybölöni Bölöny Józsefné nedecei Nedeczky Franciska (1857–1934), hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Ferenc (1859–1919), főrendiház tagja, Zala vármegye főispánja, bernecki Bernrieder Jánosné dukai és szentgyörgyvölgyi Széll Ilona (1868–1945).
Az 1832–36-os országgyűlésen.
Deák Ferencet 1833. április 15-én választották követté. Pozsonyba érkezése után tevékenyen részt vett az országgyűlés tárgyalásaiban. Első országgyűlési beszédét 1833. május 6-án mondta el az alsótáblán. Rövid idő alatt elismert vezére lett a megyei oligarchia legkimagaslóbb alakjait, Beöthy Ödönt, Pázmándy Dénest, Balogh Jánost magába foglaló rendi ellenzéknek. Barátjául fogadta Wesselényi Miklós és Kölcsey Ferenc, és életre szóló barátságot kötött Klauzál Gáborral. Sikerét, pozícióját döntően saját képességeinek és nem külső tényezőknek köszönhette. Vagyona, származása a birtokos nemesség egyenrangú tagjává tette, képzettsége és életmódja nem emelte osztályos társai fölé, így nem is keltett irigységet másokban.
Önzetlensége és következetes jelleme lefegyverezte a kétkedőket. Kizárólag rábeszélés, meggyőzés révén kívánt hatni, ebben pedig nemcsak a szó hatalmával rendelkezett, hanem mindenekelőtt a dolgok mélyére ható átlátó képességgel. Csak az igazságra törekedett és arra, hogyan teheti azt hazája számára is gyümölcsözővé. A vitában a közös kiindulópont megkeresésével, az abból fakadó következtetések levonásával azt akarta elérni, hogy a szemben álló fél is magáénak érezhesse álláspontját. Ez nemcsak harciasságot nélkülöző alkatából, hanem pontos helyzetfelismeréséből is fakadt: a kiváltságait, hatalmát, vagyonát féltő nemességet csak lépésről lépésre lehetett a reformok ügyének megnyerni.
"„Ki őket íly módokkal szoktatja lassanként az egykor annyi rettegett új gondolathoz, sokat eszközölhet, ami előbb lehetetlennek látszott, mert az újsággal is megbarátkoznak idővel azok, kik egykor ellenzői valának, sőt végre azt hiszik, hogy ami javalltatik, az nem valóságos újítás, hanem okos és szükséges igazítás”" – vallotta még 1832-ben egy Vörösmartynak írott levélben. Wesselényihez hasonlóan a rendi-sérelmi politika fogalom- és eszközrendszerét használva érvelt a liberális reformok mellett. Arról akarta meggyőzni követtársait, hogy a reformok elfogadásával nem gyengül, hanem erősödik az ország.
Igazi nagysága nem az országgyűlésen tűnt ki – bár ott is olyan ifjúi hévvel tudott elragadni, szigorú logikával meggyőzni, mint senki más –, hanem kedélyes beszélgetések közben pipázgatva, anekdotázva, amikor mint egyenlő szólt az egyenlőkkel. Nemcsak feltétlen önzetlensége és hazaszeretete biztosította számára az elismerést, hanem inkább a nagyravágyás és hiúság teljes hiánya is.
Személyisége nem hasonlított vezérre, sem diplomatára, sem íróra, fűtötte a haza szeretete, és saját felemelkedése és hatalmának kiterjesztése helyett úgy élt, hogy tisztán szellemének súlyával és erkölcsi felsősége által egy hosszú életen át vezére volt egy nagy pártnak és bölcse egy nemzetnek.
Bármennyire a nyugat felé vonta őt politikai érzéke, egész egyéniségével tiszta képviselője maradt a régi nemesi világnak, és megmutatta, hogy a nemesség is képes a fejlődésre és a lelki felemelkedésre. Megvalósult, amit Széchenyi óhajtott: békés diktátora volt a nemzetnek. Az országgyűlésen alig merült fel kérdés, amit ne tisztázott volna szónoklatával, példájával és akaraterejével, vagy ne buzdította volna kitartásra a gyakran széthúzó és lankadozó ellenzéket a kormány esetleges törvénytelenségeivel, rosszakaratával és a főrendek huzavonájával szemben.
Szólt a hitbizományokról, a vallásos kérdésről, a szólásszabadságról, Erdélyről, a lengyel kérdésről, a király címéről (V. Ferdinánd). Legnagyobb odaadással és ékesszólással mégis a jobbágyság érdekeit védte az úrbéri törvények tárgyalásakor. Az országgyűlés eredményét követjelentésében azért nem tartotta elégségesnek, mert a magyar nyelv és a jobbágyság sorsának javítása körében oly kevés valósult meg abból, amit az ellenzék nemes önmegtagadással követelt. „Vérző szivvel szólunk azon urbéri javaslatok sorsáról, melyek a népnek jövendő morális emelkedését valának eszközlendők. Ez volt legszebb, legnemesebb föladata a törvényhozásnak, s fájdalom, éppen ebben történt majdnem legkevesebb, mert éppen ebben találánk mind a kormánynál, mind a főrendeknél legtöbb ellenszegülésre.” Amit a jobbágyság kérdésében el lehetett érni, az is Deák érdeme volt: az úriszék korlátozásáról szóló törvénycikk bevezetőjébe az ő jogászi bravúrja révén került be a jobbágyok személyi és vagyonbiztonságának elvét rögzítő passzus.
Wesselényit – a szatmári megyegyűlésen mondott beszéde, valamint az erdélyi országgyűlés naplójának engedély nélküli kinyomtatása miatt – a bécsi udvar hűtlenség és felségsértés vádjával perbe fogta. Deák Wesselényi – és egyben a szólásszabadság – védelmére kelt. Érvei a következők voltak:
A Deák által megfogalmazott sérelmi feliratot a felsőtábla tizenhét alkalommal visszautasította, Wesselényit pedig perbe fogták.
Egyre növekvő jelentőségét mutatta, hogy a titkosrendőrség 1834-től megfigyelte. Ennek ellenére az országgyűlés 1836. május 2-i feloszlatása után részt vett a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében, a lap Zala vármegyei levelezője lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1837. november 23-án választotta tiszteleti tagjává.
Az 1839–40-es országgyűléstől a szabadságharcig.
Sokkal gyümölcsözőbb volt az 1839–40-es országgyűlés, amelyen Deák államférfiúi bölcsessége és önmérséklete a legszebb sikereket aratták. Az 1837-es reakció, a kormánynak a szólás- és sajtószabadsága ellen intézett támadásai, Wesselényi és Kossuth üldözése kötelességévé tették az ellenzéknek, hogy a kormány előterjesztéseit csak akkor tárgyalja és fogadja el, amikor a nemzet sérelmeinek orvoslása biztosítva van. Másrészt a kormánynak szüksége volt a haderő megszavazására, s kerülnie kellett mindent, ami tekintélyét Európa előtt gyengíthette volna. Deák volt az, aki e viszonyok közt létrehozta a megegyezést. A kormány szabadon bocsátotta a politikai foglyokat, megígérte az alkotmányos szabadság megtartását, és lényegében hozzájárult a nemzeti követelések teljesítéséhez, a diéta pedig megszavazta az adót és a katonaságot. „Félre minden irigységgel, hazám fiai, adjuk neki az elsőséget” – írta Széchenyi Deákról 1840. április 30-án.
Az országgyűlésen tartott beszédei közül különösen az 1839. augusztus 14-i magaslik ki. A nemzetnek a főrendekhez és a koronához fűződő viszonyát fejtegette, egyaránt hatva az észre és az érzelemre. Mint a nemzeti jogok apologétája, mint azon igazság hirdetője, hogy a király és nemzet közti bizalom csak a jogok kölcsönös tiszteletén alapulhat, méltó elődje e beszéd az 1861-es feliratnak. Az országgyűlés után a büntető törvénykönyv szerkesztésének szentelte magát. A javaslaton, amit Deák-féle btk-nak is szokás nevezni, meglátszott szellemének a hatása. Elvi ellensége volt a halálbüntetésnek, és a felekezetek közötti vegyes házasságok kérdésében mutatott új irányt a közvéleménynek. Zala vármegye híres feliratát e tárgyban ő fogalmazta meg. Amikor az ellenzék a nemesség adózását, a közteherviselést írta zászlajára, forintosházi Forintos György (1792–1857) zalai volt főszolgabíró, veszprémi püspök anyagi támogatásával sikerült a helyi kisnemesség támogatását megnyerni – többek között nagy sümegi lakodalmakkal –, és megdöntötte a zalai közgyűlésen az adózás elvét. Bár Deákot akkor is – akarata ellenére, közfelkiáltással – megválasztották követnek, a vérrel szerzett mandátumot visszautasította, és más vármegye követségét sem vállalta el. Zala így követ nélkül maradt, hiszen akárkit jelöltek vagy választottak meg, az azonnal lemondott.
Az 1843–44. évi országgyűlésen nagyon is érezhető volt a távolléte. Az ellenzék, többsége dacára, a legfontosabb kérdést, az adózást nem volt képes keresztülvinni. Az országgyűlés után a Védegylet felállítása, majd az adminisztrátori rendszer foglalkoztatta a kedélyeket. Deák a Védegylet elvével nem értett egészen egyet, de mivel a mozgalmat már megindították, nem akart elszakadni Kossuthtól, akivel akkoriban igen bensőséges viszonyban volt, és 1845. február 9-én Szentgróton (Zalaszentgrót) tartott beszédében felhívta a figyelmet a magyar ipar támogatására. Ettől még Széchenyi István támadása sem térítette el.
Akkoriban gyakran betegeskedett, de azért mégis ő vezette a vármegyét az adminisztrátori és a horvát sérelem tárgyalásakor. Az országos ellenzéket egyesítő, az azt felbomlással fenyegető belső viszályt elsimító 1847-es programnak is ő volt az összeállítója.
Az 1847–48-as országgyűlésre ismét nem vállalt követséget. A minisztérium alakításakor Batthyány azonnal felterjesztette őt igazságügy-miniszternek, és Deák ekkor már elvállalta a képviselőséget. Pozsonyba sietett, és így még részt vehetett a nagy fontosságú törvények megvitatásában. Mint miniszter nemcsak tárcája körében dolgozott az egész magyar igazságügy korszerű átalakítását készítve elő, hanem az általános politikai kérdések eldöntésébe is belefolyt. A legsúlyosabb viszonyok közt is ragaszkodott a törvényességhez, visszautasítva a bécsi minisztérium követeléseit, de Kossuthtal szemben mindig a mérséklet és lojalitás politikáját pártolta, Batthyányval és Eötvös Józseffel egyetértésben.
A szabadságharctól a kiegyezésig.
Amikor a magyar nemzet viszonya a koronához egyre zavarosabbá vált, többször is járt a királyi udvarban Bécsben, hogy megegyezés születhessen, de célját nem érte el: a politikai megoldás helyett a katonáké lett a főszerep. Az 1848-as választásokon a sümegi kerületben indult, ahol képviselővé választották.
A Jelasics vezette horvát támadáskor a bécsi kormány rosszakarata is nyilvánvalóvá vált, és mivel a király sem ellenezte ezt, így nem tehetett mást: Batthyányval együtt lemondott, de az országgyűlésnek továbbra is tagja maradt. Ő formálta meg a képviselőház határozatát az osztrák minisztérium leiratára, amiben az 1848-as törvények megváltoztatását követelte. Kijelentette, hogy a ház „a birodalom és Magyarország között létezhető érdektalálkozások kiegyenlítése fölött mindaddig sikeresen nem tanácskozhat, amíg a hazában levő ellenség Ő felsége által el nem távolíttatván, a tanácskozási teljes szabadság helyre nem állíttatik”, s addig is meghagyja a minisztériumnak: egy hajszálnyit se térjen el a szentesített törvényektől.
Amikor Windisch-Grätz az 1848. év végén Pest-Buda felé közeledett, az országgyűlés békéltető küldöttséget küldött hozzá, ennek Deák is tagja volt. Elfogadta e veszélyes megbízatást, bár sikert nem remélt. A küldöttség visszautasítása után Deák visszament Pestre, onnan pedig Kehidára a birtokára. Többször is elindult Debrecen felé, de az osztrák katonaság mindig megakadályozta tervének végrehajtását.
A szabadságharc után őt is hadbíróság elé idézték, de büntetés nélkül szabadon bocsátották. Az elnyomatás éveit teljes nyugalomban tölthette. Visszautasította Anton von Schmerling felszólítását, hogy az igazságügyi reformok tárgyalásában vegyen részt, de éppoly kevéssé vett részt az akkori időben annyira elterjedt, titkos forradalmi mozgalmakban is.
1852-ben szétosztották a Deák család birtokait a testvérek között: Deák Klára kapta Söjtört, Deák Ferenc és Deák Jozefa Kehidát és Koppányt. Deák saját birtokát már abban az évben megpróbálta eladni, akkor azonban még nem talált rá vevőt. Hamarosan rövid tárgyalás után megállapodás jött létre Deák Ferenc és gróf Széchenyi Istvánné gróf Seilern Crescence (1799–1875) között, aki fia, gróf Széchenyi Ödön számára, vásárolta meg Deák Ferenc 1872 kataszteri holdas kehidai birtokát 1854. július 28-án.
Ezután ideje legnagyobb részét Pesten töltötte, és kis lakosztálya az Angol Királynő Szállóban találkozóhelye lett a hazafiaknak, akik e szomorú időben Deák bölcsességétől vártak útmutatást. A 71-es és 72-es szobában lakott és egyébként semmilyen cime, hivatala vagy rangja sem volt. Nem volt szokványos szállóvendég sem, mert az egyik szoba sarkában gyalupadot tartott, ahol rendszeresen barkácsolt, például maga készítette a pipáit és a sétapálcafejeit. Pestre költözését az tette lehetővé, hogy családja Széchenyi Ödön számára megvette tőle a kehidai birtok rá eső részét, ezzel megszabadult adósságaitól és a gazdálkodás további terhétől, ami egyébként sem volt az erőssége. Széchenyi István 600 birodalmi forintnyi évjáradékot ajánlott fel neki, „ami bőségesen fedezte élete végéig a költségeit.” Életjáradéka évi 3000 ezüst forintot tett ki, amihez hozzájött még időnként a képviselői tiszteletdíja is. Ez akkoriban olyan összeg volt, amiből gondtalanul élhetett és utazhatott. 1855. április 19-én a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagjává nevezték ki.
Nővére 1853. októberi halála után egészsége 1868/69-ben kezdődő hanyatlásáig a húsvétot, a pünkösdöt és a szüretet magába foglaló 4-6 hetet Jozefa leányánál, a paksi Szeniczey-kúria vendégeként töltött, ahol annak kedves gyermekei tették derűssé idősödő napjait.
A Bach-korszakban a passzív ellenállás "(a közügyektől való elzárkózás)" vezéralakja volt. A háttérbe húzódva is felhasznált azonban minden alkalmat a nemzet erkölcsi erejének és reményének táplálására. Ő szólította fel a nemzetet közadakozásra, amikor Vörösmarty meghalt, és a nagy költő árváit maga a nemzet vette gondoskodása alá. Ő szerkesztette 1858-ban az Akadémia igazgatótanácsának folyamodványát az uralkodóhoz, amelyben a magyar nyelv és tudományosság ezen azilumának fennmaradását védte a kormány beavatkozása ellen. Bízott abban, hogy amint az a történelem folyamán többször is megesett, az osztrák kormány gyengesége és hibái miatt csakhamar vissza fogják szerezni Magyarország önrendelkezési jogát. Veszélyesnek vélt minden fegyveres ellenállást, mert nem tartotta ahhoz elég erősnek nemzetét, de jogairól nem mondott le soha, és mint a jogfolytonosság tántoríthatatlan híve, a jövő alakulását csak az 1848-as törvényes alap elismerése után tartotta lehetőnek. Elvei egyaránt eltértek Kossuth híveiétől, akik csak újabb, a külföld által támogatott és így szerencsésebb háborútól várták az üdvöt, és Széchenyiétől, aki a lemondásnak lett az apostola, és aki szerint Deák még mindig az egerszegi megyeház ablakából nézi a világot.
Az 1859-ben kitört szárd–francia–osztrák háború meggyőzte az uralkodót Magyarország kibékítésének szükségességéről. Egy éven át tartottak az alkudozások, amelyek alatt azonban a bécsi kormány kizárólag a magyar konzervatívok, nem pedig Deák tanácsait követte. Az 1860-as októberi diploma körülbelül az 1847-es vagy a Mária Terézia-korabeli állapotot állította helyre. Ez nem felelt meg a jogfolytonosságnak, és Deák nem is fogadta el a neki felajánlott országbírói méltóságot, de mivel a császári szándék mégis teret engedett a magyar nemzetnek alkotmányos tevékenységre, még óvatos volt, és őrizkedett attól, hogy bármilyen előzetes nyilatkozattal esetleg elejét vegye a nemzet szabad állásfoglalásának.
Az esztergomi értekezlettől távol maradt, bár 1860 végén az uralkodó kívánságára mégiscsak Bécsbe ment, hogy elmondja, milyen a közvélemény Magyarországon. Az országbírói értekezleten részt vett, és itt amellett küzdött, hogy az önkény szabta rendeletek helyett a régi törvényeket állítsák vissza, de ennek megvalósításánál az legyen a főszabály, hogy a magánjogviszonyokat ne zavarják meg.
Ezalatt az egész országban megélénkült a politikai élet. Kitűnt, hogy a Konzervatív Pártot a nemzet nagy része nem támogatja. A Pesti Napló, Kemény Zsigmond lapja, mindjárt a diploma kibocsátása után a 48-as törvények visszaállítását tűzte ki jelszóul, a megyék némelyikében pedig forradalmi beszédek hallatszottak, és az ország közvéleménye majdnem kizárólag az emigráció befolyása alá került. A választásokon is az a párt kapott többséget, amelyik még csak feliratot sem akart intézni az uralkodóhoz a jogok visszaállítása végett, hanem egyszerűen csak határozatban akart nyilatkozni, és ország-világ előtt a nemzet jogait deklarálni. Az 1861. február 20-i pátens az összbirodalom eszméjének volt következménye, és Schmerling, akinek centralisztikus és németesítő elvei ismeretesek voltak, kormányra jutása még jobban igazolták a gyanút és elkeseredést. Deák ekkor már Pest belvárosának követe volt, és egész tekintélyével a felirat mellett nyilatkozott. Felirati beszéde és javaslata 1861. május 13-án az egyik legnagyobb alkotása volt. De bármilyen mérsékeltnek, sőt engedékenynek tartották Deákot az országban, Schmerling a feliratot elfogadhatatlannak találta, és az ország jogaira sérelmes királyi leiratot vitt keresztül július 21-én.
Erre augusztus 8-án új felirattal válaszolt Deák, melyet most már az országgyűlés egyhangúlag fogadott el. Tisza Kálmán, a Határozati Párt vezére kijelentette, hogy a feliratban „erős meggyőződését, legszentebb elveit, egészen lelkének titkos sejtelméig találja kifejezve”. Maga Kossuth, aki pedig politikájának kudarcát látta abban, ha a nemzet törvényes ellenállásra szorítkozik, e szavakkal méltatta Deák érdemeit: "„Deák mint a törvényesség embere a nemzet jogait törvényes téren férfiasan megvédette. Ha ezután törésre kerül a dolog, Isten, világ s a történelem előtt csakis az osztrák házra hárulhatand a felelősség.”" De nemcsak a nemzet ünnepelte nagy fiát; az egyszerű képviselő mint a nemzet élő lelkiismerete, mint a jog képviselője mind az elnyomással, mind a forradalommal szemben helyet foglalt Európa nagy férfiai között. Az európai közvélemény azonosította Deákot Magyarországgal, és a magyar nemzet iránti rokonszenv is fokozódott. A második feliratot nyomban követte augusztus 22-én az országgyűlés feloszlatása, ezt pedig újabb provizórium, s az alkotmányos jogok felfüggesztése. Mint Deák előre látta, Schmerling provizóriuma a minisztérium minden szabadelvű frázisa ellenére nemsokára lejárta magát. A konzervatívok nagy része, köztük Apponyi György is közeledett Deákhoz. Az uralkodó mind jobban meggyőződött a kiegyezés szükségességéről, és kész volt megtenni az első lépést, ha azt lent viszont a második és harmadik követné.
Deák, miután Anton von Schmerling iskolájának közjogi tévedéseit önálló művében meggyőzően megcáfolta, 1865. április 16-án a Pesti Naplóban megjelent híres „húsvéti cikkével” a kiegyezéshez vezető új irányt mutatott a birodalmi politikának. Azt a tételt fejtegette, hogy amikor az uralkodó tanácsosai elnyomni igyekeztek Magyarországot, mindig őfelsége maga állította ismét helyre az alkotmányt. A magyar nemzetben tehát nem szűnt meg teljesen a bizalom a császár igazságossága iránt.
A felajánlásra a Schmerling-kormány elbocsátása, a februári alkotmány felfüggesztése és a magyar koronázó országgyűlés egybehívása volt a méltó válasz. Ennek az országgyűlésnek Deák volt a legnagyobb tekintélyű vezére. Vezetése alatt egy ideig összeolvadtak a régi felirati és határozati pártok (lásd Deák-párt). Most is ő készítette a válaszfeliratot a trónbeszédre, s amikor arra nem érkezett kielégítő királyi leirat, a másodikat is. A lényeges fordulat abban állt, hogy az uralkodó elismerte kiinduló pontnak a pragmatica sanctiót, és Deák még a leirat előtt hozzájárult országgyűlési bizottság kiküldéséhez a közös viszonyok tárgyalására.
Most már az uralkodó komoly, alkotmányos szándékában nem lehetett kételkedni, és Deák megkezdte az alkut, még mielőtt a magyar alkotmány teljesen el lett volna ismerve és helyreállítva. A 67-es bizottságban is ő adott a többségnek iránymutatást. A kiindulási alap a pragmatica sanctio volt. Ebből vezette le a külügy és hadügy közösségét, míg minden egyébben fenntartotta Magyarország teljes függetlenségét.
A 15-ös albizottság befejezte munkálatait, amikor az 1866 nyarán kitört porosz–osztrák–olasz háború kétségessé tett mindent. Ismét felütötte fejét a forradalom lehetősége. A königgrätzi csata kimutatta a Magyarországon is uralkodni akaró osztrák hatalmi körök gyengeségét, és elkerülhetetlenné vált, hogy a Monarchia fennmaradása érdekében ki kell békülniük a magyarokkal.
E kedvező helyzetet sokan nagyobb engedmények elérésére kívánták volna felhasználni, de Deák most is hű maradt magához és a törvényesség elvéhez. Július 18-án az uralkodóhoz hívatták Bécsbe, akinek előadta a magyar minisztérium (kormány) megalakításának szükségességét. Maga nem akart részt venni benne, miniszterelnökül az osztrákok által korábban halálraítélt és jelképesen "(in effigie)" felakasztott gróf Andrássy Gyulát ajánlotta.
A kiegyezéstől haláláig.
1865 és 1867 között nyaranta sógorának, és egyben hű barátjának, nyirlaki Tarányi-Oszterhuber Józsefnek a pusztaszentlászlói kúriájában dolgoztak Deák Ferenc és társai a kiegyezés előkészítésén. Csány László vértanú halála után Zalában, Deák egyik legfontosabb támogatója és egyben barátja Tarányi-Oszterhueber József mellett lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819–1869) jogász, politikus, söjtöri földbirtokos volt, akit 1861-ben, majd 1865-ben országgyűlési képviselővé választottak a Felirati-, majd a Deák-Párt programjával. A Porosz–osztrák–olasz háború veszteség után a császár 1866. november 17-ére újra összehívta a magyar országgyűlést, és minden nehézség elhárítása után, amiben az uralkodó mellett Deákot illette a legfőbb érdem, 1867. február 17-én kinevezte a felelős magyar kormányt. Még igen erős parlamentáris küzdelemre volt azonban szükség, amiben ő az új kiegyezési törvényeket (1867. XII. t. c.) megvédte, mind a Kossuth után induló szélsőbal, mind a Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán által vezetett, az ő pártjától már teljesen elvált balközép ellenében is védelmezte. Deák olyan jellegű hatalmat gyakorolt, mint amit korábban a régi törvények a nádorra ruháztak: közbenjáró volt király és a nemzet között.
Az országgyűlés kívánsága az volt, hogy Deák, mint a régi nádorok, segédkezzen a koronázás ünnepélyes aktusánál, ám Deák ezt is visszautasította, mint minden más jutalmat és kitüntetést. Neki „egy kézszorításnál többet még királya sem adhatott”. Jutalmát hazája jövőjének és békéjének biztosításában, a király és a nemzet közötti bizalom helyreállításában nyerte el. E tudat talán szolgáltatott neki kárpótlást erősen megrendült népszerűségéért. Mert kétségtelenül a magyarság igen jelentékeny része a nemzet jogairól való lemondásnak tekintette a kiegyezést, és bár személyes jelleméhez a legkisebb gyanú sem fért, mégis voltak olyanok, akik jogfeladással vádolták meg.
Ebben az irányban hatott Kossuth Lajos 1867. május 22-i levele, ezzel a retorikával lépett fel a balközép is, különösen az 1869-es választások alkalmával. A kiegyezési törvények ellen fellépő ellenkezéseket csak Deák személyes tekintélye tudta letörni. A kiegyezés megalkotása az ő államférfiúi pályájának tetőpontja volt. Az „öregúr” nem vett részt a kormányban, de mint pártvezér nagy hatalmat gyakorolt. A közjog nagy kérdéseinek elintézése után az állam szabadelvű berendezése feküdt leginkább szívén. Egyike volt azon ritka szerencsés politikusoknak, akik még öregségükben sem mondtak le ifjúkori ideáljaikról, akiknek egész élete a haladás szolgálatában állt. Az ellenzéknek a közjogi alap ellen szünet nélkül intézett erős támadásai, amik miatt az Andrássy-kormány nem szentelhette egész figyelmét és erejét az ország pénzügyi helyzete javításának, a pártjában mutatkozó bomlás, az anyagi és személyes érdekek előtérbe helyezése, a kormányok gyors változása nagyon elkedvetlenítették.
Betegsége és a kor is mindinkább erőt vett rajta, de szellemének magas röpte ugyanaz maradt. A pápai csalatkozhatatlanság kimondása után ismét felmerülő egyházpolitikai kérdésben, 1873. június 28-i beszédében mondta el, egész váratlanul, politikai végrendeletét. A lelkiismereti szabadságnak és a jognak éppoly mély tisztelete, a nemzet egyesítése iránt éppoly hő vágy szólt e beszédből, mint azokból, amelyeket negyven évvel azelőtt tartott a pozsonyi országgyűlésen. A "szabad egyházat – szabad államban" elvét tűzte ki a fejlődés céljául, nemcsak elméletileg, hanem a hazai viszonyok teljes ismerete alapján, megjelölve az oda vezető út egyes állomásait.
Öregkorában sok örömet szerzett neki Vörösmarty árvája, Ilona, akit ő nevelt fel. Szívbetegsége mindjobban erősödött, már a nyarakat is kénytelen volt Pesten tölteni. Megérte még a fúziót, a balközépnek a kiegyezés alapján állását, de egyúttal pártjának megszűnését is.
Halála és temetése.
Élete 73. évében, hosszú szenvedés után, 1876. január 28-án, éjjeli 11 órakor halt meg szívinfarktus következtében. A nemzet gyásza impozáns módon nyilvánult meg, a törvényhozás mindkét háza január 29-i ülésén Deákot a nemzet halottjának nyilvánította, és az országos gyászhoz Ferenc József király január 30-án külön kéziratban csatlakozott. A főváros gyászpompát öltött; január 31-én a halottat a Magyar Tudományos Akadémia palotájának oszlopcsarnokába szállították, és itt tették ravatalra. A király és királyné elküldték koszorúikat. Erzsébet királyné maga is megjelent a nemzet halottjának ravatalánál, és e jelenetet Zichy Mihály nagy festményen örökítette meg.
Temetése királyi pompával ment végbe február 3-án délelőtt 11 órakor, sok száz küldöttség és a nemzet általános részvéte mellett. Holttestét a Kerepesi úti temetőben, később külön e célra a nemzet költségén épült mauzóleumban helyezték el.
Szellemisége és jelleme.
A kiegyezést követően olyan nagy politikai tekintélyt szerzett, hogy szinte korlátlan bizalmat élvezett pártállás nélkül az Országház többségében és az abból alakult kormányoknál is. A Corpus Juris Hungarici előtte üres lap volt, amelyre ő tetszése és jó belátása szerint írhatott volna bármit. Deák Ferencet ide felkészültsége, tudása és erkölcsi tisztessége emelte. A 19. századi magyar történelem legnagyobb alakjai közé tartozik.
A nemzet életét meghatározó kérdésekben állásfoglalásaival és véleményével döntő mértékben befolyásolta Magyarország további sorsát. Szelleme és jelleme megkérdőjelezhetetlen, de személyisége mégis több olyan elemet is tartalmaz, amelyek ellenpólust képviselhetnek megítélésében. Ide sorolható a nőkkel folytatott kapcsolatai, az időszakosan megjelenő passzivitása, a sokszor már túlzottan is mérsékelt viselkedése és legendás kényelemszeretete. Mindazonáltal a „deáki magatartásforma” beépült a magyar köztudatba, a passzív ellenállás különböző formái időnként újra előtérbe kerülnek, egyes szerzők (Babits Mihály, Szekfű Gyula, Németh László, Bibó István) ezt magyar nemzetjellemtani sajátosságnak nevezték. Különösen igaz volt ez az 1956-os forradalom leverése utáni időszakra (1956–1989).
Árva gyerekként rajongó szeretettel kötődött testvéreihez, ezt erősítette talán későbbi agglegény volta is. Már fiatalon is testes és nehézkes fiú volt. Saját véleménye szerint „a szenvedély nálam az, amit úri társaságban kényelmességnek neveznek, amit a keresztyén Anyaszentegyház a hét főbűnök közé sorolt, aminek valóságos magyar neve: restség”.
Eötvös Károlynak Szentgyörgyi Horváth József (balatonfüredi földesúr, honvédezredes) 1825-ös találkozásukra emlékezve így írta le az ifjú Deákot: „Nagy fejű, barna képű, szótlan gyerek volt. […] Sohasem pödörte ki a bajuszát. Emiatt sokat évődtünk vele. A mi bajuszunk úgy állt, mint a kecske szarva, ő meg lógni hagyta a magáét. Nagyon szeretett követ ugráltatni a vízen. Mikor mi ebéd után iddogáltunk, ő kiment a lóúsztatóhoz, sima és lapos kövecskéket keresett, s azokat ugráltatta. A mi kövünk alig ugrott egyet-kettőt, az övé tízet is. Nagyon erős, vaskos fiú volt, akkortájt lett ügyvéd, de pörökkel nem vesződött.”
Kitűnt nagy testi erejével, például a pozsonyi országgyűlésen rendezett erőpróbán csak Wesselényi Miklós báró volt nála erősebb.
Jelleméhez tartozik, hogy írása nehézkes és rendetlen volt, amit azonban kivételes emlékezőképessége ellensúlyozott. Jó humorú társalgó, ízes adomáit, történeteit kiválóan adta elő, nevetésre fakasztva hallgatóságát. A reformkor több nagy alakjához képest nem volt világlátott ember, de szűk látókörű sem, hiszen olvasmányélményei révén ismerkedett meg a tágabb világgal. Latinul és németül is tudott. Ritkán nevetett hangosan, Pulszky Ferenc így emlékezett a Deákkal való első találkozásra: „…hidegnek találtam, láttam ugyan, hogy ő az ellenzék feje, de Kölcsey volt annak a szíve”.
Eötvös szerint „Deák pesti tartózkodásai alkalmával naponta öt forintot osztogatott szét a város koldusai közt, az egyforintos bankjegyeket sétái előtt zsebébe hajtogatta. Nem fogaton, hanem a korabeli közösségi közlekedési eszközzel, omnibusszal utazott a városban.”
A nőkhöz fűződő kapcsolata.
Születésekor veszítette el édesanyját, így a nőkhöz fűződő kapcsolatában már az indulás sem volt zökkenőmentes. Fiatal korában nővéréhez kötődött, és Klára mellett Antal bátyja is tevékenyen részt vett nevelésében. A nagy korkülönbség miatt méltán nézett fel testvéreire, és valószínűleg az ő életére is kihatott, hogy bátyja sem nősült meg, és a két agglegény jó kapcsolatban élt együtt Kehidán. Deák Vörösmartyval folytatott levelezésében található utalás arra, hogy „a szerelem kis istenének nyilai” őt sem kerülték el. Az ez időben 21 éves ifjút azonban valószínűleg elutasíthatták, mert nincs további folytatása a szerelemnek. A lány egyébként egy gazdag somogyi nemesi család sarja, Inkey Karolina volt. Deák valószínűleg kinézete és jelleme miatt is hátrányban érezhette magát a hölgyeknél, hiszen hamar testesedett, nem tudott jól táncolni, és bár kiváló szónok volt, nem szeretett semmiségekről csevegni, így akár mogorvának is tűnhetett.
Az említett esetet leszámítva nem is voltak látványos szerelmi kalandjai, pedig sok nővel tartott fenn személyes viszonyt, és ápolt barátságot. Például ilyen volt Erzsébet királyné udvarhölgyével, Festetics Mária grófnővel folytatott kapcsolata is; a grófnő földbirtokos volt Söjtörön, Deák Ferenc szülőtelepülésén, és egyben jó barátságban állt a Deák családdal is. Bár sokszor gyötörte a magány mégis, ahogy idősebb lett, úgy kezdte egyre jobban bírálni az ellenkező nemet. Egyik gyakori megjegyzése volt, hogy a nők olyanok, mint a madarak: „otthon hangosszavú szürke seregélyek, a sétányon pávák, udvarlójuk mellett turbékoló galambok”. Egy másik anekdota szerint Balatonfüreden két agglegény összeveszett azon, hogy ki a derekabb, aki megházasodik, vagy aki nem. A haza bölcsétől kértek tanácsot, aki azt válaszolta: „A becsületes ember megházasodik, az okos nem”.
A gondjaira bízott fiatalabb lányokkal – keresztlányával, Dőry Franciskával és gyámleányával, Vörösmarty Ilonával – viszont úgy bánt, mintha sajátjai lettek volna. Tanácsokat és intelmeket írt hozzájuk, amelyek nyomtatásban is megjelentek.
Közeli ismerője, Eötvös Károly Deák-életrajzában így magyarázza, miért maradhatott agglegény: „Vagy ha más volt a nő: annak korai halála vagy olyan cselekménye állhatott elő, mely Deákot visszavonulásra bírta, de egyúttal azt az örök fogadást érlelte meg benne, hogy több nővel egész életére kiható szerelmi viszonyba lépni nem fog, ha ugyan erre képes lesz. Hanem egész idejét, agyát, egész szellemét s az életet, mely rá vár, a közügynek, a hazának szenteli mindaddig, míg azt a haza igénybe veszi. Más magyarázatot találni nem lehet, hiszen egyébként mind lelki, mind testi épsége tökéletes volt.”
Emlékezete.
A hozzá kapcsolt két legismertebb epitheton ornans „a haza bölcse” és „a nemzet prókátora”. A haza bölcsének Kossuth Lajos nevezte el, míg a nemzet prókátora azért lett, mert (a prókátor kifejezés ügyvédet vagy védőt jelent) a magyar nemzet érdekében végzett tevékenysége alapján méltán lehet őt nevezni a nemzetet oltalmazó ügyvédnek. Nevezték még „a magyarok Mózesének” és „a haza atyjának” is.
A magyar törvénytárban Deák Ferencnek az 1876. III. törvénycikk állított emléket, melynek 1. pontja így szól: "„Deák Ferencznek a haza irányában hosszú évek során át szerzett érdemei törvénybe igtattatnak.”" A 2. pont elrendelte, hogy nemzeti gyűjtés útján a fővárosban Deáknak emlékszobor állíttassék, melyet Huszár Adolf készített, és amelyet 1887-ben lepleztek le a mai Széchenyi István téren, az MTA-val szemben. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepélyes közülésén 1877. január 28-án Csengery Antal tartott emlékbeszédet.
Iskolák, könyvtárak viselik nevét, és több településen utcát, teret neveztek el róla. Talán a legnevezetesebb ezek közül Budapest egyik központi főtere, a Deák Ferenc tér, a beléje futó egyik utcával és az M0-s autóút déli Duna-hídjának, a Deák Ferenc hídnak is ő a névadója. A Széchenyi István Egyetemen róla kapta nevét a Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar. A magyar forint bankjegyek közül arcképe a legnagyobb címletű, forintoson ma is és az 1994–98 között forgalomban volt kétszáz forintos érmén, korábban a pengő pénzrendszerben kiadott 1926-os és 1929-es tízpengős bankjegyen is szerepelt.
Gelencsér István rendezésében 2003-ban történészek bevonásával és korabeli dokumentumok bemutatásával életéről, jogászi és törvényalkotói munkájáról dokumentumfilm készült.
Írásai.
Beszédeit, írásait Kónyi Manó adta ki hat kötetben (Deák Ferenc Beszédei I–VI. Bp., 1882–1898; második, bővített kiadás Bp., 1903). Ennek alapján készült a Magyar Remekírók 1906-ban megjelent kétkötetes válogatása (szerkesztette és bevezette Wlassics Gyula; címlapkiadás: 1923 előtt). 1934-ben Berzeviczy Albert bevezetésével jelent meg egy kötet Deák Ferenc írásaiból; feltűnő, hogy ebben nem kapott helyet az 1867. március 28-án elhangzott, a kiegyezést védő parlamenti beszéde. Szövege külön kötetben is megjelent a híres „húsvéti cikk” (1865. április 16.) társaságában 1917-ben, Fayer Gyula bevezetőjével (Magyar Könyvtár 829.).
Róla szóló művek.
Már halála évében megjelent az első biográfia és a róla készített emlékalbum. Az első jelentős Deák-bibliográfiát halálának 100. évfordulójára állították össze. Az azóta eltelt időszakot is feldolgozva a Deák Ferencről szóló irodalom több mint ezer tételt tartalmaz. Jellemrajzát megírta Csengery Antal és Pulszky Ferenc. Közeli személyes ismerőse és párttársa, Eötvös Károly "Deák Ferenc és családja" című életrajzában 625 oldalon ad életközeli képet róla.
Külföldön készült életrajzi írás a híres Émile de Laveleye műve, magyarra fordította Szász Károly (Pest, 1869), valamint Forster-Arnold Florence műve, melyet Pulszky Ágost fordított magyarra. Leveleit Ráth Mór adta ki. Jelentősebb Eötvös Károly műve: "Deák Ferenc és családja" (1932). |
1048 | 386428 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1048 | DivX | A DivX a DivXNetworks Inc. által kifejlesztett videó kodek (mozgókép-tömörítési eljárás), amely főleg arról ismert, hogy képes jelentősen összetömöríteni terjedelmes videókat, és így az írásvédett DVD-k sokszorosításával és kereskedelmével kapcsolatos botrányokkal került az érdeklődés középpontjába. Az újabb DVD-lejátszók már képesek lejátszani a DivX-es filmeket is.
A DivX neve valójában „DivX ;-)”, tehát tartalmaz egy emotikont, amely egy gúnyos utalás az USA-ban megbukott "DIVX" DVD-kölcsönzési rendszerre.
Egy átlagos film a DVD-n 5-6 GB nagyságú, de DivX-szel akár 600 MB-ra is összetömöríthető, mely így már kényelmesen elfér egy CD-n is. A veszteség elhanyagolható, kivéve a gyors, pörgős, akciódús jeleneteket. Számos program látott napvilágot, amely arra szolgál, hogy DVD-ről egy DivX-es fájlba merevlemezre mentse, optikai tárolóra írja a DVD tartalmát (rippelés), amely ezután egy peer-to-peer hálózaton keresztül akár meg is osztható az interneten.
A video adatfolyamok ilyen nagymértékű tömörítését úgy érik el, hogy kihasználják az egymás után következő képkockák hasonlóságát. A képkocka tömörítése során pedig nemcsak egyszerűen egy Jpeg vagy JPG kódolást használnak, hanem úgy kódolják le az adott képkockát, hogy „ez olyan mint az előző képkocka, csak itt meg itt meg itt más”. Sőt, a jelenlegi képkockát a következőhöz is szokták viszonyítani, hisz ahhoz is valószínűleg nagyon hasonló. Ha két képkocka hasonló, akkor pedig azt kevesebb bittel le lehet írni, hogy miben különböznek. Ezt a módszert egyébként az MPEG szabványban írták le először.
A DivX;) 3.11-es vagy korábbi verziói a Microsoft MPEG-4-es kodekjének hackelt változatai, amelyeket egy Jerome Rota nevű francia hacker készített 1999 körül. A Microsoft kodek eredetileg az asf fájlok tömörítésére szolgált, amelyet később módosítottak az AVI formátumba való menthetőségre. 1998-tól 2002-ig, független fejlesztők számos szoftvereszközt alkottak, amelyek jelentősen emelték a DivX;) 3.11 kodek által készített videók minőségét. Az egyik ilyen figyelemre méltó program a Nandub, a VirtualDub egy módosítása, ami egy dupla kódolású ún. Smart Bitrate Control-t (SBC – Intelligens Bitrate Kontroll) alkalmaz, más hackelt kodekek mellett.
Később Rota cége, a DivXNetworks, Inc. készített egy jogtiszta verziót a kodekből (DivX 4) a jogi problémák elkerülése végett.
A DivX nem szabad szoftver (Free Software), és nem is nyílt kódú (Open Source). Létezett viszont a kodeknek egy nyílt forráskódú verziója, az OpenDivX, amelyből a ma XviD néven ismert nyílt forráskódú mozgókép-tömörítési eljárás kifejlődött.
A DivX formátum legfontosabb vetélytársai a licencelt mozgókép-tömörítési formátumok közül az Apple Computer Quicktime formátuma, a Microsoft Windows Media Videója és a Real Networks RealVideo formátuma. |
1049 | 20907286 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1049 | IDM | Az intelligens tánczene (vagy IDM: "intelligent dance music)" a 90-es évek elején kezdett elterjedni a techno egy stílusaként. Míg az energikus, kemény hangzású techno erősen táncparkett-irányultságú volt, addig az IDM a fejet, az agyat célozta meg kissé lassabb, kevésbé agresszív, és sokkal dallamosabb, művészi és improvizatívabb hangzásával.
Áttekintés.
Az IDM kezdetben zenei magazinokban tűnt fel az első hullámában 1992-93 környékén, de nem igazán ragadt meg az első IDM hírlevél alakulásáig 1993 augusztusában. Ez időben a hírlevél Richard D. James és még néhány, a Warp Records-nál megjelent Artificial Intelligence válogatáson feltűnt szerző progresszív elektronikus zenéjére koncentrált. Ezeken az előadókon kívül még a Black Dog Productions (később Plaid) és a B12/Redcell voltak még ebben a stílusban alkotók.
Habár a fentebb említett előadók mind angol művészek voltak, a berlini Sun Electric duó szintén öreg motorosnak számít ebben a stílusban.
Az „intelligens tánczene” kifejezést sokszor kritizálják, mert egyesek szerint nem adja vissza ennek a zenei stílusnak a lényegét. Így van-e vagy sem az "intelligencia" és "tánc" szavak jobban megjegyezhetőnek bizonyultak, mint más próbálkozások a stílus megnevezésére. A stílust becsmérlők esetenként a „delfinzene” kifejezést használták az intelligens szó egy gúnyos alternatívájaként.
A '90-es évek közepén el-eltűnő stílus az ezredfordulón újjáéledt. Egyre több előadó egyre több és különböző stílust kombinál igen innovatív módon. Ezek szerint elmondható, hogy ez a stílus képviseli a techno legelőremutatóbb, legkísérletibb és experimentalista ágát, az elektronikus zenét teljesen új irányokba vivő stílusként, nem csupán a „kultúrsznobokat” magába olvasztva.
Az IDM felépítése.
Ezen stílus legfőbb jellemzői a hangok nagy választéka valamint ezeknek az egységeknek a szerző által nagyon precízen egésszé való komponálása. De a hangok és azok egységének komplexitása önmagában még nem mondható IDM zenének, mivel a szerző által való nagy fokú kontroll is nagy szerepet játszik a zene kifinomultságának kialakításánál. Kétféle hang csupán kétféleképpen megszólaltatva (dob és cin) és mindössze 4 időbeni egységenkénti megszólaltatás lehetőségével nem hagy nagy beleszólást az előadó számára, nem építhető fel belőle intelligens zene.
Manapság leggyakrabban számítógépekkel történik a nagy mennyiségű hang precíz kontrollja a precíz felépítéshez. A legtöbb ilyen zene túl komplex, hogy emberi aggyal vagy akár írott formában lejegyezhető legyen. |
1050 | 104808 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1050 | Aphex Twin | Aphex Twin, valódi nevén Richard D. James (Limerick, 1971. augusztus 18. –) angol techno/ambient/IDM/drum and bass zenész.
Korai évei.
Walesi szülők gyermekeként 1971-ben született Cornwallban. Kiskorától kezdve érdeklődött az elektronika iránt. Egy versenyt azzal nyert meg, hogy Sinclair Spectrum számítógépét a TV-re kötve különböző zajokból dallamokat játszott le, a képernyő színeit pedig ehhez igazította. A helyi rendezvényeken lett DJ és zenész, felvéve az Aphex Twin nevet, melynek első tagja egy jelfeldolgozó berendezéseket gyártó cég neve, második része pedig utalás a halvaszületett ikertestvérére, az eredeti Richard Jamesre. A középső D. a nevében a tőle való megkülönböztetésre szolgál.
Zenei karrierje.
1991-ben alapító tagja lett a Rephlex Recordsnak és megjelentek első lemezei is a belga Mighty Force és R&S Records cégeknél. Rövid időn belül Londonba költözött és további lemezeket jelentetett meg a nagy névnek számító Warp Recordsnál. Számos felkavaró klipet készített, amelyeket Chris Cunningham rendezett (köztük a ’Come to daddy’, amelyet a Music TV rövid időn belül az éjszakai blokkokból is száműzött és – nem véletlenül – a „Valaha készült legfelkavaróbb klip” címmel illet, valamint a nem kevésbé ’erős’ Windowlicker klip).
Munkásságával kitolta a techno, ambient és a drum&bass stílusok határait és hatalmas mennyiségű zenét írt, amelyek legtöbbje kiadatlan. Zenéinek hatása lépten-nyomon fellelhető a mai zenék többségében. A legutóbbi albumán preparált zongorával készített dalok is szerepelnek, John Cage stílusához hasonlóan.
Tulajdonában van egy páncélozott felderítő jármű, egy tengeralattjáró és egy átépített banképület, ahol él és dolgozik. Ma is folytatja a stílusok határain kalandozó zenéinek írását.
Diszkográfia.
Álnevek alatt.
Számos álnév alatt szintén jelentős mennyiségű munkája jelent meg
AFX
Brad Strider
Caustic Window
GAK
Polygon Window
Power Pill
Q-Chastic
Valamint
The Tuss (2 cd-t adott ki, 2009) |
1051 | 153669 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1051 | Autechre | Az Autechre egy Manchesteri IDM zenész formáció. 1987-ben alapította két barát, név szerint Rob Brown és Sean Booth. Ahogy mondják, az Autechre nevet ahányan látják, annyiféleképpen ejtik, ők maguk ’ó-tek-ör’-nek (’awe-tek-er’).
Stílusuk.
Habár zenéjükben egy erős ritmikus elem lelhető fel, az ütemek komplexitása és a digitális textúrák inkább a home listening, mintsem a tánczene irányába viszik el. A vélemények megoszlanak a zenéjükről: első hallásra véletlenszerűnek, kaotikusnak tűnik, de sokszori hallgatás után egyre inkább felfedezhető benne az erős strukturáltság; még a rajongók közt is ugyanúgy vannak olyanok, akik a hideg és kemény jelzőkkel illetik, míg mások meleg és szentimentális zenének írják le.
A kezdeti ambientes megszólalás fokozatosan alakult át komplexebb ritmusú szinte rideg hangfolyammá. A zenéjük értelmezésénél fontos momentum a tér szerepe. Ha az építészetet a zene nyelvére fordítanák le pontosan úgy szólna mint az Autechre. Lemezeik időrendi fejlődése logikus konstrukció. Csúcsművük a Tri Repetae++, amely egyesíti a később eluralkodó dekonstruált hangzást a korai (Incunabula, Amber) ambientes textúrákkal.
Összhangban az egyedi hangzásukról megjelent írásokkal, az Autechre maga bizonyítja, hogy habár a mai művészeknek elképesztő mennyiségű eszköz áll rendelkezésre, különösképp az elektronika terén, nem mondható, hogy bármely együttes képes úgy hangozni, mint bármely másik. Bizonyították azt is, hogy ki lehet alakítani egy teljesen egyedi hangzást úgy, hogy abban egyszerre jelen legyen a mélyebb jelentés, lélek és a kísérleti jelleget is megőrizze.
Számos álnév alatt is alkottak, valószínű azért, hogy a média és a rajongók figyelme alól kiszakadhassanak. |
1052 | 539181 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1052 | Fájlformátum | A fájlformátum azon eljárásnak a meghatározása, hogy egy számítógépes adat (kép, program, hang, adatbázis stb.) miképpen tárolható fizikai adathordozón, illetve hogyan jeleníthető meg egységes módon.
Amióta a merevlemezek csak biteket tárolnak, a számítógépnek számos lehetősége van, hogy az információt nullákká és egyesekké alakítsa át. A különböző információk részére különböző formátumok léteznek.
A formátumokat típusosan a fájlok neve után találjuk, amelyek kettőtől négy betűig terjedő fájlkiterjesztésből állnak. Például, ha egy tárolt kép JPEG formátumú, akkor a fájl mypicture.jpeg vagy valami ehhez hasonló nevű.
Egyéb operációs rendszerek, mint például a régebbi verziójú Mac OS nem követelték meg a fájlkiterjesztést, de a fájltípusok és a készítő program sajátosságai megtalálhatók voltak a fájlban. Ezeket az operációs rendszer kezelte és a felhasználó előtt rejtve maradtak. Egy Microsoft Windows operációs rendszert futtató számítógépen a kiterjesztések a futtatható alkalmazások szempontjából fontosak (mivel az alkalmazások sokszor speciális adatformátumokat követelnek meg). A Unix és a Unix-alapú rendszerek hozhatnak létre kiterjesztést, bár ezt úgy kell tekintenünk, mint opcionális beállítást, és nem kötelezően alkalmazandó. Ezen rendszerek alatt alapvetően adatfájlokat, könyvtárakat (amelyek valójában speciális fájlok) vagy futtatható állományokat találunk.
Az operációs rendszer beállítása meghatározza, hogy alapértelmezettként melyik program futtatható egy általános megnyitás paranccsal és rendelkezik meghatározott kiterjesztéssel. Például, ha egy fájl ."htm " kiterjesztéssel rendelkezik, a beállítások meghatározzák, van-e olyan alapértelmezett böngésző vagy szerkesztő, esetleg szövegmegjelenítő, amely megjeleníti a HTML kódot.
Számos fájlformátumnak létezik kiadott specifikációs dokumentuma (gyakran referencia implementálással), ami pontosan leírja, hogyan történik az adatok kódolása, és melyik program kezeli, ismeri vagy nem ismeri fel a speciális fájlformátumot. Két kivétel létezik: először is egyes fájlformátumok fejlesztői úgy tekintik a specifikációs dokumentumokat, mint üzleti titkot, és nem hozzák őket nyilvánosságra; másodsorban egyes fejlesztők kellemetlenségnek veszik, ha specifikációs dokumentumot kell készíteniük. Pedig a formátum csak külsőleg van meghatározva a programok nagyon gyakran módosítják az adatokat a fájlformátumban.
Jegyezzük meg, hogy a fájlformátumok használata mindenféle nyilvános és elérhető specifikáció nélkül általában költséges. Ahhoz, hogy megtudjuk hogyan működnek a fájlformátumok, két dolog szükséges: "reverse-engineering," melyet a referencia implementációból kapunk meg vagy a specifikációs dokumentum, melyet a formátumfejlesztőktől kaphatunk meg egy bizonyos díj megfizetése ellenében. (Jegyezzük meg, hogy a második eset csak úgy lehetséges, ha létezik egyáltalán specifikációs dokumentum, ugyanis akkor a fejlesztő megkövetel egy aláírásunkkal hitelesített nem szabadon közzétehető megállapodást). Mindkettő eset igen költséges és időigényes. Éppen ezért általános szabályként elmondható, hogy számos program található „publikált” fájlformátummal és hozzáférhető specifikációval, míg a nem publikált fájlformátumok csak kevés programnál fordulnak elő.
Egyes fájlformátumokat úgy terveztek meg, hogy nagyon különös adathalmazokat tudunk bennük tárolni. Például a JPEG formátumban csak teljes képeket tudunk tárolni, míg más formátumokat eleve úgy terveztek meg, hogy különféle típusú adatokat is tudunk bennük tárolni egyszerre. A GIF formátum támogatja képek és egyszerűbb animációk tárolását, míg az AVI különböző multimédiás adatok tárolására is alkalmas. A text fájlokban bármilyen szöveget, számokat és vezérlő karaktereket tudunk rögzíteni. A kiterjesztés lehet .txt de sokkal specifikusabb is, például a .par egy paraméter fájl, a .pas egy Pascal-forrás. Valójában a HTML fájl is egy text fájl, a karaktereket weblapok számára kódoljuk, tehát a weblapok a fájl egy magasabb szintjén találhatók.
Míg a programok a fájlokat mint adatfolyamokat használják, addig a különböző metódusok a fájl formátumát jelölik. Egyik módszer ezen metaadatok jelölésére a fájlkiterjesztés, míg egy másik, amit maga a fájlrendszer is támogathat, az off-band adatok vagy a fájl szerkezetén belüli in-band, aminek megkülönböztető szerkezete van (mágikus számnak is nevezünk). Például a GIF fájlok könnyen felismerhetők a .gif kiterjesztésükről, egyes metaadatok típusai pedig meghatározhatók az első négy bájtjukról, például GIF8.
Néha előfordul, hogy a programok úgy olvasnak be egy bizonyos módszerrel kódolt fájlokat, mintha azokat egy másik módszerrel kódoltuk volna be. Egy zenelejátszó programot használhatunk (egy speciálisan módosított) Word dokumentum lejátszására, mintha az egy zeneszám lenne. Igaz, az eredmény nem zene, bár ez várható is, mivel a bitek egy speciális elrendeződése egy adott formátumban majdnem teljesen érzékelhetetlen egy másik formátum számára.
Nem könnyű egy szabályozott általánosan megfogalmazható konverzió létrehozása fájlformátumok és programnyelvek, vagy egy „normál program” és értelmezőprogram között. Egy programnyelvet úgy tekinthetünk, mint egy fájlformátumot, amit algoritmusok tárolására használunk.
A szellemi tulajdon védelméről szóló törvény leghasznosabb része a magántulajdon, jelen esetben a fájlformátumok védelme, ez általánosságban a szabadalmi perekben bukkan föl. Fájlformátumok szabadalmaztatása tilos, viszont egyes formátumok megkövetelik a kódolás során a szabadalmaztatott algoritmusok használatát. A GIF formátum esetében fontos a szabadalmaztatott algoritmus használata, a szabadalom tulajdonosának mégsem fizet díjat senki sem, mivel használja az algoritmust. Ez azt eredményezi, hogy a GIF formátumot használók számát tekintve egy jelentős csökkenés tapasztalható. |
1053 | 26883 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1053 | Audio Video Interleave | Az AVI (angol betűszó: Audio Video Interleave – audio-video-összesorolás, -fésülés) egy fájlformátum, melyet mind a hang, mind pedig videó adatok egy meghatározott csomagban való tárolására és ezen adatok lejátszására hoztak létre. A Microsoft 1992 novemberében mutatta be ezt a formátumot a Windows technológia videó részeként.
Az AVI egy speciális esete az RIFF (Resource Interchange File Format – erőforrás-cserélő fájlformátum) formátumnak, amely a file adatait tömbökre, un. „chunk”-okra (nagyobb darabokra) osztja fel. Minden ilyen „chunk”-ot egy un. „FourCC” címke azonosít. Az AVI file egyetlen tömböt alkot az RIFF formátumon belül, ami azután két kötelező altömbre és egy nem kötelező (opcionális) altömbre van bontva.
Az első altömböt a „hdrl” címke jelöli. Ez az altömb a file fejléce és ún. „metadata”-t (adat az adatról) tartalmaz a videóról, mint például a kép dimenziói (szélesség, magasság) és a képkockák száma. A második altömböt az ún. „movi” címke azonosítja. Ez a tömb tartalmazza az aktuális kép/hang adatokat amelyek az AVI videót alkotják. A harmadik nem kötelező altömböt un. „idxl” címke jelöli, és ez az adattömböknek a file-on belüli helymeghatározására szolgál.
Az RIFF formátumon keresztül a „movi” tömb kép/hang adatai kódolhatóak vagy dekódolhatóak egy software modul által, ez az ún. kodek. A kodek az, ami a nyers adatot a „movi” tömbön belül használt formátumra fordítja át. Ezért egy AVI file a kép/hang adatokat csaknem bármely tömörítő sémának megfelelően kódolva tartalmazhatja, beleértve: a tömörítetlen un. „Full Frames” (Teljes képkocka), Intel Real Time Video, Indeo, Cinepak, Motion JPEG, Editable MPEG, VDOWave, ClearVideo / RealVideo, QPEG, MPEG-4 és más formátumokat. Napjainkban a legnépszerűbb a DivX tömörítés (a videosávnak) és az Mp3 kódolás a hangsávnak. Az interneten megosztott videóklipek és filmek többnyire ilyen fileformátumban elérhetőek. |
1055 | 310400 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1055 | Python (programozási nyelv) | A Python (angolos kiejtéssel [], []) egy általános célú, nagyon magas szintű programozási nyelv, melyet Guido van Rossum holland programozó kezdett el fejleszteni 1989 végén, majd hozott nyilvánosságra 1991-ben. A nyelv tervezési filozófiája az olvashatóságot és a programozói munka megkönnyítését helyezi előtérbe a futási sebességgel szemben. Például a behúzások szintaktikailag is fontosak.
A Python többek között a funkcionális, az objektumorientált, az aspektusorientált az imperatív és a procedurális programozási paradigmákat támogatja. Dinamikus típusokat és automatikus memóriakezelést használ, ilyen szempontból hasonlít a Scheme, Perl és Ruby nyelvekhez, emellett szigorú típusrendszerrel rendelkezik. Erőssége a gazdag szabványos programkönyvtár.
A Python úgynevezett interpreteres nyelv, ami azt jelenti, hogy nincs különválasztva a forrás- és tárgykód, a megírt program máris futtatható, ha rendelkezünk a Python értelmezővel. A Python értelmezőt számos géptípusra és operációs rendszerre elkészítették, továbbá számtalan kiegészítő könyvtár készült hozzá, így rendkívül széles körben használhatóvá vált.
Az egyik legnépszerűbb programozási nyelv. Nyitott, közösségalapú fejlesztési modellt mutat fel, amit a közhasznú Python Software Foundation felügyel, ami a nyelv definícióját a CPython referenciaimplementációval gondozza.
Története.
A Python alapötlete az 1980-as évek végén született meg. A fejlesztést 1989 decemberében kezdte el Guido van Rossum a CWI-n. A CWI (Centrum Wiskunde & Informatica, magyarul Matematikai és Informatikai Központ) egy kutatóintézet Amszterdamban. A nyelv a nevét a Monty Python csoportról kapta. 1991 februárjában jelent meg az első nyilvános változat (0.9.0 verzió néven) az alt.sources hírcsoportban. 1994-ben jött létre a comp.lang.python hírcsoport, ami egy jelentős mérföldkő volt a nyelv fejlődésében. Szintén 1994-ben látott napvilágot az 1.0 verzió, amit az ezredfordulón, 2000 októberében követett a Python 2.0, majd pedig 2008-ban a Python 3.0. Már a Python 1-es verziója bírt bizonyos funkcionális képességekkel, melyeket azonban később kivezettek belőle. Kilenc alverziója jelent meg. A Python 2-es verziója vezetett be olyan képességeket, mint a ciklusfelismerő szemétszedés, a referenciaszámolás, a list comprehension és a Unicode támogatás. A Python 2 utolsó hivatalos verziója a 2.7.18, ami 2020-ban jelent meg. A 2.6-os verzióban bevezettek egy eszközt, amivel meg lehetett nézni, hogy mely kódszakaszokat nem támogatnak majd a jövőben. A főbb verziók nem kompatibilisek egymással.
A Python 3.0 több újdonságát visszavezették a Python 2.6-ba és Python 2.7-be. Az áttérés megkönnyítése érdekében a Python 3-ba berakták a codice_1 képességet, amivel automatizálni lehet az áttérést. Eredetileg a Python 2.7 támogatását 2015-ben akarták befejezni, ám ezt elhalasztották 2020-ig, a már létező Python kódok sokasága miatt, és azért, mert az új verzió nem kompatibilis vele, így portolásra van szükség. Amellett, hogy nem adnak ki újabb javításokat, még biztonsági frissítések sem jelennek meg a 2.7 számára. Ezzel a legkorábbi támogatott verzió a 3.6 lett.
Azóta a 3.6-os verzió támogatását megszüntették. 2021-ben felgyorsították a 3.8.8 és a 3.9.2 megjelenését, mivel az összes Python verzióval biztonsági problémák adódtak, beleértve a 2.7-et is. Ez lehetővé tette a távoli kódvégrehajtást és a cache-mérgezést.
2022-ben a 2022, Python 3.10.4 és 3.9.12 kiadását hozták előre, és a 3.8.13 és 3.7.13 verziókat is gyorsítva adták ki, szintén biztonsági problémák miatt. Amikor 2022 májusában megjelent a 3.9.13-as verzió, bejelentették, hogy a 3.9-es sorozat ezután csak biztonsági frissítéseket fog kapni. 2022 szeptember 7-én a 3.10.7, 3.9.14, 3.8.14 és 3.7.14 jelent meg, mivel az előző verziók sérülékenynek bizonyultak a szolgáltatásmegtagadási támadásokkal szemben.
Az elavult codice_2 modult el fogják távolítani a 3.12-es verzióból. További régi, elavult, már nem működő osztályokat és metódusokat is eltávolítanak, például a codice_3 modulból. Eltávolították a codice_4 és a codice_5 modulokat is, az UTF-8 alapértelmezetté tétele miatt.
Tervezési filozófia és képességek.
A Python egy többparadigmás programozási nyelv. Az objektumorientált és a strukturált programozás teljes támogatást élvez, a funkcionális programozást és az aspektusorientált programozást több képességgel támogatja, köztük metaprogramozással és metaobjektumokkal is. Kiegészítőkkel elérhetők további paradigmák, mint a szerződés alapú tervezés vagy a logikai programozás. Mindez lehetővé teszi, hogy a programozók azt a megközelítést válasszák, amelyiket akarják, vagy amit az adott feladathoz célszerűnek találnak.
A Python dinamikus típusozást használ, de a 3.5-ös verziótól kezdve annotációban lehet jelezni a típusokat, hogy a külső szofverek által igényelt típus-kikövetkeztetést megkönnyítsék. A szemétszedés referenciaszámláláson és ciklusfelderítésen alapul. A névfeloldás dinamikus (késő kötés), ami azt jelenti, hogy a metódusnevek és a változónevek a program végrehajtása során kapcsolódnak össze.
A Lisp hagyományai alapján funkcionális képességekkel bír, mint a codice_6, codice_7, codice_8 függvények, a list comprehension, szótárak, halmazok és generátor kifejezések. A standard könyvtár tartalmaz a Haskell nyelvtől és a Standard ML-től átvett funkcionális eszközöket (codice_9 és codice_10).
Magfilozófiáját a "The Zen of Python" ("PEP 20") összegzi. A legfontosabb aforizmák:
Ahelyett, hogy az összes képességet beépítették volna a magba, a Pythont úgy tervezték, hogy bővíthető legyen. Ez a kompakt modularitás népszerűvé vált, mint programozható interfészek hozzáadása már létező alkalmazásokhoz. Van Rossum egy kis magnyelvet és egy áttekinthető, nagy standard könyvtárat vizionált könnyen bővíthető értelmezővel, mivel frusztrálta az ABC ellenkező megközelítése. Ez lehetővé teszi, hogy Python kódból olyan modulokat hívjanak, amelyek más nyelven íródtak. Így például az időkritikus részek áttehetők C-be. Megfordítva, Python modulok és pluginok írhatók más programok számára. Így használják a következőkhöz: Blender, Cinema 4D, GIMP, Maya, OpenOffice illetve LibreOffice, PyMOL, SPSS, QGIS vagy KiCad.
A Python egyszerű, átlátható szintaxisra törekszik, míg meghagyja a választás szabadságát a különböző programozási metodológiák között. A kulcsszavak számát is alacsonyan tartják az egyszerűség és átláthatóság érdekében. Szemben a Perl megközelítésével, hogy többféleképpen is meg lehet csinálni, a Python azt a gondolatot karolja fel, hogy legyen egy nyilvánvaló mód megtenni valamit, és ez lehetőleg az egyetlen mód legyen. Alex Martelli, a Python Foundation tagja és Python könyvszerző szerint Python kultúrában valamit "okos"nak nevezni nem számít bóknak.
A Python fejlesztői arra törekszenek, hogy elkerüljék a korai optimalizációt, és elutasítják a CPython referencia implementáció nem kritikus részeinek patcheit, melyek kisebb sebességnövekedést eredményeznek az érthetőség csökkentése mellett. Ha fontos a sebesség, akkor a Python fejlesztő az időkritikus függvényeket átteszi egy olyan modulba, melyet egy gyorsabb nyelven írtak, például C-ben. További lehetőségek a PyPy, illetve a Cython használata. A Cython a Python kódot C-re fordítja, és közvetlen C-szintű API-hívásokat használ.
A Python fejlesztői arra is törekszenek, hogy a nyelv használata örömet okozzon. Ezt tükrözi a névválasztás is: a név forrása a Monty Python, és a tutorialok és referenciaanyagok alkalmankénti játékos megközelítése, például a ham (sonka) és eggs (tojás(ok)) szavak használata az általános foo és bar helyett. Ez utalás a Monty Python egy játékára.
Amellett, hogy Guido van Rossum kedvelte a Monty Python társulatot, a nevet úgy választotta, hogy a név legyen rövid, egyértelmű és misztikus. Ezzel szemben a logó a kígyókkal való asszociációt támogatja, ami megnyilvánul a Python által befolyásolt Cobra nevének választásában. és a Boa eszközkészlet elnevezésében.
Az angol nyelvű Python közösségben több neologizmus is született. A "pythonic" szó azt jelenti, hogy jól használják a Python idiómákat, a nyelvet folyékonyan, illetve természetesen használják, megfelelnek a minimalista filozófiának és az olvashatóságot is fontosnak tartják. Ezzel szemben egy nehezen érthető vagy egy nyersfordításnak kinéző kód "unpythonic". A Python programozókat, különösen a tapasztalt szakértőket pedig "Pythonistas"nak nevezik.
Szintaxis és szemantika.
A nyelv egyik alapkoncepciója, hogy könnyen olvasható legyen. Formázása vizuálisan folyékony, és gyakran angol kulcsszavakat használ ott, ahol sok más nyelv központozást használ. Ennek célja az olvashatóság javítása. Sok más nyelvtől eltérően nem használ kapcsos zárójeleket a blokkok elhatárolására, és pontosvesszőt sem kötelező kitenni az egyes utasítások után, habár nem tilos. Viszont ha több utasítást írnak egy sorba, akkor azokat pontosvesszővel kell elválasztani. Kevesebb a szintaktikai kivétel és speciális eset, mint a C-ben vagy a Pascalban.
A Python nyelv behúzásokat használ a blokkok elkülönítésére kulcsszavak vagy kapcsos zárójelek helyett. Bizonyos utasítások, amelyek új blokkot nyitnak, a behúzás növelését követelik meg. A blokk addig tart, amikor a behúzás újra kisebb. Így a szkriptek szintaktikai szerkezetét a látható struktúra is reprezentálja. Angolul ezt a szabályt néha off-side rule néven emlegetik. Még néhány nyelv használja ezt a szabályt, mint például a Haskell és a Miranda, de a legtöbb nyelvben a behúzásnak nincs szemantikus jelentése. Egy programban a behúzás alapegységének egységesnek kell lennie, különben az szintaktikai hiba, melyet az értelmező "IndentationError" néven jelez. A szóközök és a tabulátorok keverése esetén elvész a hordozhatóság. Ugyanis a tabulátorok és a szóközök közötti átváltási arány a szövegszerkesztő, illetve az értelmező beállításától függ. A "tabnanny" modul segít megtalálni és megszüntetni a szóközök és a tabulátorok keverését. Konvenció szerint a behúzás alapegysége négy szóköz. A behúzás e célú használata Peter J. Landintól származik.
Egyszerű adattípusok.
A Python különbséget tesz a mutálható és a mutálhatatlan típusok között. Ezek a fogalmak első közelítésben a megváltoztathatóságra utalnak, ám a pontos különbség ennél finomabb.
A Python kacsa-típusozást (duck-typing) használ. A változónevek nem típusozottak, de az objektumok igen. A típusmegkötéseket nem ellenőrzi fordítási időben; ha az adott típuson nem végezhető el az adott művelet, akkor az futási időben derül ki. A dinamikus típusozás azt jelenti, hogy az adattípus az értékhez és nem a változóhoz kötődik.A dinamikus típusozás mellett a nyelv erősen típusos, ami azt jelenti, hogy a nem jóldefiniált műveletek nem végezhetőek el. A típusvizsgálat szigorúbb, mint a Perl, de kevésbé szigorú, mint az Objective CAML esetén.
A Pythonban osztályokkal lehet újabb típusokat definiálni. Új példányok az osztály hívásával hozhatók létre, például codice_11 vagy codice_12. Minden objektum. Objektumok a modulok, az osztályok, típusok és metódusok is. Az osztályok a metaclass típus példányai, ami a saját példánya. Ez lehetővé teszi a reflexiót és a metaprogramozást.
A 3.0 verzió előtt kétféle osztály volt, régi stílusú és új stílusú. A 3.x sorozat csak az új stílusú szemantikát támogatja.
A hosszú távú tervek között szerepel a graduális típusozás támogatása. A Python szintaxisa lehetővé teszi statikus típusok használatát, azonban ezeket nem ellenőrzi az alapértelmezett CPython implementáció.
Aritmetika.
A Python nyelvben az aritmetikai műveletek: (codice_13, codice_14, codice_15, codice_16) mellett megkülönbözteti az codice_17 egészosztást és a codice_18 modulo operátort, ahol a maradék lehet negatív. A hatványozás jele a codice_19, például codice_20 és codice_21. A codice_22 a mátrixszorzás jele. A Mindezek az operátorok a matematikában megszokott módon működnek: a preferencia szabályok érvényesülnek, az operátorok infixek. Van unáris codice_13 és – operátor is, előjelek számára. A kacsa típusozás lehetővé teszi, hogy implicit konverzióval lehessen például összeszorozni egy egész és egy komplex számot explicit konverzió nélkül.
Az osztás viselkedését a 3.0 verziótól kezdve változtatták meg. Python terminológiával a codice_16 jeles osztás true division, míg a codice_17 jeles floor division. A korábbi verziókban a codice_16 jeles osztást classic divisionnek nevezték. Így codice_27, codice_28, codice_29 és codice_30. A Python 2.7 számára is elérhető ez a viselkedés: codice_31 kapcsolja be.
Mindig az alsó egészrészt venni következetességet jelent. Így mindig teljesül, hogy codice_32; és codice_33, függetlenül codice_34 előjelétől. Azonban ez azt is jelenti, hogy codice_35 eredménye a [0, "b") intervallumba esik, ha codice_36 pozitív, de a ("b", 0] intervallumba, ha codice_36 negatív.
Lebegőpontos számokat a codice_38 kerekít a legközelebbi egészhez; a kapott érték azonban lebegőpontos ábrázolású marad. Kétség esetén párosra kerekít: codice_39 és codice_40 értéke is codice_41. A 3.0 előtti verziók az iskolai matematikából ismert módszert használták, amiben a pontosan a középre eső érték már nagynak számított: codice_42 is codice_43 volt, és codice_44 eredménye codice_45 volt.
Az összehasonlítások kiértékelése is illeszkedik a matematikában szokásoshoz: codice_46 azt jelenti, hogy először elvégzi az codice_47 összehasonlítást, majd a codice_48 összehasonlítást, és az egész összehasonlítást az és művelettel kapja meg. C típusú nyelvekben az első összehasonlítás eredménye 0 vagy 1, és ezt hasonlítja össze codice_49-vel.
Az egészaritmetika tetszőleges pontosságú. A codice_50 modul decimális lebegőpontos számokat biztosít, meghatározható pontossággal és különböző kerekítési módokkal. A codice_51 modul tetszőleges pontossággal kezel tört alakú racionális számokat.
A Python kiterjedt matematikai képességeit a függetlenül fejlesztett NumPy könyvtár bővíti. A Pythont ezzel kibővítve használják tudományos szkriptnyelvként numerikus adatfeldolgozásra és manipulációra.
Utasítások és vezérlő szerkezetek.
A Python utasítások közé tartoznak:
Az értékadás (codice_52) összekapcsol egy referenciát egy külön, dinamikusan allokált objektummal. Bármikor bármely változó hozzákapcsolható bármely objektumhoz. A változónevek általános referenciatartók meghatározott referenciatípus nélkül – viszont az objektumok, melyekre hivatkoznak, típusosak. Ezt úgy nevezik, hogy a nyelv dinamikusan típusos, szemben a statikusan típusos nyelvekkel, ahol a változónevek csak bizonyos típusú változókra hivatkozhatnak.
A Python nem támogatja a végrekurziót vagy az első osztályú kontinuációkat, és ezek Van Rossum szerint nincsenek is tervben. A generátorok kiterjesztésével azonban megvalósítható a korutinszerű viselkedés. A 2.5-ös verzió előtt a generátorok lusta iterátorok voltak; az adatok a generátor hívása után csak egy irányba mozogtak, a generátorból kifelé. Azóta a generátor hívása után is lehet vele kommunikálni, és a 3.3-tól kezdve több stack szinten át is lehet velük kommunikálni.
Kifejezések.
Néhány Python kifejezés hasonlít C és Java kifejezésekhez, mások azonban különböznek:
A Python kikényszeríti a kifejezések és az utasítások megkülönböztetését, szemben a Ruby, a Common Lisp és a Scheme nyelvekkel. Ez bizonyos funkciók megduplázásához vezet:
Az utasítások nem lehetnek kifejezések részei, így a lista és más comprehensionök, illegve a lambda kifejezések nem tartalmazhatnak utasításokat, mivel kifejezések. Például egy értékadás sem lehet egy feltételes kifejezés része. Ennek az az előnye, hogy elkerülhető a klasszikus C programozási hiba, hogy összehasonlítás helyett véletlenül értékadást írnak. Ez C-ben értelmes dolog, habár többnyire tévedés, míg Pythonban szintaktikai hiba.
Kivételkezelés.
A kivételkezelés a codice_64 kulcsszóval történik. Például így:
try:
f()
except (NameError, TypeError):
print('Az f függvény végrehajtása során NameError vagy TypeError lépett fel.')
except Exception:
print('Nem várt kivétel lépett fel.')
else:
print('Semmilyen kivétel nem lépett fel.')
finally:
print('Ez a mondat mindenképp kiíródik.')
Ha olyan kivétel lép fel a codice_64 blokkban, ami valamely codice_65 ágban szerepel, akkor a vezérlés az illető codice_65 ágnak adódik át. Egy codice_65 ág több kivételtípust is kezelhet, az egyes kivételtípusokat vesszővel elválasztva lehet megadni.
Az codice_65 ág lefutása után a codice_64 blokk utáni részen folytatódik a program. Ha nem lép fel semmilyen kivétel, akkor a vezérlés az codice_54 ágra kerül a lefutás után, ha az létezik. Mindig csak egy codice_65 ág fut le. Ha az utolsó except ág nem ad meg kivételtípust, akkor az kezeli az összes olyan kivételt, amit a megelőző ágak nem kezeltek. Végül szerepelhet egy opcionális codice_67 blokk, ami mindenképpen lefut.
Ha nincs megfelelő codice_65 ág, akkor továbbadódik a kivétel a tartalmazó blokknak. Az codice_65 ágakban fellépő kivételek szintén a tartalmazó blokknak adódnak át. Ha egyáltalán nincs codice_64 blokk, például egy függvényben, akkor minden kivétel a tartalmazó blokknak adódik át.
def hibas_fuggveny():
x=1/0
try:
hibas_fuggveny()
except ZeroDivisionError as ex:
print('Nullával osztás.', ex)
A nyelv tartalmaz beépített kivételeket, de a lehetőség van saját kivételeket definiálására is. A kivételek paraméterezhetőek, típusuktól függően más és más paraméterük lehet. Kivétel kiváltására a codice_68 kulcsszó alkalmazható:
raise NameError('Hello')
A Python egyik elve szerint a kivételeket keletkezésükhöz közel kell kezelni. Ez a megközelítés hasznos robusztus inputfeltételek megalkotásához:
while True:
num = input("Eine ganze Zahl eingeben: ")
try:
num = int(num)
except ValueError:
print("Eine _Zahl_, bitte!")
else:
break
Ez a programszakasz egy egész számot kér a felhasználótól, egészen addig, amíg az egy olyan stringet ad meg, ami egész számmá konvertálható. A kivételkezeléssel egy futás idejű kivételt kerül el, és helyette a felhasználó által is érthető üzenetet ír ki.
A kivételkezelés szálbiztos, és a kivételek könnyen továbbíthatók a program tetszőleges szintjére. A dinamikus erőforrásokhoz való hozzáférést is leegyszerűsítik, mivel így elkerülhetők a race conditionök, hogy esetleg az elavult információk alapján többen ugyanahhoz az erőforráshoz akarnak hozzáférni.
A Python kiterjedten használja a kivételkezelést hibafeltételek kezelésére. Ez olyan mélyen be van ágyazva, hogy még a szintaktikai hibák is elkaphatók és kezelhetők. Elkapható és kezelhető (codice_149) a megszakítás jel is (interrupt signal, codice_150, Ctrl + C).
Metódusok.
A metódusok osztályban definiált függvények. Az codice_151 hívásmód szintaktikus cukor a codice_152 helyett. Pythonban az osztályokban a metódusokban kötelező a self paraméter, ami az osztálypéldányra hivatkozik. A codice_153 paraméter akkor is kötelező, ha a metódusnak nem kell hozzáférnie a példányhoz. A legtöbb objektumorientált nyelvben a codice_154 implicit adódik át (lásd C++, Java, Objective-C, Ruby). Az operátorok (aritmetikai, összehasonlítás, hossz, konverzió) felüldefiniálhatók meghatározott nevű metódusokkal.
Osztályok, öröklődés.
A Python osztálymechanizmusának tervezésénél a szempont az volt, hogy minimális szintaktikai és szemantikai újdonságokat vezessenek be. C++ és a Modula-3 osztálymechanizmusának a keveréke. Többszörös öröklődésre is lehetőséget ad, a származtatott osztály átdefiniálhatja az ősosztálya(inak) metódusait, egy metódus hívhatja az ősosztály metódusát ugyanazon a néven. Az objektumok tartalmazhatnak nem publikusnak szánt adatokat, azonban maga a nyelv semmi biztosítékot nem nyújt arra, hogy hívó fél is valóban így fogja kezelni. A tagváltozó vagy tagfüggvényt kezdhetjük egy aláhúzással, ezzel jelezvén, hogy ezt nem publikusnak szánjuk (gyakorlatilag a protected, package-private vagy privát láthatóságot szánjuk az adott tagnak).
A protected tagváltozót vagy tagfüggvényt egy aláhúzással, a private tagváltozót vagy tagfüggvényt két aláhúzással jelöljük. Ezeket ugyan a hívó fél nem érheti el hagyományos módon, de elérheti mangled name alapján: codice_155 (protected) vagy codice_156 (private) néven. A rendszer speciális jelentést tulajdonít azoknak a tagoknak, melyek neve nemcsak hogy két aláhúzással kezdődik, de azzal is végződik. Ha valamit el akarunk rejteni a külvilág elől, akkor tegyük egy függvény belsejébe, vagy egy modulba, mivel egy modul eldöntheti, hogy mit exportál.
class MyObject(object):
def __init__(self, name):
self._name = name # Jelezzük, hogy ez egy protected vagy package-private adat
# nem szeretnénk, ha direktben használná bárki
# kivéve a csomagot, amiben van/leszármazott osztályokat
myobj = MyObject("Ez a nevem")
print(myobj._name) # De ez csak egy jelzés, kívülről ugyanúgy elérhető, mint bármely más adat
Különbségek a C++-hoz képest, hogy az osztály- és objektumváltozók publikusak (kivéve a dupla aláhúzással kezdődőeket, amik egy speciális mechanizmusnak köszönhetően megóvhatják a kódunkat például az öröklődéskor előforduló névfelüldefiniálásoktól), és minden tagfüggvény virtuális.
A Python a szokásos értelemben nem használ konstruktor és destruktor függvényeket, de a nem kötelezően definiálandó, speciális codice_157 és codice_158 tagfüggvényeket a rendszer az objektumpéldány létrehozásakor, illetve az objektum explicit törlésekor (codice_75 utasítás) vagy amikor a szemétgyűjtő (garbage collector) felszabadítja a tárhelyet, automatikusan meghívja.
Az codice_157-et nagyon gyakran használják az tagváltozók kezdeti értékadására:
class MyObject(object):
def __init__(self, name):
self.name = name
myobj = MyObject("Ez a nevem")
print(myobj.name) # Kiírja, hogy "Ez a nevem"
Az osztályok maguk is objektumok – valójában a Pythonban minden adattípus objektum. A 2.2-es verziótól kezdve a beépített típusokat is bővítheti a felhasználó.
Minden operátor felüldefiniálható speciális nevű tagfüggvényekben. (Például az összeadás operátor (+) a codice_161, codice_162, codice_163 segítségével, a szorzás operátor (*) a codice_164, codice_165, codice_166 segítségével, stb.)
Ugyanarra az objektumra több néven is lehet hivatkozni, objektumok esetében értékadás alapértelmezés szerint referenciát (hivatkozást) jelent, nem új objektumpéldány létrehozását.
Osztálydefiníció:
class ClassName(object):
<statement-1>
<statement-N>
class MyClass(object):
"Egy egyszerű példa osztály"
i = 42
def f(self):
return 'hello world!'
Az osztálynak mielőtt hatása lenne, a vezérlésnek rá kell futnia az osztálydefinícióra, így akár egy if-ágban is lehet osztálydefiníció. Az osztály-objektum az osztálydefiníció végén automatikusan létrejön. Példányosítani az osztály nevével, valamint a paraméterlista megadásával tudunk. Üres paraméterlistát is jeleznünk kell (nem úgy, mint C++-ban), egy üres zárójel-párral, különben az osztály referenciáját másoljuk egy változóba. (pl.: codice_167). Az objektumok tagváltozóit nem az osztálydefinícióban deklaráljuk, hanem az objektum inicializálására használt codice_157 metódusban, hiszen ezek így lokálisan, adott objektumpéldányra lesznek érvényesek, míg az osztálydefinícióban deklarált változók az egész osztályra (így bármely objektumára is) érvényesek lesznek.
Azonban azt is megtehetjük, hogy egy adat attribútumot később deklarálunk, mely a használatkor jön létre.
Példa:
class MyObject(object):
i = 42 # összes objektumpéldányra érvényes változó
# (hasonlít a hagyományos statikus változókhoz, de nem teljesen ugyanaz a működése)
def __init__(self):
self.counter = 0 # objektum inicializáláskor létrehozunk egy tagváltozót
ctr = MyObject()
ctr.counter += 10 # módosítjuk a tagváltozó értékét
print(ctr.counter) # 10
print(ctr.i) # 42
ctr.anotherCounter = 0 # deklarálunk egy új adattagot az adott objektumba
print(ctr.anotherCounter) # 0
MyObject.i = 100 # Az osztályban lévő i változót módosítjuk
anotherOne = MyObject() # Létrehozunk egy másik objektumpéldányt
print(anotherOne.i) # 100
print(ctr.i) # 100
A del utasítással megszüntethetünk bármilyen változót, akár objektum-tagváltozót is.
class MyObject(object):
def __init__(self):
self.counter = 0
ctr = MyObject()
ctr.counter += 10
print(ctr.counter) # 10
del ctr.counter
Egy másik példa
class MyClass(object):
i = 42
def f(self):
return 'hello world!'
x = MyClass()
x.counter = 1
while x.counter < 10:
x.counter = x.counter * 2
print(x.counter)
del x.counter
Ez a kis példa 16-ot ír ki (nem a legegyszerűbb módon), és semmilyen nyoma nem marad az osztályban, hiszen a del utasítással töröltük a létrehozott counter nevű változót.
Ügyeljünk rá, hogy x.f nem ugyanaz, mint MyClass.f, mivel az első az hivatkozás az adott objektum egy tagfüggvényére (metódus típusú objektumra való hivatkozás), amely hivatkozás futás közben megváltozhat (tehát például más metódusra mutat), míg a MyClass.f a f függvény prototípusa, ezáltal függvény típusú objektumra való hivatkozás! x.f egy metódus objektum, nem függvényobjektum.
x.f() – ki fogja írni: hello world. Ugyanis az objektum, mint első argumentum átadódik a függvénynek, azaz x.f() ekvivalens MyClass.f(x) -szel.
További megjegyzések:
class Alma(object):
def __init__(self, szin, iz):
self.szin = szin
self.iz = iz
x = Alma("piros", "savanyu")
A Python lehetőséget nyújt a többszörös öröklődésre, melynek szintaxisa az alábbiak szerint néz ki:
class DerivedClassName([modulename.]Base1[,[[modulename.]Base2,…]):
<statement-1>
<statement-N>
Ha egy hivatkozást nem talál az aktuális osztályban, akkor Base1-ben keresi, ha Base1-ben sincs, akkor Base1 őseiben. Ezután ha még mindig nem találta, akkor Base2-ben kezdi el keresni, és így tovább.
Rekord vagy struct-szerű objektumok létrehozására is van lehetőség, a már ismertetettek szerint, például egy üres osztály deklarálásával, majd az üres osztály egy példányát feltölthetjük:
class Dolgozo:
pass # ez egy üres osztálydefiníció
John = Dolgozo()
John.nev = 'John Cosinus'
John.osztaly = 'Matematikai reszleg'
John.fizetes = 42000
Azonban, ha ilyen céljaink vannak, sokkal inkább ajánlott a szótár ([[asszociatív tömb]]) használata, hogy feleslegesen ne terheljük az interpretert ilyen dummy osztályok, majd abból keletkező objektumok létrehozásával:
dolgozok = list()
John = {'nev': 'John Cosinus',
'osztaly': 'Matematikai részleg',
dolgozok.append(John)
Jason = dict()
Jason['nev'] = 'Jason Cosinus'
Jason['osztaly'] = 'Matematikai reszleg'
Jason['fizetes'] = 42000
dolgozok.append(Jason)
A kivételek korábban lehettek egyszerű string objektumok, azonban Python 3-ban csak és kizárólag a "BaseException" osztály, vagy leszármazottjának egy példánya lehet.
Forma: raise instance. Egy except klóz kompatibilis a kivétellel, ha ugyanabban az osztályban vannak vagy a kivétel az elkapni kívánt típus leszármazottja.
Példa:
class B:
pass
class C(B):
pass
class D(C):
pass
for c in [B,C,D]:
try:
raise c()
except D:
print("D")
except C:
print("C")
except B:
print("B")
Az eredmény B,C,D ebben a sorrendben. Ha azonban az except ágakat fordítva írtuk volna, akkor az eredmény B,B,B lett volna, mert a legelső illeszkedő except-ág aktivizálódik.
Habár a beépített típusok nem feltétlenül osztályok, lehet belőlük örökölni. Így bővíthetők például a stringek, az egész számok vagy a szótárak tulajdonságai. A típusok kiolvashatók és összehasonlíthatók. Mivel minden objektum, azért a típusok is objektumok. Egy objektum attribútumai kivonatolhatók szótárba.
Funkcionális programozás.
A Python bír néhány, a [[funkcionális programozás]]hoz kötődő eszközzel. Ezeket a képességeket egészítik ki a [[Coconut (Python kiegészítő)|Coconut]] és más kiegészítők a funkcionális programozás megkönnyítésére.
A funkcionális programozás elemei leegyszerűsíti a listák és a többi adatszerkezetek feldolgozását. Az egyszerűsítés egy módja a lista jelölés, ami a Haskellből származik. A kettő első öt hatványa Pythonban funkcionális eszközökkel:
zahlen = [1, 2, 3, 4, 5]
zweierpotenzen = [2 ** n for n in zahlen]
Mivel a Pythonban a függvények átadhatók paraméterként, azért használhatók olyan módszerek, mint a Continuation-Passing Style. Ezt mutatja a következő példa [[Haskell Brooks Curry]] ötlete alapján:
def add_and_print_maker(x):
def temp(y):
print("{} + {} = {}".format(x, y, x + y))
return temp
Így egyszerűen megoldható a [[curryzés]] is, amivel az általános függvényobjektumok problémaspecifikusokra bonthatók. Egy egyszerűbb példa:
def curry(func, known_argument):
return lambda unknown_argument: func(unknown_argument, known_argument)
Ha a codice_169-függvényt hívjuk, akkor az két kötelező paramétert vár, és a függvény második paraméterének helyettesítése. A codice_169 egy függvényt ad vissza, ami csak egy paramétert vár, de ugyanazt csinálja, mint a codice_171, de csak egy paramétert vár.
Más mechanizmusokkal együtt elérhetők a [[lezárt]]ak, Egy egyszerű példa vermet valósít meg, belülről listával reprezentálva:
def stack():
l = []
def pop():
if not is_empty():
return l.pop()
def push(element):
l.append(element)
def is_empty():
return len(l) == 0
return pop, push, is_empty
pop, push, is_empty = stack()
Így kaphatók a codice_172, codice_173, codice_174 függvényobjektumokkal módosítható és vizsgálható a verem, ahelyett, hogy közvetlenül hozzá kellene férni az codice_175 objektumhoz.
Programpéldák.
Hello world program:
print('Hello, world!')
Program pozitív egész [[faktoriális]]ának számítására:
n = int(input('Írj be egy egész számot, és kiírom a faktoriálisát: '))
if n < 0:
raise ValueError('Nemnegatív egész számot kell megadni.')
factorial = 1
for i in range(2, n + 1):
factorial *= i
print(factorial)
Szabványos könyvtárak.
A Pythonnak igen kiterjedt és széles körű standard könyvtára van, amit még kiegészítenek az egyéb (mások által megírt) publikus modulok.
A standard könyvtár adattípusokat (például számokat és listákat) tartalmaz, amelyeket egyébként a nyelv magjának tekintenek. Tartalmaz még beépített függvényeket és kivételeket, melyeket használni lehet import nélkül, viszont a legnagyobb rész természetesen modulokban van. A modulok egy részét C-ben írták meg, és beépítették az interpreterbe, másokat Python forráskódban kell importálni. A kiterjedt szabványos könyvtárat a nyelv egyik előnyeként tartják számon. Például az internet használatához elérhetőek szabványos formátumok és protokollok, mint [[MIME]] és [[HTTP]]. Tartalmaz modulokat [[grafikus felhasználói felület|felhasználói felület]]ekhez, lehetőséget [[adatbázis]]okkal végzett munkához, támogatja [[álvéletlen]] számok generálását, [[reguláris kifejezés]]ek használatát és [[egységtesztelés]]t.
A szabványos könyvtárak egy része különböző külső specifikációkat követ, például a Web Server Gateway Interface (WSGI) implementációja, a wsgiref a PEP 333 szabványt. Másik részét dokumentáció, a saját kódja és tesztkörnyezete specifikálja. Azonban, mivel a szabványos könyvtár legnagyobb része keresztplatformos Python kód, csak néhány modult kell átírni vagy helyettesíteni különböző implementációk számára.
2022 november 14-én a Python Package Index (PyPI), a független Python szoftverek hivatalos tára több, mint 415 000 csomagot tartalmazott széles körű funkcionalitással, mint például:
A legtöbb modul platformfüggetlen, így nagyobb Python-programok is futtathatók Unix, Windows, macOS és más operációs rendszereken változtatás nélkül.
Grafikus felhasználói felületek.
A Pythonnal együtt települő [[Tkinter]] modul segítségével grafikus felhasználói felület hozható létre. További közreműködőktől számos wrapper áll rendelkezésre. Ezek kapcsolatokat biztosítanak további GUI eszközkészletekhez, mint [[PyGTK]], [[PyQt]], [[wxPython]], [[PyObjC]] és [[PyFLTK]].
A Tkinter modul tartalmazza a teknőcgrafikát is.
Példa a Tkinter modulhoz.
[[Fájl:Tkinter Hallo Welt.png|jobbra|thumb|184x184px|Egyszerű Tkinter ablak]]
from tkinter import *
fenster = Tk()
fenster.geometry("200x100")
label = Label(fenster, text="Hallo Welt!")
label.pack()
def befehl():
fenster.destroy()
button = Button(fenster, text="OK", command=befehl)
button.pack()
fenster.mainloop()
Példa a teknőcgrafikához.
[[Fájl:Beispiel für ein Turtle-Muster.png|jobbra|thumb|Csokornyakkendő alakú ábra sűrű vonalkázásból]]
import turtle
from turtle import speed, reset, goto
reset()
speed(0)
turtle.x = -200
turtle.y = 200
while turtle.y != -200:
goto(turtle.x, turtle.y)
turtle.x = - turtle.x
turtle.y = - turtle.y
goto(turtle.x, turtle.y)
goto(0, 0)
turtle.y = - turtle.y
turtle.x = - turtle.x
turtle.y -= 5
Csomagkezelés.
A Python támogatja a csomagkezelést, ebben segítenek a distutils és a setuptools. A csomagok megtalálhatók a PyPI-n (Python Package Index), és onnan tölthetők le telepítéshez. A csomagkezelést pip vagy régebbi rendszereken easy_install végzi. Az Anaconda csomagverzióit a conda kezeli.
Fejlesztési környezetek.
A legtöbb Python implementáció, köztük a [[Cython]] is tartalmaz egy olvasás-kiértékelés-írás ciklust (read–eval–print loop, REPL), ami lehetővé teszi, hogy parancssoros értelmezőként működjenek, melybe szekvenciálisan adhatók utasítások, és eredményük azonnal kiértékelődik.
A Python integrált fejlesztési környezettel (IDE) érkezik, melynek neve [[IDLE]]. További héjak, mint az IDLE és az [[IPython]] további képességeket adnak hozzá, mint az automatikus kiegészítés javítása, a session állapot megőrzése és a szintaktikus színezés. A Python számára készültek továbbá az [[Eric Python IDE]], [[Spyder]] és a [[PyCharm]] fejlesztőkörnyezetek is. A [[Vim]], az [[Emacs]] és más szövegszerkesztők is beállíthatók Python használatára.
Ahogy a szabványos desktop integrált fejlesztési környezetek, vannak webböngésző alapú IDE-k is, mint például a [[SageMath]], tudományos és matematikaintenzív fejlesztésekhez; a [[Canopy IDE]], kereskedelmi integrált fejlesztési környezet, szintén tudományos célokra; és a [[PythonAnywhere]], böngészőben működő IDE és hosting környezet.
A különböző GUI-eszközkészletekhez is vannak szerkesztőeszközök, mint például ezek számára: [[Tkinter]] (GUI-Builder), [[WxPython]] (wxGlade), PyQt (Qt Designer), PySide, PyGTK (Glade), [[Kivy]] és PyFLTK, melyekkel viszonylag egyszerűen építhetők felhasználó felületek.
Interaktív használat.
Ahogy a Lisp, Ruby, Groovy és a Perl, úgy a Python értelmezője is használható interaktív módban. Ekkor a kifejezéseket közvetlenül az ablakba írjuk, ahol rögtön megjelenik az eredmény. Ez nemcsak a kezdőknek előny, hanem tapasztalt programozók is kipróbálhatják egy-egy kódszakasz viselkedését, mielőtt még beírják a programba.
Az Unix-szerű operációs rendszerek alá rendelkezésre állnak héjak is, melyek képesek a szokásos héj utasítások mellett Python utasítások és kifejezések feldolgozására is. Az IPython egy népszerű interaktív Python-héj bővített funkcionalitással.
Implementációk.
A Python2 támogatása véget ért. A 2-es fő verzióból az utolsó a 2020 április 20-án megjelent 2.7.18. Ezzel a Python2 támogatása megszűnt. Az áttérést sokrétű és részletes dokumentáció támogatja. Léteznek a migrációt segítő eszközök is. Más leírások segítik, hogy Python2 és Python3 szerint is értelmezhető kód készüljön.
Referencia implementáció.
A referencia implementáció a [[CPython]], ami [[C (programozási nyelv)|C]]-ben készült, a C89 alapján, melyet válogatott C99 képességekkel egészítettek ki. Ez a C verzió azóta elavult. A 3.11-es verziótól C11-et használnak. A CPython tartalmazza a saját C kiegészítéseit is, de a független fejlesztéseket ez nem kötelezi: használhatnak C11-et vagy [[C++]]-t is. A CPython a szkripteket köztes bájtkódra fordítja, melyet saját virtuális gépe hajt végre. A szabványos könyvtár egy része C-ben, másik része natív Pythonban íródott, és sok platformra elérhető, mint Windowsra és modern Unix-szerű operációs rendszerekre is, mint például [[macOS]]. Nem hivatalosan elérhető [[VMS]]-re is. A hordozhatóság az egyik legfontosabb követelmény volt.
A Python 1 és 2 elérhető volt [[OS/2]] és [[Solaris (operációs rendszer)|Solaris]] rendszerekre, de később ezt megszüntették. A [[Windows XP]]-n az utolsó támogatott verzió a 3.4 volt. A Windows 7 és 8 támogatása a Python 3.9-cel szűnt meg.
Nem támogatott implementációk.
További just-in-time Python fordítók, melyek támogatását abbahagyták:
Keresztfordítók más nyelvekre.
Több fordító is van, melyek Python kódot, korlátozott Python kódot vagy egy Pythonhoz hasonló nyelvet fordítanak egy másik magas szintű programozási nyelvre:
Speciális:
Régebbi projektek, vagy Python 3-mal nem használható projektek:
Performancia.
A különböző Python implementációk performanciáját nem numerikus, hanem kombinatorikus munkamennyiséggel az [[EuroSciPy]] '13 mutatta be. A Python performanciájának összehasonlítását más nyelvekkel a [[The Computer Language Benchmarks Game]] is végzi.
Fejlesztése.
A Python fejlesztését a "Python Enhancement Proposal" (PEP) határozza meg, az elsődleges mechanizmus, ami tartalmazza a nagyobb fejlesztések javaslatát, a közösség véleményének begyűjtését, és a Python tervezési döntéseinek dokumentációját. A Python kódolási stílust a PEP 8 írja le. A Python kódolási stílust a PEP 8 tartalmazza. A külsős PEP javaslatokat a Python közösség és a vezető tanács véleményezi és kommentálja.
A nyelv fejlesztése megfelel a CPython referencia implementációnak. A python-dev levelezőlista a nyelv fejlesztésének elsődleges fóruma. A specifikus kérdéseket eredetileg az alapítvány által fenntartott [[Roundup]]ban vitatták meg. 2022-ben a megbeszéléseket és a hibabejelentéseket átköltöztették a [[GitHub]]ra. A fejlesztést eredetileg saját fenntartású Mercurial repositoryban tartották, de 2017 januárjában a GitHubra költöztették.
A CPython nyilvános kiadása háromféle lehet. A verziószámot ennek megfelelően növelik:
A végső kiadások előtt sok alfa, béta kiadás és release-candidate is elérhető nyilvánosan, hogy a végső kiadás előtt még tesztelhessék őket. Habár minden kiadásnak van időzítése, ezt későbbre tolhatják, ha a kód megbukott a teszteken. A Python fejlesztői csapata nagy [[egységteszt]] készletekkel figyeli a kód állapotát.
A [[PyCon]] egy nagyobb akadémiai konferencia a Pythonról. Vannak speciális Python mentoráló programok, mint a Pyladies.
A Python 3.10 elavulttá tette a codice_4 típust, melyet majd a 3.12-ben el fognak távolítani. need to be modified by then), Ez több kiegészítőt is érinteni fog. Ugyanez a verzió vezette be a [[mintaillesztés]]t a nyelvbe.
API dokumentáció generátorok.
A Python API számára dokumentációt generáló eszközök közé tartozik többek között a [[pydoc]] (a szabványos könyvtár része), a Sphinx, a [[Pdoc]] és forkjai, a [[Doxygen]] és a [[Graphviz]].
Elnevezése.
Guido van Rossum a Monty Python színjátszócsoport nyomán nevezte el a nyelvet, akiknek játékát a Python fejlesztése közben élvezte. A Monthy Pythonra azóta is gyakran hivatkoznak a Python kultúrában és kódokban. Erre példa a metaszintaktikus változók elnevezése: a más programnyelvekben szokásos foo és bar helyett a ham és az eggs szavakat használják. A hivatalos Python dokumentáció is sok helyen hivatkozik a Monthy Pythonra.
A Pythonra utal a Py rövidítés is, ami a nyelv jellemző kiterjesztése is. A Pythonhoz készült a [[PyGame]] SDL API, melyet gyakran játékokhoz használnak. A PyQt és PyGTK API-k a Qt-hoz és a GTK-hoz. A PyPy pedig egy Python implementáció.
Népszerűsége.
A [[TIOBE Programming Community Index]]en 2003 óta az első tíz egyike, és október 21-én átvette a vezetést a C-től és a [[Java (programozási nyelv)|Javától]]. Az év programozási nyelve 2007-ben, 2010-ben, 2018-ban és 2020-ban, mivel az év legnagyobb szavazatnövekedést elért nyelve. Ez egyedül a Pythonnak sikerült.).
Egy tapasztalati tanulmány szerint a szkript nyelvek, mint a Python, hatékonyabbak a problémamegoldásban, mint a kompileres nyelvek; erősségük a string manipuláció, a mappákban való keresés, és memóriahasználatban jobb, mint a Java, és nem sokkal rosszabb, mint a C és a C++.
A Pythont használó nagy szervezetek közé tartozik a [[Wikipédia]], [[Google LLC|Google]],[[Yahoo!]], [[CERN]], [[NASA]],[[Facebook]], [[Amazon.com|Amazon]], [[Instagram]], Spotify, és néhány kisebb, mint az ILM és az ITA. A [[Reddit]] nagy többségében Pythonban íródott.
Felhasználása.
[[File:Python Powered.png|thumb|A Python felhasználása]]
A Python elő van telepítve a legtöbb Linux disztribúcióhoz, de a legtöbb más operációs rendszerhez is ingyen hozzáférhető. Még a Symbian mobil operációs rendszerhez is van. Az AmigaOS 4.0-tól az operációs rendszer része a Python.
A Python lehet webalkalmazások szkriptnyelve, például a mod_wsgi segítségével használható [[Apache HTTP Server|Apache webszerverhez]]. A [[Web Server Gateway Interface]] egy szabványos API, szintén erre a célra. A webes keretrendszerek, mint [[TurboGears]], [[web2py]], [[Django]], [[Pylons]], [[Pyramid]], [[TurboGears]], [[web2py]], [[Tornado ( keretrendszer)|Tornado]], [[Flask]], [[Bottle]], és [[Zope]] támogatja összetett alkalmazások fejlesztését. A [[Pyjs]] és az [[IronPython]] kliens oldali [[Ajax (programozás)|Ajax]] alkalmazásokhoz való. Az [[SQLAlchemy]] egy adatleképező [[relációs adatbázis]]okhoz. A [[Twisted]] számítógépek közötti kommunikáció programozását segíti. Ezt használja a [[Dropbox]] is. A tudományos célú felhasználást célozza a Jupyter projekt.
A tudományos célú programozás megkönnyítésére a [[NumPy]], [[SciPy]], és [[Matplotlib]] a legelterjedtebbek. A SciPy és az Anaconda több tudományos könyvtárat foglal össze, és tesz elérhetővé. Léteznek a [[Biopython]] és az [[Astropy]] specializált programkönyvtárak is. A [[SageMath]] egy [[komputeralgebra]]i rendszer Pythonban programozható notebook interfésszel. A matematika több területét is lefedi, mint az [[algebra|algebrát]], a [[kombinatorika|kombinatorikát]], a [[numerikus matematika|numerikus matematikát]], a [[számelmélet]]et, és az [[matematikai analízis|analízist]]. Az [[OpenCV]]-nek van kapcsoló API-ja, ami gazdag készlettel támogatja a [[számítógépes látás]]t és [[képfeldolgozás]]t.
A Pythont gyakran használják a [[mesterséges intelligencia]] fejlesztésében, és gépi tanulási folyamatokban olyan könyvtárak segítségével, mint [[TensorFlow]], [[Keras]], [[Pytorch]], és [[Scikit-learn]]. A [[nyelvfeldolgozás|természetes nyelvek feldolgozásához]] gyakori választás a Python, modularitása, egyszerű szintaxisa, és gazdag szövegfeldolgozó képessége miatt.
Az oktatásban gyakran bevetik, mivel egyrészt kezdőbarát, másrészt elég képességgel bír arra, hogy közvetítse a programozás elméleti alapjait, és akár teljes grafikus felületű alkalmazásokat írjanak vele, adatbázisokat kezeljenek, adatokat elemezzenek vele. Az ifjúság számára több könyv is íródott, amelyek a Pythonon keresztül vezetik be őket a programozásba.
Az iskolákban és az egyetemeken világszerte alkalmazzák informatikai képzésre. Így 6. osztálytól kezdve számos online tanulóplatform áll ingyen rendelkezésre; a többségük több nyelven. Például a kanadai [[Waterloo Egyetem]] által üzemeltetett "Computer Science Circles" elérhető németül is, a német szövetségi informatikai versenyek jóvoltából. A [[TigerJython]]t a [[Berni Pedagógiai Főiskola]] gondozza, és főként a svájci informatikaoktatásban használatos.
A 100-Dollar-Laptop projekt keretében a Python a felhasználói felületek szabványos nyelve. Mivel a program gyerekek iskolai képzését célozza, az így készült grafikus felület gombnyomásra megjeleníti az éppen futó forráskódot. Így a gyerekek lehetőséget ksapnak a mögöttes információs technika felfedezésére és tetszés szerint betekinteni a kulisszák mögé.
Eredetileg a [[Raspberry Pi]] "(Python Interpreter)"-t a [[ROM]]-ba integrált Python-értelmezővel szállították. A Python azóta is a Raspberry Pi egyik legfontosabb nyelve. Szabványos operációs rendszere, a Raspberry Pi OS kiterjedt Python-könyvtárral bír a hardver irányítására.
Játék céljára is használják, például a [[Pygame]] segítségével, amivel 2D játékok fejleszthetők. Például tartalmazza az EVE Online, World in Conflict és a Civilization IV.
A Pythont több szoftvertermékbe is beágyazták szkriptelési célra, mint [[végeselem módszer]] programkönyvtárakba, például [[Abaqus]]ba; 3D paraméteres modellezőkbe, mint a [[FreeCAD]]; 3D animációs csomagokba, mint 3ds Max, [[Blender (program)|Blender]], [[Cinema 4D]], [[Lightwave]], [[Houdini (program)|Houdini]], [[Autodesk Maya|Maya]], [[modo]], [[MotionBuilder]], [[Softimage]]; a [[Nuke]] vizuális effekt kompozitorba; 2D képszerkesztőkbe, mint [[GIMP]], [[Inkscape]], [[Scribus]] és [[Paint Shop Pro]]; kottaíró programokba, mint [[scorewriter]] és [[capella (program)|capella]]. A [[GNU Debugger]] a Pythont használja forrásszöveg formázásra, hogy megmutasson összetett szerkezeteket, mint C++ konténerek. Az [[Esri]] javasolja a Pythont, mint a legjobb választást szkriptek írására [[ArcGIS]]-ban.
Több videójátékban is előfordul. A [[Google App Engine]] három programozási nyelv közül enged választást, az első a Python, a másik kettő a Java és a Go. Alkalmazza a Google és a Youtube is.
Sok operációs rendszerben a Python szabványos komponens. Alapértelmezetten tartalmazza a legtöbb [[Linux-disztribúció]], az [[AmigaOS]] 4 (Python 2.7), [[FreeBSD]], [[NetBSD]], és [[OpenBSD]] (csomag), és terminálból használható. Sok Linux-disztribúció telepítője Pythonban íródott: az [[Ubuntu (Linux-disztribúció)|Ubuntu]] által használt [[Ubiquity]] telepítő, és a [[Red Hat Linux]] és a [[Fedora Linux]] [[Anaconda]] telepítője. A [[Gentoo]] Linux Pythont használ a [[Portage (szoftver)|Portage]] csomagkezelőjéhez.
Az információs biztonságban kiterjedten használható.
A [[Sugar Labs]] által fejlesztett [[One Laptop per Child XO]] nagy része Pythonban íródott. A [[Raspberry Pi]] fő felhasználói programozási nyelve.
A [[LibreOffice]] tartalmazza a Pythont, és tervezik a Java kivezetését. A benne levő Python Scripting Provider 2013 február 7-től, a 4.0 verziótól kezdve mag képesség.
Ismertebb Pythonra épülő alkalmazások.
[[Fájl:LAMP software bundle.svg|thumb|250px|A [[LAMP (szoftvercsomag)|LAMP]] tartalmazza a Pythont is]]
Befolyásolt nyelvek.
A Python terve és filozófiája hatással volt más nyelvekre.
A Python fejlesztésének módszereit is átvették más nyelvek. Például az, hogy a változtatásokhoz igényelnek egy dokumentumot a fejlesztés céljáról és a kapcsolódó problémákról, a [[Tcl]], az [[Erlang (programozási nyelv)|Erlang]] és a Swift fejlesztéséhez is használjanak.
Kritikák.
A metódusok definíciójánál az első paraméternek a példányt jelentő codice_153-nek kell lennie. Andrew Kuchling, szerző és sokéves gyakorlattal bíró Python-programozó nem elegánsnak és nem objektumorientáltnak érzi. A nyelv tervezője, van Rossum szerint erre azért van szükség, mivel lehetővé tesz bizonyos fontos konstrukciókat. Továbbá megfelel az explicit jobb, mint az implicit alapelvnek is.
A 3.0 előtti verziókban explicit meg kellett adni a metódusdefiníciókban a szülőosztályt és a példányt, amikor a szülő osztály megfelelő metódusát hívták. Ezt a DRY-elv ([[ne ismételd önmagadat]]) megsértésének tekintették, és az átnevezéseket is akadályozta. A 3.0 verziótól kezdve erre nincs szükség.
A CPython "Global Interpreter Lock (GIL)"-ja lelassítja a futást multiprocesszoros környezetben. A [[Jython]] és az [[IronPython]] mentes ettől. Hivatalos oldalon nem tervezik, hogy alternatívát találjanak rá. Ehelyett azt javasolják, hogy ha sok szálra van szükség, akkor szálak helyett több egymással kommunikáló folyamatot használjanak (lásd multiprocessing modul).
Jelen implementációkban a Python futása lassabb, mint sok kompileres nyelvé, de hasonló a Perlhez, a [[PHP]]-hoz a [[Dart (programozási nyelv)|Dart]]hoz és a Rubyhoz. Ez részben azon múlik, hogy a Cython fejlesztésénél a kód érthetősége elsőbbséget élvez a sebességgel szemben. A közösség olyan szaktekintélyekre hivatkozik, mint [[Donald Knuth]] és [[Tony Hoare]], akik eltanácsolnak a [[korai optimalizáció|korai optimalizálástól]]. Ha a Python kód optimalizálás után még mindig nem elég gyors, akkor vagy JIT-fordítót kell használni, mint a PyPy, vagy pedig gépközelebbi nyelvekbe kiszervezni az időkritikus részeket, például C-be.
Kapcsolódó szócikkek.
[[Kategória:Objektumorientált programozási nyelvek]]
[[Kategória:Magas szintű programozási nyelvek]] |
1056 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1056 | Fájl formátumok | |
1058 | 105434 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1058 | Magyar Wikipédia | A magyar Wikipédia a Wikipédia nyílt internetes enciklopédia magyar nyelvű változata.
A magyar Wikipédiának adminja, felhasználója van, melyből fő az aktív szerkesztő. A lapok száma (beleértve a szócikkeket, vitalapokat, allapokat és egyéb lapokat is) , a szerkesztések száma pedig .
Kezdetek.
A magyar nyelvhez kapcsolódó első Wikipédia valamikor 2001. május 20. és szeptember 5. között jött létre, amikor is egy – egyelőre ismeretlen – szerkesztő kérésére Larry Sanger, az angol Wikipédia akkori koordinátora létrehozta a codice_1 címet.
Ekkor a Wikipédia még UseModWiki szoftverrel működött. Ez a „nulladik” változat, nem volt igazán „élő”, összesen kb. 5 lapot tartalmazott és a felülete sem volt magyarra fordítva. Az archívumok szerint 2002 novemberében próbálkozott Simon Zoltán azzal, hogy a „nulladik” változat átkerülhessen az új szoftverre "(Phase III," a későbbi MediaWiki). Az archívum szerint ebből semmi nem lett, és nem is nagyon foglalkozott ezután az üggyel senki.
2003 áprilisában kezdeményezte Gervai Péter informatikus a magyar Wikipédia újabb változatának elindítását.
A ma is működő, magyar felületű és magyar kezdőlappal bejelentkező nemzeti Wikipédia 2003. július 8-án indult el a codice_2 címen. Az új változat technikai okokból nem tartotta meg a régi, mindössze néhány lapot tartalmazó adatbázist. Az első létrehozott oldal a Kezdőlap volt (ekkor még az angol "Main page" néven), melyet egy fájl, a Magyar Wikipédia magyar logója követett, aztán következett a Wikipédia:Upload log nevű fájl, az üdvözlőoldal, egy rendszerlap a szócikkről, ez után a hibajelentésekről jött létre oldal, majd létrejött a Homokozó. Mindezeket követően jött létre 2003. július 9-én 08:41-kor az első , amely a GNU Free Documentation License címet viseli. Az első nem a Wikipédia rendszerét ismertető, vagy a szabad licenccel foglalkozó oldal az Omega (együttes) volt, melyet megelőzött az egyértelműsítő lapja (Omega).
Statisztikák.
A magyar Wikipédia nagyjából 300 állandó, aktív szerkesztővel rendelkezik. A statisztikákból látható, hogy amint egyre több érdekes, hasznos szócikk készül el, növekszik a lapok látogatottsága, és sokan kedvet kapnak a tudásuk megosztására.
A szócikkek száma alapján a 2003 júliusában indult magyar Wikipédia egy hónap alatt a 39 létező változat között a 34. helyre került, de a 2003-as évben a legjobb eredménye a 30. hely volt. 2009 augusztusában az addigra létrejött 266 Wikipédia nyelvi változat között a 17. helyet érte el, 249 Wikipédiát utasítva maga mögé, ez a magyar Wikipédia eddigi legjobb helyezése.
Szócikkeinek száma 2007. február 7-én elérte az 50 000-et, a 100 000. szócikk 2008. július 17-én, a 150 000. 2009. december 25-én, a 200 000. pedig 2011. szeptember 10-én látott napvilágot.
A szócikkek számánál jobb jellemzést ad a Wikipédia tartalmáról az összes szócikket tartalmazó adatbázis mérete. Ez alapján a magyar Wikipédia 2009 decemberében a 13. legnagyobb nyelvi változat volt. 1000 kiválasztott cikk elemzése alapján 2008 júliusában a magyar változat a 11. helyet foglalta el a Wikipédiák rangsorában.
2009. január 1-jei statisztika szerint a magyar változatban 114 354 cikk szerepelt – ez az előző évhez képest 40%-os növekedés – (az egyéb oldalakkal együtt 365 338 lap létezett), az összes szerkesztések száma 4 864 372 volt (+84%), az adminisztrátorok száma 33 (+43%), a regisztrált felhasználóké 78 966 volt (+119%), képből és egyéb ábrából pedig 33 289-et tartalmazott (+21%).
Több más nyelvű Wikipédiához hasonlóan, a magyar résztvevők is kiválasztják a legjobbnak tartott cikkeket, amelyek ún. „kiemelt cikk” minősítést kapnak. A 100. ilyen cikk 2007. január végén kapta meg ezt a besorolást; 2008. január 1-jén már 209 minősült „kiemelkedőnek”, a 300. pedig ugyanazon év június 22-én jött létre. Az 500. kiemelt minőségű szócikket 2010. június 17-én szavazták meg.
A Szonda Ipsos felmérése szerint 2008 januárjában a magyar Wikipédia bekerült a húsz leglátogatottabb magyar weboldal közé, a Gemius felmérése alapján 2009 végén a 8. leglátogatottabb magyar weboldal volt, 2008 tavaszára a havi lapletöltések száma már meghaladta a 10 milliót.
A több mint 250 nyelven olvasható Wikipédia-projektekben 2008. március 27-én 00:07 órakor (UTC) született meg a tízmilliomodik . Ezt a cikket a magyar Wikipédiában Pataki Márta hozta létre, és Nicholas Hilliard festőről szól.
Technikai háttér.
Akárcsak a Wikipédia más nyelvi változatai, a magyar Wikipédia is a MediaWiki szoftverre épül, és a Wikimédia Alapítvány (WMF), egy az Amerikai Egyesült Államokban bejegyzett nonprofit szervezet biztosítja hozzá az infrastruktúrát. A Wikipédiát mintegy 350 gépből álló szerverpark szolgálja ki, LAMP-alapú architektúrával, Memcached és squid gyorsítótárakkal. A szerverek nagy része a floridai Tampában található, egy része pedig Amszterdamban (a Magyarországról érkező lekéréseket is jórészt ezek szolgálják ki).
Szervezeti struktúra.
A magyar Wikipédia szabályait és szerkezetét jelentős részben az angol Wikipédiáról mintázta. Szerkesztőinek közössége önálló, a WMF ún. „” révén kíséri figyelemmel tevékenységét. |
1059 | 27445599 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1059 | Volapük nyelv | A volapük nyelv nemzetközi közvetítőnyelv, a posteriori jelentős a priori jellegzetességgel, eklektikus, nyelvtana sematikus.
A volapüköt Johann Martin Schleyer (1831–1912) katolikus prelátus alkotta meg, először 1879-ben jelent meg egy Litzelstettenben kiadott egyházi újság "(Sionsharfe)" mellékleteként. Az első teljes nyelvkönyv 1880-ban jelent meg német nyelven. 2000-ben beszélőinek száma 20 főre volt tehető, egykoron kb. ember beszélte 40 országban.
A volapük volt az első mesterséges nyelv, amely jelentősebb sikereket ért el. Mozgalom szerveződött körülötte, kongresszusokat rendeztek, tanárokat képeztek, folyóiratot adtak ki és irodalmi kezdeményezések is születtek. A mozgalom mintegy 10 évig virágzott, aztán lassan elhalt: a nyelv nem bizonyult fejlődőképesnek, nem lehetett a gyakorlatban használni, és megjelent az eszperantó, amely igen sok hívet elcsábított a volapüktől.
A nyelv legnagyobb sikereit Franciaországban és Németországban érte el. Az első nyelvtervezet volt, amely hazánkban is visszhangot váltott ki, jelesebb művelői: Bánfi György és Pozder Károly voltak.
1887-ben alakult meg a Volapük Akadémia "(Kadem Bevünetik Volapüka)," vezetői August Kerckhoffs, Woldemar Roserberger és Arie de Jong voltak, munkájuk során valamennyien a nyelv megreformálására törekedtek.
Nyelvtan.
A volapük betű- és hangrendszere.
A volapük ábécé 28 betűből áll:
A, Ä, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, Ö, P, Q, R, S, T, U, Ü, V, X, Y, Z
A magyartól eltérő betűk a következők:
Schleyer eredeti tervezetében megalkotott még három speciális, csak a volapükben használt betűt is, melyeket később az egyszerűbb használat miatt lecseréltek egy umlautos latin betűre:
A hangsúly mindig az utolsó szótagon van; kivéve: a mindig kötőjellel hozzátett -li kérdőszócskát (magyar "-e").
Szókészlet.
A morfémák eredetét tekintve 1/3 angol, 1/4 latinid, 1/5 német eredetű. A többi különböző más nyelvekből átvett elem.
Az alapmorfémák főnévi jellegűek, képletük CVC (C – mássalhangzó, V – magánhangzó). Általában egy szótagúak.
A szóképzés fő szabályai:
Egy részletes példa a szóalkotásra: "Schere" („olló”, német) → *jeer "(sch" → j) → *jer (nincs kettőzött magánhangzó) → jel (az "r" miatt) → jil (a jel „kincs”-et jelent) → jim (a jil „örök női”-t jelent)
A képzőrendszer.
Egy példa – szóképzés a pük (nyelv) szóra: pükön (beszélni), motapük (anyanyelv), pükatidel (nyelvtanár), püket (beszéd), pükik (nyelvi), püketil (hozzászólás), pükapök (nyelvbotlás), pükatön (beszélgetni), telapükav (párbeszéd), gepükön (válaszolni), pükav (nyelvészet), okopükol (monológ), püked (vélemény), lepük (állítás), pükel (szónok), lupüklan (dadogás), möpükel (poliglott), nepük (csend), püköf (ékesszólás), nepüken (hallgatni), gepük (válasz) stb.
Alaktan.
Névelő nincs. Nem volapük szavak előtt használható az el határozott névelőként.
A főnév ragozása minden névszói kategóriában azonos:
Alany e.: tő fat apa
Birtokos e.: -a fata apának a …, apa …-ja
Részeshatározós e.: -e fate apának
Tárgy e.: -i fati apát
Megszólító e.: főnév előtti o o fat apa!
Többes szám jele az -s: fats (apák).
A főnév is fokozható (lásd a melléknévnél).
A melléknév képzése: "gyök" + -ik: gud – gudik (jóság – jó)
Fokozása:
Alapfok: tő gudik jó
Középfok: -um gudikum jobb
Felsőfok: -ün gudikün legjobb
Túlzófok: vemo + Alapfok vemo gudik legeslegjobb
A „mint” kötőszónak a volapükben a ka felel meg.
Névmások:
Számnév:
Az ige ragozása szintetikus. A kijelentő módnak, jelen időnek nincs jele.
Személyragozás a tőhöz csatolt személyes névmásokkal: löfön (szeretni): löfob, löfol, löfom/löfof; löfobs, löfols, löfofos/löfoms; löfon, löfons
Módjelek:
Időjelek:
Szenvedő alak: p- (az időjel elé)
Folyamatos alak: -i- (a gyök és az időjel közé)
Visszaható alak: -ok
Kölcsönösen visszaható alak: "ragozott ige" + oki/okis: löfob okis
A személytelen igét a 3. személyű semleges személyes névmással képezzük: nifos (havazik)
Határozószó:
Elöljárószók: al (-hoz, -hez, -höz), bifü (előtt), in (-ban, -ben), pos (után), se (kívül), po (mögött), dis (alatt), ko (-val, -vel), nen (nélkül), ta (ellen), fa (által), plo (-ért)
Kötőszók: e (és), i (is), u (vagy), ni (sem), ab (de), das (hogy), if (ha), ven (amikor), ido (mert), kludo (tehát)
Mondattan.
A kijelentő mondat megegyezik az általánosan elfogadott szórenddel.
Menade bal püki bal. – Egy emberiségnek egy nyelvet.
A kérdő mondatban, ha nem kérdő névmással kezdődik, az állítmányhoz kötelezően hozzájárul a -li szócska.
Löfom-li? – Szeret?
Második személyben a kettős l kiküszöbölésére a li szócska előre kerül.
Li-löfol? – Szeretsz?
A tagadás a tagadott szót közvetlenül megelőző "no" tagadószóval történik.
No löfom. – Nem szeret.
No löfom-li? – Nem látok?
No palogom-li-la? – Ő nem óhajtaná magát láttatni?
Szövegminta.
Vörösmarty: Szózat (első versszak, Bánfi György fordítása)
Fatäne aiblibolöd
Nugänel! fiedik;
At binom ola kled kälöl
E füdo sep olik.
A volapük és az eszperantó.
L.L. Zamenhof (az Eszperantó nyelv megalkotója) ismerte a volapük nyelvet, már az Unua Libro (az első eszperantó nyelvkönyv) kiadása előtt. A volapük kis részben befolyásolta az eszperantó szókincsét és nyelvtanát is.
Zamenhof tanult a volapük számos hibájából, elismerte erényeit, de keményen meg is kritizálta. |
1060 | 377379 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1060 | Latino sine flexione nyelv | A Latino sine flexione (Interlingua) egy teljesen latin alapú mesterséges, emberi kommunikációra kialakított minimumnyelv. Megalkotója az olasz matematikaprofesszor, Giuseppe Peano (1858–1932) volt.
Elve: "„Vocabulario internationale ad maximo, et grammatica minimo”," azaz maximálisan nemzetközi szókincs, minimális nyelvtannal.
Első kiadása 1903-ban a "Revista di matematica" hasábjain jelent meg. 1904-től 1915-ig több kiadásban megjelent egy 8 nyelvű (latin, angol, francia, német, spanyol, olasz, görög, szanszkrit) összehasonlító szótár is, mely közel szót tartalmazott.
A nyelvet az interlingvához hasonlóan prototípus-módszerrel alkotta meg. Mivel "Peano" elsősorban szaknyelvnek szánta, a nyelv szerkezete egyértelműen a logikára épül.
Írásbeli, tudományos használata az 1960-as években szűnt meg.
Az elnevezéssel kapcsolatban némi zavart okoz, hogy eredetileg a Latino sine flexionét nevezték Interlinguának; ma azonban az Alexander Gode által, az IALA megbízásából 1951-re kidolgozott mesterséges nyelvet nevezik így. Az Occidentalt pedig olykor szokás Interlinguenek is nevezni.
Hangrendszer.
Az ábécé (latin mintára) 26 betűből áll:
A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z
A magyartól eltérő betűk a következők:
A hangsúlyos, nyílt szótagban található magánhangzók megnyúlnak.
Általában az utolsó előtti szótagon van a hangsúly.
Módszerek.
A nyelv alapjai a latin nyelven nyugszanak, de azt egy kissé leegyszerűsíti.
Dekompozíció (nyelvtantalanítás) – felbontás.
Latin: "SOL FULGIT. NOX SEQUITUR DIEM." – A Nap süt. Az éjjel követi a nappalt.
Felbontva: "SOL FULG(E)-IT. NOC(TE)-S SEQU(E)-IT-UR DIE-M."
Az első mondat 3, a második 7 elemből áll. A 10 elemből csak 5 szótári elem: sol, fulge, nocte, seque, die. A többi a latin nyelvtan nem internacionális eleme, ezek feleslegesek az adott mondatokban.
A két mondat a Latino sine flexione (Interlingua) rendszerében:
Sol fulge. Nocte seque die.
A szavak nemzetköziségének megállapítása.
Latin: "SOL" angol: sun – solar, insolation, solstice
német: Sonne – solar, insolation, Solstitium
francia: soleil – solar, insolation, solstice
spanyol: sol
olasz: sole
orosz: солнце (szolnce)
Ebből a Latino sine flexione szó: sol
Ezzel a módszerrel megvizsgálva csak az a szó kerül a nyelvtervezet lexikájába, amely maximálisan internacionális.
Szófaji műveletek.
A szófaji kategória formális és nem reális kategóriája a szónak. Ha nincs névszó- és igeragozás, mely a névszókat és az igéket megkülönbözteti, nincs nyelvtani nem és szám, felesleges a szavakat szófajiságuk szerint megkülönböztetni.
Nyelvtan.
Az alapvető nyelvtan a következőkből áll:
Szövegminta.
Problema de lingua internationale es proximo ad solutione. |
1062 | 304 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1062 | Ido nyelv | Az ido nyelv egy mesterséges nyelv, mely az eszperantó megreformálásával jött létre 1907-ben. Célja az, hogy második nyelv legyen különböző nyelvi háttérrel rendelkező embereknél. Tervezésekor elsődleges szempont volt, hogy nyelvtanilag, helyesírásilag és lexikografikusan szabályos legyen.
Az ido volt a második mesterséges nyelv, amely nagyobb közösséget tudott szervezni. Megalakult az Ido Akadémia, és kiadták a nyelv folyóiratát, a Progresót. A század első évtizedeiben az idista mozgalom mintegy 1000 főt számlált. A nyelv népszerűségromlásának egyik oka Louis Couturat 1914-es halála volt. 1923-ban megalakult az "Uniono por la Linguo Internaciona Ido" (Ido Világszervezet, szó szerint „Egyesület az Ido nemzetközi nyelvért”).
Az ido az idők folyamán az eszperantóra is hatással volt, neologizmusként számos ido szó került az eszperantóba, és néhány képző is, mint például: -iz-, -oz-, -ik-, -iv-.
Számos művet lefordítottak idóra, így például a A kis herceget és Lukács evangéliumát is. Napjainkban kb. 100-200 beszélőt jegyeznek.
Története.
Az egységes második nyelvek ötlete nem új, ahogy a mesterséges nyelvek létrehozása sem egy mai jelenség. Az első mesterséges nyelv a Lingua ignota volt, a 12. századból. Ám az ötlet nem szerzett sok támogatót, egészen a volapük 1879-es létrehozásáig. A volapük egy időre népszerű lett és néhány ezer beszélőt is szerzett, amelyet azonban később elhomályosított az 1887-es eszperantó népszerűsége. Több egyéb nyelv, mint például a Latino sine flexione vagy az Idiom Neutral is készült, de igazán sikeresek sohasem lettek. Ebben az időben alapította Loius Couturat a "Délégation pour l'adoption d'une langue auxiliaire internationale"-t (Nemzetközi segédnyelv elfogadására alakult delegáció).
A delegáció 1907-ben formális kérvényt nyújtott be a bécsi International Association of Academies-nek, hogy válasszanak ki egy nemzetközi nyelvet: ezt 1907 májusában elutasították. A delegáció ezután 1907-ben összeült Párizsban, mint bizottság, a standard nemzetközi nyelv elfogadásának megvitatására. A számos új nyelv között volt az ido. Végezetül a bizottság úgy döntött, hogy semelyik beküldött nyelv nem felelt meg minden követelménynek, de az eszperantó "elfogadható, azon feltétellel, hogy számos változtatást kell a végleges Bizottságnak végrehajtania, amelyek irányát a Titkárok Jelentése (Louis Couturat és Leopold Leau) és az Ido projekt határozza meg".
Az eszperantó létrehozója, L. L. Zamenhof egy 1894-es javaslatban egy megújított eszperantó létrehozását javasolta, számos ido által elfogadott változtatással: az ékezetes betűk és a tárgyeset eltávolítása, a többes szám olaszos -i-re való cseréje, valamint a tabella szavak latinosabb alakra változtatása. Mindazonáltal az eszperantó közösség elutasította Zamenhof ajánlásait és hasonlóan az 1907-es bizottság ajánlásait is, ezért Zamenhof visszavonta javaslatait. Vita kerekedett abból, hogy az „Ido projekt”-et elsődlegesen Louis de Beaufront ötletének tartották, aki az eszperantót képviselte a bizottság előtt.
Becslések szerint az eszperantó vezetőinek 20%-a és használóinak 3-4%-a átállt az idóhoz. Habár megosztotta az eszperantó mozgalmat, ez a szakadás a megmaradtaknak szabadságot adott a meglevő nyelvük használatában és támogatásában. Ugyanez az idistáknak is szabadságot adott azon a téren, hogy a nyelvüket tovább alakítsák, mielőtt elkezdenék ajánlani. Megalapították az "Uniono di la Amiki di la Linguo Internaciona"-t "(A Nemzetközi Nyelv Barátainak Szövetsége)", az Ido Akadémiával együtt, hogy az új nyelv részleteit kidolgozhassák.
Couturat, az ido elindítója 1914-ben autóbalesetben elhunyt. Ez, az 1. világháborúval együtt gyakorlatilag beszüntette az Ido Akadémia működését 1914 és 1920 között. 1928-ban az ido egyik legjelentősebb támogatója, Otto Jespersen dán nyelvész kiadta saját nyelvét, a Novial nyelvet. Ez még inkább visszavetette az idót.
A digitális korszakban.
A nyelv még ma is rendelkezik aktív beszélőkkel és az internet megújította az ido iránti érdeklődést. 2005 novemberében az "Idolisto" Yahoo! csoportban egy 24 fős szavazás azt mutatta, hogy az idót beszélők 57%-a az akkor elmúlt 3 évben kezdte meg ido-tanulását, 32%-a az 1990-es évek közepétől 2002-ig, míg 8%-a ismerte korábban.
Változtatások.
Keveset változtattak az idóban 1922 óta.
Camiel de Cockot nevezték ki a nyelvészeti ügyek titkárává Roger Morceaux után. Lemondott, miután 1991-ben létrehozott egy nyelvészeti bizottságot. De Cockot Robert C. Carnaghan követte, aki 1992-től 2008-ig volt ebben a pozícióban. 2001 és 2006 között nem vettek be új szót. Az ULI 2008-2011-es választásai után Gonçalo Neves lett Carnaghan utódja a nyelvészeti ügyek titkáraként, 2008 februárjában. Neves 2008 augusztusában lemondott. Egy új nyelvészeti bizottságot alapítottak 2010-ben. 2010 áprilisában Tiberio Madonna lett Neves utódjaként a nyelvészeti ügyek titkára. 2011 januárjában az ULI 8 új szót fogadott el. Ez volt hosszú évek után az első szóhozzáadás. 2012 áprilisában a nyelvészeti ügyek titkára Tiberio Madonna maradt.
Betű- és hangrendszere.
Az ido ábécé az angol ábécé 26 betűjéből áll, ékezetek nélkül:
A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z
A magyartól eltérő kiejtésű betűkapcsolatok:
A dinamikus hangsúly az utolsó előtti szótagon (de a szó végi kettős magánhangzókat egy szótagnak tekintjük). A hangsúlyos szótagban található magánhangzó sohasem nyúlik meg!
Beszédhangtan.
Az ido hét magánhangzóval rendelkezik, amelyek öt fonémába tartoznak. Az és felcserélhetők a beszélő preferenciái alapján, csak úgy, mint az és az . Az au és eu kombinációk szótőben diftongusokká változnak (, ), de toldalékban nem (, ) .
Minden több szótagú szó az utolsó előtti szótagon hangsúlyos, kivéve a főnévi igenevek, melyek az utolsó szótagjukon hangsúlyosak: sko"lo ’iskola’, ka"fe"o ’kávé’ és ler"nas ’tanul- (jelen idő)’, de i"rar ’menni’, sa"var ’tudni’ és drin"kar ’inni’. Ha egy i vagy u megelőz egy másik magánhangzót, a betűpár egy szótagot alkot, amit figyelembe kell venni a hangsúlyozáskor: ra"dio ’rádió’, fa"mi"lio ’család’ és ma"nuo ’kéz’, ha csak ez a két magánhangzó található a szótagban, akkor a hangokat különválasztva kell alkalmazni a hangsúlyszabályt, és így az i és az u hangsúlyos lesz: di"o ’nap’, "fru"a ’korai, korán’.
Lexika és nyelvtan.
Alapjában az eszperantóra épül, néhány lényeges módosítással. Néhány példa:
A tabellaszavak:
Szóképzés.
Az idóban 16 előképző és 40 utóképző van, ami differenciáltabbá teszi a rendszert, de egyszersmind bonyolultabbá is.
Szórend.
Az idoban a szórend alany-ige-tárgy. Így az idóbeli "Me havas la blua libro." jelentése "Enyém a kék könyv.". Azonban vannak egyéb esetek:
Az ido általánosságban nem használ nyelvtani egyeztetést a nyelvtani kategóriák közt. Például az ige változatlan marad a személytől és a személyek számától függetlenül. Emellett a mellékneveket sem kell többes számba tenni: a "nagy könyvek" idóul "la granda libri", míg franciául "grands livres", eszperantóul pedig "grandaj libroj".
A tagadás az idóban a ne szó ige elé illesztésével történik. Így például a "Me ne havas libro." jelentése "Nincs könyvem.". Ez sem változik, a nekem nincs, neki nincs és nekik nincs sorra "Me ne havas libro.", "Il ne havas libro.", "Li ne havas libro.". Hasonlóan a jövő időben és a múlt időben sincs különbség: "Me ne iros." és "Me ne iris.".
Az igen/nem típusú kérdéseket a ka szó jelöli. Így a "Van könyvem." "("Me havas libro,")" kérdése, a "Van-e könyvem?" idóul "Ka me havas libro?" lesz. A ka továbbá főnév elé is elhelyezhető ige hiányában, amely egyszerűbb kérdést eredményez. Például a "Ka Mark?" jelentheti, hogy "Márk vagy?", hogy "Ő Márk?" vagy "Úgy érted, Márk?" a kontextustól függően.
Szókincs.
Az ido szókincse a francia, olasz, spanyol, német, angol és orosz nyelven alapul. Ilyen széles körű alapnyelvkészlettel az ido a legtöbb ember számára elérhető második nyelv. Az első 5371 ido szótő elemzése a következő statisztikákat mutatta:
Egy másik elemzés a következőket mutatta ki:
Az új szavakat általánosságban azok analízisével, etimológiája és a hat forrásnyelvbeli kapcsolata határozza meg. Ha egy szó a már meglevő szókincs alapján létrehozható, általánosságban adoptálják is (például a Wikipedio a wiki előtagból és az enciklopedio szóból), míg ha nem, teljesen új szót hoznak létre. Például az alternatoro szót 1926-ban vették be, leginkább mert öt nyelvben a hatból majdnem egyazon helyesírást használták és elég hosszú volt, hogy ne legyen összekeverhető a meglevő szavakkal. Egy szó bevétele konszenzus útján történik, ami után a szövetség hivatalossá teszi. A homonímiák elkerülése is fontos szempont, az új szavak elfogadását általában megbeszélés előzi meg. A korlátozott értelemmel rendelkező, gyakorlatban ritkán használt idegen szavak (például az "intifada" a Palesztina és Izrael közti konfliktusra) általánosságban változatlanok maradnak.
Az ido, az eszperantóval ellentétben nem a hímnemet veszi alapértelmezettnek. Például az ido a pincérnő szót nem úgy hozza létre, hogy a hímnemű pincér szóhoz hozzárak egy nőképzőt, az eszperantóval ellentétben. Ehelyett az ido szavak nem nélküliek és két képzővel adható nem hozzá: az -ul a férfi és az -in a női. Például a "servisto" a pincér, bármilyen nemmel, a "servistulo" a férfi pincér, míg a "servistino" a női. Csak két kivétel van eme szabály alól: először a "patro" az "apa", a "matro" az "anya" és a "genitoro" a "szülő", és másodszor a "viro" a "férfi", a "muliero" a "nő" és az "adulto" a "felnőtt".
Példa.
Miatyánk:
Irodalom és kiadványok.
Az ido számos letölthető vagy előfizethető kiadvánnyal rendelkezik. A "Kuriero Internaciona" egy számos kérdéskörrel foglalkozó Franciaországban szerkesztett ido nyelvű magazin. Az "Adavane!"-t a spanyolországi ido közösség szerkeszti, számos témával, kéthavonta, továbbá jó pár oldalnyi lefordított szöveggel. A "Progreso" a hivatalos ido szervezet lapja, amely már 1908 óta létezik. Más weboldalak is vannak, amelyen különböző történetek, mesék és közmondások találhatók vagy épp bibliai szövegek ido fordításai. A "publikaji" nevű oldal számos podcast-tel rendelkezik ido nyelven, zenékkel és egyéb felvett anyagokkal.
A Wikipédiának is van ido nyelvű változata, a Wikipedio, amely 2012 januárjában a 81. leglátogatottabb Wikipédia volt. |
1063 | 386428 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1063 | Fővárosi Patyolat Vállalat | A Fővárosi Patyolat Vállalat (népszerű nevén: "Patyolat") tanácsi vállalat volt, amelyet 1952-ben alapítottak, ruhatisztítás és vegytisztítás tevékenységi körrel. A »Fővárosi« nemcsak a működési területét jelezte, hanem azt is, hogy a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága felügyelete alatt állt. Fénykorában több mint 200 üzlete volt.
A Vállalat jogelődje a hattyúemblémával a Hattyú Gőzmosoda volt, amelyet 1922-ben alapítottak Dr. Lázár és Társai és a központi telephelye a budapesti VII. kerületi Klauzál utca-Dohány utca sarkán álló épület volt. A Hattyú Gőzmosoda 1944-ben a budapesti központi gettó területébe került, ahol a német megszállás alatt a német tábori kórháznak végeztek fehérnemű-, ágynemű- és kötszermosást, -fertőtlenítést, valamint katonaruhák, tiszti katonai öltözetek tisztítását. A háború után az államosított Hattyú Gőzmosoda volt a szervezendő Patyolat vállalat kiinduló bázisa, az emblémát is innen vették.
A patyolat szó eredete.
A patyolat főnév eredetileg nagyon finom fonálból készült, ritka szövésű vászonszövetet jelentett, de később „finom, makulátlan, tiszta” jelentéssel melléknévvé vált.
A vállalat tevékenysége.
A két világháború között az előkelő és a módosabb polgári családok mosónőkkel végeztették el a mosást. Mivel a létező szocializmusban teljes foglalkoztatottságot akartak elérni, a nők túlnyomó része is 8 órás állást vállalt. Mivel a háztartások gépesítése csak az 1960-as években fejlődött, a dolgozó nők a család ruháit nem otthon mosták (a világháború után épült házakban mosókonyha általában nem is volt, viszont sok volt a szoba-konyhás lakás, ahol még a teregetésre sem volt hely), hanem a "Patyolatba" vitték. A vegytisztítás területén a vállalat soha nem volt monopolhelyzetben, mert a világháború után is folyamatosan működtek „maszek” vegytisztítók.
A rendszerváltás után.
Már az 1980-as években, de főleg a rendszerváltás után a vállalat tevékenységére való igény rohamosan csökkent. Végül a vállalatot 1995-ben (?) megszüntették.
A Patyolat védjegy.
A vállalat védjegye hattyút ábrázolt. A „Patyolat” védjegy jelenleg a Harmat Textiltisztító Kft. nevén áll. |
1064 | 239468 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1064 | Interlingua (egyértelműsítő lap) | |
1065 | 3154 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1065 | 1901 | Az 1901-es év a 20. század első éve és az 1900-as évek második éve volt. |
1067 | 23849 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1067 | Central News Agency irodalmi díj | A CNA irodalmi díj Dél-afrika egyik legjelentősebb irodalmi elismerése volt.
Nevét a CNA könyvesbolt-lánc kölcsönözte, az utolsó díjat 1996-ban osztották ki. Szellemi örököse a CNA "Az Év Könyve"-díja ("Book of the Year").
Teljes neve "Central News Agency Literary Award." |
1068 | 23849 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1068 | Geoffrey Faber-emlékdíj | A Geoffrey Faber-emlékdíj 1963-ban kortárs írók, költők számára alapított díj. Geoffrey Faber a "Faber & Faber" cég alapítója volt. A díjat csak 40 év alatti személy kaphatja meg, aki a Nemzetközösség, Írország vagy Dél-Afrika állampolgára. A díj értéke 1000 angol font, amit páros évben költőknek, páratlan évben prózaíróknak osztanak ki.
A bírálóbizottság 3 tagját napilapok és magazinok irodalmi rovatának szerkesztői választják meg. |
1069 | 203551 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1069 | Vidiadhar Surajprasad Naipaul | Sir Vidiadhar Surajprasad Naipaul (Chaguanas, Trinidad és Tobago 1932. augusztus 17. – London, 2018. augusztus 11.) trinidadi indiai családból származó Nobel-díjas brit író.
Életpályája.
Iskoláit a trinidadi Queens Royal College-ban és az oxfordi University College-ban végezte. Előbb Kongóban, majd 1950-ben Angliában telepedett le, ahol újságíróként kezdte pályáját. Irodalmi kritikákat is írt, ezenkívül a New Statesman és a BBC munkatársa volt. A St. Andrew's College, a Columbia, valamint a cambridge-i, oxfordi és londoni egyetem díszdoktora. 1990-ben Erzsébet királynő a brit irodalomnak tett szolgálataiért lovaggá ütötte.
Írói munkássága elismeréseként 2001-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. |
1070 | 96433 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1070 | Maugham-díj | William Somerset Maugham által 1946-ban alapított díj, fiatal írók külföldi utazásának ösztönzésére. Az évenként kiadott díjat már megjelent verseskötetek, regények, kritikai kötetek, életrajzok, történelmi, filozófiai, szépirodalmi művek vagy útikönyvek kaphatják. Szerzőik 35 év alatti brit állampolgárok kell legyenek. A díjat a Society of Authors adja ki azzal a feltétellel, hogy a díjazott mű szerzőjének legalább három hónapot külföldön kell tartózkodnia. |
1071 | 6840 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1071 | Hawthornden-díj | A Hawthornden-díj Alice Warrender által alapított angol irodalmi díj. Az általa kijelölt bizottság ítéli oda 1919 óta évente (ezzel az egyik legpatinásabb angol irodalmi díj), kb. 10 000 angol font értékben, ezüstérem kíséretében. A díj „a legfantáziadúsabb írásmű” jutalmazását szolgálja („best work of imaginative literature”), de műfaji kötöttségek nélkül – regények és lírai alkotások mellett jutalmazták már drámák, önéletrajzok, útinaplók szerzőit is e díjjal, különösen a fiatalabb korosztályokat. |
1072 | 1517 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1072 | Kao Hszing-csien | (, Kína 1940. január 4. –) kínai próza- és drámaíró, irodalmi Nobel-díjas (2000).
Élete.
1940-ben született tartományban, a kínai lakosságnak elhanyagolható részét alkotó polgári családban. Apja banktisztviselő, anyja amatőr színésznő volt. Elemi és középiskolai tanulmányait a népoktatási hálózatban végezte, majd a pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén szerzett francia szakos diplomát 1962-ben, és egy idegen nyelvű könyvesbolthoz helyezték fordítónak.
a
Mint oly sok értelmiségi társát, a kulturális forradalom idején őt is átnevelő táborba internálják. Itt jobbnak látja korábbi kéziratainak megsemmisítését.
Írásai csak a kulturális forradalom után, a hetvenes évek második felében jelenhettek meg. Ekkor már Pekingben tevékenykedett: fordított és a Kínai Írószövetség nemzetközi kapcsolatok bizottságánál vállalt munkát. 1979-ben nyílik lehetősége külföldre utazni: több kínai író társaságában Párizsba megy, mint a francia delegáció tolmácsa, majd Olaszországba látogat.
1979-től Kínában és külföldön is publikálhatott, de 1986-ban újabb tilalmakat róttak ki rá. Regényeit, színdarabjait az avantgárdhoz sorolják.
1971 és 1974 között tartomány déli részének egy isten háta mögötti falusi iskolájában tanított.
1975-ben visszakerült Pekingbe, ahol egy a külföld számára kiadott folyóirat francia nyelvű kiadásának szerkesztője. 1977-ben a Kínai Írószövetség nemzetközi osztályának munkatársa lett. 1978-ban jelent meg első tanulmánya, a "Pa Csin Párizsban."
1980–1987 között drámáit és novelláit több kínai irodalmi folyóirat is megjelentette. Ekkor lett a pekingi Népi Színház írója. Darabjai meglehetősen avantgárd műveknek számítottak a korabeli kínai irodalmi viszonyok között. Belépett a kommunista pártba, ekkor tájt írt művei teljesen mentesek voltak mindenfajta aktuál politikai reflexiótól, de nyugati stíluszeszközei, a kínai irodalomban merészen modernek számító újításai miatt több támadás is érte.
1986-ban betiltották Bi'an (Másik part) című darabját, ettől kezdve egyetlen új írását sem jelenhetett meg. Hogy a zaklatásoknak elejét vegye, elutazott pár hónapra a szecsuáni hegyekbe. Az utazás másik kiváltó oka volt, hogy az orvosok tévesen tüdőrákot diagnosztizáltak nála. 15 000 kilométeres utat tett meg s közben megírta máig is egyik főművének tartott című regényét. Végül 1987-ben elhagyja Kínát és Franciaországtól kért és kapott politikai menedékjogot. 1988 óta Párizsban él, és felvette a francia állampolgárságot.
1989-ben mutatták be című darabját, amely a téri eseményeket is érintette. Kínában ekkor került végleg a tiltott írók listájára. A Lélek-hegy is Tajvanon jelent meg 1989-ben.
2000-ben kapta megkapta az irodalmi Nobel-díjat "univerzális érvényességű életművéért, keserű éleslátásáért és nyelvi eredetiségéért, mely új utakat nyitott a kínai regény és dráma számára". Az elismerést, amely az egész világ figyelmét felhívta a hazájában méltatlanul mellőzött íróra, Kínában hivatalosan is ambivalens érzésekkel, hallgatással fogadták. Már ekkor is világszerte elismert író volt: művei számtalan nyelven megjelentek, drámáit a világ nagy színházai tűzték műsorra. Európában először Magyarországon került bemutatásra című darabja, igaz, azóta eléggé mostohán bánnak vele a magyar kiadók. (2008-ig kellett várni a Lélekhegy megjelenésére s előtte csak egy novelláját, egy versét és A buszmegállót jelentette meg a Nagyvilág, meg a Lélek-hegy első fejezetét a Vigilia!)
Munkássága.
nem jellemzi a közvetlen politizálás, két főművét, az esszé-dokumentumregény Egy ember bibliáját (Yige ren de shengjing) és a Lélek-hegyet, amelyben két személyben, két nézőpontból ír önmagáról, a külföldön élő kínai elemzők általában a lélek mélyéig ható önelemzéséért, újszerű szerkesztésmódjáért értékelik nagyra. A Lélek-hegy forrása a már említett otthoni utazása. Öt hónap alatt tizenötezer kilométert tett meg a Jangce mentén, régi templomokat keresve fel, az élet értelméről elmélkedve, erőt gyűjteni a múltból, megtalálni lelke nyugalmát. A regény megmutatja, hogy ősi hiedelmek, sámán énekek, félelmetes misztikus történetek gyűjtése során, hogyan válik a lélek a képzelet által szabaddá.
"Az avantgárd színház kínai atyja" összesen tizennyolc színdarabot írt, ezeket maga fordította franciára, a legutolsót pedig már ezen a nyelven fogalmazta, ennek tervezet kínai változata el sem készült.
Drámáira a legnagyobb hatást Brecht, Artaud és Beckett művei gyakorolták. A buszmegálló egyértelműen a Beckett-nél jól ismert várakozás motívumra épül.
Az első otthoni támadások azzal vádolták, hogy a kínai hagyományoktól idegen eszközöket használ. Ekkor készült nagy elméleti írásában arra hivatkozott, hogy az egész modern kínai irodalom nyugati hatásra jött létre. |
1073 | 386428 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1073 | Novial nyelv | A novial nyelv a mesterséges nyelvek egyike. Elemző-levezető módszerrel szerkesztett naturalista nyelv. A dán nyelvész, Otto Jespersen (1860–1943) tervezte. Nyelvtana 1928-ban jelent meg, 1930-ban kiadták a nyelv szótárát, a "Novial Lexiké"t.
"Jespersen" eleinte a volapük nyelv híve volt, majd részt vett a Delegáció munkájában és aktív idista lett. Véleménye szerint az etnikus nyelvek nem alkalmasak nemzetközi használatra, csak egy tudatosan szerkesztett nyelv töltheti be ezt a funkciót.
Időközben "Jespersen" átdolgozta nyelvét és engedve a hagyományos helyesírást pártolóknak, a novial fonetikusból ortografikus nyelvvé válik.
A nyelv "Jespersen" halála után szinte teljesen eltűnt, bár a '90-es években több reformkísérlet készült rá ("Novial '98", "Novial Pro" valamint James Chandler és Jay Bowkes projektjei).
A novial betű- és hangrendszere.
A novial ábécé 23 betűből áll:
A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, X, Y
A magyartól eltérő betűk a következők:
A hangsúly az utolsó mássalhangzó előtti magánhangzón van, ezen a ragok nem változtatnak.
Nyelvtan.
Határozott névelő (nemek szerint): la, la, le; los, las, les; li (önállóan álló melléknév előtt)
Határozatlan névelő: "un"
Főnév végződése: -o (hímnem): infanto (fiú), -a (nőnem): infanta (leány), -e (gyűjtőnem): infante (gyermek)
Főnév többes száma: -s – homes (emberek)
Melléknév végződése: -i. Ha önállóan áll, többes számban megkapja az -s ragot: Hir es kelki roses: ob vu prevera li blankis o li redis? (Itt van néhány rózsa: a fehéreket vagy a pirosakat szereti?)
Fokozás: plu boni kam – min boni kam – tam boni kam – maxim boni – minim boni
Névmások:
Lo profesoro, kelen libres nule lekte…A tanár, kinek a könyveit senki sem olvassa…
Számnév:
Ige:
Si lo vud veni, me vud protekte lo. vagy Si lo venud, me protektud lo. Ha jött volna, megvédtem volna őt.
Ob vu povud montra a me le vie a X? Meg tudná mutatni nekem az X-be vezető utat? |
1076 | 377379 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1076 | Tamil nyelv | A tamil nyelvet (tamil írással தமிழ்), amelyet főként az India Tamilnádu államában élő tamilok beszélnek, a dravida nyelvcsaládba soroljuk. Srí Lanka szigetén is nagyszámú tamil kisebbség él, a sziget északi részén 2009-ig de facto létezett a Tamil Ílam nevű állam, amelynek hivatalos nyelve volt. Ez a világ klasszikus nyelveinek egyike - a görög, latin és a szanszkrit mellett, a tamil irodalom több mint 2000 évre tekint vissza.
Ahhoz képest, hogy milyen ősi nyelv, a tamil szinte nem változott vagy alkalmazkodott a környezetének nyelveihez az elmúlt évek alatt, ezért a klasszikus tamil még mindig eléggé érthető a modern nyelvet beszélők számára. Erre az ősi tamil nyelvű könyvet, a Tirukkuralt szokták példaként felhozni. A könyv versszakait gyakran tanítják az általános iskolákban, ahol a tanulóknak láthatóan nem okoz gondot az ősi dialektus megértése.
A tamil független a szanszkrit nyelvtől (ami az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik) de abból kölcsönzött szavakat az elmúlt századok alatt. A nyelvnek igen kicsi a fonémakészlete. Mint a legtöbb indiai nyelv, ez is fonetikus természetű: a betűk hangokat reprezentálnak, szótagos bontásban. Ez azt jelenti, hogy az íráshoz a hangokat először szótagokká rendezzük és utána minden szótagot a megfelelő jellel leírunk. Vannak karakterek a különálló magánhangzókhoz és mássalhangzókhoz is.
A nem fonetikus írású nyelvekkel (például az angollal) ellentétben, ahol az írás alapján nehéz a kiejtést kikövetkeztetni, a tamilt nagyon egyszerű kiejteni az írást elolvasva.
Az „l” betű a „tamil” szó végén egy retroflex „r” hanghoz hasonló (), bár néha „z” vagy „zh” alakkal is átírják.
A tamil a hivatalos nyelv |
1083 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1083 | Hévízi-gyógytó | |
1084 | 356191 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1084 | Légzőgyökér | A légzőgyökér ("latin: pneumatofora") egyes fás szárú növények föld feletti, felfelé növő légzőgyökerei, amelyek föld alatti gyökerekből vagy rizómákból fejlődnek ki.
Olyan gyökérmódosulás, amely arra szolgál, hogy a mocsaras, lápos területen és a tengerpartok árapály zónájában élő magasabbrendű növények gyökerét ellássa levegővel.
A légzőgyökerek átszellőztető alapszövetet tartalmaznak, ami eljuttatja az oxigént a gyökér többi szövetének.
A légzőgyökerek leginkább egyes mangrove fajokra (sonneratia, avicennia ), néhány pálmára, az amerikai mocsárciprusra és a Jussieua repensre jellemzőek. |
1085 | 21420 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1085 | Uráli nyelvcsalád | Az uráli nyelvcsalád a természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja. Elterjedési területe főként Közép- és Északkelet-Európa, valamint Északnyugat-Ázsia vidéke. Beszélőinek száma 24 millió fő körüli.
1964 előtt finnugor nyelvcsaládról beszéltek, ahhoz képest néhány nyelvvel többet tartalmaz az uráli nyelvcsalád.
Az uráli népek az uráli nyelvcsalád nyelveit beszélő népek összefoglaló elnevezése. A nyelvcsalád legnépesebb tagjai a magyar, a finn és az észt nyelv, melyek mind a finnugor csoportba tartoznak. Európában az indoeurópai nyelvcsalád után a második helyet foglalja el.
Osztályozás.
Az uráli nyelvcsalád tagjai:
A 2016-ban kiadott iskolai történelmi atlasz szerint a csuvas nyelv is az uráli nyelvek közé tartozik, de erről közelebbi információt nem árul el. A csuvas nyelvet jelenleg a török nyelvek közé sorolják.
Rokonítás más nyelvcsaládokkal.
A nyelvcsalád távolabbi rokonait két irányban keresték: az indoeurópai nyelvek, valamint az altaji nyelvek között. Később felvetődött a jukagirral, valamint a dravida nyelvekkel való rokonság. Ezekkel a nyelvcsaládokkal azonban nem sikerült olyan szabályos szókincsbeli megfelelések sorát felmutatni, ami a nyelvrokonságot elfogadottan bizonyítaná. A rokon vonások ezekben az esetekben valószínűleg vagy az őskoron túli távoli évezredekre nyúlnak vissza, vagy a későbbi szoros kapcsolat miatti nyelvi hatásokról van szó.
Uráli népek.
Őshaza.
Az uráli nyelvek közös eredetére, őshazájára vonatkozóan többféle elmélet létezik.
A proto-uráli (ősuráli) nyelv származása (és annak kiterjedtsége) vitatott. A több tudományág eredményét fölhasználó uráli őshazaelmélet alapján e terület a Közép-Uraltól északra, és az Ob folyó alsó és középső folyásánál lehetett. Ez a nézet növényföldrajzi, paleobotanikai adatokat kombinált nyelvészeti (növényneveket összehasonlító módon egybevető) megfontolásokkal: szibériai és kelet-európai fafajok területi eloszlását vetették egybe a megfelelő növénynevek egyes uráli nyelvekben való meglétével, összehasonlító módszerekkel kiszűrve a proto-uráli állapot szempontjából érdektelen neveket.
Más források az Urál hegység nyugati oldalára, illetve az Urál és a Baltikum közé helyezik a feltételezett őshazát. A nyelvcsalád finnugor és szamojéd ágra bomlását az i. e. 4. évezred elejére teszik.
Az uráli népek mai földrajzi elhelyezkedése.
Az uráli (azaz finnugor és szamojéd) nyelvcsaládhoz tartozó nyelveket beszélők közül a magyarok, a finnek és az észtek önálló államokban élnek, amelyek az EU tagjai. A lívek a szintén EU-tagállam Lettország lakosai. A lappok nagy része Skandináviában, illetve Finnországban, kisebb része Oroszországban a Kola-félszigeten él.
Az Oroszországban élő uráli népek közül a karélok (karjalaiak), a mordvinok, a marik, az udmurtok és a komik köztársaságban, a manysik, a hantik és a nyenyecek autonóm körzetben élnek. (A komi-permjákok a közelmúltig szintén autonóm körzetben éltek, ám ezt összeolvasztották Perm megyével, így alakítva ki a Permi táj (Permszkij kraj) közigazgatási egységet.) A kis létszámú balti finn népek (vepsze, izsór), a szamojéd csoportba tartozó enyecek, nganaszanok és szölkupok, valamint a Kola-félszigeten élő lappok legjobb esetben is csak helyi önkormányzati képviselettel rendelkeznek.
Mindegyik finnugor népnek jelentős hányada él az etnikai hazáján, azaz a róla elnevezett területen kívül. A diaszpórában élők helyzete mind az anyanyelvű iskoláztatás és az anyanyelvű pedagógusképzés, mind a könyvkiadás és az anyanyelvű média szempontjából kedvezőtlenebb még az anyaországinál is. Pozitív kivételt jelentenek a Baskíriában (Baskortosztán) élő finnugor népek – elsősorban a marik – helyzete, mivel ott nem csupán az anyanyelvű oktatást, hanem a pedagógusképzést is biztosítják számukra.
2002-ben a karjalaiak 70,3% élt a Karjalai Köztársaságban. a mordvinok 33,7%-a Mordóviában, a marik 51,7%-a a Marij Elben, a komik 87,4%-a a Komi Köztársaságban, az udmurtok 72,3%-a Udmurtiában.
A közigazgatási rendszer átalakítása akut veszélyt jelent az őslakosság számára. 2006-ban megszűnt a Komi-Permják Autonóm Körzet, összeolvasztották Perm megyével (Permszkaja oblaszty), így létrehozva a Permi tájat (Permszkij kraj). Ennek következtében az egyetlen, a saját területén egykor többségben (59%) élt finnugor nép az új közigazgatási egység lakosságának mindössze 4%-át teszi ki.
A kisebbségi kérdés államtalanítása és folklorizálása is káros folyamat. 2004 tavaszán megszűnt a föderális Kisebbségügyi Minisztérium; funkcióját akkor a Kulturális Minisztérium egy főosztálya vette át (miközben Oroszországban mintegy 170 nép él); újabban a Területfejlesztési Minisztérium is foglalkozik a kisebbségi kérdéssel.
A finnugor köztársaságokban ugyanakkor elvileg – törvény értelmében – a névadó nép nyelve egyenrangú az orosszal. |
1086 | 26883 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1086 | Gepidák | A gepidák keleti-germán eredetű, a vandálokkal és a gótokkal rokon dialektust beszélő nép volt. A római források említik őket először a 3. században. A mai Románia, Magyarország és Szerbia területén hozták létre a királyságukat.
Amit tudni lehet róluk, néhány késő római kori – korai bizánci forráson kívül, azt ellenségeik: a gótok és a longobárdok krónikáiból lehet kihámozni.
Történetük.
Korai országuk a gótok szomszédságában, valahol a Visztula vidékén lehetett. I. sz. 269 után jelentek meg a Kárpát-medence északkeleti szögletében királyuk, Fastida vezetésével. Országuk ekkor a Keleti-Kárpátok koszorúján belül lehetett, a Felső-Tisza és a Szamos lápos völgyeiben. Erről a szűk, terméketlen területről csak bő száz év múlva sikerült kitörniük, mikor a Tisza mindkét partján legalább a Körösökig terjesztették ki országuk határait. A hun támadások hírére dél felé húzódtak, majd kemény harcok után meghódoltak.
I. sz. 447-ben tűnnek fel ismét a krónikákban. Helyzetük nagyot változott. Királyukat, Ardarikot Attila valamennyi vazallus királynál többre becsülte, egyedül neki volt joga részt venni a birodalmi tanácsban. Hadseregük a hun birodalom legerősebb gyalogharcos osztaga, részt vesznek Attila hadjárataiban is. Attila halála után Ardarik király vezette az Attila-fiak elleni felkelést, melynek győzteseiként (Nedao-folyó, i. sz. 455.) erővel birtokba vették a hunok szállásterületeit és egész Daciát. Szövetségre léptek a Keletrómai Birodalommal. A 450-es évek végére "Gepidia" határai délen az Oltig és az Al-Dunáig terjedtek.
Pannoniában csak az osztrogótok távozása után terjeszkedtek. Megszállták a Dráva-Száva-köze keleti felét (nagyjából az egykori Pannonia Secunda tartományt), s uralmukat Bácskára is kiterjesztették. Ekkoriban három hatalmi központjuk volt. Gepidia királyai, Ardarik és leszármazottai a traianusi Daciában székeltek, sírjaik a mai Apahida területén kerültek elő. A Pannonia Secunda felett uralkodó alkirálynak Sirmiumban, az egykori nagy császárvárosban volt a székhelye. Valószínűleg volt egy Tisza-Körös-Maros közti udvaruk is.
Sirmium birtoklása előbb a gótokkal (Nagy Theoderiknek – i. sz. 488., i. sz. 504), később Bizánccal vezetett nyílt ellenségeskedéshez. I. Iustinianus, keletrómai császár a longobárdokat nyerte meg a gepidák ellen. Turisind gepida királynak kétszer is sikerült a fegyveres harcot 2-2 éves fegyverszünettel elodáznia (547, 549). A nagy gepida-longobárd összecsapásra i. sz. 551-ben kerül sor – "Asfeld"en, az „Istenek földjén” vagy „Harcok mezején”, valahol Sirmiumtól nyugatra –, melyben a gepidák alulmaradtak, de ekkor Sirmiumot megtarthatták. A Duna-vidék békéje egészen I. Iustinianus haláláig (i. sz. 565.) fennmaradt. Kunimund király Gepidia fővárosát Sirmiumba helyezte át, ahol ezüst pénzt veretett, a Kárpát-medence első kora középkori pénzeit. Itt székelt a gepida ariánus egyház püspöke is.
I. Iustinianus halála után Sirmium két tűz közé került. Mind Bizánc, mind a longobárdok fenyegették. Végül, a longobárd király Alboin az avar Baján kagánnal szövetségben Asfeld mezején (i. sz. 567.) vereséget mért a gepidákra. Sirmiumot a közben felvonuló bizánci csapatok „megvédték” az avaroktól. A sirmiumi gepida csapatok keletrómai szolgálatba álltak, a gepida trónörökös (Reptila) pedig a királyi kincsekkel Konstantinápolyba menekült.
A longobárdoktól legyőzött gepidák – értesülve hazájuk pusztulásáról – a longobárdokhoz csatlakoztak, s 568 tavaszán velük együtt vonultak Itáliába. Az avaroktól legyőzött, illetve a hadba nem vonult gepidák Gepidia egész területével együtt avar uralom alá kerültek. Az avarok a lakosságot áttelepítették.
Régészeti hagyatékuk.
A legtöbb gepida lelőhely a Tisza-vidéken található. A legkorábbi temetőket az 5. század utolsó harmadában nyitották, és használatuk több nemzedéken át tartott. Számos alföldi gepida települést is feltártak, ahol a földbe mélyített házak mellett csontfaragó műhelyek maradványait, illetve a fémművességre utaló maradványokat is feltárták.
A fejlett gepida fazekasság emlékét őrzik a sírba helyezett, gyorskorongon készített, pecsételt díszű edények. A csontművesség legelterjedtebb termékei az állatcsontból készített kétoldalas csontfésűk voltak, melyek némelyikét fonatmintákkal, hálómintákkal, pikkelymintákkal és pontkörös motívumokkal díszítettek.
A gepida fejedelmek fényűzését a két apahidai kincslelet gazdagsága tükrözi, melyben díszes ezüstkancsók, hagymagombos aranyfibula, tömör aranykarperecek, míves aranygyűrűk, rekeszdíszes aranyveretek és csatok voltak.
A gepidák avar kori továbbélésére – az írott források tanúbizonyságán kívül – néhány avar kori temetőben előforduló gepida jellegű leletanyag utal (így például a kölked-feketekapui temető sírjaiban talált bepecsételt kerámia, illetve a budakalászi avar temető néhány lelete).
Temetkezési szokásaik.
A gepida csontvázas rítussal temetkező népcsoport volt. A gepida sírok a hun uralom előtt észak-déli vagy dél-északi, a hun uralomtól kelet-nyugati vagy nyugat-keleti tájolásúak. A női sírok gyakori mellékletei: csontfésűk, vas, bronz fibulák, karperecek, különböző anyagú gyöngyök; míg a férfi sírokból a germán fegyverzet jellegzetes darabjai: nehéz, kétélű kardok, vas-dudoros pajzsok, lándzsák kerültek elő.
A gepida embertípus.
A gepida nép zöme közepes termetű, karcsú, vagy éppen zömök, robusztus testű emberekből állt. Arcvonásaik szabályosak, a nőké egyenesen finom, a vezető réteg tagjai jó felépítésű, arányos testalkatú emberek.
A kezdetben uralkodó nordikus típus mellett hun és alán (helyi szarmata) keveredéssel átmeneti típusok sora alakult ki. A nordikus elemekhez esetenként gyenge mongoloid keveredés, kelet-europid típus, kisebb mértékben gracilis mediterrán és turanid elemek járultak.
A gepidák szokásaként említhető, hogy a gyermekek fejét mesterségesen torzították, és egy-két esetben gyógyító célból koponyalékelést, trepanációt végeztek. |
1087 | 386428 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1087 | Dario Fo | Dario Fo (Sangiano, 1926. március 24. – Milánó, 2016. október 13.) olasz drámaíró, rendező, díszlet- és jelmeztervező, aki időnként zenét is írt darabjaihoz. 1997-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.
Élete.
1926. március 24-én született Sangiano faluban, Lombardiában. Apja a vasútnál dolgozott, közben lelkes amatőr színész volt. A család gyakran költözködött az áthelyezések miatt. A mesélést anyai nagyapjától tanulta, aki halász volt, üvegfújó és mellesleg ismert mesemondó.
A második világháború alatt, 17 évesen ejtőernyősnek jelentkezett az Olasz Szociális Köztársaság haderejébe, amit a kényszernek tud be. Múltjának ezen epizódja számos kritikát váltott ki.
1940-ben a Milánói Egyetemen művészetet és építészetet tanult. 1950-ben felhagyott építészkarrierjével; rádiós és tévés munkába kezdett mint színész és szatíraszerző. 1954-ben feleségül vette Franca Rame színésznőt.
1955-ben Rómába költözött, 1956-ban megírta és előadta a "Non si vive di solo pane" (Nem csak kenyéren él az ember) című rádióműsort, amit élete egyik legnagyobb sikerének tartott.
1962-ben Fo és felesége, akik időközben megalapították a "Compagnia Dario Fo" nevű Dario Fo Társulatot, egy sor rövidebb tévés varietéprogramot készítettek a RAI-nak, de olyan gyakran találkoztak a cenzúrával, hogy a tévét a színházra cserélték. Színházi munkásságát a szatíra jellemzi, és mindaz, ami ellentmond annak, amit Fo „polgári színháznak” nevez. Fo kilépett azonban a színház keretei közül is, és tereken, gyárakban és egyéb olyan helyeken lépett fel, ahol a közönség a társadalom alsóbb rétegeiből érkezett.
A Buffó misztérium és a grammelot.
1968-ban létrehozta a Nuova Scena színtársulatot azzal a céllal, hogy visszatérjen a színjátszás népies gyökereihez. Az előadásokat a legkülönbözőbb helyeken tartották.
1969-ben nagy sikerrel vitte színre a "Buffó misztérium"ot; amelynek ő volt az egyetlen szereplője, és amely egy újragondolt középkori misztériumjáték grammelotban előadva, ami egy színházi nyelvezet, amely a Commedia dell'Arte világából származik, és amelyet hangok, ritmusok építenek fel, és intonációja egy valós nyelvre emlékeztet.
Az 1970-es években közeli kapcsolatba került a parlamenten kívüli szélsőbaloldallal. Ekkoriban alapította meg a La Comune mozgalmat az utcai színjátszás előmozdítása céljából.
1970-ben megszületett az "Egy anarchista véletlen halála" "(Morte accidentale di un anarchico)", amellyel Fo visszatért a politikai motívumokhoz. A darabot az anarchista Giuseppe Pinelli halála ihlette.
A nyolcvanas-kilencvenes évek.
Fo munkáinak legfontosabb jellemzői, hogy még a legtávolabbinak tűnő témákban is megtalálja az aktualitást, valamint általában az antiklerikalizmus. Ezt a kettőt ötvözi az 1989-es "Il papa e la strega" (A pápa és a boszorkány).
A Nobel-díj után.
1999-ben feleségével együtt megkapta a Wolverhamptoni Egyetem "honoris causa" doktori címét.
A Berlusconi-kormány hatalomra kerülésével munkái ismét politikai töltetet kaptak. Übü király" és "Abnormális kétfejű" (L'Anomalo Bicefalo) című művei Berlusconiról szóló szatírák, amelyekben Fo személyesíti meg a kormányfőt, aki egy balesetet követő átmeneti amnézia után bevallja az igazságot kétes ügyeiről.
2005-ben megkapta a Sorbonne, majd 2006-ban a római La Sapienza Egyetem "honoris causa" doktori címét.
2011-ben részt vett egy kampányban, amely az afáziára hívta fel a figyelmet.
2012. március 24-én, a nyolcvanhatodik születésnapján megnyitotta a saját és felesége életét feldolgozó kiállítást a milánói királyi palotában.
Kilencvenévesen, egy milánói kórházban, tüdőelégtelenségben hunyt el.
Színpadi munkái.
Legfontosabb művei |
1088 | 356191 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1088 | Biofizika | A biofizika a biológia és fizika határtudománya, mely egyfelől fizikai módszereket használ az élő rendszerek tanulmányozására, másfelől a fizikai jelenségek (például radioaktív sugárzás, statikus mágneses terek stb.) élő szervezetre gyakorolt hatásaival foglalkozik. A biofizikai különböző ágainak érdeklődése a molekuláris biológiától az ökoszisztémákig a biológiai szerveződés valamennyi szintjére kiterjed. A biofizikai kutatások számos ponton átfednek a biokémia, a nanotechnológia, a biotechnika, az agrofizika és a rendszerbiológia érdeklődési körével.
A biofizika általában ugyanolyan kérdésekre keresi a választ, mint a biokémia és a molekuláris biológia, azonban a kérdéseket kvantitatív (mennyiségi) szemszögből közelíti meg. A terület művelői a sejt alrendszereinek (például DNS-, RNS-, fehérjeszintézis) kölcsönhatásait és e kölcsönhatások szabályozását vizsgálják. A kérdések megválaszolására változatos módszereket alkalmaznak.
Fő vizsgálómódszerei közé tartoznak a különféle spektroszkópiák (fluoreszcencia- és foszforeszcencia-, NMR-, röntgen-, polarizációs, CD-spektroszkópia), mikroszkópiák (fluoreszcencia-, epifluoreszcencia-, elektron-, konfokális, TIRF-, atomerőmikroszkópia), hőmennyiségmérés (kalorimetria), molekulák közvetlen manipulációja (optikai csipesz, atomerőmikroszkópia). A molekuláris biofizikusok a komplex rendszereket gyakran a kölcsönható egységek statisztikus mechanikai, termodinamikai és reakciókinetikai megközelítésével próbálják meg leírni. A változatos technikáknak köszönhetően a biofizikusok képesek a biológiai struktúrák (legyen az egy fehérjemolekula vagy egy összetettebb rendszer) közvetlen megfigyelésére, modellezésére és befolyásolására.
Hagyományos területei (a molekuláris és sejtbiofizika) mellett a modern biofizika a kutatások rendkívül széles területét öleli fel a bioelektronikától a kvantumbiológiáig. Szintén általános fejlődési irány, hogy a biofizikusok a klasszikus fizika és matematika (főként a statisztika) modelljeit és vizsgálómódszereit nagyobb rendszerek, úgymint szövetek, szervek, populációk és ökoszisztémák leírására használják.
A biofizika főbb területei.
Külső link |
1089 | 27269796 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1089 | Természetvédelmi biológia | A természetvédelmi biológia vagy konzerváció-biológia a Föld biodiverzitásának természetét és állapotát vizsgáló tudomány, azzal a céllal, hogy a fajokat és azok élőhelyét illetve az ehhez kapcsolódó ökoszisztémákat megóvja a túlzott kipusztulástól. Interdiszciplináris tudományként merít a természettudományokból, a közgazdaságtanból és a természeti erőforrásokkal kapcsolatos gazdálkodás gyakorlatából.
A kifejezés története.
A "konzervációbiológia" kifejezést 1978-ból származik, amikor egy a University of Californián, San Diegóban tartott konferencia címeként szerepelt. A találkozó az esőerdőirtás, a kihaló fajok és az egyes fajokon belül csökkenő genetikai diverzitás miatti aggodalom miatt jött létre. A konferencia és annak utóélete az ökológia és a populációbiológia, illetve a kor konzervációs politikái és gyakorlatai között meglévő szakadék áthidalását tűzte ki célul. A konzervációbiológia és a biológiai diverzitás fogalma egymás mellett tett szert népszerűségre, segítve ezzel a modern természetvédelmi közpolitikai gyakorlatok alakulását.
Mi a konzerváció-biológia?
A meglévő biológiai rendszerek gyors hanyatlása miatt a konzerváció-biológiát gyakran nevezik "határidős tudománynak". Maga a tudomány szoros kapcsolatban áll az ökológiával a veszélyeztetett fajok diaszpóráira, migrációjára, effektív populációméretére, a beltenyészetre vagy a minimum életképes populációméretre vonatkozó kutatásaiban. A helyreállító ökológia jobb megértése érdekében a konzerváció-biológia nagy hangsúlyt fektet mind a politipikus, mind a monotipikus élőhelyek kutatására, melyek számos pozitív vagy negatív hatásnak vannak kitéve. A konzerváció-biológia aggodalommal figyeli azon folyamatokat, melyek hatással vannak a biodiverzitás csökkenésére, fenntartására vagy visszaállítására, továbbá nagy figyelmet fordít azon evolúciós folyamatok fenntartására melyek a genetikai, populációs, faji vagy ökoszisztéma szintű diverzitásért felelnek. Az aggodalom oka, hogy egyes becslések szerint a következő 50 év során a Földön élő fajok 50%-a kihalhat, ami hozzájárul a szegénység és az éhezés növekedéséhez, és akár az evolúció irányának is új irányt szabhat. A témával foglalkozó tudósok a biodiverzitás csökkenését, a fajok kihalását és az ezen jelenségek emberi társadalom jólétének fenntartására gyakorolt negatív hatásait kutatják.
Története.
A természetvédelmi biológiát a természet rohamos pusztulására való rádöbbenés („biodiverzitás krízis”) hívta életre.
1978-ban Soulé szervezte az első nemzetközi természetvédelmi biológia konferenciát. Szaporodtak a tudományos társaságok és konferenciák ebben a témakörben, könyvek és folyóiratok születtek (például: Conservation Biology, Biodiversity and Conservation). Az 1992. évi Riói ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia is széles körben foglalkozott a természetvédelem problémáival. |
1090 | 21420 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1090 | Anyanyelv | Anyanyelvnek azt a nyelvet vagy nyelveket nevezzük, amelyet az ember gyermekkorában a szüleitől vagy a környezetétől megtanul, és azt a mindennapi élete során természetes módon, külön fordítás nélkül képes használni, illetve gondolatait ezen a nyelven képes a legkönnyebben kifejezni.
Gyakran mondják azt is, hogy anyanyelv az, melyen az adott személy saját gondolatait megfogalmazza. Használatos még a kifejezés akkor is, ha egy megtanult vagy később felvett idegen nyelv művelésének magas fokára akar valaki utalni: "anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet." Ez természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyén gyermekkorában tanulta meg az adott nyelvet.
Az anyanyelv különböző értelmezései.
A szociolingvisztikai kutatások szerint egy embernek több anyanyelve is lehet, s élete során anyanyelve akár többször meg is változhat. Továbbá ugyanannak a személynek más-más lehet az anyanyelve a különböző definíciók szerint. Tove Skutnabb-Kangas (1997: 13–14) az anyanyelv négy lehetséges definícióját fogalmazta meg:
A definíciók hierarchiája.
Az anyanyelv-definíciókat a nyelvi emberi jogokkal kapcsolatos tudatosság foka szerint hierarchikus sorrendbe állíthatjuk. A származás (elsőként megtanult nyelv) és az azonosulás (az a nyelv, amellyel a beszélő azonosul) szerinti definíciók együttes alkalmazása jelzi a nyelvi emberi jogok iránti legmagasabb fokú tudatosságot: Az anyanyelv az a nyelv, amelyet az egyén először tanult meg, és amellyel azonosul. |
1093 | 28077899 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1093 | 1996 | Az év témái.
1996 a sportban.
Autós-motoros világbajnokok: |
1094 | 241287 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1094 | Kettes számrendszer | A kettes számrendszer vagy bináris számrendszer olyan helyi érték-jelölő számrendszer, ami két számjeggyel ábrázolja a számokat, az arab számírásban a 0-s és az 1-es jegyekkel. Mivel digitális áramkörökben a számrendszerek közül a kettest a legegyszerűbb megvalósítani, a modern számítógépekben és gyakorlatilag bármely olyan elektronikus eszközben, amely valamilyen számításokat végez, szinte kivétel nélkül ezt használják (kivétel pl. a kvantumszámítógép).
Története.
A kettes számrendszer pontos leírását először Gottfried Wilhelm Leibniz adta meg az 1703-ban megjelent "Explication de l'Arithmétique Binaire" című könyvében.
1854-ben George Boole megjelentetett egy cikket a később Boole-algebra néven ismertté váló logikai rendszerről. A cikk mérföldkő volt a logika történetében, és létfontosságú a bináris aritmetika áramkörökkel való megvalósításában.
1937-ben Claude Shannon megírta "A Symbolic Analysis of Relay and Switching Circuits" című, a Boole-algebra és a bináris aritmetika kapcsolókkal és relékkel való megvalósítását leíró diplomamunkáját a Massachusetts Institute of Technology-n, és ezzel megalapozta a digitális áramkörök elméletét.
1946-ban a Neumann János által megalkotott Neumann-elvek között szerepel a kettes számrendszer mint a számítások számrendszere.
Számolás kettes számrendszerben.
A tízes számrendszerhez hasonlóan a kettes számrendszerben is elvégezhetők a szokásos alapműveletek. Az ehhez szükséges algoritmusok egyszerűbbek, és hatékonyan valósíthatók meg logikai áramkörökkel. A kettes számrendszer bevezetése több előnnyel is járt a számítástechnikában.
Összeadás.
A kettes számrendszerbeli összeadás a számítógépek világának legalapvetőbb művelete. Az "A" és a "B" pozitív számok úgy adhatók össze, mint a tízes számrendszerben, csak arra kell ügyelni, hogy az összegben nem jelenik meg a kettes (vagy a hármas). Ehelyett átvitel keletkezik, a tízes számrendszerbeli tízestúllépéshez hasonlóan.
A táblázatban "M"1 jelöli a meglevő, és "M"2 a keletkező átvitelt.
Kivonás.
A kivonás az összeadáshoz hasonlóan viselkedik.
A számítógépek a kivonást a kettes komplemens segítségével végzik. A kisebbítendőhöz hozzá kell adni a kivonandó kettes komplementerét. Ez két lépést jelent. Át kell váltani a kivonandót kettes számrendszerbe, majd a bitjeit át kell billenteni, majd 1-et hozzá kell adni. Az így kapott számot és a kisebbítendő bináris számát össze kell adni.
például vonjuk ki a 8-ból az 5-öt.
Ezeket most össze kell adni:
A kapott eredmény az 10011. Itt viszont keletkezik egy felesleges bit, túlcsordulás, amit le kell választani, arra nincs szükség.
Az így kapott számot, ha visszaváltjuk 10-es számrendszerbe, akkor megkapjuk az eredményt.
Szorzás.
A kettes számrendszerben hasonlóan lehet szorozni, mint tízes számrendszerben. Lényegesen egyszerűsíti a dolgokat, hogy csak 1 és 0 fordul elő számjegyekként. Arra kell ügyelni, hogy amikor a részszorzatokat összeadjuk, akkor kettes számrendszerben adunk össze.
Áramköri szinten a szorzást is összeadó áramkörök valósítják meg, kihasználva, hogy a szorzás művelete lebontható sorozatos összeadásokra. Például a decimális 3 × 4 = 12 (= 4 + 4 + 4) kifejezést binárisra átírva kapjuk:
0011 × 0100 = 0100 + 0100 + 0100 = 1100.
Osztás.
A tízes számrendszerhez hasonlóan lehet osztani. Ha az osztó nem kettőhatvány, akkor a hányados periodikus kettedestört lesz. A pontos érték ismeretéhez egy előszakasz + periódusig kell osztani.
A számítógépek csak egy bizonyos pontosságig végzik el ezt a műveletet.
Hasonlóan lehet maradékosan is osztani.
Az osztás műveletet először kivonások – majd összeadások – sorozatára bontjuk, a kivonásokat addig folytatjuk, amíg a kisebbítendő egyenlő vagy kisebb nem lesz a kivonandónál.
Például a decimális 8/2 = 4 ( 8 − 2 − 2 − 2 − 2 ). Az osztandóból kisebbítendő, az osztóból kivonandó lesz.
Osztás összeadással: 11/4 = 2,75 ( 2x4 + 7x0,4 + 5x0,04 ). 1011/0100 = 10,11. A hányados 1-es helyi értékeivel vissza szorozva 10x0100 + 0.1x0100 + 0.01x0100 = 1011, ezzel megkaptuk az eredeti osztandónkat. Tehát az osztásból úgy lesz összeadás, hogy számoljuk hányszor tudjuk csökkenteni az osztandót az osztóval úgy, hogy a hányados ne legyen kisebb 0-nál, ha pont nullát kapnánk akkor vége a tevékenységnek, az eredmény a lépések száma. Ellenkező esetben maradékos osztásról van szó, és a maradékok helyi értékenként csökkenve állnak elő.
Az egészrészt megkaptuk az eddigi lépések összegeként, a tört rész úgy adódik, hogy az első negatív eredményű kivonásnál egy új lépést iktatunk be, majd az egész tevékenység kezdődik elölről. Ez az új lépés az, hogy a maradékot egy helyi értékkel balra toljuk – a számrendszer alapszámával beszorozzuk -, a fenti példából 11 − 4 = 7, 7 − 4 = 3, 3 − 4 = −1. 2 lépés, az egészrész 2.
Az utolsó lépés már negatív eredményt ad, nekünk a 3 a legkisebb nem negatív maradék, ezért ezt balra shifteljük (10-zel szorozzuk) és folytatjuk az eljárást azzal, hogy az új osztandónk a 30 lesz, az osztó nem változik viszont az eredményünk majd egy helyi értékkel kisebb, a törtrész első tagja lesz. 30 − 4 = 26, 26 − 4 = 22, 22 − 4 = 18, 18 − 4 = 14, 14 − 4 = 10, 10 − 4 = 6, 6 − 4 = 2, 2 − 4 = −2. 7 lépés, a törtrész első, legnagyobb helyi értéke 7. A legkisebb nem negatív maradék a 2 volt, shifteljük balra, az osztandónk most 20, osztó marad 4, az eredmény helyi értéke ismét csökken eggyel. 20 − 4 = 16, 16 − 4 = 12, 12 − 4 = 8, 8 − 4 = 4, 4 − 4 = 0. 5 lépés, tehát a maradék második tagja 5, így az eredmény: 2,75.
A példa az egyszerűbb megértésért tízes számrendszerben, kivonásokkal mutatja be az osztás lebontását összeadásokra, de természetesen ez binárisan és kivonások helyett kettes komplementer összeadásokkal zajlik.
Átváltás.
Kettes számrendszerből tízes számrendszerbe.
A kettes számrendszer helyi értékes számrendszer: jobbról balra haladva minden egyes számjegy a 2 eggyel nagyobb hatványát fejezi ki (20 = 1-től kezdve). A kettes számrendszerben ábrázolt szám értékét úgy kapjuk meg, hogy összeadjuk azokat a kettő-hatványokat, amelyek helyi értékénél 1 áll. Például:
Tízes számrendszerből kettes számrendszerbe.
Egy "N" szám kettes számrendszerben ábrázolt értékét a következő algoritmussal kaphatjuk meg:
Egy másik módszer, a sorozatos osztás módszere:
Ahelyett, hogy egyből a lehető legnagyobb hatványt vonnánk ki, az új alappal osztunk sorozatosan, így a kisebb egységektől haladunk a nagyobbak felé. A maradékok az egyre nagyobb egységek számát jelzik. Előnye, hogy nem kell előre megbecsülni, hogy mekkora a lehető legnagyobb hatvány, ami még nem kisebb az adott számnál.
Az eredeti számot maradékosan osztjuk kettővel, így megkapjuk, hány kettes lenne benne. A maradék az egyesek számát adja. Megnézzük, hogy van-e elég kettes ahhoz, hogy egy nagyobb egységet képezzen. Ha van, akkor egy maradékos osztással megkapjuk, hány kettest nem lehet egy nagyobb egységre beváltani. Ismételjük az osztásokat, amíg nem kapunk nullát vagy egyet. Ez lesz a kettes számrendszerbe átírt szám első jegye, bitje. A többi jegyét fordított sorrendben adják a maradékok.
Példa:
Gyors hatványozás.
A kettes számrendszernek nagy jelentősége van a gyors hatványozásban. Egy "n""k" hatvány ("k" kettes számrendszerbeli alakjának ismeretében) kiszámítható legfeljebb 2·log("k") szorzással a következő módon: |
1098 | 27595434 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1098 | Cserzőanyag | Cserzőanyagok olyan kémiai anyagok, amelyeket állati bőrök kikészítésére használnak. A lecsupaszított állati bőrt (nyersbőrt) cserzőanyagokkal olyan bőrré (készbőr) alakítják, ami azt hosszú távon tartóssá, felhasználhatóvá teszi. A cserzőanyagok, egyéb tulajdonságaik mellett megakadályozzák például a bőr rothadását. Vannak természetes úton előforduló (természetes) cserzőanyagok, és mesterségesen előállított (szintetikus) cserzőanyagok. Általában olyan vízben oldható vegyületek, melyek a vassók oldatait sötét színűre festik, és az enyvoldatokban csapadékot képeznek. A növényi cserzőanyagokat (úgynevezett tanninokat) a gyógyászatban is használják; számos gyógyító hatásuk bizonyított. A tanninok továbbá a bor és a tea ízesítő összetevőiként is ismertek.
Jelenleg a legnagyobb jelentőségük a mesterségesen előállított krómvegyületeknek van, Magyarországon a feldolgozott bőrök mintegy 90%-át ezekkel a cserzőanyagokkal készítik ki.
Növényi cserzőanyagok.
A növényi cserzőanyagok a növények kérgében, levelében, termésében és egyéb összetevőiben található kémiai vegyületek keveréke, elsősorban fenolos hidroxilcsoporttal rendelkező molekulák összessége. Vízben kolloidképződés mellett viszonylag könnyen oldódnak. Henry Richardson Procter (1848–1927) és John Stenhouse (1809–1880), vizsgálataik alapján a növényi cserzőanyagokat a következőképp csoportosították:
Kémiailag ezekről még keveset tudunk. Általában véve feltehető, hogy a cserzőanyagok több hidroxilcsoportot tartalmazó benzoesavaknak éterszerű anhidridjei. E feltevés nyomán igen sok ilyen termék létezésére következtethetünk. S tényleg a különböző növényekben és növényrészekben a legkülönbözőbb cserzőanyagok találhatók, s ezekből cserzőanyag elő is állíthatók. Hígított kénsavval vagy sósavval főzve, vagy bizonyos élő fermentumok hatása alatt a cserzőanyagok különböző módon bomlanak szét. Sok cserzőanyagból cukor lesz, amely azonban gyakran a cserzőanyaggal kevert tisztítóanyagoktól származik.
A pirokatechin cserzőanyagból oldhatatlan vörös-barna festék, phlobaphenek nyerhető; a pirogallol cserzőanyag ellenben vagy galluszsavat C6H2 (OH)3 COOH, vagy pedig az ellagsavat (C14H8O9) – a «bloom»-nak nevezett fehér lerakodás a bőrön, illetve ezeknek a keverékét – tartalmaz. A tölgyfacserből és a valoneából az ellagsav mellett azokat a vörös-barna testeket is nyerhetjük, melyek bizonyos körülmények között galluszsavat is adnak. Ezekből a vörös színű vegyületekből készíthetjük a protokatechusavat. Azok a cserzőanyagok, amelyek a vasoldatokat zöldre festik (a pirokatechin származékai) normális termékei azon növényeknek, melyekben előfordulnak, míg a cserzőanyagok azon csoportja, amelynek hozzátartozói a vasoldatokkal kékes-fekete elszíneződést adnak, többnyire a növényrészek kóros eltávozásának a termékei, amiért is ezeket, bár helytelenül, patológ cserzőanyagoknak nevezték el.
A cserzőanyagokat tartalmazó növényrészeket (a cserzőszereken) részben a bőr cserzésére, részben a fonal-kelme festésére is használják. Az ipar azonban ezeken a növényi részeken kívül még a belőlük előállított kémiai preparátumokat is használja; ilyenek, például a tannin C14H10O9, digallussav, amely számos növényi részben előfordul, valamint egyéb cserzőkivonatok.
Fontosabb növényi cserzőszerek.
A növényi cserzőanyagok bizonyos fák, kérgek, gyümölcsök, levelek, gyökerek kinövések extrahált kivonatai. a 20. század közepén az összes felhasznált cserzőanyag 38%-a kvebrachófából, 16% mimózakéregből, 10% gesztenyefából, kb. 6% tölgyfakéregből, 5% mirobalanból, 4% valoneából, trillóból, fenyőkéregből, 3% gambirból, 2-2% tölgyfából, szömörcelevélből, katechufából, mangrovekéregből, a maradék egyéb cserzőanyagokból származott.
Gyümölcsök.
"Algarobilla;" ez a "Prosopis pallida (negro)" és "P. Algarrobo (blanco)" mag hüvelyéből áll. Ezek a fák nagy mennyiségben fordulnak elő Dél-Amerika hegyes vidékein, főleg Chilében és Argentínában. E mag hüvelye 5%-ig élénk sárga színű tannint tartalmaz, mely leginkább a Mirobalanokéhoz hasonló.
"Divi-divi" v. Libi-dibi "Cesalpinia coriaria" fának a maghüvelye. A szárított maghüvely 19-50%-a sajátságos, némileg a valonea-csersavához hasonló csersavat tartalmaz, amely galluszsavból és ellagencsersavból áll. Olcsó cserzőszer s így kérgekkel keverve volna használható, hibája az, hogy igen könnyen erjed, s akkor a bőrön sötétpiros foltokat ad. Maracaibóból, Paraibóból és Santo Domingóból importálják Európába.
"Gesztenyekivonat". A gesztenyefa "(Aesculus hippocastanum)" sűrű kivonata, amelyet Dél-Franciaországban állítanak elő, és feketére festett selyem súlynövesztésére használnak. Magyarország a 18–19. században is jelentékeny mennyiséget importált ebből a kivonatból.
"Valoneák" (franciául: Vélanedes). A valonea a görög szigeteken és Kis-Ázsiában előforduló Quercus egilops és Q. valonea fa rendkívül nagy gyümölcstokja. A valoneák 25-35% tannint tartalmaznak, mely némileg a tölgyfacserjéhez hasonlít; ettől abban különbözik, hogy barnább színt és nehezebb lerakodást képez a bőrön. Az a bőr, amelyet valoneával csereznek, kemény és nehéz. Rendszerint a valoneát tölgyfacserrel, mirobalanokkal stb. használják.
"Mirobalanok" alatt a Terminalia némely fajának gyümölcsét értjük. Főleg az Indiában található T. chebula és T. Bellerica, melyek gyümölcse 30-35% galluscsersavat és ellagéncsersavat tartalmaz, kedvelt cserzőszereket szolgáltatnak, puha bőrt adnak, amelynek, többnyire, élénk sárga színe van. A szárított gyümölcsöket tájszólással har-nak, harrának, baherának nevezik; ezeket a kelmefestésre, cserzésre azonban nem használják.
Fák.
"Kvebrachófa." Ez a név a quebra-hachóból (fejszetörő) származik. Kvebrachónak bizonyos dél-amerikai fákat neveznek, melyeknek a fája igen kemény. Ezek közül a Loxopterygium Lorentzii faja és kérge az, amelyet leginkább értékesítenek, mivel 15-23% csersavat tartalmaz. A fáját meg a belőle készített kivonatát Európába is hozzák. Hamburgban van több kvebracho-kivonat-gyár. A kvebrachónak a bőr cserzésére való használata Németországban a múlt század közepéig erősen terjedt. Kvebrachóval az egész cserzési folyamatot lényegesen rövidebb idő alatt fejezhetik be, és jó minőségű bőrt nyernek vele.
"Katechu Terra japonica" (franc. cachou, ang. cutch, kát, kut; kasu) szárított kivonat, mely 45-55% sötét színű csersavat tartalmaz, s amelyet főleg két fanemből gyártanak; ezek:
Kinövések.
"Gubacs", amelynek három faját különböztethetjük meg, úm. a levantini (török) gubacsot, a magyar gubacsot (Knoppern) és a kínai (japán) gubacsot. Ezeknek a különböző gubacsféléknek a csersavtartalma igen nagy. A levantini gubacsban egészen 60%-ig van tannin, a kínai gubacs tannintartalma 70%-i lehet. A gubacsokban a tanninon kivűl még egy glikozid, a glikotanninis van.
Levelek.
"Gambir", kockás katechu v. Terra Japonica (franc. gambir, cachon janue; ang. pale catechu), az Uncaria Gambir és az U. acida leveleinek (Indiában nyert) kivonata. Tartalmaz 36-40% csersavat, mely csaknem egészen katechinből áll. A gambir igen jó cserzőszer, mely a bőrt hamar áthatja, rendesen más cserzőszerekkel keverve használják. A legjobb gambir az, amelyet Szumatrából hoznak.
"Szömörce". (Franc. Sumac; ang. Sumach és Shumac; ném. Gerbersumach v. Schumack.) Sumach alatt bizonyos, Déli-Európában és Amerikában előforduló, csersavat tartalmazó növények szárított leveleit értik. A különböző sumach-fajok tannintartalma 13 és 17% között ingadozik.
Kérgek.
"Hemlock" (Abies canadensis) kérge közel 14% csersavat tartalmaz. Körülbelül 30 év óta ebből a kéregből kivonatot is készítenek, melyben 18-25% sötétvörós csersav van, ettől a bőr sokkal szilárdabbá és nehezebbé lesz.
A "kino" nevü cserzőszert nálunk is használják. A kinónak különböző fajai vannak. Ezek a kinofajok szabad pirokatechinen kívül a katechinnel rokon csersavakat tartalmaznak.
"Mimózakéreg" (Wattle-bark), számos Ausztráliában honos akácia faj; kérge jelentékeny mennyiségű sötétvörös mimo-csersavat tartalmaz, amely kemény és nehéz bőrt ad, ha tömény állapotban használják, úgyhogy puha felsőbőrt csakis híg oldatokkal szokás cserezni.
"Tölgyfakéreg" (franc. écorces de Chęne, ang. oak-barks, ném. Eichenrinden, Lohe). Néhány tölgyfa kérge mint cserzőanyag igen értékes. Ezek főleg a közönséges tölgyfa (Quercus Robur válfajaival, a Q. sessiflorával és Q. pedunculával), a Q. Suber, a Q. Flex és a Q. Castanea. Ezek a fakérgek, ami a velük készített bőr minőségét illeti, a legértékesebb cserzőszerekhez tartoznak, mivel a bennük foglalt csersav igen hatékony. Mivel a tölgyfa igen elterjedt fafaj, szállitása is kisebb költséggel jár. Ez a cserzőszer a bőrt nem teszi nehezebbé, azonban a kéreg kezelése kényelmetlen, mivel csak 10-12% tannint tartalmaz, nagy térfogattal rendelkezik. A tölgyfacser a bőrt veresbarnára festi s rajta nagy mennyiségű lerakódást (virágot, bloom) képez. Gallussavat alig tartalmaz. A tölgyfakéreg említett jó tulajdonságai dacára a magyar cserzőműhelyek a 19-20. században inkább a fenyőkérget alkalmazták cserzésre, mivel a tölgyfacser használata mellett a cserzőeljárás hosszabb (körülbelül 2 év), s így több befektetésre és forgótőkére volt szükség. A keresletnek jobban megfelelő merevebb talpbőrök gyártásához a fenyőkéregcserzést megfelelőbbnek tartották.
"Fenyőfakéreg" 7-16% csersavat tartalmaz. Kivonatot is gyártanak belőle.
A tölgyfa és a fenyőfa kérgén kívül még más fáknak a kérge is szolgál cserzőszer gyanánt. Az "égerfa" és a "fűzfa kérge" 8-16%, a nyírfa kérge 8-10% csersavat tartalmaz.
A növényi cserzőanyagok előállítása.
A növényi cserzőanyagok előállítása kilúgozással, extrakcióval történik. A besűrítés tette lehetővé az eredetileg lassú cserzési folyamat (1-3 év) felgyorsítását. A besűrített cserzőanyagokat vagy tömény oldat formájában, vagy porlasztva szárítás után használják fel, vagy értékesítik.
A felaprított növényi anyagokat 500-12 000 l-es tartályokba helyezik, amelyek összeköttetésben vannak egymással. Ellenáram elvén (vagyis az előmelegített víz a legjobban kilúgozott anyaggal találkozik) vizet áramoltatnak a tartályokon keresztül. A művelet hatékonyságát különböző segédanyagokkal növelik (nátrium-szulfát, ill. nátrium-hidrogén-szulfát).
Mesterséges cserzőanyagok.
Számos mesterségesen előállított szerves vegyület is létezik, melyeknek van valamilyen cserzőhatásuk, pl. színezékekek vagy tartósítószerek. |
1099 | 54393 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1099 | Memetika | A memetika Richard Dawkins elmélete alapján, 1976-ban született (proto-)tudomány. Az elnevezés a mimézis (utánzás) és a genetika (örökléstan) szavak kombinációjából ered. A memetika elméletének híveit nevezik "memetikus"oknak.
Dawkins elmélete szerint mindenkiben több tízezer aprócska kulturális információs csomag (mém) található, melyek igyekeznek reprodukálni és örökíteni magukat.
Az azóta tovább fejlődött elmélet szerint az emberi tudat összessége nem más, mint az agyunkban megtelepedett és folyamatosan cserélődő mémek sokasága. Ezek az „intellektuális paraziták” nagyjából százezer éve jelenhettek meg a Földön, és gyakorlatilag át is vették az uralmat. Az emberi agy megnövekedésének is egy lehetséges oka lehetett, hogy a mémek szelekciós nyomást fejtettek ki a jó utánzóképességű, fejlett, nagy agyú emberek kiválogatódására.
Az elmélet könnyen kiterjeszthető más gondolkodni és kommunikálni képes esetleges élőlényekre vagy gépekre.
A mémeknek szerepük lehet a párválasztásban is. Egyes memetikusok szerint az emberek többsége szívesebben választ utódnemzésre az adott kultúrához jobban idomuló, azt jobban reprodukáló – azaz több, ezt elősegítő mémmel rendelkező – ellenkező nembelit, mivel közös utóduk feltételezhetően jobban tud majd alkalmazkodni a kor uralkodó mémjeihez.
A memetika hipotéziseit sokan vitatták/vitatják, többek között morálfilozófus, aki 1970 óta vitában áll Dawkins-szal.
A replikátorok.
Az elmélet dawkinsi értelmezésének alapja, hogy különböző replikátorok harcolnak a fennmaradásért.
A replikátort úgy kell értelmezni, mint egy önmaga lemásolására adott parancssort.
A replikátoroknak tehát az egyetlen feladatuk önmaguk másolása, a lehető legkisebb eltéréssel, ezek a replikátorok a törzsfejlődés szempontjából pedig a gének.
A fejlődés, az evolúció pedig nem más Dawkins és követői értelmezése szerint, mint a másolás során bekövetkezett hibákból eredő, a túlélést és a további másolást elősegítő tulajdonságok véletlenszerű kifejlődése. (Dawkins, 1986)
Az adott környezethez jobban alkalmazkodó replikátorok hatékonyabban tudtak működni, azaz sikeresebben tudtak másolódni, terjedni, mint a környezethez nem alkalmazkodó társaik.
A replikátoroknak tehát önmaguk másolása az elsődleges céljuk, méghozzá a lehető legpontosabban, de bizonyos eltérések, módosulások, vagy biológiai fogalommal élve a mutálódások kitermeltek újra és újra hatékonyabb egyedeket.
Ezek az egyedek mivel jobban alkalmazkodtak a környezetükhöz, mint elődeik, kiszorították a régi ’verziókat’, de természetesen később a fejlődés újabb lépcsőjén egy belőlük kifejlődött, de némiképpen még jobban alkalmazkodott egyed vette át az irányítást.
A természetes kiválasztódás tehát a replikáció folyamatában bekövetkezett eltérés, és ezek az eltérések tehették lehetővé, hogy különböző környezeti feltételekhez alkalmazkodó, és egyre bonyolultabb szervezetek alakuljanak ki.
De mindennek az alapja a másolás, méghozzá a "viszonylag pontatlan másolás".
A különböző szervezetek, melyek végül is magát a replikátort hivatottak másolni, az evolúció során újabb és újabb képességekkel lettek gazdagabbak, csak hogy minél tökéletesebben tudják ellátni feladatukat.
Képessé váltak a mozgásra, hogy túléljenek akkor is, ha a környezetük veszélyessé vált számukra, képesek lettek egyre nagyobb veszélyektől megvédeni magukat.
Az állat és növényvilágban minden egyes egyed valamiféle ős replikátor leszármazottja, és az, hogy ma is léteznek, annak bizonyítéka, hogy sikeresen tudták generációról generációra lemásolni önmagukat.
Újra és újra továbbadták amz információhalmazt, hogy miképp másolják magukat.
Dawkins, evolúcióbiológus ezt a fajta vak, cél nélküli fejlődést nevezte a ’Valószínűtlen Hegy megmászásának’ (1996).
Mind Richard Dawkins, mind Susan Blackmore (2001) hangsúlyozza, hogy az evolúció nem tervez, nem lát előre, így nem feltétlen a legtökéletesebb irányába halad a törzsfejlődés.
Például a szemünk sem a lehető legtökéletesebb megoldás.
Ha létezne egy tökéletes teremtő, – érvel Blackmore, – akkor a szemünkben található összes idegsejt hátulról „csatlakozna” a szemhez, így nem lennének útjában a fénynek.
A szemünk viszont nem így fejlődött, mert jelenlegi felépítése is megfelelőnek bizonyult ahhoz, hogy az emlősök replikátorai nagymértékben elterjedjenek a világon.
A természetes kiválasztódás elve megmagyarázza, miképp alakult ki az emberi test, de nem ad egyértelmű választ arra, hogy miért és hogyan fejlődött ki a tudatunk.
Blackmore felhívja a figyelmet arra, hogy az agy testsúlyunknak mindössze 2%-át teszi ki, mégis összes energiánk 20%-át használja el. Ez nagymértékű pazarlás a test energiaháztartásában.
A mém.
Fejünk állandóan tele van gondolatokkal, nem tudunk kikapcsolni, nem tudunk nem gondolkodni, és általában lényegtelen problémákon gondolkodunk. Az emberi gondolkodás nem illik bele a gén, mint replikátor elméletébe, hacsak nem találunk egy másik elméletet, amely a gének és a gondolkodás közötti kapcsolatot, a gondolkodás okait megmagyarázza. Ez az elmélet pedig a Dawkins által bevezetett mém elmélet.
A mém fogalmát Richard Dawkins vezette be ’Az önző gén’ című könyvében, igaz csak érintőlegesen. Ebben a könyvében fejtette ki az evolucionista biológus a replikátorok működési elvét, amiben elmagyarázta, hogy az evolúció nem a genotípusok, vagy a fenotipusok javát szolgálja, sőt nem is az adott szervezet érdekében történik, hanem a gének „igényei” szerint működik. Dawkins szerint a gének azok a replikátorok, melyek az önmaguk másolására vonatkozó parancssort alkotják, éppen ezért az evolúció csak is a gének javát szolgálja. (Dawkins, 1986)
Ezen könyvében azonban bevezette azt az elméletét, hogy létezhetnek más replikátorok is, amiket mémeknek nevezett el, a gén szó analógiájára. Így kezdődött el a memetika tudománya.
Blackmore szerint a mém egy információs egység, amely utánzás útján másolódik az egyik agyból a másikba. A mém lehet egy eszme vagy vallási tanítás, lehet egy ruhadivat vagy egy építészeti stílus, de a mém lehet egy viselkedési szokás vagy akár egy technológiai folyamat is. Összességében bármit mémnek lehet tekinteni, amit utánzással lehet másolni.
Nos, Dawkins könyvének címe felhívja a figyelmet a gének legfontosabb tulajdonságára, amennyiben a replikátor analógiát használjuk, azaz a gének önzőek, önmagukért vannak. Ha viszont elfogadjuk, hogy a mémek is replikátorok, akkor egyenesen következik ebből az, hogy a mémek is pont annyira önzőek, mint a gének. Ez azt jelenti, hogy a mémeket is pusztán a terjedésük élteti, és a legelterjedtebb mémek nem a legjobbak, hanem a legsikeresebbek.
A mémek trükkjei.
Blackmore szerint a legnépszerűbb eszmék, sőt vallások nem az emberiség számára legtökéletesebbek, hanem valamilyen más szempontból, a mémek szempontjából kiemelkedők (2001). A legnépszerűbb eszmék olyan trükköket tudtak kifejleszteni, ami lehetővé tette számukra, hogy rengeteg agyban elterjedhessenek, jó tartósan, és állandóan le is másolja őket ez az agy.
A gének esetében az egyik legjelentősebb képesség a csoportokba rendeződés volt. Egyre nagyobb és egyre bonyolultabb biológiai szervezetek, „túlélőgépek” jöttek létre, melyek állandóan hatással voltak egymásra, így gének által hajtott ökoszisztémák jöttek létre. Blackmore ezt a csoportokba rendeződési adottságot figyelte meg a mémek esetében is. Blackmore mémplexeknek nevezi (a mém-komplexum szóösszetételből rövidítve) azokat a mém csoportokat, amelyek egymás segítésével – és más mémek, mém-halmazok háttérbeszorításával – hatékonyabban tudnak terjedni. A mémek csoportokba rendeződése csak egy példája annak, hogy a mémek is fejlődnek, létezik tehát egyfajta memetikai evolúció is.
Dawkins szerint azzal, hogy a mémeket replikátornak tekintjük, egy teljesen új szempontból tudjuk megvizsgálni az emberi gondolkodást és a kultúrát, mégpedig a mémek szempontjából (1986). Dawkins egyik – divatból vett – példája, a baseball sapka viselete előre vagy hátra fordított silddel megmutatja ezen mémek haszontalanságát – mármint az ember szempontjából, hiszen végül is teljesen mindegy, hogy egy plázában merre fordítjuk a sapkát. De ha a replikátor szempontjából nézzük, akkor a két különböző viselet két replikátor harca. Amikor Dawkins feljegyezte ezt a példát, a baseball sapkákat rendre hátrafordítva viselték a fiatalok. Manapság pedig azt látjuk, hogy a baseball sapkát – divatból – többnyire újból silddel előre viselik.
A mém-halmazok.
A sapkaviselet tehát egy mém, de könnyen tovább léphetünk ezen a problémán, hiszen az életünket túlságosan nagymértékben nem befolyásolja. Viszont Dawkins szerint a legbonyolultabb mém-halmazok már sokkal nagyobb hatást fejtenek ki életünkre. Ilyen mémhalmazok a különböző vallások. Dawkins szerint egy-egy vallási eszme nem más, mint rengeteg önmagában életképtelen replikátor együttműködése. Ezek a replikátorok összefogtak, hogy ők kerülhessenek be egy-egy emberi agyba; azok a replikátorok pedig amelyek nem csatlakoznak, nem idomulnak a nagy egészhez, a mém-halmazhoz, azoknak nincs helye az agyban.
A tízparancsolat tíz különböző – önmagában is bonyolult – viselkedési forma, amit lehet követni, azaz utánzással terjednek. De együtt még erősebbek, ekkor már mint a keresztény szellemiség mém-halmaza terjednek. Ez viszont azt is jelenti, – bizonyítva ezzel a mém önző voltát, – hogy a vallások nem feltétlen a legnagyobb igazságok, nem feltétlen az élet értelmének birtokosai, hanem nagyon sikeres mémek, melyek összeálltak egy még sikeresebb mémhalmazzá.
Dawkins elmélete terjedésekor sajnos a semleges replikátorközpontú hozzáállást felváltotta egy a tudomány mellett és a vallások elleni hozzáállással. Sebők szerint Dawkins tudomány iránti rajongása az, ami hiteltelenné teszi későbbi memetikai munkáit, hiszen a tudományra, sőt a vallásokkal szembehelyezkedő materialista vagy ateista hozzáállásra sem lehet másként tekinteni memetikai szempontból, mint pusztán egy másik mém-halmazra. Dawkins a vallásokat rossznak, a tudományt pedig az emberiség megmentőjének kiáltotta ki, ami ellentmond a memetikai hozzáállásnak. (Dawkins, 2003)
Egy másik nagyon fontos kérdésfeltevése a memetikának az egó. Daniel Dennett szerint az ember nem más, mint mémekkel megfertőzött állat. Szerinte az egyetlen különbség az állat és az ember között, hogy az ember már nem egy, hanem két különböző replikátor játékszere. Az állatokat a gének irányítják, arra kényszerítve őket, hogy szaporodjanak, neveljék fel utódjaikat, védjék meg magukat a külső hatásoktól. Az emberek viszont egyrészt a fajukat akarják fenntartani, másrészt viszont az eszméiket is terjeszteni akarják. Ha elfogadjuk azt, hogy mémek másolással terjedő cselekvésminták, akkor ki lehet terjeszteni állatokra, sőt növényekre is. (Kísérletileg bizonyított, hogy a növények is kommunikálnak)
A gén–mém kölcsönhatást Dawkins a kutyáját sétáltató emberhez hasonlította. A póráznál összekötött párost eleinte az ember, azaz a gén irányította. Az evolúció folyamán, mikor az állati és emberi lét között nem volt ekkora eltérés, a mémek sokkal kisebb szerepet játszhattak. Viszont a fejlődés során kialakultak olyan mémek, melyek már képesek átvenni az irányítást. Ilyen mém a cölibátusi fogadalom, mely bár a genetikai továbbadást gátolja, viszont a memetikai másolódást annál inkább elősegíti.
Az ismétlés.
Visszatérhetünk ahhoz a kérdéshez, hogy mi értelme van annak, hogy folyamatosan gondolkodunk. A memetikai válasz nagyon egyszerű és kézenfekvő. A mémek célja, hogy megragadjanak az ember agyában, illetve hogy elérjék, hogy másolódjanak. Ez pedig a leghatékonyabban úgy sikerülhet nekik, hogy újra és újra felidéződik az adott mém az agyban, ez az ismétlés elősegíti, hogy az információ elmélyüljön az emlékezetben. Másrészt az a mém, amelyik újra és újra előbukkan, nagyobb eséllyel fog másolódni.
Vannak dallamok, amelyeket képtelenek vagyunk kiverni a fejünkből, és akaratlanul is dúdolgatjuk magunkban őket. Ezen dallam-mémek versenytársai valószínűleg kevésbé sikeresek, így azokat kevesebbszer fogjuk dúdolni – vagy a rádiók zenei szerkesztői kevesebbszer fogják beválogatni a rádió repertoárjába –, így nem fognak olyan hatékonyan másolódni.
Az, hogy az agyunk tele van mémekkel, azt is jelenti, hogy az egyes mémeknek küzdeniük kell a „bentmaradásért”, tehát újabb és újabb képességeket kell kifejleszteniük. Ilyen képességek vagy „trükkök”, ahogy Blackmore nevezi őket, például a csoportba rendeződés, vagy az egyszerűség, a könnyen megjegyezhetőség. Hasznos trükk, ha egy mém valahogyan az emberi érzelmekkel együtt tud működni, ezért például a szerelmes dalok sohasem fognak kimenni a divatból. Szintén hasznos trükk a jutalmazás-büntetés mechanizmus kihasználása.
A kultúra.
Azok a mémek, melyek valami miatt közelebb állnak hozzánk, a minket érdeklő, minket érintő dolgokkal kapcsolatosak, azokat gyorsabban megjegyezzük. A mémeknek tehát alkalmazkodniuk kell a már meglévő mémekhez, életben maradásuk függ az adott memetikai ökoszisztémától. Számos mai mém, mint például a színes haj viselete más korban, más kulturális közegben nem tudott volna olyan mértékben másolódni, mint amennyire a hajfestés napjaink nyugati civilizációjában divat. De ugyanígy például a rabszolgatartás eszméje, amely számos kiemelkedő civilizáció alapja volt, ma elfogadhatatlan, ezek a mémek képtelenek megragadni, és másolódni manapság.
A memetika a mémek és a mémhalmazok fogalmával más megvilágításba helyezi a föld kulturális fejlődését. Kultúrának tekinthetünk tehát olyan mém-halmazokat, amelyek területileg vagy korban közel élő emberek csoportjának fejében többé kevésbé hasonló módon jelen van. A női egyenjogúság eszméje a jelenkori nyugati kultúra részese, viszont nem része az arab világok legtöbbjében. A korábban említett rabszolgatartás eltörlése pedig jellemzően ennek a kornak a vívmánya. Az amerikai polgárháború felfogható két mém nagyon kiélezett harcának is, miszerint az új, és jelen tapasztalatunkkal nézve életrevalóbb mém megpróbált elterjedni a régi mém kárára.
A mémek küzdenek egymással, hogy tudatosuljanak, hogy ne merüljenek feledésbe. Éppen ezért agyunkat folyamatosan használjuk, folyamatosan gondolkodunk, a gondolkodás leállítása nagyon nehéz, ha nem lehetetlen feladat. Blackmore felveti viszont azt a kérdést, hogy ha a mémek végül is nem a mi gondolataink, hanem replikátorok, amelyek másológépnek használják az agyunkat, akkor ki, vagy még inkább mi az én?
Az emberek gyerekkorukban a legfogékonyabbak, de egyben a legvédtelenebbek is a mémek befogadására. Egy kisgyerek bármit készségesen elhisz, nem alakult még ki benne a védőmechanizmus. Ez a védőmechanizmus pedig nem más, mint a már létező mémek összessége. A kisgyerek elsősorban a szüleitől kapja a mémeket, őket utánozza, ezért van az, hogy a gyerekek személyisége később hasonlítani fog szüleiére. Később a társadalom nagy részére jellemző mémplexeket fogja elsajátítani, amit kultúrának hívunk.
Az éntudat.
Az éntudat egyik lehetséges memetikai értelmezése szerint az nem más, mint rengeteg mém által alkotott mémhalmaz közreműködése a terjedésért. Az én a memetika szempontjából nem statikus, hiszen folyamatosan változik. Új mémek csatlakoznak a nagy éntudat–mém-halmazhoz. Ezután a kognitív folyamat egyre "tudatosabb". A többi mém már erre rakódik.
Vegyünk egy példát! Jakab például teljesen buta hóbortnak tartja a vegetarianizmust, és kikéri magának, hogy ő csak növényi ételeket egyen. Sőt, rendszeresen érvel a hús fogyasztásának előnyei mellett. Az én-mém-halmazának része a húsfogyasztás szokása, ezért kirekeszti a vegetáriánus étrend gyakorlását. Viszont ahogy múlnak az évek, újabb és újabb mémek épülnek be és cserélik le a régi mémjeit az énjében. Jakab mondjuk a keleti vallások felé fordul, összejön egy lánnyal, aki állatvédelmi aktivista, és ellene van a hús fogyasztásának, ráadásul elterjed a hír egy újabb kergemarha kórról. Jakab előbb szabódva, majd egyre magabiztosabban fogja vállalni vegetarianizmusát.
Ezt a folyamatot az emberek általában a jelenhez igazítva értelmezik, azaz fejlődésnek tekintik. Jakab úgy gondolja, hogy most cselekszik helyesen, régen, pedig még „vak” volt, és meg kellett még egy s mást tanulnia. Az én, amely igazolja Jakab cselekedeteit természetesen egy mémhalmaz.
Ez a hipotézis közeli rokonságot mutat Daniel Dennett elméleteivel a tudatról. |
1100 | 213825 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1100 | Occidental nyelv | Az occidental egy elemző-levezető módszerrel szerkesztett naturalista mesterséges nyelv, szerkesztője Edgar Alexei Robert de Wahl (1867–1948), revali (ma: Tallinn) középiskolai tanár.
"De Wahl" 1909-ben adta ki első tervezetét, az "auli"t. Ezen továbbdolgozva végül 1922-ben készült el az occidental. Nyelvét a művelt Nyugatnak ajánlotta, ezért első nyelvkönyvei is francia, angol és német nyelven jelentek meg. A második világháború után változott meg a nyelv neve "Interlingue"-re.
A nyelv folyóirata az 1922-ben indított "Kosmoglott" volt, amely nevét 1928-tól "Cosmoglottá"ra változtatta. A nyelv egészen az 1970-es évek végéig élt, az "Interlingue Union" (Interlingue Szövetség) havi folyóiratot adott ki, de más országokban is adtak ki periodikákat. Ezért elmondhatjuk, hogy az "occidental" is a jelentősebb sikereket elért nyelvtervezetek közé tartozik.
Az occidental betű- és hangrendszere.
Az occidental ábécéje 26 betűből áll:
A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z
Grafikailag is igyekszik megőrizni a „természetességet”. A betű(kapcsolato)k magyartól eltérő hangertéke a következő:
Hangsúly:
Szóképzés.
Az internacionalizmusok többsége képződmény. Ezek alapján felállítható "de Wahl-szabályok:"
Az occidentalban annyi képző van, amennyi a különböző internacionális szavakban előfordulhat.
Alaktan.
Névelő: li (határozott), lu (semleges), un (határozatlan)
Főnév:
Melléknév és határozószó:
Névmások:
Számnevek:
Ige:
Elöljárók:
Kötőszók:
Szövegminta.
Si on vole constructer un lingue secun rationalistic principies e ne conform al existent psychic natur homan, on deve unesimli transformar li psychic natur de homes por far possibil li function de un tal lingue. |
1102 | 26883 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1102 | Interlingva nyelv | Az interlingua vagy "interlingva" (saját neve "interlingua" vagy "interlingua de IALA)" egy prototípus-módszerrel szerkesztett naturalista mesterséges nyelv, melyet az International Auxiliary Language Association (Nemzetközi Segédnyelv Egyesület) készített Alexander Gottfried Gode von Aesch (1907–1970) vezetésével; a végleges változat – közel negyed évszázados munka után – 1951-ben készült el. Szerkesztésekor a mai nyelvekben is élő elemek prototípusát (eredeti hangalakját) keresték meg a latin alapján, így a nyelvet első olvasatra általában bárki megérti, aki latinul tud vagy ismeri valamelyik újlatin nyelvet. Leegyszerűsítve, az interlingva lényegében egy „újlatin átlagnyelv”.
1957-ben alakult meg az "Union Mundial pro Interlingua (UMI" – Interlingua Világszervezet). 1967-ben az "ISO" elismerte, mint a nemzetközi terminológia számára alkalmas nyelvet. Rendszeresen jelennek meg folyóiratok, szakkönyvek és egyéb publikációk a nyelven. Beszélőinek számát néhány száz és néhány ezer közöttire becsülik.
Alapeszme.
A tudomány, technológia, kereskedelem, diplomácia és a művészetek fejlődése, a görög és latin történelmi dominanciája egy óriási közös szókincset eredményeztek a nyugati nyelvekben. Az interlingva kidolgozásakor egy tárgyilagos eljárást alkalmaztak arra, hogy a legelterjedtebb szógyököket vagy szavakat válasszanak ki egy fogalomra, amelyekből a kontrollnyelvek (angol, francia, olasz, spanyol és portugál) és a másodlagos referencianyelvek (német és orosz) alapján a nyelv szókészlete felépíthető. A legtöbb kontrollnyelvben egyszerre megtalálható nemzetközi gyökök kerültek bele a szókészletbe, valamint más nyelvek olyan elemei, amelyek nemzetközi szinten a legtöbb nyelvben már meghonosodtak (nemzetközi szavak), például ilyen a japán "geisha" (gésa) és "samurai" (szamuráj), az arab "califa" (kalifa), az ausztrál őslakos "kanguru" (kenguru) és a finn "sauna" (szauna).
Az interlingva egyesíti ezt az alap szókészlet egy minimális nyelvtannal, mely szintén a kontrollnyelveken alapul. Ha valaki beszél egy újlatin nyelvet, vagy felszínesen ismeri és rendelkezik a nemzetközi szókinccsel, könnyedén megértheti és beszélheti az interlingvát. A nyelv ily módon azonnal érthető, ezért könnyű megtanulni. A más nyelven beszélőknek sem nehéz megtanulniuk a nyelvet, köszönhetően az egyszerű nyelvtannak és szabályos szóképzésének, mely aránylag kevés tövet és toldalékot használ.
Aki már egyszer megtanulta az interlingvát, annak sokkal gyorsabban és könnyebben megy más rokon nyelvek tanulása, ráadásul azonnal megérti az idegen szöveget. Egy svéd diákokkal elvégzett kutatás szerint akik már tanulták az interlingvát, azok le tudtak fordítani egyszerű olasz, spanyol, portugál szövegeket. Egy másik felmérés szerint egy interlingvát tanuló osztály megértett egy spanyol szöveget, amely egy másik, 150 órát spanyolul tanult diákoknak túl nehéznek bizonyult.
Az interlingva szavak megtartják eredeti alakjukat, soha nem torzulnak el, hogy illeszkedjenek egy már létező nyelvtanhoz vagy szabályrendszerhez. Minden szó megtartja eredeti helyesírását, kiejtését és jelentését, ezért az interlingvát naturalista segédnyelvnek nevezik.
Története.
Az amerikai Alice Vanderbilt Morris az 1920-as évek elején elkezdett a nyelvészet és főleg a nemzetközi segédnyelv-mozgalom iránt érdeklődni, így 1924-ben férjével, Dave Hennen Morris-szal létrehozták az Auxiliary Language Association-t (Segédnyelv Egyesület, IALA) New Yorkban. Céljuk a nemzetközi segédnyelvek tanulmányozásának tudományos alapra való helyezése volt. Morris kifejlesztette az IALA kutatóprogramját többek között Edward Sapir, William Edward Collinson és Otto Jespersen segítségével.
International Auxiliary Language Association.
Az IALA jelentős támogatójává vált az amerikai nyelvészetnek, finanszírozta azt, így például Sapir, Collinson, és Morris Swadesh számos 1930-as és 40-es évekbeli tanulmányát. Alice Morris ezen kutatások közül számosat szerkesztett és az IALA's pénzügyi támogatásának jelentékeny részét ő biztosította. Az IALA számos tekintélyes csoporttól is kapott pénzügyi segítséget, mint például a Carnegie Corporation, a Ford Foundation, a Research Corporation és a Rockefeller Alapítvány.
A korai éveiben az IALA három feladattal foglalkozott: a világon más, hasonló célú szervezetek megtalálása; egy, a nyelvekről és az interlingvisztikáról szóló könyvtár létrehozása; és a meglevő nemzetközi segédnyelvek összehasonlítása, így például az eszperantó, Eszperantó II, ido, latino sine flexione, novial, és occidental. Az utolsó cél érdekében ezen nyelveket párhuzamosan tanulmányozták, összehasonlító tanulmányokkal a nemzeti nyelvekkel, az amerikai és európai egyetemek tudósainak irányítása alatt. Ezen nemzetközi segédnyelvek képviselőivel találkozókat szervezett, ahol megvitatták a nyelvek tulajdonságait és céljait.
A második International Interlanguage Congress (Nemzetközi Internyelv Kongresszus), melyet 1931-ben Genfben tartottak, az IALA elkezdett egy úttörést végrehajtani; 27 elismert nyelvész aláírt egy ajánlást az IALA kutatóprogramjának támogatására. További nyolc 1933-ban Rómában írta alá. Ugyanebben az évben Herbert N. Shenton professzor és Dr. Edward L. Thorndike az IALA munkájában befolyásosokká váltak azáltal, hogy az interlingvisztika terén kulcsfontosságú tanulmányokat készítettek.
Az első lépéseket az interlingva befejezése érdekében 1937-ben tették, amikor egy, 19 egyetem 24 kimagasló nyelvészéből álló bizottság publikálta a "Some Criteria for an International Language and Commentary"-t (Néhány kritérium egy nemzetközi nyelvhez és megjegyzés). Mindazonáltal a 2. világháború kitörése rövidre zárta a célzott kétévenkénti bizottsági ülést.
Egy új nyelv fejlesztése.
Eredetileg a szervezet nem akarta létrehozni saját új nyelvét. Célja az volt, hogy megállapítsa, melyik segédnyelv a legalkalmasabb a nemzetközi kommunikációra és hogy azt hogy lehetne hatásosan promotálni. Mindazonáltal tíz év kutatás után egyre több és több tagja azt vélte, a meglevő nyelvek egyike sem alkalmas a célra. 1937-re a tagok eldöntötték, hogy létrehoznak egy új nyelvet, mely meglepte a világ interlingvisztikai közösségét.
Erre a pontra egyensúlyba kerültek azon álláspontok, miszerint naturalista (pl. novial vagy occidental) vagy pedig szisztematikus (pl. eszperantó, ido) szókészlete legyen a nyelvnek. A háború évei alatt megerősödtek a természetest támogatók. Az első Dr. Thorndike tanulmánya volt. A természetes szókincset támogatók érve az volt, hogy a szisztematikus nyelveknél mintegy "el kell felejteni", majd újra meg kell tanulni a szavakat, hiszen szóelvonással keletkeznek. Idővel meggyőzték a szisztematikus nyelvet támogatókat.
A második világháború kitörésekor az IALA kutatócsoportja Liverpoolból New Yorkba költözött, ahol E. Clark Stillman egy új kutatócsoportot állított fel. Stillman, Dr. Alexander Gode segítségével kifejlesztett egy technológiát, mellyel kiválaszthatók a szavak az alapnyelvekből.
1943-ban Stillman elment háborús munkára és Gode lett a kutatási igazgató. Az IALA elkezdte az új ajánlott nyelv modelljeit létrehozni, melyet először Morris "General Report"-jában "(Általános Jelentés)" mutatott be, 1945-ben.
1946-tól 1948-ig a hírneves francia nyelvész, André Martinet volt a kutatási igazgató. Ez alatt az idő alatt az IALA tovább folytatta a modellek létrehozását és lefolytatott egy szavazást a végső nyelv formájának megállapítására. 1946-ban az IALA egy széles körű kérdőívet küldött több, mint 3 000 nyelvtanárnak és kapcsolódó szakembereknek három kontinensen.
Négy modellt vázoltak fel:
A kérdőív eredményei meglepőek voltak. A két sematikusabb modellt elutasították - a K-t legfőképp. A két természetes modellből az M némiképp nagyobb támogatást kapott, mint a P. Az IALA végül egy M és P közti kompromisszum mellett döntött, a C némely elemeivel.
Martinet 1948-ban a Columbia Egyetemen helyezkedett el, így Gode irányításával fejezték be az interlingva fejlesztését. Az interlingva nyelvtanát és szókincsét először 1951-ben publikálták, amikor az IALA publikálta a befejezett "Interlingua: A Grammar of the International Language"-t ("Interlingva: a nemzetközi nyelv nyelvtana") és a 27 000 szóból álló "Interlingua–English Dictionary"-t (Interlingva–angol szótár, IED). 1954-ben az IALA kiadott egy bevezető kézikönyvet, "Interlingua a Prime Vista" ("Interlingua első látásra") címmel.
Siker, bukás, újjáéledés.
Az interlingva egy korai gyakorlati alkalmazása a "Spectroscopia Molecular" tudományos hírlevél volt, melyet 1952-től 1980-ig adtak ki. 1954-ben az interlingvát használták a második World Cardiological Congress-en (Kardiológiai Világkongresszus) Washington DC-ben, mind az írott összefoglalókban, mind a szóbeli interpretációban. Néhány éven belül hasonlóan használták kilenc további hasonló orvosi kongresszuson. Az 1950-es évek közepe és az 1970-es évek vége között harminc tudományos és legfőképp orvosi újságban elérhető volt a cikkek összefoglalója interlingva nyelven. A Society for Science and the Public (Egyesület a tudománynak és a nyilvánosságnak), a "Science Newsletter" (Tudományos hírlevél) akkori kiadója kiadott egy havi interlingva rovatot az 1950-es évek közepe és Gode 1970-es halála között. 1967-ben az erős International Organization for Standardization, amely normalizálja a terminológiát, majdnem egyhangúlag szavazott a szótárainak interlingva-alapúságára.
Az IALA 1953-ban becsukta ugyan kapuit, de formálisan 1956-ig vagy későbbig nem lett feloszlatva. Az interlingva-támogató szerepét leginkább a Science Service vette át, amely felvette Godét, mint az igazgatója az új interlingva divíziójának. Hugh E. Blair, Gode közeli barátja és kollégája lett az asszisztense. Egy utódszervezet, az Interlingva Intézet 1970-ben lett megalapítva az interlingva támogatására az USA és Kanada területén. Az új intézet támogatta más nyelvészeti szervezetek munkáját, jelentékeny tudományos hozzájárulásokat végzett és interlingva nyelvű összefoglalót biztosított a tudományos és orvosi publikációkhoz.
Az interlingva számos, korábban más nemzetközi nyelveket támogatót vonzott, legfőképp az occidentalból és az idoból. A korábbi occidental-támogató Ric Berger hozta létre az Union Mundial pro Interlinguát (UMI) 1955-ben, és az 1950-es évek végére az interlingva iránti érdeklődés Európában nagyobb lett, mint Amerikában.
Az 1980-as évekkel kezdődően az UMI kétévenkénti interlingva találkozót szervezett (a koraiakon a tipikus résztvevőszám 50 és 100 között volt) és elindított egy kiadóprogramot, amely több, mint 100 számot adott ki. Más, interlingva nyelvű munkákat Svédország és Olaszország, míg az 1990-es években Brazília és Svájc egyetemein adtak ki. Számos skandináviai iskola olyan projektet vitt véghez, melyben az interlingvát használták a nemzetközi tudományos és intellektuális szókincs megtanítására.
2000-ben az Interlingva Intézetet feloszlatták az UMI-val való támogatási vitában; az American Interlingua Society (Amerikai interlingva egyesület), amelyet a következő évben hoztak létre folytatta az intézet munkáját.
A keleti blokkban.
Az interlingvát beszélték és támogatták a szocialista országokban, annak ellenére, hogy megpróbálták elnyomni azt. Kelet-Németországban a kormány képviselői elkobozták azon leveleket és magazinokat, amelyeket az UMI Walter Raédlernek, az interlingva helyi képviselőjének küldött. Csehszlovákiában Július Tomin fenyegető leveleket kapott, amikor kiadta első interlingváról szóló cikkét. Az üldözés ellenére ő lett a cseh interlingva-képviselő, tanította a nyelvet az iskolai rendszerben és kiadott számos könyvet és cikket.
Az interlingva ma.
Ma az interlingva iránti érdeklődés a tudományos körökből a nyilvánosság irányába ment. Egyének, kormányok és privát cégek használják az interlingvát tanulásra, utazásra, online kiadásra és a nyelvi határokon túli kommunikációra. Az interlingva nemzetközi szervezete az Union Mundial pro Interlingua, mely promotálja azt. Folyóiratokat és könyveket több nemzet saját interlingva szervezete is kiad, így például az amerikai Societate American pro Interlingua, a svéd Svenska Sällskapet för Interlingua és a brazil Union Brazilian pro Interlingua.
Közösség.
Nem tudjuk biztosan, hogy hány aktív ismerője van az interlingvának. Mindazonáltal az interlingva a legtöbb beszélővel rendelkező "naturalista" mesterséges nyelv.
Az interlingva egyik legnagyobb előnye, hogy a legszéleskörűbben "megértett" nemzetközi segédnyelv, amely naturalista (nem sematikus) nyelvtannal és szókinccsel rendelkezik, ezáltal a latin nyelvek és az angol iskolázott beszélői előzetes tanulás nélkül olvashatják és megérthetik.
Az interlingvának minden kontinensen vannak aktív beszélői, legfőképp Dél-Amerikában, Kelet- és Észak-Európában, abból is leginkább Skandináviában; továbbá Oroszországban és Ukrajnában. Afrikában az interlingva jelen van a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Bőséges mennyiségű interlingva weboldal érhető el, többek között Wikipédia és Wikiszótár, továbbá számos folyóirat, például a "Panorama in Interlingua", melyet az Union Mundial pro Interlingua (UMI) ad ki, és az ahhoz kapcsolódó nemzeti közösségek magazinjai. Számos interlingva nyelvű levelezőlista van, továbbá némely Usenet-csoportokban is használják az interlingvát, konkrétan például az europa.*-ban. Az interlingvát CD-ken, rádióban és televízióban is bemutatták. Az elmúlt években interlingva helyenként zenében és rajzfilmben is szerepelt.
Az interlingvát számos iskolában és egyetemen oktatják, más nyelvek gyors tanítása céljából, esetleg az interlingvisztika vagy a nemzetközi szókincs bemutatásául. Például a spanyolországi Granadai Egyetem rendelkezik interlingva képzéssel, a Centro de Formación Continua támogatásával.
Minden második évben az UMI megszervez egy interlingva találkozót, más-más országokban. A közbeeső évben a svéd interlingva közösség szervez egy saját konferenciát. Egyéb szervezetek, így például a brazil közösség is rendszeresen szerveznek összejöveteleket.
Az interlingva betű- és hangrendszere.
Az interlingva ábécé 26 betűből áll:
A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z
Alapjában véve a latin kiejtést használja. A magyartól eltérő hangok a következők:
Megjegyzés: egyes angolszász forrásokban a j és néha a g hang kiejtését az angolhoz hasonlóan magyar "dzs"-vel adják meg, hasonlóan a c-hez, aminek az ottani megfelelője magyar "sz."
A hangsúly:
Alaktan.
A névelő:
A főnév:
A melléknév:
bon – melior – óptime
mal – pejor – péssime
grande – major – máxime
parve – minor – mínime
A határozószó:
ben – melio – óptimo (optimemente)
mal – pejo – péssimo (pessimemente)
A névmások:
A számnév:
Az ige:
Szókincs.
Az interlingva szavakat bármely nyelvből átvehetik, ha létezésük bizonyított a hét "ellenőrző" nyelvben: spanyol, portugál, olasz, francia és angol, továbbá a másodlagosként szolgáló német és orosz. Ezek a leggyakoribb újlatin, germán és szláv nyelvek. Közeli kapcsolatuk miatt a spanyol és a portugál nyelvet egy egységként kezelik.A legnagyobb számban latin eredetű szavak találhatók az interlingvában, másodikként görög, míg harmadik leggyakrabban germán eredetűek. A szókincs további része szláv és nem nyugati nyelvekből való.
Bekerülés.
Egy szó akkor kerülhet be, ha bizonyítottan megtalálható a 4 fő ellenőrzőnyelv közül legalább háromban. Bármelyik másodlagos nyelv helyettesítheti. Minden indoeurópai eredetű, ellenőrzőnyelvben meglevő szó bekerülhet a szókincsbe. Néhány esetben a szóalak archaikus vagy potenciális jelenléte is lehetséges.
Egy szó akkor is jelenlevőnek minősülhet, ha valamely más formája megtalálható, de maga a szó nem. Így például az angol "proximity" (közelség) támogatja az interlingva "proxime" szót, mely közelit jelent. Ez egészen addig számít, ameddig legalább egy nyelv a négy ellenőrzőnyelvből rendelkezik a szótővel.
A szavak nem kerülhetnek be kizárólagosan a hasonló szóalakok megléte miatt. Amennyiben jelentésük az idő folyamán változott, külön szónak tekintik. Ha azonban egy vagy több jelentésük közös, a szó még az interlingva része lehet - a jelentések ezen részhalmazával.
Amennyiben ez nem eredményez nemzetközi szót, a szót latinból veszik át.
Szövegminta.
Quando nos cerca le lingua del civilisation moderne, nos trova su fundamento in le occidente.(Amikor a modern civilizáció nyelvét keressük, nyugaton találjuk meg az alapját.) |
1103 | 65 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1103 | Intal nyelv | Az Intal egy mesterséges nyelv, melyet Erich Weferling alkotott meg.
Betű- és hangrendszer.
Az intal ábécé 23 betűből áll:
A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, R, S, T, U, V, Y, Z
A magyartól eltérő betűk a következők:
Hangsúly:
Nyelvtan.
Névelő:
Főnév: nincs állandó végződése. Többes száma: -(e)s. Ragozása elöljárókkal történik.
Melléknév: nincs állandó végződése.
Határozószók: képzői: -im, -men, -mod, -di, -kaz, -grad, -lok, -temp, -vez
Névmások:
Számnevek:
Ige: |
1104 | 65 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1104 | Eurolatin nyelv | Az eurolatin mesterséges nyelv, Willem Jacob Visser műve.
Az eurolatin betű és hangrendszere.
Az eurolatin ábécé 26 betűből áll:
A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z
A magyartól eltérő betűk a következők:
Hangsúly: a magánhangzóra végződő szavak az utolsó előtti szótagon, a többi szó az utolsó szótagon hangsúlyos. Az ettől eltérő hangsúlyt ékezet jelöli.
Szóképzés.
Valamennyi nemzetközi képzőt magáénak tekint.
Nyelvtan.
A névelő: határozott: le, les; határozatlan: un.
A főnevek bármire végződhetnek. Többes számuk -s. Ragozásuk elöljárókkal történik (del, al).
A melléknév: fokozás: plus/max – min, maxim – minim
A határozószó: -ment(e)
Névmások:
Számnév: une, due, trie, quantre, cinque, sexe, septe, octe, nove, dece; cente, mile; dece-une, dece-due, …; duente, triente, …
Ige: többes számban + -s ragot kap |
1105 | 65 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1105 | Intersistemal nyelv | Az intersistemal mesterséges nyelv, melyet Paul Mitrovitch alkotott meg 1947-ben.
Az intersistemal betű és hangrendszere.
Az intersistemal ábécé 23 betűből áll:
A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, R, S, T, U, V, Y, Z
A magyartól eltérő betűk a következők:
Hangsúly az utolsó előtti szótagon.
Szóképzés.
Előképzők: a-, ab-, ad-, ante-, anti-, auto-, de-, dis-, eks-, ekstre-, in-, intre-, inter-, ipse-, kontre-, kvazi-, ne-, non-, para-, per-, pro-, re-, retro-, sub-, supre-, tra-, trans-, tro-, ultra-, via-, yuksta-
Utóképzők: -able, -ad, -aj, -al, -an, -ans, -ar, -are, -at, -ate, -e, -el, -ens, -er, -eri, -es, -et, -etat, -fi, -fiant, -fil, -id, -ik, -in, -ing, -io, -ion, -ir, -is, -ist, -it, -iv, -iz, -ment, -on, -or, -ore, -ori, -oz, -oze, -ud, -ul, -um, -ur, -ute
Nyelvtan.
Névelő: li; un
Főnév: többes szám: -(e)s; ragozás elöljárókkal
Melléknév: ha önállóan áll, többes száma -(e)s; fokozása: plus – minus, maxim – minim
Határozószó: -e, -mente
Névmások:
Számnevek:
Ige: |
1106 | 27255876 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1106 | Franciaország himnusza | A francia nemzeti himnuszt "(La Marseillaise)" nevével ellentétben nem Marseille-ben, hanem Strasbourgban írták, mégpedig egy egyébként elkötelezett királypárti, royalista francia műszaki tiszt, Rouget de Lisle (1760–1836) százados szerezte az 1792. április 25-i forradalmi események, a Habsburg Monarchiának történt francia hadüzenet hevében.
Rouget de Lisle kapitány a Habsburg Birodalomnak küldött francia hadüzenet napján rendezett találkozón vett részt, és elhatározta, hogy indulót ír a frontra induló katonák számára. Ez eredetileg a francia Rajnai Hadsereg (Armée du Rhin) indulója volt "Harci dal a rajnai hadsereg számára" címmel. A dal csakhamar népszerű lett az egész országban. Ebben nagy része volt egy montpellier-i diáknak, François Mireur-nek. Mireur a Párizsba induló 500 marseille-i önkéntes tiszteletére rendezett ünnepség végén énekelte el a dalt saját partitúrájából. A dal csakhamar meghódította a fővárost is, ott már "A marseille-i önkéntesek indulója", röviden "La Marseillaise"-ként vált ismertté. 1795. július 14-én lett a Francia Köztársaság nemzeti himnusza, később azonban többször is betiltották (pl. Napóleon), mígnem 1879-ben véglegesült. Zenekari változatát Hector Berlioz írta 1830-ban.
Magyar nyelvre Verseghy Ferenc fordította le elsőként 1794-ben.
A második magyar változatot Jankovich Ferenc írta.
Kotta és dallam.
<score %sound="1"%>
\version "2.14.2"
«
\relative c' {
\dynamicUp
\set Staff.midiInstrument = "trumpet"
r2 r8 r16 d16\f d8. d16 % elore
g4 g a a % orszag nepe
d4.(b8) g r16 g b8. g16 % harcba, ma dia-
e4 c'2 a8. fis16 % dal var, hiv ha-
g2 r4 g8. a16 % zank. Elle-
b4 b b c8. b16 % nunk tort a keny u-
b4 a r4 a8. b16 % ralma, verben
c4 c c d8. c16 % aztatja zaszla-
b2 r4 d8.\ff d16 % jat, verben
d4 b8. g16 d'4 b8. g16 % aztatja rut zaszla-
d2 r8 r16 d16\p d8. d16 % jat. Halljatok
a'2 c4 a8. fis16 % mar kuldi a
g4 g f!2 % zsarnok, vad
e4 g8. g16 g4 fis8. g16 % bosz, olni kesz rab ha-
a2. r8 \crescTextCresc a8\< \crescHairpin % dat. Le-
bes4.\! bes8\noBeam bes[bes] c d % tornek nepet es ha-
a2. bes8 a % zat, bosszut
g4. g8 g bes a g % allnak ifjon s gyonge
g4 fis r4 r8 r16 d'\ff \bar "||"
d2~d8. d16 b8. g16
a2. r8 r16 d16
d2~d8. d16 b8. g16
a2~a8 r8 d,4
g2 r4 a4
b2 r2
c2 d4 e
a,2~a8 r8 e'4
d2~d8. [b16 c8. a16]
g2.\fermata r4^"D.C." \bar "||"
\addlyrics {
E -- lő -- re, or -- szág né -- pe, harc -- ba,
ma di -- a -- dal vár, hív ha -- zánk.
El -- le -- nünk tört a kény u -- ral -- ma,
vér -- ben áz -- tat -- ja zász -- la -- ját,
vér -- ben áz -- tat -- ja rút zász -- la -- ját.
Hall -- já -- tok már kül -- di a zsar -- nok, vad,
bősz, öl -- ni kész rab ha -- dát.
Le -- tör -- nek né -- pet és ha -- zát,
Bosz -- szút áll -- nak if -- jon s_gyön -- ge lá -- nyon.
Haj -- rá, fegy -- ver -- be hát! Ma harc -- ra hív ha -- zánk.
Csak jöjj, csak jöjj, ön -- töz -- ze már
rút vé -- rük a ha -- tárt.
</score>
Magyar feldolgozás: |
1107 | 388230 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1107 | December 13. | Névnapok: Luca, Otília + Éda, Edda, Elza, Enid, Kenese, Lúcia, Luciána, Odília, Oresztész, Tília, Via, Víta, Vitália |
1108 | 8887 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1108 | Quenya nyelv | A quenya (kiejtése ) egy, J. R. R. Tolkien műveiben szereplő mesterséges nyelv, mely egyike a tündék által beszélt nyelveknek.
A regényfolyam által elmesélt magyarázat szerint a quenya nyelvet a Valinort elért nemestündék beszélték. A Noldák és Vanyák "közös eldarin" nevű nyelvéből alakult ki. A közös Eldarin pedig az ún. "primitív quendi" nyelvből fejlődött ki. A tündék három házából kettőben, a nolda és vanya házakban kissé eltérő, de alapjaiban megegyező quenya tájszólásokat beszéltek (a két dialektus neve: "quenya" [más néven "noldorin quenya" majd később, amikor követték Fëanort Ardára, "száműzöttek quenyája"], illetve "vanyarin quenya" [vagy "quendya"]).
A nyelvet később a valák is használták és részben egyesítették saját nyelvükkel. A valák sok elemet beemeltek saját nyelvükből a quenyába, ezekből sokat azonban inkább a vanyarin dialektusban, s nem a noldorinban találunk, valószínűleg azért, mert a valák sokkal szorosabb kapcsolatban voltak a vanyákkal, mint a noldákkal.
A tündék harmadik házában, a telereknél, akik elérték Amant és megalapították ott Alqualondë-t, egy eltérő nyelvet – a(z) (Amanya) "telerint" – beszélték, mely azonban igen erősen hasonlít a quenyára. Eredetileg a vanyák, a noldák és a telerek is a közös eldarint beszélték. A quenya Tirionban, a telerin pedig Tol Eresseán alakult ki, még mielőtt Alqualondéba és Valinor partjaira költöztek volna.
A telerin nyelvet néhányan a quenya dialektusának tartották. Ez az állítás nem helytálló, azonban megjegyzendő, hogy amikor a telerek végül eljutottak Valinorba, a telerin és a quenya valóban jelentősen keveredett egymással. Emellett az eredetük is közös. A két nyelv ezért nagyjából olyan közel áll egymáshoz, mint a spanyol és a portugál.
A Harmadkorra a quenya nyelv kihalt Középföldén: a legtöbb tünde sindarint beszélt, az emberek pedig legtöbben a nyugorit használták. A quenyát legfeljebb névadásnál és hivatalos írásokban használták, szertartásos nyelvvé vált, mint a latin a középkori Európában. Ezért Tolkien alkalmanként "tünde-latinnak" nevezte ezt a nyelvet.
Tolkien elképzelt világában a quenyát általában Tengwákkal írták, bár korábban a Saratit használták erre a célra. Más írásrendszert is használtak a nyelv rögzítésére: Cirth rendszert is készítettek a quenyához. A valóságban sem ritka a Tengwar, de a latin ábécé használata itt sokkal gyakoribb.
Nyelvtanát és hangtanát tekintve a quenya főleg finnugor és latin behatásokat mutat. Hangzókészlete eléggé kötött, hangzása kemény, de dallamos. Nyelvtanában érdekesen keverednek az indoeurópai és a finnugor nyelvekre jellemző jegyek (főnévi esetek, elöljárószavak, igei személy- és tárgyragok, birtokos jelek stb). Szókincse mintegy háromezer szót ölel fel, azonban mind nyelvtanában, mind az alapvető szókészletben vannak hiányosságok. Kreativitással azonban szép szövegek alkothatók a segítségével.
A nyelv tolkieni története.
A Szilmarilok harmadik fejezete szerint a tündék Cuiviénen-ben fejlesztették ki nyelvüket, mielőtt találkoztak volna Oromë-val:
"és beszélni kezdtek és mindent elneveztek, amit megláttak. Önmagukat quendi-nek nevezték, mert csak ők tudtak beszélni; mert semmilyen olyan élőlénnyel sem találkoztak, amelyik beszélt vagy énekelt volna."
Mivel először a csillagokat pillantották meg, az "el", vagyis a "csillag" szó lett a tündék első szava, és Oromë Eldáknak, vagyis a "csillagok népé"nek nevezte el őket a saját nyelvükön.
Azonban idővel az Eldák változtattak nyelvükön, kedvük szerint bővítve szókincsét és eltávolítva azt a Valák beszédétől. A Valák is ezt a nyelvet vették fel, hogy a tündék jobban be tudjanak illeszkedni Valinorba.
A quenya nyelv a noldák közvetítésével került Beleriandba, (Középföldére), amikor a noldák saját akaratukból elhagyták Amant és királyságokat alapítottak Beleriandban. Birodalmaikban eleinte a quenya volt a beszélt nyelv, de mivel a noldáknak jobb volt a nyelvérzéke, és mivel a sinda kevésbé volt kifinomult, inkább a noldák tanultak meg a sindát a kommunikációhoz.
Elu Thingol, más néven Elwë, Doriath ura is sokat tett azért, hogy a quenya eltűnjön a közéletből. Mikor megtudta, hogy a noldák mit követtek el Alqualondëben (alqualondëi testvérmészárlás), rokonai hazájában, megtiltotta birodalma minden alattvalójának, hogy a quenyát beszéljék, illetve, hogy feleljenek quenya nyelven feltett kérdésekre. Innentől kezdve a quenya használata csak a nolda főurak szórakozása lett, és igen hamar a tudomány és a művészet fennkölt nyelvévé vált.
A Középfölde Harmadkorában használt quenya nyelv többnyire már csak tudományos vagy ünnepi célt szolgált, mint a mi latin nyelvünk. A quenyát ünnepi nyelvnek használták, és gyakran ezen a nyelven is írtak; a Sinda az összes tünde anyanyelve volt. Ennek ellenéra a Noldák még mindig emlékeztek a quenyára és nagyra tartották, ami abból is látszik, ahogy reagáltak Frodó köszöntésére: elen síla lúmenn' omentielvo ("Csillag ragyogja be találkozásunk óráját"). Galadriel talán az egyetlen olyan jelentős tünde Középföldén A Gyűrűk Ura eseményei alatt, aki már a bölcsőjében is hallhatta a quenyát: mivel Valinorban született a Két Fa korában, és ő volt valószínűleg a leghatalmasabb tünde, és Círdan-t leszámítva a legidősebb is akkoriban Középföldén. A Noldák (Száműzöttek) quenyája némileg eltért a Valinorban beszélt quenyától, mert a nyelv folytatta fejlődését a száműzetés után is és szabályosabb is lett, mert tudományos nyelvvé vált. A kiejtés is módosult kisebb mértékben.
Regényen kívüli fejlődés.
Tolkien a lehető legszebb nyelv létrehozásával kísérletezett. Ez a késztetés motiválta őt Középfölde megalkotásában. Ahogy a nyelv fejlődött, beszélőkre lett szükség, a nyelv beszélőinek történelmet kellett kitalálni és háborúkhoz és migrációhoz hasonló eseményeknek kellett történnie, hogy teljes legyen a mesterséges nyelv, és ezekből a gondolatokból született meg Középfölde.
Tolkien 1915 körül kezdte megalkotni a quenya nyelvet, (a nyelv nevének helyesírása ekkor még "qenya" volt, a "quenya" szóalak az 1940-es években jelent meg először) amikor az exeteri egyetemen tanult. Ekkor már több, ősi germán nyelvet ismert, többek között a gót nyelvet, az óészaki nyelvet és az óangol nyelvet, és hozzákezdett a finn nyelv elsajátításához a Kalevala olvasásának hatására. Ez utóbbi felfedezése, saját szavaival élve, "teljes mértékben elbódította".
Tolkient nagyon érdekelték a lengendák és a mondák, ezért külföldi nyelveket tanulmányozott a mondák eredeti nyelven való elolvasásához. Többek között finnül tanult, hogy el tudja olvasni a Kalevalát, a finn nemzeti eposzt.
A tolkieni történeteken kívül a quenya nyelvtanra hatással volt a finn, ami agglutináló nyelv, akárcsak a magyar; nyelvtanára hatott a latin és a görög. A fonológiája a finn nyelven alapul, és kisebb mértékben hatott rá a latin, olasz és a spanyol. A finnugor nyelveket nem ismerők számára furcsa lehet, hogy a szótagok nem kezdődhetnek, de nem is végződhetnek mássalhangzó-torlódással (kivéve a duális datívusz végződést, az "-nt"-t); A finn hatás a szókincsre is kiterjed: néhány szó, mint például a "tule" "jön" és az "anna" "ad", finn eredetű. Egyes szavakban latin (e.g. "aure", "hajnal"), és germán hatás érvényesül (például "Arda", a világ quenya neve).
Egyes külföldi nyelvet beszélők között a legfurcsábbnak talált jellemzője a quenyának, hogy rendkívül agglutináló, ami azt jelenti, hogy a mondatokban a grammatikai viszonyokat toldalékok ragasztásával fejezik ki.
Tolkien sosem fejezte be a kísérletezgetést kitalált nyelveivel, és jelentős változtatásokat hajtott végre a quenya nyelvtanán és szókincsén, így a nyelvből több, nagy eltéréseket mutató változat jött létre fejlődése során: az 1930-as évek "qenya" nyelve, amelyik változatban az "A Secret Vice" (Titkos bűn) című esszé versei íródtak, nagymértékben különböznek az "A Gyűrűk Urá"ból és a "A szilmarilok"ból ismert változattól. A quenya nyelv mindig Tolkien érdeklődédének középpontjában állt, és a nyelv fejlődése egészen alkotójának 1973-ban bekövetkezett haláláig folytatódott, szemben a sindarin nyelvével, ami csak néhány alapvető változáson ment keresztül.
A "Vinyar Tengwar" és a "Parma Eldalamberon" című kiadványok azért jöttek létre, hogy szerkesszék és kiadják Tolkien nyelvészeti munkáit.
Tolkien korai írásaiban (ld.: "Középfölde történelme"), a nyelvet qenya nyelvnek nevezi, habár a kiejtés ugyanúgy "kvenya". Számtalan nyelvtani és szókincsbeli átnézésen ment keresztül, mielőtt elnyerte volna azt a formát, amit "A gyűrűk urában" láthatunk, és sokat változott "A szilmarilok" befejezéséig. A qenya kifejezést a régi qenya és az új quenya közötti különbség kifejezésére használjuk. Azonban a quenya változékony természete miatt az efféle megkülönböztetés nagyon vitatott.
A quenya nyelvet arra használják a rajongók, hogy Tolkien nyomán tünde nyelvű verseket, szövegeket, kifejezéseket és neveket találjanak ki, és gyakran neo-quenyának hívják, a nyelvészek pedig Quenya Vinyakarmë-nak nevezik (vö. "neologizmus"). Mivel Tolkien ötletei gyakran változtak, minden kísérlet a nyelv tényleges használatára rengeteg kérdést vet fel.
2001-ben jelent meg a mozikban "A Gyűrűk Ura" filmtrilógia első része. A quenya ebből eredő megnövekedett népszerűsége egy Onion cikkhez vezetett, a "Don't Come Crying to Me when You Need Someone who Speaks Elvish"-hez. "(Ne nekem sírj, ha valakivel tünde nyelven akarsz beszélni)"
Tengwar.
A quenya nyelv írásrendszere a Tengwar. Fëanor fejlesztette ki még Valinorban, azonban olyan népszerű lett, hogy szinte minden nyelv Tengwar-t használt (szürketündék, emberek, még Sauron is az Egy Gyűrűn), gyakorlatilag csak a törpök használtak rúnákat helyette.
Hangtan.
Kettőshangzók.
Eredetileg az összes kettőshangzó ereszkedő jellegű volt, de a Harmadkorra az /iu/ emelkedő jelleget öltött, az angol "yule" [juːɫ] szó kezdetéhez hasonlóan.
Mássalhangzók.
Az /f/ hangot [v] hangnak ejtjük a szavak végén vagy /n/ hang előtt.
eleinte volt minden helyzetben, de később hanggá módosult szókezdő helyzetben. Intervokális (két magánhangzó közötti) helyzetben hang maradt, mint az "aha" ('düh') szóban, és mély (veláris) hangok, , illetve között, mint az "ohtar" ('harcos') szóban. Magas (palatális) magánhangzók és között a palatalizálódik, lesz belőle, mint a "nehta" ('kopjafej') szóban.
A "hy" kiejtése, amit eredetileg egy betűként volt jelölve, hangra redukálódott a Harmadkorban, ezért és betűcsoportot használjuk a kifejezésére.
Tolkien "ng" és a "ñ" hangok között vacillált a quenya veláris nazális írásában, de azt mondják, hogy az utóbbit kedvelte, és inkább azt használta késői munkájában egészen haláláig. A Harmadkorban a szóeleji hanggá fejlődött.
A latinbetűs átírás magyarázata.
A quenya nyelvű szövegeket latin betűkkel írta Tolkien A gyűrűk urában, hiszen az olvasók nem ismerik a Tengwar-t (csak az "E" függelék tartalmazza a tündeírást), viszont sok esetben nehéz az átírás alapján eldönteni, hogy melyik hangot hogyan kell ejteni. Ezért Tolkien a már említett "E" függelékben elmagyarázta, hogyan olvassuk a latinbetűs quenyát.
A következő lista a latin betűkkel írt quenya hangokat ismerteti a teljesség igényével.
Mássalhangzók.
Más, csak a sindarin nyelv átírásában használt digráfok:
Magánhangzók.
Megjegyzés: Az ä, ë, ö (Eönwë, Eärendil) betűk "nem" különböznek az a, e, o betűktől. Ezeket használja az angol szó végi helyzetben (Manwë, Voromë), továbbá magánhangzó-kombinációk jelölésére, ha azok nem diftonignusok (Fëanor, Eärendil, Eönwë, hroä; de: Sauron, laita, iarwain)
Hangsúly.
A hangsúlyt a quenya nem jelöli, mert az a szó formájától függ.
Példák: "elentÁri", "silIvren", "Orome", "ancAlima"
Nyelvtan.
Névelők.
A határozott névelő minden esetben "i". Pl.: "i alda", a fa; "i eleni", a csillagok. Határozott névelőt használunk alanyi utalószó és egyes névmások esetében is.. Ex.: "i quena", az, aki beszél; "i quenar", azok, akik beszélnek; "antan i quena", egy férfi, aki beszél. A quenyának nincs határozatlan névelője. Névelő nélkül a főnév határozatlannak tekinthető. Ex.: "alda", egy fa; "eleni", csillagok.
Főnevek.
A többes szám jele -i vagy -r. -i mássalhangzóra végződő szó többes száma, illetve a szó végi -e helyén jelzi a többes számot. Pl.: "alda"(fa), "aldar"; "elen"(csillag), "eleni".
A kettes számot -t-vel, vagy "d" és "t" esetén -u-val jelöljük. Pl.: "aldu", két fa; "ciryat", két hajó. A kettes szám megszűnt a Harmadkorra és már csak olyan főneveknél maradt nyoma, amelyeket mindig kettes számban használunk. Pl.:"hendu", (két) szem; "rancot", (két) kar. A quenyában nincsenek nyelvtani nemek.
A főnévragozásnak tíz esete van (néhány bizonytalan jelentőségű rövid változat). Négy alapeset van: Alanyeset, Tárgyeset, Birtokos eset, és eszközeset; a három határozói eset: allatívusz (amelynek a Részes eset a rövid alakja), Locativus (szintén rendelkezik rövid alakkal, de szerepe tisztázatlan), és határozóeset; és egy melléknévi eset.
Alapesetek:
Határozói esetek:
Melléknévi eset:
A főnévnek négyféle száma van: az egyes szám, az általános többes szám, és a "partitív többes", ami azt fejezi ki, hogy a főnév egy nagy mennyiség része. Ezenkívül a kettes szám is létezik a quenyában.
Toldalékkal is fejezhetünk ki mennyiséget (-li). Ez a toldalék az eset vége elé kerül, aminek így többes számban kell lennie. Ha az eset i-vel végződik, a toldalék megnyúlik. Pl.: "aldalisse", sok fában; "antallion", sok embernek (a vmije); "lasselínen", sok levéllel
Főnevek deklinációja.
A késő quenya főnév deklináció az ún. "Plotz Deklináció"-ban található. Ezt a deklinációt Tolkien küldte levélben Dick Plotz-nak 1967-ben. Kettő "klasszikus" quenya, magánhangzóra végződő tövű főnév deklinációját mutatja meg a levél: "cirya" "hajó" és "lassë" "levél", négy számban: egyes szám, tsz. 1, tsz. 2, és kettes. A tsz. 2 alakjai az általános többesnek felelnek meg, a tsz. 2 a késő quenya partitív többes számnak felelnek meg. A deklinációnak öt fő esete van, amelyek három csoportot alkotnak. Tolkien a-val, b-vel, és c-vel jelölte ezeket. Ezekből Tolkien csak az a)-t nevezte el: alapesetek: alapeset, tárgyeset, birtokos eset, és eszközeset; és a b)-t, a határozói eseteket: allativus, locativus, és határozóeset. Az allativusnak és a locativusnak rövid formája is van (kivéve a kettes locativust), ebből a rövid allativus forma a késő quenya részes esetnek feleltethető meg. A harmadik csoport, c, csak egy tagot számlál (az is csak egyes számban és tsz. 2-ben létezik), amelyik az 1960-as "Quendi and Eldar" esszében leírt melléknévi esetnek feleltethető meg.
A lenti főnévi deklinációk a Plotz Deklináció alakjainak módosított változata, így a beszélt quenya alakjait tükrözik (Tolkien, a "klasszikus" és a beszélt quenya közti különbségről készített saját leírásának megfelelően; a leírás a Plotz Deklinációval együtt járt). A megadott "meldo" "barát", "elen" "csillag", és "nat" "dolog" deklinációi a többi tővégződési típus feltételezett formái.
Melléknevek.
A melléknév a jelzett főnév előtt áll és számban egyeztetni kell.
Ugyanúgy tesszük többes számba, mint a főnevet, de az -a vég -e-re, az -ea vég -ie-re változik.Pl.: "mílie antani", néhány mohó ember; "orne cánot", két sietős parancsnok.
A középfokot a "la" (több) szóval fejezzük ki. Pl.: "Nante melce la ni". Erősebbek nálam.
A felsőfokot a "an(a)-" (leg-) prefixummal képezzük. Pl.: "Nalme anorne", Mi vagyunk a legsietősebbek.
Számnevek.
A tőszámok a "míne", "atta", "nelde", "canta", "lempe", "enque", "otso", "tolto", "nerte", "cainen", "minque", "rasto"…."tucsa", "száz"(144)…"menca", "ezer"(1728). A quenya számrendszere a tizenkettes számrendszer. A tündék a kisebb helyiértékű számokat írták előre (pont fordítva, mint mi).Pl.: "míne rasto"(13)…"attarasto"(24), "míne attarasto"(25)..".míne attarasto otsotucsa"(1+2*12+7*144=1033)
A sorszámneveket -ea-val képezzük (az utolsó hang kiesik, vagy a "cainen" esetében az -en). Pl.: "lempea", ötödik; "cainea", tizedik. Az ötnél kisebb számoknál a -ya gyakrabban fordul elő. Pl.:"minya", első; "tatya", második; "nelya", harmadik.
Néhány törtszámnév: "pére", fél; "ilúve", egész (de az összes is – ld. Ilúvatar).
Igék.
Két fő típusa van az igéknek a quenyában: alap (vagy elsődleges) igék, ezek az alapigei tőből származnak, mint a "tirë" ("tiri"-) "néz" a "tir-" tőből, és származék (vagy A-tövű) igék, amelyek szótöve "-a"-ra végződnek, és úgy alakulnak ki, hogy igeképzőt teszünk egy olyan alaphoz, mint a "tulta"- "megidéz" esetében, a *TUL "jön" tőből, vagy nem igei tőből származik, mint "kúna"- "hajlít", ami eredetileg melléknév volt: "hajlott".
Ezeket a ragozásokat nem Tolkien írta, de egy lehetséges ragozást mutat számos forrásból kikövetkeztetett információk alapján. Ezek az alakok viszonylag egységesek a kutatók körében:
Névmások.
Mint a quenya nyelvtan összes részét, Tolkien ezt is folyamatosan átdolgozta. A következő táblázat főleg két forrásból származik kb. 1968–69 közöttről, és nem tükrözi a névmások állapotát az azok előtti időkből.
A határozószók.
A quenyában a határozószóknak kétféle típusa van:
Az egyszerű határozószók semmilyen más szóból nem eredeztethető, különálló szavak például:
Ezeknek a szavaknak a képzésére nincs szabály.
A következő szabályok felhasználásával képezünk határozót melléknevekből:
Az alábbi határozószó képzése rendhagyó:
A határozói/melléknévi igenevek.
A quenyában, mint az angolban is, valamilyen szinten keveredik a melléknévi, illetve a határozói igenév. A mondat szórendjétől függhet, hogy melyik igenévről van szó (sitting people – ülő emberek [melléknévi igenév]; the people are sitting – Az emberek "ülve vannak" [határozói igenév]). Ezért ezt a két igenevet a szócikk együtt tárgyalja.
A határozói/melléknévi igenév toldaléka a quenya nyelvben a "-la". Pl.:"falastala" ("tajtékozva") /"falasta-" ("tajtékzik")/
Azok a magánhangzók, amelyeknek van hosszú időtartamú párjuk, megnyúlnak a szótő végén: például:"hlapúla" (szállva) /"hlapu" ("száll")/.
Alap igék esetén nemcsak a magánhangzó nyúlik meg, hanem egy '-a' kötőhang is megjelenik: "sil-"→ "sílala" ("ragyogva").
A magyarból kikopott régmúlt alak (például "kikopott vala") is jelen van a quenyában. A határozói igenév ezen alakját a "-na", "-ina" képzőkkel képezzük. Pl.: "car-" → "carna" (csinált vala); "rac-" → "rácina" (törött vala). A szótő magánhangzója itt is megnyúlhat.
Ha a szótő "l"-re végződik, a toldalék "-na" toldalékból "-da"-vá módosul. "mel-" → "melda" ("szeretve vala").
A régmúlt alakot számban egyeztetjük a főnévvel (tehát az -a vég -e-re változik), viszont a jelen idejű határozói igenevet nem egyeztetjük (tehát a -la képző nem lesz -le).
Mondatszerkezet.
Szenvedő szerkezet.
A passzív melléknévi igenév jelző is lehet a mondatban, és a szenvedő szerkezetet is ezzel fejezzük ki.
A quenya nyelvben nincs igazi szenvedő szerkezet, hanem a ná igéhez teszünk hozzá egy ún. passzív melléknévi igenevet:
Többes számban:
A ná ige idejét megváltoztatva képezzük a múlt és a jövő idejű szenvedő szerkezetet:
Néha jobb a szenvedő szerkezet helyett a quen általános névmást használni:
"Valaki éppen építi a házat".
A szenvedő szerkezet az alábbi módon kapcsolódik az aktív mondatszerkezethez:
A tárgy (i parma) lesz az alany és az eredeti alany (i elda) határozó lesz:
Mint látható, a határozót eszközhatározói esettel fejezzük ki.
Tehát a szenvedő szerkezetben két eszközhatározó is megjelenhet: Az eredeti mondat alanya és egy normális eszközhatározó:
Ha a passzív melléknévi igenevet jelzőként használjuk, akkor is lehet cselekvő a mondatban:
Kívánságot kifejező mondatszerkezet.
A quenya nyelvben a kívánságot kifejező mondatok a nai szóval kezdődnek.
A magyar nyelvben is kifejezhetjük kívánságainkat hasonlóképp például a "bárcsak" szó használatával:
Viszont a magyar nyelvben alárendelő mondatra is fordíthatjuk a quenya nyelvű kívánságot:
Megjegyzés: a nai szót követő ige mindig jövő idejű.
A quenya nyelvben a jövő idejű mondatokat könnyedén kívánsággá alakíthatjuk:
A nai szó azt is jelenti, hogy "valószínűleg", tehát akkor használjuk, ha úgy gondoljuk, hogy valószínűleg megtörténik valami.
Létezik egy cé szó, ami nagyon hasonlít a nai szóhoz, de azt jelenti, "talán". Ezt s szót is használjuk jövő idővel:
Tehát a cé szóval azt fejezzük ki, hogy erősen kételkedünk valaminek a bekövetkeztében.
Feltételes mondatszerkezet.
A feltételes mondatok alatt a "ha…akkor" és az "amikor…akkor" szerkezetű mondatok értendők.
A quenya nyelvben az írë azt jelenti, "amikor", tehát ezzel a szóval fejezzük ki azt a feltételes mondatot, amikor valami biztosan bekövetkezik :
Amikor az esemény nem biztosan következik be, a mai (vagy ai) szót használjuk a feltétel kifejezésére:
Vagyis nem biztos, hogy látni foglak.
Más mondatrészekkel kapcsolatos bizonytalanságot is kifejezhetünk, ebben az esetben nai-t vagy cé-t használunk a mondatrész végén:
Névutók.
A quenya nyelvben legalább kettő névutó van.
Az egyik ilyen a yá, ami azt jelenti, "valamennyi évvel ezelőtt":
A másik a pella "túl":
A főnevet ragozhatjuk is:
Az Ó-Quenya nyelvben több névutó létezett, de ezek beagglutinálódtak a főnévbe, és toldalékká váltak (úgy, mint a magyar benne → -ban, -ben) például: ana → nna.
Függő beszéd.
A függő beszédet valaki mondanivalójának a továbbítására használjuk. A magyar nyelvben tárgyas összetett mondatokkal fejezzük ki (azt mondta, hogy…) Mint a magyar nyelvben, a quenya nyelvben sem hagyhatjuk el a kötőszót, viszont a quenya függő beszédben utalószó sincs (az utalószót a magyar nyelvben se jelöljük mindig).
A "hogy" kötőszónak a quenya sa felel meg:
A quenya függő beszédet másmilyen összetett mondatra is fordíthatjuk. A következő példában a sa ëalyë sinomë a mondat tárgya:
A függő beszédben az equë szó is megjelenhet:
"Szövegemlékek".
A "Namárië" a leghosszabb (80 szavas) quenya nyelvű vers "A gyűrűk urá"-ban, de a regényben számos más quenya szórványok is fellelhetőek. Ilyenek Elendil Középföldére érkezésekor kimondott szavai (Et Eärello Endorenna utúlien. Sinome maruvan ar Hildinyar tenn' Ambar-metta!), vagy azok a szavak, amelyekkel Szilszakáll Celeborn-t és Galadriel-t köszöntötte (A vanimar, vanimálion nostari). Tolkien életében kiadott quenya szövegek az "Oilima Markirya" ("Az utolsó bárka"), a "Nieninque", és az "Earendel" című szöveg, amiket az "A Secret Vice" (1982-ben újra kiadták a "The Monsters and the Critics"-ben) című tanulmány tartalmaz. A "Narqelion" című vers egy részlete Humphrey Carpenter Életrajzában jelent meg. Az "Oilima Markirya" 90 szavas terjedelmével a leghosszabb ismert quenya nyelvű szöveg.
A többi quenya nyelvű szöveg Tolkien halála után jelent meg: |
1109 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1109 | Neodarwinizmus | |
1111 | 153669 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1111 | Hévízi római kori oltárkő | A hévízi római kori oltárkő Hévízen a Mexikói (ma József Attila) utcában talált 2-3. századi római kori oltárkő. Készítője ismeretlen. A feliratából csak az első sor maradt meg: I(ovi) O(ptinio) M(aximo). 1930-ban a feliratból több látszott, de már akkor is töredékes volt: I(ovi) O(ptinio) M(aximo) Pro/ sal(ute) et victoria/dd(ominorum) nn(ostrorum) aa(ugustorum)/—/ — — —/ —- — —/ p(atris) p(atriae) v(otum) s(olvit) l(ibens) l(aetus m(erito).
A feliratot úgy értelmezik, hogy a követ Iuppiter főisten tiszteletére állították. |
1113 | 7577 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1113 | Modern evolúciós szintézis | A modern evolúciós szintézis (vagy egyszerűen modern szintézis, de szokás neodarwinizmusnak is nevezni) egyszerre tartalmazza Charles Darwin evolúciós elméletét (természetes szelekció) és a biológiai öröklődés Gregor Mendel-féle elméletét (genetika). Az elmélet kidolgozói (többek között): Theodosius Dobzhansky, Julian Huxley, Ernst Mayr és George Gaylord Simpson.
A neodarwinizmus kiterjeszti a darwini természetes szelekció hatályát, beleveszi az eredeti elméletbe a későbbi tudományos kutatások eredményeit is, melyek Darwin számára ismeretlenek voltak (DNS, genetika stb.), különösen olyan, azóta vizsgált jelenségeket, mint a rokonszelekció, altruizmus, fajképződés.
Széles körben elterjedt értelmezés, hogy a természetes szelekció valódi egysége nem más, mint a gén (Richard Dawkins). Dawkins a biológián kívüli területekre is kiterjeszti a darwini elmélet ható erejét. Elképzelése szerint, ahogyan a biológiai evolúcióban a gének, úgy viselkednek a kulturális evolúcióban a mémek.
A modern szintézis szerint a populációkban megfigyelhető genetikai változatosság a mutációk (hiba a DNS-szintézisben) és a rekombinációk (a homológ kromoszómák átkereszteződése a meiózis első főszakaszában) következménye.
Az evolúció elsősorban az egymást követő generációk allél gyakoriságainak megváltozásában áll, ennek oka a genetikai sodródás, a génáramlás és a természetes szelekció.
Például abban az esetben, ha egy populáció két részét olyan földrajzi akadály (például folyó) választja el egymástól, mely megakadályozza a szaporodási lehetőséget a két alpopuláció között, fokozatosan új faj képződhet. |
1114 | 3154 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1114 | Theodosius Dobzhansky | Theodosius Dobzhansky (Феодосий Григорьевич Добржанский; (Nemiriv, Vinnicjai terület, Ukrajna, 1900. január 25. – San Jacinto, Kalifornia, 1975. november 11. ukrán származású amerikai genetikus, zoológus.
Életpályája.
A cári Oroszországban született, de 1927-től a haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt.
Előbb a California Institute of Technology (1930–1940), majd a Columbia University (1940–1962) volt a munkahelye.
Kutatási területe.
Az öröklődésre és a biológiai fejlődésre vonatkozó kutatásai jelentősek voltak. Kísérletei során vizsgálta a fajok eredetét és genetikáját, a fejlődés és genetika egymáshoz való viszonyát. Kísérleti alanyai az ecetmuslicák "(Drosophila melanogaster)" voltak.
Egyéb.
Híres mondása volt: „A biológiában mindennek csak az evolúció fényében "(szemszögéből nézve)" van értelme.”
Magyarul megjelent művei.
|
1116 | 67225 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1116 | Blaise Pascal | Blaise Pascal (Clermont-Ferrand, 1623. június 19. – Párizs, 1662. augusztus 19.) francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus, teológus, moralista és vitatkozó. Jelentőset alkotott a fizika, a matematika, a teológia, a filozófia és az irodalom témakörében is. Hozzájárult a természettudományok fejlődéséhez, mechanikus számológépet szerkesztett, megalapozta a projektív geometriát, kidolgozta másokkal közösen a valószínűség matematikai elméletét. Tanulmányozta a folyadékokat és tisztázta a vákuum és a nyomás fogalmait. A nyomás mértékegysége az ő munkásságának tiszteletére lett pascal. A gondolkodásnak és a gyakorlati kísérletek tényadatainak tulajdonított döntő szerepet tudományos munkájában. A poitou-i mocsarak lecsapolásában szakértőként vett részt.
Életrajza.
1623-ban született Clermont-Ferrand-ban, édesanyját hároméves korában elveszítette. Apja, Étienne Pascal, nagy humán műveltséggel rendelkező, műkedvelő matematikus, jogász, a clermont-i adóügyi bíróság második elnöklő bírója, később adófelügyelő Rouenban. 1631 novemberében az apa fiával és két leányával, Gilberte-tel és Jacqueline-nal Párizsba költözött. Az édesapa tanította gyermekeit otthon, és korán észrevette Pascal kiemelkedő intellektuális képességeit. A család tudós körökkel érintkezett. Étienne Pascal 1634-től részt vett a Richelieu bíboros által kijelölt bizottságban, amelynek az volt a feladata, hogy értékelje Jean-Baptiste Morin de Villefranche földrajzi hosszúságokat megállapító módszerét.
Egyszer az apa meglepetten vette észre, hogy Pascal a háromszög belső szögösszegének bizonyításán dolgozott elmerülve, ami Eukleidész XXXII. tételének felelt meg. Az eset olyan nagy hatással volt az apára, hogy odaadta fiának az Elemeket azzal a feltétellel, hogy csak a szabadidejében tanulmányozhatja. Ez a történet nővérétől, Gilberte-től származik, aki nem állította, hogy öccse bebizonyította Eukleidész valamennyi tételét. Étienne Pascal, aki 1635-től rendszeresen látogatta Marin Mersenne matematikai körét, az eset után magával vitte fiát is az összejövetelekre. Ezt az ún. "Académia Parisiensist" tekintik a tudományos akadémiák előfutárának. Anti-arisztoteliánus, anti-skolasztikus légkörben folytak a viták és előadások Christiaan Huygens, Gérard Desargues, Gilles Personne de Roberval, Pierre Gassendi, Thomas Hobbes és más tudósok részvételével. A "Tanulmány a kúpszeletekről" 1640 elején jelent meg. E tanulmány megszületéséhez feltétlenül olvasnia kellett Pascalnak Gérard Desargues értekezését a kúpszeletekről, ami 1639 tavaszán jelent meg, és Descartes "Geometriáját" "(Értekezés a módszerről)" vagy legalábbis tudott az új módszerről, az algebra alkalmazásáról a geometriában. Pascal nagyon korán kapcsolatba került a kartezianizmus tanításaival.
Étienne Pascal vagyona egy részét állampapírokba fektette, és a párizsi városházától kapta járandóságát. 1635-ben a Francia Királyság is hadba lépett Spanyolország ellen. A hadviselés olyan nagy terhet rótt a kincstárra, hogy 1638-ban már nem tudta kifizetni a járandóságokat. A károsultak, közöttük Étienne Pascal, erélyesen, sőt néhányan tettlegesen is követelték jogaikat Pierre Séguier kancellártól. Az elkövetőket a Bastille-ba zárták, Étienne Pascalnak sikerült titokban elhagynia Párizst. Jacqueline, Blaise 12 éves húga verseket és színműveket írt. 1639 februárjában Richelieu azt kívánta, hogy gyerekek adjanak elő számára színdarabot. A kislány bekerült a színjátszó csoportba, az előadás után versben dicsérte a bíborost és azt kérte tőle, hogy hívja vissza édesapját a száműzetéséből. Richelieu Rouenba küldte Pascalt adófelügyelőnek. Pierre Corneille a család barátja lett, és versírásra ösztönözte Jacqueline-t.
1642-ben Pascal mechanikus számológépet tervezett "(pascaline)", hogy megkönnyítse édesapja munkáját, akinek addig kézzel kellett elvégeznie a hosszadalmas számításokat. A géppel csak összeadni és kivonni lehetett, de ezek ismétlésével szorozni is osztani is tudott vele a kezelője, és kis ügyességgel gyököt is lehetett vonni. A mintadarab 1643-ban készült el, egy órásmester gyártotta le a fogaskerekeket. Néhány évvel később küldött egy gépet Krisztina svéd királynőnek is. Sokáig úgy tartották, hogy Pascalé volt az első mechanikus számológép, de azóta bebizonyosodott, hogy Wilhelm Schickard nevéhez fűződik az első ilyen szerkezet. A tudománytörténészek között is vita tárgya, hogy melyiket tekintik „elsőnek”.
1646-ban Pascal érdeklődését felkeltette Torricelli kísérlete: ha egy higannyal töltött csövet a szintén higannyal teli hordó felett megfordítanak, kinyitnak és a hordóba merítenek, a higany a csőben lefelé halad, de egy bizonyos magasságban megáll, és látszólag semmilyen anyag nem tölti ki a cső felső végében keletkezett üres részt. Az akkori tudós világot meglepte és szenvedélyesen foglalkoztatta ez a tapasztalat nemcsak a fizika, de a metafizika szempontjából is. Ha valóban vákuum keletkezik a kísérleti cső felső végében, akkor összeomlik az arisztotelészi fizika világképe, a 17. századi egyetemi oktatás alapja. Étienne Pascal és Pierre Petit, a kikötők és erődítmények felügyelője elvégezték Torricelli kísérletét Rouenban, és azonos eredményt tapasztaltak.
Pascal maga is el akarta végezni ezt a kísérletet, de nem higannyal, hanem folyadékokkal, vízzel és borral. 40 láb magas üvegcsöveket rendelt a roueni manufaktúrában. A kísérletet többször és nyilvánosan elvégezte a manufaktúra udvarában. Az arisztoteliánusok azt állították, hogy levegő hatolt be az üvegcsövek pórusain és az töltötte ki a csövek felső végét. Pascal 1647 októberében az "Az űrre vonatkozó új kísérletek" című kiadványában nyolc egymást követő kísérletét írta le, és úgy fogalmazott, hogy a tapasztalt űr nem abszolút, csupán relatív, és horror vacui marad számára mindaddig, amíg valaki be nem bizonyította az ellenkezőjét.
1646 telén Étienne Pascal lábtörést szenvedett. Két orvosláshoz értő személy gondozta őt három hónapon keresztül. Mindketten a janzenizmus követői voltak. Blaise gyakran beszélgetett velük, olvasta a janzenisták írásait, és hamarosan a Szent Ágoston tanait felújító, a predesztinációt és az isteni kegyelmet hirdető új vallási irányzat hatása alá került az egész család.
1647 szeptemberében Pascal Párizsban járt és találkozott Descartes-tal. Az eszmecserén Roberval is részt vett. A mechanikus számológépről beszélgettek, Roberval be is mutatta a szerkezet működését. Pascal beszámolt kísérleteiről és Descartes véleményét kérdezte a horror vacuiról. A tudós szerint rendkívül finom, áttetsző anyag töltötte ki az üres teret.
1647 novemberében elhatározta, hogy megismétli Torricellinek a légnyomással kapcsolatos kísérletét. Levélben kérte sógorát, Florin Périer-t, hogy hajtsa végre a kísérletet Clermont-ban a Puy de Dôme lejtőjén különböző tengerszint feletti magasságokon. Később Pascal maga is elvégezte a kísérletet Párizsban, a Saint-Jacques de la Boucherie tornyában.
A gyermekkora óta törékeny alkatú Pascal a megfeszített munka következtében gyengélkedett. Neurotikus betegség jelei mutatkoztak rajta, bénulás érte, és csak mankóval tudott járni. A vérkeringési zavarok és állandó fájdalmai miatt Párizsban kezelték. Bár állapota jelentősen javult, a labilis és érzékeny idegrendszerű Pascal hipochonder lett, és könnyen irritálható.
1651-ben Étienne Pascal meghalt. Jacqueline belépett a Port-Royal kolostorba. Pascal hirtelen egyedül maradt. Apai örökségéből fényűző, nagyvilági életet kezdett Párizsban. Művelt emberekkel, csinos nőkkel érintkezett, érdekelték a szerencsejátékok.
1654 novemberében kocsin hajtatott át a Neuilly hídon, a lovak kiszabadultak a hámból, de a fogat szerencsésen megállt a híd szélén. Pascal az ijedtségtől eszméletét vesztette, tizenöt napig maradt öntudatlan állapotban. Amikor magához tért, látomása volt, hite megújult. Beköltözött a Port-Royalba, de négy éven keresztül naponta visszajárt Párizsba és folytatta tudományos munkáját. Hallatta szavát a janzenista és a jezsuita teológia közti vitában "(Vidéki levelek)". 1659-ben ismeretlen betegség gyengítette le amúgy is törékeny szervezetét.
1661-ben XIV. Lajos betiltotta a janzenizmust. Jacqueline húga is meghalt. Pascal Artus Gouffier de Roannez hercegnek segédkezett még szakértőként a poitou-i mocsarak lecsapolásában. 1662. augusztus 19-én hunyt el Párizsban, a Saint-Etienne-du-Mont templomban helyezték örök nyugalomra.
Matematikai munkássága.
16 éves korában írta első tanulmányát, Gérard Desargues munkája alapján és azt elmélyítve, "Tanulmány a kúpszeletekről" címmel, majd 1648-ban született meg az "Értekezés a kúpszeletek származtatásáról". Ebből csak két kivonat maradt fenn Leibniz jegyzeteivel, aki a Périer fivérektől kapta meg Pascal latin nyelvű tanulmányát.
A nagy újítás a Pascal-tétel volt, amellyel megalapozta a projektív geometriát.
Foglalkozott az infinitezimális számításokkal és a sorozatokkal.
A Pascal-háromszög a binomiális együtthatók gyors és egyszerű kiszámolására használható. Kidolgozásakor alkalmazta először a teljes indukcióval történő bizonyítás módszerét. A Pascal-háromszög jelentős mértékben készítette elő Leibniz munkáját az infinitezimális számítások terén.
A Pascal-háromszög aritmetikai táblázatát használta a szerencsejátékok pont-problémájának megoldásához és a valószínűségszámítás fejlesztéséhez. A szerencsejátékban a pontok elosztásának problematikája a következő: ha két szerencsejátékos a játszma vége előtt szakítja meg közös megegyezéssel a játékot, hogyan lehet igazságosan elosztani a nyereséget, ha figyelembe veszik a nyerési valószínűséget mindként játékosnál a megszakítás pillanatában. Fermattal levelezett a pontok elosztásáról, s bár eltérő módszerrel, de mindketten azonos eredményre jutottak.
Utolsó tudományos munkáját a cikloisról írta "Amos Dettonville" álnéven "Traité de la roulette" címmel. "A ruletta típusú görbék dimenziójáról" írt levelet Christiaan Huygensnek 1659-ben, szintén álnéven.
Fizikai munkássága.
Pascal behatóan foglalkozott a folyadékok fizikájával, és beírta nevét a hidrosztatikába, amikor megalkotta a később róla elnevezett törvényt. Megfogalmazta a közlekedőedények fizikai törvényét. Már egészen fiatalon eredményeket ért el a gázok nyomásviszonyait, a légnyomásváltozásokat vizsgálva. Híres barométeres kísérlete valójában távkísérlet volt, hiszen azt sógora, Périer végezte el.
Périer levele Pascalhoz (1648. szeptember 22.)
"Aznap reggel nyolc órakor a Pères Minimes kertjében találkoztunk, amely a városnak csaknem legalacsonyabb pontja. Itt fogtunk hozzá a kísérlethez a következőképpen:
Először is tizenhat font higanyt öntöttem egy edénybe. A higanyt előtte három napig tisztítottam. Ezután két egyforma méretű, körülbelül négy láb hosszú üvegcsövet vettem. Az egyik végük hermetikusan zárt, a másik végük nyitott volt. Mindkettővel elvégeztem ugyanabban az edényben a szokásos kísérletet a vákuummal. Amikor a két csövet egymás közelébe vittem anélkül, hogy kiemeltem volna őket az edényből, kiderült, hogy a higany mindkettőben ugyanolyan szinten áll, az edényben levő higany felett huszonhat hüvelyk, három és fél vonásnyira [1 vonás=1/12 hüvelyk]. A kísérletet kétszer megismételtem ugyanazon a helyen, ugyanazokkal a csövekkel, ugyanazzal a higannyal és ugyanazzal az edénnyel, és mindig azt tapasztaltam, hogy a higany ugyanolyan magasra emelkedik a csövekben, mint az első alkalommal.
Amikor elkészültem, az egyik csövet – folyamatos megfigyelés céljából – az edényben hagytam: megjelöltem az üvegen a higany magasságát, és nem nyúltam többé hozzá. Ezután megkértem Chastin tiszteletest, a ház egyik lakóját, aki épp oly jámbor, mint amilyen eszes, és az efféle dolgokban nagyon világosan gondolkozik, hogy a nap folyamán időről időre fáradjon oda és figyelje meg, hogy történik-e valamilyen változás. A másik csővel és ugyanannak a higanynak egy részével felmentünk a Puy de Dôme (hegy) tetejére, amely körülbelül ötszáz öllel [toise-zal] magasabb a Minimes-nél [1 öl=1,949 m]. Itt ugyanazokat a kísérleteket ugyanúgy végeztem el, mint a Minimes-ben, és azt találtam, hogy a csőben csak huszonhárom hüvelyk, két vonásnyira emelkedik a higany, holott a Minimes-ben huszonhat hüvelyk, három és fél vonásnál állapodott meg ugyanabban a csőben.
Tehát a kísérletekben a higanymagasságok között három hüvelyk, másfél vonás különbség mutatkozott: ez az eredmény olyan csodálattal töltött el bennünket, és annyira meglepett, hogy saját magunk megnyugtatására meg kívántuk ismételni. Ezért még ötször megpróbáltam ugyanazt a dolgot, nagy pontossággal, öt különböző helyen, a hegy tetején, egyszer tető alatt, a hegyen levő kis kápolnában, egyszer a szabadban, egyszer fedezékben, egyszer szélben, egyszer szép időben, egyszer esőben és ködben, amely időnként fölénk húzódott, és mindezen próbálkozások alkalmával a higany magassága ugyanakkora volt, huszonhárom hüvelyk, két vonás, ami három hüvelyk, másfél vonással tér el a Minimes-ben tapasztalt huszonhat hüvelyk, három és fél vonástól. Az eredmény teljesen kielégített bennünket." [A levél ezután azokról a kísérletekről szól, amelyeket a hegyről lefelé jövet végeztek, és beszámol arról, hogy a nyugalomban hagyott csőben nem változott a higany magassága a nap folyamán. Azt is megemlíti, hogy a higany magasságát kissé alacsonyabbnak találták a clermont-i katedrális tetején.]
Pascal kommentárja
…"Ez a beszámoló minden problémát tisztázott, és nem titkolom, hogy nagy örömömre szolgált. Mivel kiderült, hogy húsz öl magasság két vonás különbséget idéz elő a higany magasságában és hat-hét öl körülbelül fél vonásnyit, a vizsgálatot ebben a városban is könnyen el tudtam végezni; ezért a szokásos vákuumos kísérletet végrehajtottam a huszonnégy/huszonöt öl magas Saint-Jacques de-la-Boucherie torony tetején és alján. A higanymagasságok két vonásnál többel tértek el egymástól. Ezután egy kilencvenhat lépcsős lakóházban is megismételtem ugyanezt a kísérletet, és igen világosan mutatkozott egy fél vonásnyi különbség, ami tökéletesen egyezik Périer beszámolójával."
Pascal, a moralista.
A janzenista irányzat követője, és a kereszténység védelmezője. Hangsúlyozza, hogy az élet siralmas Isten nélkül, az emberek a lelkükben érzett belső üresség elől szórakozásba vagy megfeszített munkába menekülnek. Leírja az emberi természet ellentmondásosságát és tökéletlenségét. Szembeállítja az észérveken és a belső sugallaton, intuíción alapuló gondolkodást. Az érvelés logikus következtetések sorozata, az intuíció segít felfogni Isten törvényeit. A szív és az ész érvei különbözőek.
Pascal, a filozófus.
Pascal pesszimista gondolkodó. Tudatában van az ember nyomorult sorsának és gondolkodásának határaival. Pascal Kant előfutárának tekinthető. Mindketten vallották, hogy a szív érveit nem ismeri el az ész. Nietzsche, aki nagyra értékelte Pascalt, szintén szkeptikusan vélekedett az ész mindenhatóságáról. Pascalt és Szent Ágostont az egzisztencializmus előfutárának tekintik, Kierkegaard, Heidegger, Sartre és Camus lépnek majd nyomdokaikba.
Vidéki levelek.
Antoine Arnauld francia pap, filozófus, teológus, matematikus 1643-ban publikálta a "Théologie morale des jésuites" "(A jezsuiták erkölcsteológiája)" című írását, amely viták sorozatát indította el a janzenisták és a jezsuiták között. X. Ince pápa 1653-ban kiadta a janzenizmust elítélő bulláját "(Cum occasione)". A jezsuiták, a Francia Királyság püspökeinek nagy többsége, sőt a király környezete is (Mazarin bíboros) hevesen támadták Arnauld-t és segítőjét, Pierre Nicole-t. Arnauld-t a Sorbonne elhagyására kényszerítették 1656-ban. A Port-Royal válaszolni készült: teológiai, elméleti szinten felkészültek, de Pascal ragyogó stílusára volt szükségük, hogy megvédjék a janzenismust, Antoine Arnauld-t és Pierre Nicole-t. Pascal ismerte Cornelius Jansen "Augustinusának" "(Augustinus seu doctrina Sancti Augustini de humanæ naturæ sanitate, ægritudine, medicinā adversùs Pelagianos et Massilienses)" öt, heretikusnak tartott kinyilvánítását. 18 névtelen levelet írt (a 19. levélnek csak töredéke maradt meg). Eredetileg titokban terjesztették Párizsban, majd "Louis de Montalte" szerzői név alatt kis is nyomtatták: "Levelek vidékre (Louis de Montalte levelei barátai vidéki tartományfőnökének és a nagyméltóságú jezsuita atyáknak, ez utóbbiak erkölcsteológiai felfogása apropóján)". Az első és második levél teológiai kérdéseket vet fel (hatékony és elégséges kegyelem, az emberi akarat szabadsága). A harmadik levél Antoine Arnauld elítélésével és a tomistákkal folytatott vitájával foglalkozik. A többi levél a jezsuiták kazuista erkölcsteológiáját tárgyalja.
Gondolatok.
A "Gondolatok" filozófiai, főképp vallásfilozófiai és apologetikai tárgyú jegyzetek voltak "A keresztény vallás apológiájá"hoz, amelyet nem tudott befejezni. A "Gondolatok" egy változata 1670-ben, nyolc évvel halála után megjelent könyv formájában, habár a munka a legtöbb helyen teljességgel vázlatos, teli befejezetlen mondatokkal, szakaszokkal, illetve időnként vitatható értelmezésű idézetekkel és utalásokkal más munkákra – elsősorban Pascal néhány más könyvére, ill. Montaigne "Esszéi"re, ezen kívül a Bibliára és ókori szerzők írásaira. Jellemző, hogy néhány mondat vagy szakasz pusztán arról rendelkezik, hogy az "Apológia" bizonyos szakaszai egymáshoz képest áthelyezendőek; illetve, hogy a műben aforizmaszerűen odavetett megállapítások váltakoznak részletesebben kifejtett gondolatokkal, ahogy a szerző ideje vagy érdeklődése épp engedte.
Pascal célja az volt, hogy megtérítse azokat az istentagadókat, hitetleneket, akikkel Párizs előkelő köreiben fiatalon érintkezett. A "Gondolatok" fő témája az ember, akinek szánalmas a sorsa Isten nélkül. A könyv tizennégy hosszabb-rövidebb szakaszból (fejezetből) áll, melyek mindegyike eltérő területre koncentrál: a "Gondolatok" eleje inkább ismeretelméleti témákat fejteget (de nem öncélúan, hanem teológiai állításokat alátámasztandó), később átmegy erkölcs- és életfilozófiába, a könyv végén pedig egyre inkább teológiai jellegű.
Az ismeretelméleti rész hangsúlyozza, hogy az ember minden szempontból korlátolt lény, aki egyszerre hasonlatos Istenhez és az állati szinten létező lényekhez, tudásra vágyik, de az sohasem lehet teljes, testi valójában kiterjed az anyag kozmikus és mikroszkopikus szinten létező formái (a csillagok, ill. az elemek) felé is, így mintegy „a végtelen és a semmi között félúton létezik”. Ilyenformán mind a biztos és abszolút tudásra, mind a teljes tudatlanságra képtelen. Életfilozófia szintjén az ember feladata a gondolkodásának megfelelő, jóra (Istenre) irányuló használata, a többi út, amelyet pl. a sztoikusok vagy a hedonisták hirdetnek, hamis. Az ember emberségét és méltóságát a gondolkodás adja (itt nem a hivatásszerű gondolkodásról van szó, hanem az Ész helyes használatáról, amely elvileg mindenki számára adott), a szórakozás, a munkába temetkezés nem más, mint „elterelés”, előremenekülés, ami semmit nem old meg. Ugyanakkor a gondolkodás csak előzetesen megalapozza, de nem bizonyíthatja a vallási igazságokat: amikor ezeket elfogadjuk, nem azt mondjuk, hogy „scio” (tudom), hanem hogy „credo” (hiszem): a végső szót nem az agynak, hanem a szívnek kell kimondania.
Pascal számos helyen vitatkozik Montagine-l, aki az Esszékben már foglalkozott a szórakozás gondolatával: ha valaki szenved, a szórakozás eltereli figyelmét bajairól.
A "Gondolatok" egyik leghíresebb, legszellemesebb és legjelentősebb filozófiai gondolatmenete az a rövid szövegszakasz, amelyben Pascal az Isten létére való szerencsejátékos-fogadás érdemlegességét fejtegeti. Ennek "„Pascal fogadása”"-ként elhíresült részlete a következő:
„Tegyük mérlegre, mit nyerhetünk vagy mit veszíthetünk azzal, ha Isten létezésére fogadunk. Értékeljük eme eshetőségeket. Ha nyersz, mindent elnyersz, ha viszont vesztesz, nem veszítesz semmit. Fogadj tehát tétovázás nélkül az Ő létezésére.”
A legfeljebb fél oldal terjedelmű rövid taglalatokkal alapjaiban tér el a tomisták és a rendszerező filozófusok jelentősebb írásaitól. Az értelem filozófia 1600-as évekbeli válságának gyümölcse, amikor lemondtak a nagy metafizikai elméletek felállításáról a skolasztika megrendülése után.
Pascal és René Descartes a 17. századi filozófia két nagy alakja és pólusa mint az egyház és a tudomány képviselői. Ezt tekintve a "Gondolatok" további érdekessége, hogy egy rövidebb paragrafusában meglehetős támadó modorban beszél Descartes filozófiájáról, „használhatatlannak” mondja.
Blaise Pascal-díj.
1984-ben a Francia Tudományos Akadémia létrehozta a Blaise Pascal-díjat. 1985 óta ítélik oda az alkalmazott matematikai kutatásokban és a mérnöktudományok terén végzett numerikus számításokban elért eredményekért. |
1117 | 65 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1117 | International Auxiliary Language Association | Az International Auxiliary Language Associationt (rövidítve IALA, magyarul: "Nemzetközi Segédnyelv Egyesület)" 1924-ben Frederick Gardner Cottrell vegyész alapította. Az egyesület egy mindenki számára jól használható, de mégis egyszerű nemzetközi segédnyelv létrehozására született.
Az egyesület működésében számos híres nyelvész is részt vett, mint például Alexander Gode, Ezra Clark Stillman, André Martinet és Otto Jespersen. Az egyesület bőkezű pénzügyi támogatója Alice Vanderbilt Morris volt.
Az IALA célja az volt, hogy kompromisszumot teremtsen a már meglévő mesterséges nyelvek (eszperantó, ido, occidental, novial stb.) között. Később kiderült, hogy ez lehetetlen. Ezért a közreműködők úgy gondolták, hogy a nemzetközi nyelvet nem kell „kitalálni”, mivel ez a nyelv már létezik, jövevény- vagy idegen szavak formájában elrejtve minden modern nyelvben. Ezek a latin vagy görög eredetű szavak főleg az újlatin nyelvekben találhatóak meg, de az angol nyelv közel 75%-a is latin eredetű. Mivel sokan már eleve ismernek e nyelvek közül valamilyen szinten egyet vagy többet, s mivel szavaik egy része más nyelvekbe is eljutott nemzetközi szóként, mondhatjuk, hogy a „nemzetközi nyelv” ismerői közel egymillárdan vannak.
Az IALA végül sokéves munkával megalkotta az interlingva nyelvet, amelynek 1954-ig a támogatója is maradt. Számos rendszeres és időszaki kiadványt publikáltak, melyek mind az interlingva terjesztését segítették elő.
1954-ben az interlingva terjesztését és támogatását átvette a Science Service interlingva divíziója, ezzel együtt az IALA beszüntette a működését. |
1118 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1118 | Tannin | |
1120 | 375 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1120 | Palindrom | A palindrom vagy (régiesebb elnevezéssel) "palindróma" a szójátékoknak, azon belül is az anagrammáknak az egyik fajtája. Kétféle értelemben használatos:
A betűk tagolásának természetesen nem kell megegyeznie, és sokszor a rövid vagy hosszú magán- és mássalhangzók különbségét, valamint a kiejtett hangok szabályos rögzítését (például „haggya”) is figyelmen kívül hagyják.
A "palindrom" szó melléknévként is használatos olyan betűsorokra, amelyek visszafelé olvasva is értelmesek, illetve az eredetivel azonosak. "(Rád rohan a hordár.)"
Története.
A palindromok készítése minden nyelvben régóta megtalálható, bár néhány esetben az írás jellegzetességei miatt (például a japán szótagírás vagy a kínai fogalomírás esetében) a szabályok kissé eltérhetnek. Az egyik legrégebbi ismert palindrom egy isztambuli Bizánci Birodalom-korabeli templom keresztelőkútjának görög nyelvű felirata:
ΝΙΨΟΝΑΝΩΜΗΜΑΤΑΜΗΜΩΝΑΝΟΨΙΝ
(Azaz "„Nipszon anómémata mé mónan opszin”, „Vétkeimet is mosd le, ne csak az arcomat”)."
Magyar nyelvű palindromok képekkel.
http://www.wekerlekos.hu/download/palindrom.htm |
1121 | 377379 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1121 | Anagramma | Az anagramma a szójátékok egy fajtája, melyben értelmes szavak vagy mondatok betűinek sorrendjét úgy változtatjuk meg, hogy az eredmény szintén értelmes szó vagy mondat legyen. Sok anagramma esetén az eredeti és a végeredmény között humoros vagy egyéb kapcsolat van, ez növeli az anagramma érdekességét, értékét.
A szó a görög "ana" (vissza) és "grafein" (írni) szavakból keletkezett.
Példák az anagrammákra.
Ebből a himnikus mondatból Sebestyén Gábor (1794–1864) anagrammát készített:
Egyes ragozatlan szavak (4 betűsek):
Egyes ragozatlan szavak (5 betűsek):
Egyes ragozatlan szavak (6 betűsek):
Egyes ragozatlan szavak (7 betűsek):
Egyes ragozatlan szavak (8 betűsek):
Egyes ragozatlan szavak (9 betűsek):
Gyakori reneszánsz és barokk versajánlásként is.
Egy híres példa egy híres embertől: |
1122 | 26883 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1122 | Nyelvi játékok | A nyelvi játékok olyan – általában társasági – játékok, ahol a játék témája szavak, mondatok, vagy a nyelv egyéb elemei. |
1123 | 82626 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1123 | Programozási nyelv | A programozási nyelv a számítástechnikában használt olyan, ember által is értelmezhető utasítások sorozata, amivel közvetlenül, vagy közvetve (például: gépi kódra fordítás után) közölhetjük a számítógéppel egy adott feladat elvégzésének módját.
A programozási nyelvek története.
Valószínűleg Charles Babbage készítette az első számítógép-szerű gépet, melyre Ada Lovelace írt különböző (assembly-szerű) programokat.
Alan Turing megalkotta a Turing-gép elméleti konstrukcióját, mely már a mai modern számítógép viselkedését írja le. A gépet egy program vezérli, melynek lefutását a kapott input befolyásolja.
Konrad Zuse a modern programnyelvek egyik úttörője, aki az általa kifejlesztett nyelv, a Plankalkül használatát már nagyjából úgy képzelte el, ahogy a programozási nyelveket napjainkban használjuk problémáink megoldására.
Az 1940-es években, amikor elkészítették az első elektronikus számítógépet, programozókra volt szükség, akik a saját kezükkel működtették a gépeket. Ebben az időben a számítógépek hihetetlenül nagy méretűek és drágák voltak. A 20. század végén bekövetkezett robbanásszerű elektrotechnikai fejlődés elősegítette a felhasználóbarát számítógépek elterjedését.
Az ezt követő fejlődés (tranzisztorok, integrált áramkörök és chipek) a számítógépeket sokkal megbízhatóbbá, könnyebben kezelhetővé tette, s a legkülönbözőbb programozási nyelvek jelentek meg.
Ez vezetett az exponenciálisan növekvő fejlődéshez, amely az internetet, a mindenütt előforduló számítógépeket eredményezte, és lehetővé tette az olyan könnyen elsajátítható nyelvek elterjedését, mint például a Python vagy a Visual Basic.
Ahogyan a számítógépek ára drámaian csökkent, úgy nőtt a programok jelentősége és komplexitása, aminek eredményeként a számítógép-időnél sokkal fontosabbá vált a fejlesztési idő.
A fejlődés következő állomását az (IDE) megjelenése jelentette, melyek csökkentették az idő-, és pénzráfordítást. A képernyő területei, melyek végrehajtják a programvezérlést, gyakran interaktívan átrendezhetőek. A kód-részleteket egy egérkattintással is előhívhatjuk. A munkát tehát előregyártott komponensek és újrafelhasználható kódokkal operáló eljáráskönyvtár teszik könnyebbé.
A korszerű nyelvek új fejlesztéseket tartalmaznak, mint például felhasználói jogok meghatározása; szabadon variálható, testhezálló telepítés és kinézet.
Az objektumorientált programozás módszertana képes lényegesen csökkenteni a programok elkészítési idejét, a programkód olvashatóságát, de azok hatékonyságát is.
Lásd még: Programozási paradigma.
Programozási nyelvek típusa.
Alapvetően három kategóriába soroljuk a programozási nyelveket.
Gépi kód.
A gépi kód valójában nem nyelv, mivel az a gép számára közvetlenül értelmezhető adatsort jelenti. A gépi kódhoz legközelebb álló nyelv az "assembly nyelv." Ha egy "assembly" vagy "mnemonik" nyelv és az általa előállított gépi kód között egy-az-egy megfeleltetés van, akkor mondhatjuk, hogy az adott nyelv „gépi kód szintű”.
Assembly.
A "gépi kódhoz," vagyis az adott számítógép saját nyelvéhez legközelebb álló nyelveket nevezzük "assembly" nyelveknek: ezen a nyelven a legnehezebb programot írni, mert azt teljesen a számítógép architektúrájához alakítva, gépi logika szerint kell elkészíteni. Cserébe az assembly nyelven írt programok a leggyorsabbak.
Az assembly nyelven írt programot gépi kódra az „assembler” (fordítóprogram) fordítja le. (Ebből látható, hogy igazából az assembly is egy "fordított nyelv," de mégsem soroljuk a fordított nyelvek közé, mivel a legtöbb esetben a „fordított nyelvek” az adott nyelvről assembly-re fordítanak (belsőleg), és utána azt alakítják át gépi kóddá.)
Minden egyes processzor-családnak saját assembly nyelve van (vagy nyelvei vannak).
Magas szintű nyelvek.
A magas szintű nyelvek esetén valamilyen absztrakció segítségével az emberi logikához vagy a problématérhez közelebb eső nyelven fejezzük ki a programunkat. |
1124 | 126281 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1124 | Programozási nyelvek kategóriák szerint | A programozási nyelvek kategóriái
Léteznek általános célú és szakterület-specifikus programozási nyelvek. |
1126 | 310400 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1126 | Programozási nyelvek listája betűrendben | |
1128 | 253698 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1128 | Julian Huxley | Sir Julian Sorell Huxley (London, 1887. június 22. – London, 1975. február 14.) angol biológus, zoológus, szakíró.
Zoológusként ismeretlen területek felkutatásában, megismerésében segédkezett.
Mint evolucionista, felhívta a figyelmet az elődök felfedezéseinek társadalmi jelentőségére, az elméleti következtetések gyakorlati hasznosságára és a felfedezett jelenségek következményeire.
Harcos humanista volt.
Ő alapította a legnívósabb tudományos újságot, a NATURE-t.
Családi háttér.
Julian Huxley jeles angol tudós család sarja. Apja Leonard Huxley író, szerkesztő. Apai nagyapja, Thomas H. Huxley biológus, a darwini fejlődéselméletet segítette győzelemre. Öccse, Aldous Huxley, ismert regényíró. Féltestvére, Andrew F. Huxley, Nobel-díjas biofizikus-fiziológus.
Munkahelyei.
Európa és Ausztrália nagy egyetemein tanárként tevékenykedett.
UNESCO első főigazgatója.
Az UNESCO első főigazgatójává Julian Huxley-t választották, aki nagyszabású tervekkel érkezett a szervezethez. Még az előkészítő ülések során Az "UNESCO célja és szellemisége" című füzetben osztotta meg a gondolatait (UNESCO, Its Purpose and Its Philosophy, 1946), amely vita tárgyává is vált, és végül a főigazgató saját személyes véleményének tekintették ahelyett, hogy valóban integrálták volna a szervezet alapdokumentumaiba.
Huxley szekuláris humanista, kozmopolita és internacionalista volt és hitt abban, hogy az emberiség egy új fejlődési szakaszba lépett, és elérhető közelségbe került a világpolgárság. Úgy gondolta, hogy az UNESCO közvetítő szerepet játszhat abban, hogy létrejöjjön egy egységes világkultúra. Annak ellenére, hogy hirdette a kulturális egységesedést, tudatában volt annak, hogy az emberek különböznek egymástól. A sokszínűség megőrzését a múzeumok feladatának tekintette. Huxley még amellett is állást foglalt, hogy a volt gyarmatokat egységesen gyámság alá kellene helyezni, és a fejlettebb társadalmak feladata azok felzárkóztatása.
A tudománynak is fontos szerepet szánt, így kiharcolta, hogy az UNESCO tudományokkal is foglalkozzon, lényegében ő helyezte az „S”-t az UNESCO betűszóba. A tudományoktól azt is remélte, hogy eugenika útján elősegítik az emberiség további fejlődését. |
1129 | 5878 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1129 | Populáció | A populáció valamilyen vizsgálati szempont szerint azonosnak tekintett élőlények halmaza; általában valamely fajnak vagy az embereknek egy bizonyos jól körülhatárolható csoportja. Az emberi populációt népességnek nevezik. Biológiai vonatkozásban: Egy adott faj azon egyedei, amelyek térben és időben együtt élnek.
Az ökológiában.
A populáció az ökológus vizsgálódásainak alapegysége, "adott élőlényféleség valamely tér- és időintervallumban". Az intervallum bármekkora lehet, ez ugyanis mindig az adott ökológiai vizsgálat célszerű megfontolásaiból adódik; önkényes. A Margit-sziget széncinegéi, ha külön vizsgáljuk őket, akkor egy populációt alkotnak, de Budapest összes széncinegéjét is tekinthetjük egy populációnak. Azért használjuk a definícióban az "élőlényféleség" megnevezést az "egyedek "halmaza" helyett, mert nem feltétlenül egyedszámban mérjük a populációt. Kifejezhetjük: akár bizonyos mennyiségű biomasszaként, vagy bármely más, abundancia kifejezésére alkalmas mértékkel. Az ökológia szempontjából nem tartozik a populáció definíciójához, hogy egyedei egy fajhoz tartozzanak, tehát szaporodóközösséget alkossanak.
A növényi- és állati-, illetve mikrobapopulációk időbeli változásaival a populáció-dinamika (a szünfenobiológia egyik rész tudomány területe) foglalkozik.
Méretük.
A populáció (népesség) általános jellemzésénél többféle információra van szükség. Így fontos annak ismerete, hogy milyen körülmények között fordul elő, milyen a szerkezete, a térben hol és hogyan helyezkedik el egy életközösségen belül, milyen az ivararány, a koreloszlás és a mérete is.
Ez utóbbi különösen fontos a veszélyeztetett fajok megőrzésével kapcsolatos védelmi intézkedésekkel összefüggésben, de szerepet játszik annak eldöntésében is, hogy szükség van e vegyszeres védelemre valamely rovarkártevővel szemben.
Egy populáció nagysága viszonylagos érték: lehet nagy, közepes méretű vagy éppen kicsi. Az, hogy ezek milyen valós értékeket takarnak, magától a populációtól függ, kizárólag annak ismeretében értékelhető. Egészen más jelentéstartalmú, ha nagyemlős, ízeltlábú vagy valamilyen plankton populációjáról van szó. Nem mindegy, hogy a szaporodási közösséget alkotó népesség tagjai mekkora területen élnek.
A populáció pontos mérete egyedszámával vagy egyedsűrűségével jellemezhető. Az egyedszám abszolút érték, amely pontosan kifejezi a populációs közösség darabszámát. Ezzel szemben az egyedsűrűség területegységre vonatkoztatott viszonyszám. Hogy melyik adatra van szükség az attól függ , hogy a továbbiakban milyen célra lesz felhasználva.
Számlálás és becslés.
Egy populáció jellemzéséhez darabra pontos egyedszámra ritkán van szükség. Csak kivételesen fontos esetekben kell a népességet ilyen mértékben ismerni. Ilyen lehet egy kihalás szélére jutott nagyemlős természetben élő állományának mérete. Például a szumátrai orrszarvú jelenleg élő populációinak egyedszáma nem éri el a százat.
Egy évszázaddal ezelőtt az európai bölények száma - az állatkerti példányokat is beleszámítva - nem érte el az ötvenet a világon. A két világháború közötti időszakban óriási erőfeszítések történtek e faj megmentésére és ebben a programban Magyarország is részt vett. A fáradozásokat siker koronázta, ugyanis napjainkban már többezres európai bölénypopuláció él Lengyelországban.
Fontos lehet egy-egy ritka fészkelő madarunk esetében is a népesség méretének pontos ismerete. Például a vízirigó vagy az uráli bagoly populációi szinte darabra ismertek. A szinte azt jelzi, hogy rendszerint elegendő - egy bizonyos hibahatáron belül - a népesség méretének becslése.
Például tíz fészkelő pár uráli bagoly esetén- ismerve az átlagosan felnevelt fiókaszámot és figyelembe véve a felnövő madarak esetleges elvándorlását - a populáció egyedszám nagy pontossággal megbecsülhető.
A mindennapos gyakorlatban azonban a legtöbb esetben elegendő az ennél kevésbé pontosan becsült érték is. Ezt egyszerűbb esetekben - pl. madaraknál - a megfigyelt vagy esetenként gyűrűzőhálóba került példányok száma alapján lehet megtenni.
Egyedsűrűség.
Egyszerűbb a helyzet, ha egy népesség jellemzésekor az egyedsűrűség kerül vizsgálatra. Az egyedsűrűség adatoknál több minta szükséges, mivel a népességek térbeli eloszlása általában nem egyenletes, ezért több esetenként különböző helyekről származó sorozatminták adatai alapján történik a becslés. A térfogatérték mértéke a vizsgált populációtól függ. A talajlakó fonálférgek becslésére általában tíz-húsz köbcentiméter talaj elegendő, míg a gyűrűsférgek populációinak jellemzésére általában nagyobb térfogategységre van szükség.
Hasonlóképpen lehet eljárni kertekben, gyümölcsösökben a kártevő-populációk becslése estén is. Például permetezés szükségességének megítéléséhez. A gyümölcsösben kihelyezett szex-feromonos csapdák a rajzó hímeket befogják így egyedszámukból a populáció méretére , abból pedig a permetezés szükségességére lehet következtetni.
Az egyedsűrűség területegységre is megadható. Például egy természetes elegyes erdő valamelyik színezőelemének a populációja területegységre vonatkoztatva is becsülhető. A területegység, a vizsgált növénytársulás típusától függ. A különböző gyepek esetében elég egy 2x2- vagy 4x4 m-es kvadrátokból álló sorozat mintavétel. Erdőkben azonban a legkisebb is legalább 10x10 m-es kell hogy legyen.
A területegységre vonatkoztatott sűrűségadatok állatpopulációkra is megadhatók, de helyváltoztatásuk növeli a hiba lehetőségét. Ezen populációk egyedszám becslése más módszereket igényel.
A populációgenetikában.
A populációgenetikában a populáció ökológiai definíciójához hozzá kell tennünk, hogy olyan egyedekből áll, amelyek tényleges szaporodási közösséget képeznek. (Például földrajzilag vagy időben is elkülönülnek a faj más populációitól.)
A populációgenetika a populáción belül egyes gének illetve allélok gyakoriságának változásaival foglalkozik.
A populációgenetika fontos alapmodellje, a Hardy-Weinberg-modell egyenletei úgynevezett ideális populációkra érvényesek. Ezek jellemzői, hogy állandó méretűek, nincs mutáció, nincs szelekció, sem ki- és bevándorlás.
Társadalmi vonatkozásban.
Társadalmi értelemben a populáció; egy adott (város, régió, ország, földrész stb.) élő emberek összessége.
Mivel ilyen számba vett népesség nemcsak a helyben élésnek – hanem például egy bizonyos minta tagságát alkotó egyedek – viszonyában is létezik, gyakran a populációt használják helyette (l. például növénypopuláció).
Az emberi népesség megszámlálásával, méretével (növekedésével, fogyásával), összetételével és mozgásával a demográfia vagy népességtudomány foglalkozik. Más szempontból vizsgálja az emberi populációkat a szociológia, a közgazdaságtan és a gazdaságföldrajz.
Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal foglalkozik a népszámlálás "(census)" lebonyolításával és az adatok feldolgozásával. A népszámlálásra háztartásonként, több év után kerül sor, közben reprezentatív mintavétel alapján vizsgálják a változásokat. |
1131 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1131 | Eszperantó | |
1133 | 27472431 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1133 | Harry Potter és a Főnix Rendje | A Harry Potter és a Főnix Rendje (eredeti, angol címén "Harry Potter and the Order of the Phoenix)" Joanne K. Rowling ifjúsági regénye, Harry Potter-sorozat ötödik kötete. A könyv az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában 2003. június 21-én, Magyarországon pedig december 5-én jelent meg (). Már megjelenésének napján az USA-ban és Nagy-Britanniában hétmillió példányt adtak el belőle. Harmincnyolc fejezetből áll, nagyjából 255 000 szót tartalmaz, a brit kiadásban 766, az amerikaiban 870, a magyar fordításban pedig 751 oldalas.
A Warner Bros 2006. április 5-én bejelentette, hogy azonos néven elkészíti a könyv filmváltozatát, melyet Magyarországon 2007. július 12-én mutattak be a mozikban.
Keletkezése és kiadása.
A BBC Newsnak adott interjúban Rowling célzott arra, hogy egy főszereplő meg fog halni a könyvben, és emiatt maga is szomorú volt. Noha férje azt javasolta, hogy írja át a történetet és hagyja életben a szereplőt, az írónő szükségesnek tartotta, hogy „könyörtelen gyilkos” legyen. Utóbb Rowling elárulta, hogy ebben a könyvben eredetileg Arthur Weasleyt szánta halálra, de végül nem volt képes ezt megtenni. Más alkalommal, amikor arról kérdezték az írónőt, hogy ha lehetséges volna, mit változtatna a hét könyvben, Rowling azt választotta, hogy még dolgozott volna a Főnix Rendjén, mert túl hosszúnak érzi.
A Potter-rajongóknak három évig kellett várniuk a negyedik és az ötödik kötet megjelenése között. Az ötödik kötet kiadása előtt, az első négy könyvből már 200 millió példányt adtak el és 55 nyelvre fordították le. Mivel a sorozat már világszerte ismert volt, rekordmennyiségű előrendelést vettek fel és a kiadás éjjelén több ezer olvasó várakozott a könyvesboltok előtt. A biztonsági intézkedések ellenére, 2003. június 15-én több ezer példányt elloptak egy earlestowni raktárból.
Cselekménye.
Harry Potter 15 éves lett, és a nyarat - szokás szerint - a Privet Drive 4. szám alatt kell töltenie. Azonban a Magnolia közben a fiút és unokatestvérét, Dudleyt megtámadja két dementor. Harry patrónust idéz meg, mellyel elüldözi a dementorokat: tehát varázslatot használ, ami a kiskorú mágusoknak tilos. További problémák elkerülése végett egy mentőcsapat elhozza Harryt a Privet Drive-ról. A nyár végét barátaival, Ronnal és Hermionéval tölti egy sötét, elvarázsolt házban, a londoni Grimmauld téren lévő Black-házban, amit Sirius felajánlott Dumbledore-nak, mint a Főnix Rendje főhadiszállását. Harry megismeri a rend tagjait és a Black-család "nemes és nagy múltját".
A fegyelmi tárgyalásra a Mágiaügyi Minisztériumban kerül sor, ahol a teljes Wizengamot tárgyalja Harry ügyét. Arthur Weasley - aki a Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztály vezetője - kíséri el Harry-t a minisztériumba. A kihallgatók Cornelius Caramel, Amelina Bones és Dolores Umbridge. Jegyzőkönyvvezetőként jelen van Percy Weasley, a védelem tanújaként pedig megjelenik Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore is. Dumbledore-ral tart tanúként Mrs. Figg is, aki látta a dementorokat, de tanúvallomását nem veszik komolyan. Dumbledore azonban olyan érvekkel áll ki Harry mellett, hogy Caramel végül kénytelen felmenteni Harryt. A tárgyalás alatt többen elcsodálkoznak Harry varázstudásán: már harmadéves tanulóként meg tudott idézni egy inkarnálódott patrónust. Harry nem érti, hogy Dumbledore miért nem szól hozzá és miért nem néz a szemébe. A tárgyalás után Lucius Malfoy is megjelenik, aki gyanút kelt Harryben és Mr. Weasley-ben.
A nyár azonban véget ér, kezdődik az iskola. Az iskolába új sötét varázslatok kivédése tanár (Dolores Jane Umbridge) érkezik, akit egy emberként utál az egész iskola, kivéve a Mardekárosokat. Karácsony előtt még megalapítják a DS-t (Dumbledore Serege, eredetileg Defenzív Szakkör).
Hermionén kívül mindenki ekkor döbben rá, hogy most lesznek az RBF- (Rendes Bűbájos Fokozat-) vizsgák. Új játékosokat választanak a kviddicscsapatokba. Az iskolában egymás után jelennek meg az újabb és újabb oktatási rendeletek, melyek felbolygatják az egész iskola életét.
Harryvel különös dolgok történnek, melyeket senki sem vesz elég komolyan addig, amíg baj nem történik. Ezek után azonban Harry nem veszi komolyan a bajok megelőzését. Az iskolában pedig folytatódnak az egyre érdekesebb események. Az ötödikeseknek pályaválasztási tanácsadáson kell részt venniük. Miközben Harryék már azt sem tudják, hogy mit és mennyit tanuljanak, Hagrid is megbízza őket egy feladattal, amire túl gyorsan mondanak igent. Elkezdődnek az RBF-vizsgák.
Ezután felgyorsulnak az események. Elmennek Londonba, hogy megszerezzék a jóslatot Harryről, illetve Voldemortról, így Harry folytán bajba kerülnek a barátai és több más ember. Miután sikerült ebből a csapdából kiszabadulniuk, rögtön beleesnek egy sokkal nagyobba, ahol már az életük a tét. A Főnix Rendjének tagjainak segítségével sikerül kiszabadulniuk, azonban ez már sajnos Sirius életébe kerül, amit Harry nem tud megbocsátani magának. Harry megtudja, hogy miért akarta megölni őt kiskorában Voldemort, és miért kell visszamennie a Privet Drive 4. szám alá. |
1139 | 386428 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1139 | Sitó-rjú karate | A sitó-rjú (糸東流, angol átírásban: "Shitō-ryū") a karate küzdősport egy stílusa, a tradicionális karatestílusok egyike.
Leírás.
A sitó-rjú tartalmazza a legtöbb katát a karatestílusok közül (közel 60-at). Ezek fele a sótókanos katákhoz, másik fele a gódzsú-rjú katáihoz hasonlít. A Sitó-rjú ötvözi a kemény és lágy technikákat, jellemzően mély súlyponttal dolgozik.
Története.
Alapítója Mabuni Kenva (摩文仁 賢和), aki két mestertől is tanult, Itoszu Ankótól (糸洲 安恒) és Higaonna Kanrjótól (東恩納 寛量). Egyesítette a dinamikus, gyors, hosszú mozgássorozatot és a stabil, körkörös, rövid, erős mozgásrendszert, ezzel lefektetve a stílus alapjait. Mabuni a sitó-rjú megnevezést két mestere iránti tiszteletből nevük kezdőbetűjéből alakította ki. Az elnevezés miatt többen támadták Mabunit, mivel komolytalannak találták a rövidítéseket. Mabuni viszont meg volt győződve arról, hogy jó az, ha az emberek személyhez tudják kötni az irányzatot.
Mabuni híres tanítványai közé tartozott Hajasi Teruo (林 輝男), aki a szensin-kai vezetője lett Kuniba halála után. Később létrehozta saját stílusát, a hajasi-ha sitó-rjút. |
1140 | 140516 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1140 | Földrajztudomány | A földrajztudomány vagy földrajz "(geográfia)" a földtudományok egy részterülete. A szilárd kéreg (litoszféra), a vízburok (hidroszféra) és a levegőburok (atmoszféra) szövedéke alkotja a bioszférát, az élet színterét, azaz a földrajzi burkot. Az itt lezajló természeti és társadalmi folyamatok által kialakított rendszerek elrendeződéseivel és törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány a földrajztudomány.
A földrajz klasszikus megközelítése szerint két fő ága a természetföldrajz és a társadalomföldrajz, melyek közül mindkettő felosztható általános földrajzra és regionális földrajzra.
Más megközelítés szerint az egységesnek tekinthető geográfia felosztható
Mindhárom ágazatban különböző szempontok kerülhetnek előtérbe, így mindegyik esetében beszélhetünk
megközelítési módról. Sőt, a földrajztudomány alágazataiban is érvényesíthetők ezek a szempontok.
Természetföldrajz.
A természetföldrajz további tudományterületekre osztható:
A természetföldrajz a földfelszín formakincsét, azok kialakulását, természeti jelenségeinek térbeli elhelyezkedését vizsgálja. Időben elsősorban a jelennel foglalkozik, míg a múlt (földtörténet) a földtan (geológia) érdeklődési területe. Határterületnek tekinthető a negyedidőszak (kvarter) (ez nagyjából az elmúlt kétmillió év), ezzel a földrajztudomány (geográfia) és a földtan˙(geológia) is foglalkozik.
Régebben a természetföldrajz szinonimájaként használták a „fizikai földrajz” kifejezést, ami a német „Physische Geographie” és az angol „Physical Geography” tükörfordítása. Ez a kifejezés elavultnak és hibásnak tekinthető.
Társadalomföldrajz.
A társadalomföldrajz a társadalom egyes folyamatainak, jelenségeinek térbeliségét vizsgálja. Éppen ezért rendkívül sokszínű, érdeklődése kiterjed:
További ágazatok a társadalomföldrajzon belül:
Regionális földrajz.
A földrajztudománynak azon szegmense, amely a természetföldrajzi és társadalomföldrajzi jelenségeket térbeli elhelyezkedésük alapján elemzi, illetve egy adott természeti és társadalmi-gazdasági (összefoglalóan földrajzi) térrész vizsgálatára hivatott.
Általános földrajz.
Az általános földrajz a földrajz minden területével foglalkozik: víz, klíma, földtörténeti korok, stb. Nem merül el részletesen egyes témákban, hanem átfogóan vizsgálja.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, az "általános földrajz" legfeljebb tantárgyként, nem pedig tudományágként létezik. Helyesebb azonban szemléletmódként tekinteni az általános földrajzot. |
1142 | 320334 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1142 | December 26. | Névnapok: István + Dienes, Előd, Stefán, Stefánia, Stefi, Zuboly |
1144 | 130776 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1144 | Kaposvár | Kaposvár (németül: "Ruppertsburg", horvátul: "Kapošvar") megyei jogú város a Dél-Dunántúlon, Somogy vármegye és a Kaposvári járás székhelye, valamint a Kaposvári Egyházmegye székvárosa. A Dunántúl egyik legfontosabb gazdasági, kulturális, oktatási és sportközpontja, egyetemi város. A Kapos folyó mentén, a Somogyi-dombság területén fekszik. Körülbelül 60 000 fős lakosságával az ország tizenötödik és a Dél-Dunántúl második legnépesebb települése. Vára és kolostora középkori eredetű, de a vármegyeszékhelyen a török és osztrák támadások következtében nem sok 19. századinál idősebb épület maradt fenn.
A várost először 1009-ben említik, a legenda szerint Rómához hasonlóan hét dombra alapították. 1061-től egyházi központ szerepét töltötte be, majd a 13. században felépült a vára is, amely a török időkben egyre fontosabb szerephez jutott. 1555-ben az oszmánok ötnapos ostromban elfoglalták az erődöt és a bencés kolostort, majd a város 1686-ban szabadult fel a török megszállás alól. 1690-től az Esterházy család birtokaihoz tartozott, akik a somogyi birtokaik központjává tették, így a település gazdasági és közigazgatási szerepe egyre növekedett.
1703-ban vásárjogot kapott, 1749-ben pedig Somogy vármegye székhelyét is itt rendezték be. A megyeszékhelyre költözők jó része iparosokból és kereskedőkből állt, akik elindították Kaposvárt a polgári fejlődés útján. A kiegyezés után indult meg a város életének intenzív fejlődése, melynek eredményeképpen 1873-ban rendezett tanácsú várossá nyilvánították. A lakosság folyamatosan nőtt, felépültek a fontosabb közintézmények, megteremtődtek a vasúti és közúti közlekedés feltételei, majd elindult az ipar és a gazdaság fejlődése is.
Az első világháborúig császári és királyi helyőrségi város volt. A szomszédos települést, Kaposszentjakabot 1950-ben csatolták a megyeszékhelyhez, majd 1973-ban Toponárt, Kaposfüredet és Töröcskét is. Kaposvár 1990-ben egyike lett a megyei jogú városoknak, 1993 óta püspökségi székhely. 2000-ben az itt működő felsőoktatási intézmények összevonásával megalapították az azóta kibővített Kaposvári Egyetemet. A város mára a Dunántúl egyik legjelentősebb városává vált.
Nevének eredete.
A város neve a „kapu” és a „vár” szóösszetételből származik, a mocsaras Kapos-völgyben a 13. században felépített várra emlékeztet. A település neve először 1009-ben, Szent Istvánnak a pécsi püspökség határait kijelölő alapítólevelében jelent meg.
A történelem során a város számos nyelven külön nevet kapott. Németül "Kopisch", "Ruppertsberg", "Ruppertsburg"; horvátul hivatalosan "Kapošvar"; szlovénül "Rupertgrad"; törökül "Kapoşvar"; szerbül pedig "Капошвар", "Kapošvar". Régen a lakócsai délszlávok "Kapuš"-nak, a hercegszántóiak "Kapušar"-nak, a szigetváriak "Kapušvar"-nak hívták.
Fekvése.
Kaposvár a Kapos folyó két partján, a Somogyi-dombság területén fekszik, csodálatos környezetben, a Zselic lankái között. Déli részén húzódik a Zselici Tájvédelmi Körzet.
A város, az ókori Rómához hasonlóan, hét dombra épült, név szerint: Kecel, Körtönye, Lonka, Iszák, Kapos, Róma és Ivánfa (de vannak, akik nem pont ugyanezt a hét dombot - a helyiek mindet "hegynek" nevezik - sorolják fel). Ezek ma Kaposvár déli városrészeit alkotják. A város legmagasabb pontja kb. 260 m-rel fekszik a tengerszint felett, Töröcskétől körülbelül 1 km-re délre, az úgynevezett "Postakocsi-út" mentén, amely egykor a legfontosabb útvonal volt Kaposvár és Szigetvár között.
A Zselicség Kaposvár felé eső részén öt vízfolyás torkollik a Kapos folyóba. A Ropolyi-erdőben eredő Berki-patak a Kecel-hegy lábánál, a Töröcskei-patak a Cser és a Donner városrészek találkozásánál ömlik a Kaposba. A Pölöskei-erdőben eredő Zselic-, vagy ahogy a helyiek hívták sokáig: Hódos-patak, míg a város keleti részén az Ivánfai- és a Nádasdi-patak is növeli a folyó vízhozamát. A város területén észak felől további négy – az előbbieknél kisebb vízhozamú – patak viszi vizét a folyóba, név szerint a Csörge-, a Füredi-, a Kisgáti-, valamint a Deseda-patak.
Kaposvár északi részén helyezkedik el a 8 kilométer hosszú Deseda-tó, a 30 hektáros arborétummal.
A Balaton 50 kilométerre, Pécs 60 kilométerre, Nagykanizsa 70 kilométerre, Szekszárd 90 kilométerre, Budapest 190 kilométerre fekszik a várostól.
Éghajlata.
Kaposvár éghajlata kontinentális, az évi középhőmérséklete 11 °C, a csapadék éves mennyisége 651 mm.
Története.
Időszámításunk előtt.
Kaposvárt és környékét tízmillió évvel ezelőtt a Pannon-tenger borította. A jégkorszakot követően alakult ki a térség mai domborzata. A város területe már az i. e. 5. évezred környékén lakott volt. I. e. 400 körül kelta népek telepedtek le a vidéken. A mocsaras környéket elkerülték a fontosabb ókori útvonalak, így a rómaiak és az avarok jelenléte nem volt jelentős.
A honfoglalás után.
Az I. István király által 1009-ben kiadott pécsi püspökségi alapítólevélben már szerepel a "Kapos" (latinul: "Copus") név. 1061-ben Ottó "(Atha)", somogyi ispán a mai város közigazgatási határain belül, Kaposszentjakabon bencés monostort alapított, melynek felszentelésén Salamon király és Géza herceg is részt vett. Az egyházi központot később gyakran keresték fel más királyok is, a látogatások siettették a település fejlődését.
A török időkben.
A 13. században építették fel Kaposvár várát a Kapos folyó mentén. A négyzetes alaprajzú építményt a 15. században építették át földvárból kővárrá, négy bástyája a 16. században épült. A törökök terjeszkedése miatt később felértékelődött a kis erődítmény szerepe. Nehéz volt a területet megközelíteni, így a menekülők számára a vár menedéket jelentett, a törökök azonban 1555-ben ötnapi ostrom után elfoglalták. 1558-ban Kaposvár mezővárosi jogot kapott. A város 131 év után, 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. A háborúskodások következtében a vár állapota erősen megromlott, 1702-ben rombolták le I. Lipót magyar király parancsára, megmaradt romjait 1931-ben bontották el. Ma két bástya maradványa látszik, illetve a délkeleti körbástya és a délnyugati négyszögletes saroktorony is a felszínen van.
A város újjászületése.
A várost a 18. században újjáépítették a vártól északra fekvő, magasabb területen. 1690-től az Esterházy család birtokaihoz tartozott, akik a somogyi birtokaik központjává tették, így a település gazdasági és közigazgatási szerepe egyre növekedett. 1749-ben Somogy vármegye székhelyét is itt rendezték be. A megyeszékhelyre költözők jó része iparosokból és kereskedőkből állt, akik elindították Kaposvárt a polgári fejlődés útján. A lakosság folyamatosan nőtt, felépültek a fontosabb közintézmények. Lakossága 1800-ban még alig haladta meg a 3000 lelket, addig 1900-ban már 18 218 főt vettek számba a felmérések. Az 1910-es népszámlálás már 24 124 lakosról szólt, míg az 1920-ban megtartott népszámlálás során Kaposvár lakóinak száma 29 470 fő volt. A kiegyezés után indult meg a város életének intenzív fejlődése, melynek eredményeképpen 1873-ban rendezett tanácsú várossá nyilvánították. A következő években sorra épültek fel az ország más részeivel való kapcsolattartást elősegítő vasútvonalak. A Budapest-Gyékényes-Zágráb-Fiume vasúti fővonal Kaposvár érintésével épült meg, ezzel párhuzamosan 1872-ben létrejött a Dombóvár-Zákány vasúti összeköttetés is Kaposváron keresztül haladt át. Ekkoriban kiépülő helyi vasúti vonalak, mint a fonyódi, a siófoki, barcsi, a szigetvári számára Kaposvár jelentette a végállomást, amely közlekedési szempontból jelentőssé tette a várost. Kaposvár jelentős ipari várossá fejlődött (cukorgyártás, gépgyártás, vágóhíd). 1891-ben 1443 ház állt a városban.
20. század.
A 20. század elején Kaposvár egyike volt azon kevés magyarországi városnak, amely már rendelkezett vízvezetékkel. Aszfalt és makadám burkolatú utcáiban villannyal világítottak. 1904-ben adták át az új városháza épületét. 1911-ben nyílt meg a híres Csiky Gergely Színház, amelynek társulata az 1970-es évek elejétől a magyar színházi élet meghatározó társulata lett.
Somogy vármegyéhez még a 20. század elején is csak egyetlen város tartozott, Kaposvár, melynek rangja 1930 előtt rendezett tanácsú város volt, azután az elnevezés megváltozása miatt megyei város. 1942-ben törvényhatósági jogú városi rangot kapott, de ezt csak 1945-ben hajtották végre ténylegesen, így 1950-ig Kaposvár nem tartozott Somogy vármegyéhez. Az 1950-es megyerendezés idején a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Kaposvár attól kezdve Somogy megyéhez tartozott, és jogállása 1954-ig közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város, 1954-től járási jogú város, majd 1971-től egyszerűen város lett. A megyeszékhely 1990-ben újra megyei jogú városi rangot kapott.
A két háború közti időszak elején már jelentős változások következtek be a város életében. Az első világháború után a magyar városok számára kiírt stabilizációs hitelből, az úgynevezett Speyer-kölcsönből Kaposvár városa 22 milliárd koronát igényelt, de csak 13 milliárdot folyósítottak végül, amely összegből a szennyvíztelep szűrőmedencéjét állították helyre, valamint megépülhetett a polgári fiúiskola és az akkori Eszterházy utca egyik legszebb részén a leánygimnázium. Felépült a kereskedelmi-egyesületi székház, az új és akkor korszerűnek számító városi mozi épület, és jórészt közadakozásából az új katolikus templom. A kevés számú helyi hívővel rendelkező református egyház fölépítette gyülekezeti házát, az akkoriban túlnyomórészt katolikus hitvallású lakosság rokonszenvétől támogatva. A tűzoltóság épületét kibővítették, felszereltségét pedig európai szintre emelték. A helyi köztisztasági üzemet öntözőautókkal látták el, állandó helyre költözött az Anya- és Csecsemőotthon. Az első világháború után nem sokkal épült ki a távvezetékes villamos-hálózat transzformátorépülete és elsőként kilenc transzformáló-tornya. Városi sportpálya, valamint a Kapos folyó közelében kiépített strand is létesült. Az utcákat új burkolattal látták el, számos közpark létesült, és a „Virágos Kaposvár” mozgalom kibontakozásaként nemcsak a magánházak előtt, de az utak mentén is virágos szegélyeket hoztak létre. A belügyminiszter a „Virágos Kaposvár” megteremtéséért elismerő-oklevelet adományozott a városnak (1929), amely kitüntetést dr. Vétek György polgármester vett át. A „Virágos Kaposvár” volt az egyetlen helyi hagyomány, amelyet változatlan formában vett át szocialista időszak várost irányító vezetése. A város művészeti életét az államosításokig a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társulat fogta össze. A helyi vagy Somogy vármegyei művészek alkotásaiból éves rendszerességgel szerveztek kiállítást.
A polgári élet idején igen népszerű és hasznos elfoglaltságot jelentettek az ének- és dalkörök, amely szép számmal működtek a városban. Volt városi, postás, iparos, vasutas, munkás, katolikus és református egyházi énekkar. Működött városi szimfonikus zenekar, vasutas zenekar, katonai zenekar és ifjúsági zenekar.
A város területe és lakosságszáma a 20. században is folyamatosan nőtt. 1950-ben hozzácsatolták Kaposszentjakabot, 1973-ban Kaposfüredet, Toponárt és Töröcskét. Lakóinak száma megháromszorozódott, a 70-es évek végén elérte a 75 000 főt. Kaposvár 1990-ben megyei jogú város, 1993-ban római katolikus püspöki székhely lett.
A megyeszékhely a Magyar Honvédség aktív helyőrsége, ahol a MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred található. Korábban 1957-től a MN 9. Gépesített Lövészhadosztály parancsnoksága volt megtalálható 1987-ig, amikor létrehozták a 2. Gépesített Hadtestet. Később a hadtest a 2. Katonai Kerület Parancsnokság nevet kapta, mint béke alakulat. Az alakulat 2001-es felszámolásakor, mint magasabbegység a 2. Gépesített Hadosztály néven működött. Korábban a helyőrségben megtalálható volt az MN 54. Felderítő Zászlóalj 1976-ig. A 45. Híradó Zászlóalj, illetve a 99. Zselic Rendészeti Kommendáns Zászlóalj és ezek jogutódja a MH 45. Noszlopy Gáspár Vezetésbiztosító Zászlóalj. Utóbbi 1995-ben szűnt meg.
Az új évezredben.
Kaposvár a Dunántúl egyik legjelentősebb városa, a Dél-Dunántúl társközpontja lett. 2000. január 1-jén a korábban is itt működő Pannon Agrártudományi Egyetem és Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola összevonásával megalapították a Kaposvári Egyetemet. 2003-ban dísztérré alakították át a Kossuth teret, ami a város egyik fő látványossága és 2017-ben Európa legszebb főtere lett. 2008-ban a Magyar Televízió közönségszavazásán a város elnyerte Az Év Települése díjat. 2011. június 4-én felavatták Kaposvár rovásos helynévtábláját.
Az utóbbi évtizedekben a somogyi megyeszékhely az ország egyik legdinamikusabban fejlődő településévé vált. Az elmúlt években is számos fejlesztés, beruházás történt: újjászületett a belváros, átépült a megyei kórház, középületek, közterületek, iparterületek épültek és újultak meg, új helyi járatú buszok róják a város útjait. 2017-ben átadták a felújított vasútállomás műemléképületét. Ugyancsak 2017-ben Szita Károly polgármester elindította a Németh István Programot, melynek keretében 185 milliárd forintot költ el a város fejlesztésekre.
Címere.
Kaposvár címere álló, csücskös talpú katonai pajzs, kék mezejének zöld hármashalmán kváderkövekből épült várkapu áll, felette három, lőrésekkel ellátott mellvédfallal. A kapu emelt félkör, melyben a zárkő, továbbá jobbról és balról a béllet három-három szimmetrikusan elhelyezkedő köve nagyobb. A kapuban felhúzott csapórács van. A bástyán három, azonos magasságú torony emelkedik egy-egy lőréssel és védőpártázatában három-három oromzattal. A pajzs felső élén természetes színű, enyhén jobbra forduló, vörös bélésű, aranyos szegélyű és pántozatú tornasisak helyezkedik el, nyakában aranyszalagon, aranymedállal. Az arany sisakkorona ötágú, rubinokkal, smaragdokkal és gyönggyel ékesített. A sisakdísz ismétli a címerpajzs kapubástyáját. A foszlányok jobbról kék és arany, balról vörös és ezüstszínűek.
Népesség.
Kaposvár lakónépessége 2011. január 1-jén 66 245 fő volt, ami Somogy megye össznépességének 21%-át tette ki. A város Somogy vármegye legsűrűbben lakott települése, abban az évben az egy km²-en lakók száma átlagosan 583,2 fő volt. A népesség korösszetétele kedvezőtlen. A 2011-es év elején a 19 évesnél fiatalabbak népességen belüli súlya 21%, a 60 éven felülieké 25% volt. A nemek aránya kedvezőtlen, ugyanis 1000 férfira 1194 nő jut. 2017-ben a férfiaknál 71,7, a nőknél 78,7 év volt a születéskor várható átlagos élettartam.
A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 5%-a, mintegy 3406 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Közülük cigány, német és horvát nemzetiséginek vallották magukat a legtöbben. A magukat vallási közösséghez tartozónak valló kaposváriak túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház még a városban a református és az evangélikus.
A 20. század második felétől Kaposvár lakossága viharos gyorsasággal növekedett. A legtöbben 1980-ban éltek a megyeszékhelyen, 72 377-en, azóta egészen napjainkig csökken a város népessége, ma már kevesebben élnek Kaposváron, mint 1980-ban.
Etnikai összetétel.
A 2001-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 68 697 fő volt, ebből a válaszadók száma 67 188 fő volt, 65 032 fő magyarnak, míg 1178 fő cigánynak vallotta magát, azonban meg kell jegyezni, hogy a magyarországi cigányok (romák) aránya a népszámlálásokban szereplőnél lényegesen magasabb. 515 fő német, 170 fő horvát és 48 fő lengyel etnikumnak vallotta magát.
A 2011-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 66 245 fő volt, ebből a válaszadók száma 60 082 fő volt, 56 676 fő magyarnak vallotta magát. Az adatokból az derül ki, hogy a magukat magyarnak vallók száma jelentősen csökkent tíz év alatt, ennek fő oka, hogy többen nem válaszoltak. Az elmúlt tíz év alatt a nemzetiségiek közül legjelentősebben a cigányok (1434 fő), a németek (755 fő) és az oroszok (71 fő) száma nőtt Kaposváron. A román (83 fő) nemzetiségűek száma megkétszereződött. A magukat horvátoknak vallók száma (141 fő) kismértékben csökkent az elmúlt tíz év alatt. A vármegyén belül Kaposváron él a legtöbb magát németnek, orosznak, románnak és lengyelnek valló nemzetiségi.
Vallási összetétel.
A 2001-es népszámlálási adatok alapján Kaposváron a lakosság közel háromnegyede (74,7%) kötődött valamelyik vallási felekezethez. A legnagyobb vallás a városban a kereszténység, melynek legelterjedtebb formája a katolicizmus (64,3%). A katolikus egyházon belül a római katolikusok száma 43 946, míg a görögkatolikusoké 205 fő volt. A városban népes protestáns közösségek is éltek, főleg reformátusok (5010 fő) és evangélikusok (1441 fő). Az ortodox kereszténység inkább az országban élő egyes nemzeti kisebbségek (oroszok, románok, szerbek, bolgárok, görögök) felekezetének számít, számuk elenyésző volt az egész városi lakosságához képest (23 fő). Szerte a városban számos egyéb kisebb keresztény egyházi közösség működött. A zsidó vallási közösséghez tartózók száma 49 fő volt. Jelentősnek mérték azoknak a számát, akik vallási hovatartozásukat illetően nem kívántak válaszolni (9,7%). Felekezeten kívülinek a város lakosságának 15%-a vallotta magát.
A 2011-es népszámlálás adatai alapján a lakosságnak már csak alig több mint fele (53,4%) kötődött valamelyik vallási felekezethez. A két népszámlálás között eltelt tíz év alatt a felekezethez való tartozás jelentősen csökkent, ennek egyik oka, hogy sokan nem válaszoltak. A legnagyobb vallás továbbra is a kereszténység, azon belül a katolicizmus (44,9%) volt, de a tíz év alatt a katolikus valláshoz tartozók száma majd negyedével esett vissza. A katolikus egyházon belül a római katolikusok száma 29 590, míg a görögkatolikusoké 115 fő volt. A protestáns közösségek létszáma is visszaesett: reformátusnak már csak 3603, evangélikusnak mindössze 1006 fő vallotta magát. Az ortodox keresztények száma viszont 31 főre emelkedett. A kisebb keresztény egyházi közösségek továbbra is működtek. A zsidó vallási közösséghez tartózók száma 47 főre csökkent. Összességében elmondható, hogy az eltelt tíz év során az ortodox valláson kívül minden más egyházi felekezetekhez tartozók száma jelentősen csökkent. Azok aránya viszont, akik vallási hovatartozásukat illetően nem kívántak válaszolni (28,5%), tíz év alatt megháromszorozódott. Felekezeten kívülinek a város lakosságának már 18,1%-a vallotta magát.
Közigazgatás.
Országgyűlési képviselők.
A régi választójogi törvény, az 1989. évi XXXIV. törvény hatálya alatt a város két választókerülethez tartozott. Jelenleg a 2011. évi CCIII. törvény értelmében az új Somogy vármegyei 1. sz. országgyűlési egyéni választókerület székhelye.
Önkormányzat.
Polgármesterei a rendszerváltás óta.
Megjegyzés: Szita Károlyt az egyes választási években esetenként más közéleti szervezetek is támogatták a Fidesz mellett.
Városrészek.
Korábban a várost kerületekre osztották, de ez a felosztás megszűnt – azonban a régebbi utcanévtáblák a mai napig emlékeztetnek rá. A városrészek nagy vonalakban követik a régi felosztást, kivéve az újabb területeket. Több városrészben részönkormányzat is segíti a városi közigazgatás és adminisztráció működését.
A vármegyeszékhely kereskedelmi, idegenforgalmi, oktatási és államigazgatási központja a Belváros, amelynek vonzáskörzete a városon és a vármegyén túlnyúlik. A szocializmus évtizedeiben a városközponttól északnyugatra eső területeken jelentős lakótelepek épültek (itt található például a Dunántúl legnagyobb lakóépülete, a 330 lakásos Sávház), ezen a részen él a város lakosságának harmada. A városközpontban és a lakótelepeken rengeteg zöldterület található (fasorok, parkok, virágágyások). Kaposvár – akárcsak az ókori Róma – hét dombra épült, ezek ma a megyeszékhely déli városrészeit alkotják, ahol elegáns villanegyedek, családi házas és kertvárosias övezetek alakultak ki. A város déli részein a Zselic lankái húzódnak.
Kaposvár területe az elmúlt évszázadok alatt folyamatosan nőtt, így elérte a környező települések határát. 1950-ben hozzácsatolták Kaposszentjakabot (keletről), 1970-ben Kaposfüredet és Toponárt (északról), valamint 1973-ban Töröcskét (délről). Ezek ma is családi házas övezetek. Toponár és Kaposfüred között, a város északi részén húzódik a kaposváriak kedvelt pihenőhelye, a 8 km hosszú Deseda tó.
Közlekedés.
Közúthálózat.
Kaposvár Somogy vármegye központjaként az országos és megyei jelentőségű utak gyűjtőpontja. Budapestről közúton két irányból érhető el: az M7-esen és Balatonszemestől a 67-es főúton; illetve az M6-oson és Dunaföldvártól a 61-es főúton. Pécs a 66-os főúton, Nagykanizsa és Dombóvár a 61-es főúton, a Balaton és Szigetvár pedig a 67-es főúton közelíthető meg. A városnak közvetlen közúti összeköttetése van Barccsal, Fonyóddal (6701-es út) és Szántóddal (6505-ös út) is. A 61-es főút északról elkerüli a várost, valamint Kaposújlakot és Kaposmérőt is, így mindhárom települést keletről és nyugatról a 610-es főúton lehet elérni. Kaposvárról a somogyi és a dunántúli településekre, az ország megyeszékhelyeire és a fővárosba menetrend szerinti autóbuszjáratokkal is eljuthatunk.
2017-ben megkezdődött a 67-es főút Kaposvár és a Balaton közti szakaszának négysávos gyorsforgalmi úttá való alakítása, a tervek szerint pedig később a Szombathelyt Szegeddel összekötő M9-es autóút is érinteni fogja a várost. Kaposfüred városrészt már most is elkerüli a 67-es főút, a régi nyomvonal ma a 65 146-os számozást viseli. 2020 körül mellékúttá sorolták vissza, 6548-as útszámmal a régebbi Kaposfüred–Somogyaszaló-szakaszt is.
A város közigazgatási területét néhány további alsóbbrendű, de országos közútként számozódó útvonal is érinti. Ilyen például a Kaposfüred-Juta közti 6709-es út.
Vasúthálózat.
Kaposvár a fővárosból a Budapest–Dombóvár–Pécs-vasútvonalon, majd Dombóvártól a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonalon érhető el. A két város között közvetlen InterCity járatok is közlekednek (Rippl-Rónai, Somogy, Kresz Géza). Gyékényes és Nagykanizsa irányába, illetve Dombóvárra gyakori a vonatközlekedés, innen lehet eljutni vasúton Pécsre is, pénteken és hétvégente pedig napi egy pár InterRégió vonattal is közvetlenül el lehet érni Pécset. A Balaton a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon és a Kaposvár–Fonyód-vasútvonalon közelíthető meg. Kaposvárról a 20. század elején hat irányba indultak vonatok, azonban a Kaposvár–Barcs-vasútvonal és a Kaposvár–Szigetvár-vasútvonal 1970-es évek végén történt megszüntetésével mára négy irány maradt.
A városhoz hat vasútállomás és vasúti megállóhely tartozik. Kaposvár főpályaudvara a belvárosi vasútállomás, amely a helyi autóbusz-állomáshoz és a távolsági autóbusz-pályaudvarhoz közel helyezkedik el. A város különböző részein kisebb megállók találhatók: Kaposszentjakabon (régen Kaposvár-Közvágóhíd), Tüskeváron (Kapostüskevár, korábbi nevén Kaposvári Textilművek), Répáspusztán, Toponáron és Kaposfüreden.
A jelentős vasúti teherforgalom kiszolgálására külön teherpályaudvar épült a Keleti városrészben, az ipari parkok mellett.
Helyi tömegközlekedés.
Kaposvár tömegközlekedését a Kaposvári Közlekedési Zrt. bonyolítja le 29 autóbuszvonalon, naponta átlagban 42 000 fő utazását biztosítva. A városban az 1920-as években indult meg az autóbusz-közlekedés. A település autóbusz-hálózata könnyen áttekinthető, sugaras rendszerű. A megyeszékhely központjából (Petőfi tér) gyakorlatilag átszállás nélkül bármelyik városrész jól megközelíthető autóbusszal, viszont a szélső városrészek közötti közlekedés a város központján keresztül, átszállással történik. 2015 egyik nagy eseménye volt, hogy az országban elsőként a város összes buszát újra cserélték. Az új, gázzal üzemelő, alacsony padlós járművek bordó színéről szavazással döntöttek a város lakói. A járművek többségén egy-egy, a városhoz köthető híres ember nagy méretű képe van (pl. Rippl-Rónai József, Nagy Imre).
Közbringarendszer.
2015 októberében indult el a városban a "Kaposvári Tekergő" nevű kerékpármegosztó rendszer, kezdetben 4 állomáson (három a város belsejében, egy a Deseda mellett) 26 kerékpár és 6 roller volt bérelhető. A rendszer bevezetésekor Magyarországon egyedülálló volt, ugyanis itt alkalmaztak először elektromos rásegítésű kerékpárokat. 2024-től a rendszer 18 állomásosra bővült, a kerékpárok száma 170-re nőtt.
Légiközlekedés.
Kaposvártól öt kilométerre található a Kaposújlaki repülőtér, amelynek egy 620 m-es betonozott és egy 1200 m-es füves leszállópályája van, amiket manapság leginkább sport célokra használnak. A repülőtérről városnéző repülőket is indítanak.
Gazdaság.
Kaposvár ipara és gazdasága a 19. században indult fejlődésnek, majd a két világháború közti időszakban kibővült, és egyfajta átalakuláson esett át az országhatár megváltozása miatti piaci zsugorodás következtében. Az ipar és kereskedelem változása, növekedése nagymértékben kihatott a város fejlődésére. A lakosság nagyarányú számbeli gyarapodása a város területi bővülése mind az ipar és kereskedelem első világháborút követő változásaival állt összefüggésben.
A hagyományos, már korábban meglévő iparágak mellett a nehézipart olyan cégek képviselték, mint az 1905-ben létesített Első Kaposvári Vasöntöde, Gép- és Pénzszekrénygyár és Kútfúró Vállalat, amely elsősorban mezőgazdasági gépek, valamint malomipari berendezésekre és eszközökre specializálódott. Alkalmazottainak száma 100-150 fő volt, amely létszám az első világháború után kezdetben visszaesést mutatott. A gyár közvetlen a Kapos-csatorna mellett működött 4800 négyszögöl területen.
Épületek vasmunkáit, kovácsoltvas szerkezeteket állított elő, az 1903-ban alapított Rózsa Ignác Lakatosárugyára, amely olyan helyi nagy munkákban vett részt, mint a Somogy-megyei és Gazdasági Pénzintézetek megépülő palotája, vagy a Korona, majd a Turul Szálloda, vagy a felépülő polgári iskolák vasmunkái.
Kaposvár iparának másik meghatározó ága az élelmiszeripar. A város egyik legnagyobb üzeme a Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság (MIR) cukorgyára volt. A gyár 1894-től üzemelt, elsősorban Észak-Olaszország porcukor, cukor ellátására alapozva a gyártást. A cukorgyár megtelepedése elindítójává vált a Pécsi utcai városrész fejlődésének. Az első világháború alatt és után átállította kereskedelmét, és elsősorban a Balkán országaiba, valamint Angliába exportálta termékeit. A gyár 1929-es rekonstrukciójával az ország akkor 13 cukorgyára közül a nagyságát tekintve a negyedik helyen állt. Termelési adatait tekintve a Dunántúl legjelentősebb mezőgazdasági üzeme volt, amely a környék cukorrépa feldolgozására rendezkedett be, ezáltal nemcsak a város, hanem a megye egyik legtöbb termelőt és dolgozót foglalkoztató üzemévé fejlődött. A MIR cukorgyár a termelésének kapacitásait 1935-ben a Helios elnevezésű konzervüzemmel bővítette, amely elsősorban paradicsomkonzerv előállítására szakosodott. 1936-ban még csak napi 3-4 vagon paradicsom feldolgozására rendezkedett be, de termelését 1943-ban már napi 100 mázsára tudta fokozni.
A Dél-Dunántúl egyik ismert sörgyára az "Első Kaposvári Sörgyár Rt." volt, amely még 1908-ban alakult magánvállalkozásként. A számos fejlődési lépcsőfokot elérő, termelésében folyamatosan fejlődő vállalkozás 1920-ban alakult át részvénytársasággá, amelynek elnöki tisztségét a nagybirtokos gróf Széchényi Ferenc látta el. A sörgyár egyik legnépszerűbb terméke az Őserő nevet viselő világos-sörkülönlegesség és a Nótás nevet viselő barna sör volt, de kedvelt volt a Somogyi Virtus barna-sör és a Kupa Vezér elnevezésű világos sör is. 1921-ben az évi termelése 12 000 hektoliter volt. A sörgyártás mellett naponta 60 mázsa jeget is előállítottak, a város jégszükségletét teljesen ellátva. A sörgyár termelése 1927-től visszaesett, 1930-ban a sörgyár tönkrement, üzemeit felszámolták.
Tervek születtek már jóval korábban, de csak az első világháború alatt épült fel a Kaposvári Hazai Malomipari Rt. gyárépülete 1916-ban. A termelést 1917-ben kezdték meg, és prémium minőségű malomipari termékeivel csakhamar ismertté lett országszerte, különösen amikor a balatonfüredi élelmiszeripari kiállításon dicsérő oklevelet kapott a kitűnő termékeire a röviden csak Hazai Malomként emlegetett cég. Termelésének felfutása a két háború közötti időszakban következett be.
A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó nevezetes vegyipari cége volt Kaposvárnak az országos hírnevet is szerző "Haidekker Pál" gőz-szappangyára, amelyet 1851-ben alapított a tulajdonos, és amely a helyi sertésfeldolgozásra nagy hatással bírt, később is, amikor 1909-ben új épületbe költözve gőz- és elektromos gépekkel felszerelve megsokszorozta a termelését. A cég 1922-ben alakult részvénytársasággá. Leghíresebb, országosan is ismert terméke volt akkoriban a "Holló" szappan, amelyet külföldre is exportáltak főképp az első világháború előtt.
1904-ben megalakult a Kaposvári Kereskedők Egyesülete, amely egyesület taglétszáma a város fejlődésével párhuzamosan folyamatosan gyarapodott, és 1927-re már több mint 660 főre nőtt a tagsága. A hagyományos élelmiszer, malomipari árusító boltok mellett szőrmeáruház, virágüzletek, régiségkereskedők, könyv, papírkereskedések, műszaki és elektronikai üzlet, több bútoráruház, gépkocsi-szalon... stb. működött.
A második világháború után, a szocializmus időszakában további gyárak települtek a városba. A rendszerváltás után az üzemek egy része leépült, bezárt vagy tulajdonost váltott, azonban Kaposvár ipari központi jellege megmaradt, mert az elmúlt évtizedekben újabb gyárak, üzemek épültek a megyeszékhely területén. Jelenleg a városban működő országos, illetve nemzetközi jelentőségű gyárak: Kaposvári cukorgyár (az ország egyetlen cukorgyára Kaposvárott működik!), Kométa, Videoton, Kaposvári Villamossági Gyár, Metyx, Fino Tejüzem, Purina, Cabero, stb. Az ipari területek többsége a Keleti városrészben és Tüskeváron található.
Oktatás.
Közoktatás.
Kaposvár iskolaváros. A vármegyeszékhelyen 5 bölcsőde, 25 óvoda, 20 általános iskola és ugyanennyi középfokú oktatási intézmény működik, ezekben 20 000 diák tanul. Az állami és önkormányzati oktatási intézmények mellett megtalálhatók a magán, alapítványi és egyházi fenntartásúak is, akárcsak a művészeti, sport- és nyelviskolák.
A város legnagyobb általános iskolája a Kodály Zoltán Központi Általános Iskola, legnagyobb középiskolái a Táncsics Mihály Gimnázium, a Munkácsy Mihály Gimnázium, az Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, valamint a Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskola. A középiskolások lakhelyigényének kielégítésére épült Magyarország egyik legmodernebb kollégiuma Kaposvárott, a Klebelsberg Középiskolai Kollégium.
Felsőoktatás.
Kaposvár egyetemi város. A 20. század közepe óta működnek felsőoktatási intézmények a megyeszékhelyen. 2000. január 1-jén az itt működő Pannon Agrártudományi Egyetem és Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola összevonásával megalapították az azóta kibővített Kaposvári Egyetemet, amely az ország egyik legmodernebb felsőoktatási intézménye lett. 2021. február-jén beolvadt a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetembe. Ezenkívül a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kara is üzemeltet képzési központot a városban.
Kulturális élet.
Kaposvárott élénk kulturális élet zajlik. Itt működik az ország egyik legnevesebb színháza, a Csiky Gergely Színház, amelyben évtizedek óta nemzetközileg elismert alkotómunka folyik. A város művészeti és néptáncegyüttesei országhatáron túl is ismertek. Kaposvár minden évben rangos kulturális rendezvényeknek ad otthont: Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című vígeposzának eseményeit dolgozza fel a februári farsangi felvonulás. A márciusi Kaposvári Tavaszi Fesztivál magas művészi színvonalú zenei, színházi előadásokkal és képzőművészeti kiállításokkal várja az érdeklődőket. Minden májusban megrendezik a Rippl-Rónai Fesztivált (korábban: Festők Városa Hangulatfesztivál) – Kaposvár a festők városa: Rippl-Rónai József, Vaszary János és Galimberti Sándor szülővárosa, ezenkívül a városhoz köthető Kunffy Lajos, Zichy Mihály, Bernáth Aurél és Szász Endre is. A kaposszentjakabi bencés apátság romjainál minden nyáron megrendezésre kerül a Szentjakabi Nyári Esték elnevezésű rendezvénysorozat. A Nemzetközi Ifjúsági Sportfesztivál során az egész világról érkeznek focicsapatok a megyeszékhelyre. A Kaposfest zenei és művészeti fesztivál (korábbi nevén Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál) pár év alatt európai hírűvé vált. A kínálatot színesítik a regionális, országos és nemzetközi tudományos konferenciák, találkozók, vásárok, bajnokságok és a lovas világversenyek is. Nagy múltú rendezvény volt az elmúlt évtizedekben a külföldi és magyar kiállítók százait, üzletemberek és látogatók ezreit vonzó Kaposvári Nemzetközi Tavaszi Vásár, az Alpoktól az Adriáig Nemzetközi Kiállítás és Vásár, valamint a Kapos Expo is.
Városarculati stratégia.
2016-ban Kaposvár a magyar városok közül elsőként egységes városmárkázási, városarculati stratégiát dolgozott ki, amelynek lényege, hogy a település megpróbálja magát minél több helyen ugyanazokat a színeket és jelképeket használva megjeleníteni. Ezen új stratégia szerint Kaposvár logója a Kossuth tér négy legfontosabb épületének stilizált alakjából kialakított "K" betű, a város fő színei pedig az élénk sárga és a sötétkék: ezekben a színekben készülnek reklámplakátok, üdvözlő és útba igazító táblák, ezeket a színeket használja az önkormányzat hivatalos dokumentumain, és ilyen például az új Kaposvár Kártya is.
Sport.
Kaposvár sportélete sokrétű, a megyeszékhely a "Nemzet Sportvárosa" és a "Lovassportok települése" címekkel is büszkélkedhet. A várost körbefogják a lovasbázisok, ahol lovassportokat oktatnak, Európa-szintű versenyeket rendeznek évente több alkalommal. Az ország legnagyobb alapterületű fedett lovardája működik a Kaposvári Egyetemhez tartozó Pannon Lovasakadémián. A város legnagyobb sportlétesítménye a Rákóczi Stadion, amely a helyi elsőosztályú futballcsapatnak is otthont ad; valamint a Kaposvár Aréna, a Kaposvári Városi Sportcsarnok és Létesítményei (ahol a Kaposvári Sportközpont és Sportiskola, illetve a Kaposvári Jégcsarnok is működik) és a Csik Ferenc Versenyuszoda. A városban kiemelkedő az uszonyosúszók sporttevékenysége is, az Adorján SE egyesület két világbajnokot nevelt ki.
2022-ben Kaposvárról indult a Giro d’Italia világhírű kerékpárverseny harmadik szakasza.
Sportcsapatok.
Az alábbi táblázat Kaposvár jelentős sportcsapatait tartalmazza: |
1145 | 67225 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1145 | Budapest | Budapest Magyarország fővárosa (1892-től 1949-ig a hivatalos megnevezése: ‘székesfőváros’), egyben legnagyobb és legnépesebb települése, jelenleg az Európai Unió 9. legnépesebb városa. Az ország politikai, kulturális, kereskedelmi, ipari és közlekedési központja, emellett Pest vármegye székhelye is, ugyanakkor nem része annak. 2017-ben regisztrált lakónépessége meghaladta az 1,7 (elővárosokkal együtt pedig a 2,5) millió főt. A város lakossága 1989-ben volt a legnagyobb, az akkori lélekszám 2,1 millió fő volt, és az ezt követő szuburbanizáció után is megmaradt az ország legnépesebb településének. A város területe 525,14 négyzetkilométer, ebben a tekintetben is első az ország települései között. Pozsonytól 161 km-re délkeletre, Bécstől 214 km-re délkeletre, Prágától 441 km-re délkeletre, Varsótól 545 km-re délnyugatra, Berlintől pedig 688 km-re délkeletre található.
Budapest története a keltákig nyúlik vissza az 1. századra, mivel a város eredetileg kelta település volt. 89 körül a rómaiak a Danubius folyó jobb partján megalapították Aquincum városát, mely Pannonia Inferior provincia székhelyeként szolgált, és amely a mai Óbudának felel meg. Aquincummal szemben a Duna bal partján feküdt Contra-Aquincum, mely a mai Pestnek felelt meg. A római kori erőd a pannóniai limes egyik fontos állomása volt. A 2. század elején épült, majd a 3. század végén alapjaitól átépítették. Jelentőségét szokatlanul vastag falai, az eraviszkusz „főváros” ellenőrzése, valamint egy ősi kereskedelmi révátkelő felügyelete adta. Róma bukása és a népvándorlás Aquincum elnéptelenedését okozta. Pannóniába hunok, osztrogótok, longobárdok, avarok és szlávok érkeztek, majd a 9. században a magyarok. Az első általuk létrehozott települést a mongolok 1241 és 1242 között, a tatárjárás során teljesen kifosztották és elpusztították. 1243-ban indult meg a budai vár építése az akkori neve szerint „"pesti Újhegyen"”, a mai budai Várhegyen. A 15. században a helyreállított város lett a Magyar Királyság reneszánsz humanizmus központja. A Jagellók idején a három városnak 25-30 ezer lakosa volt, ezzel Prágával, Béccsel és Krakkóval együtt Európa legnagyobb városaihoz tartozott. A város a szarvasmarha- és borkereskedelem jelentős központja lett. Ezt az idillt borította fel az 1526-os mohácsi csatában elszenvedett magyar vereség, majd Buda 1541-es török kézre kerülése. A 150 évnyi török hódoltság alatt a keresztény templomokat mecsetté alakították, és ekkor vált jelentőssé a főváros fürdőkultúrája is. Habsburg-segítséggel 1686-ban Budát visszafoglalták a keresztények a törököktől, ám a környék csak a 18–19. században tudott újra tovább fejlődni. Ezt fokozta, hogy a kiegyezést követően Bécs mellett az Osztrák–Magyar Monarchia fővárosa volt. 1873. november 17-én egyesítették Budát, Pestet és Óbudát, ekkor jött létre "Budapest". Ebben az időben épültek a város leghíresebb épületei, és ekkor nőtte ki magát világvárossá. A második világháború hatalmas károkat okozott a városban. 1944-ben a visszavonuló német hadsereg felrobbantotta az összes dunai hidat, a következő 6 hónapban pedig heves harcok dúltak a jobb parton. A Várnegyed egy része teljesen megsemmisült a tüzérségi tűz következtében. 1950-ben vezették be a város máig érvényes közigazgatási felosztását, 23 szomszédos várost egyesítettek a fővárossal, aminek köszönhetően a város területe 2,5-szeresére, lakossága pedig másfélszeresére nőtt. 1956 őszén Budapest lett a kommunista hatalom felszámolására törekvő forradalom központja. A népfelkelést a szovjetek véresen leverték.
Budapest "Béta+" rangú globális város, erős kereskedelem, pénzügy, média, művészet, divat, kutatás, technológia, oktatás és szórakoztatás terén. Magyarország pénzügyi központja, 2014-ben Európa második leggyorsabban fejlődő városi gazdasága volt. Budapesten található az Európai Innovációs és Technológiai Intézet, az Európai Rendőrakadémia, valamint a Kínai Befektetési Ügynökség első külföldi irodája. Több mint 40 főiskola és egyetem található itt, köztük az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), a Corvinus Egyetem, a Semmelweis Egyetem, az Állatorvostudományi Egyetem és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.
Budapesten több UNESCO világörökségi helyszín is található, többek között a Duna-part látképe, a Budai Várnegyed, az Andrássy út, a Hősök tere és a Millenniumi Földalatti Vasút, a világ első villamos hajtású, egyben Európa második földalatti vasútja a londoni után. Emellett turisztikailag jelentősek még a város Duna-hídjai is. A városban körülbelül 80 geotermikus forrás fakad. Budapest a világ legtöbb gyógyfürdővel rendelkező fővárosa. Itt található a világ legnagyobb termálvizes barlangrendszere, Európa legnagyobb zsinagógája (a Dohány utcai zsinagóga), valamint a világ harmadik legnagyobb parlamenti épülete, a magyar Országház is. Budapest évente mintegy 12 millió nemzetközi turistát vonz, így Európa rendkívül népszerű úti céljai közé tartozik. A Big7Media legjobb európai úticéljait rangsoroló 2020-as listájának élére került, a Which? közvélemény-kutatásában pedig a harmadik legjobb európai város lett.
A név eredete.
Pestet és Budát, Magyarország fő-, illetve székvárosát csak a reformkortól kezdődően emlegették együtt, közös nevükön. A gyakoribb forma a nagyobb (és nemzeti szempontból jelentősebb) város nevét előre helyezve "Pest-Buda" volt, de elvétve előfordult a magyar nyelvhez jobban illeszkedő, a mássalhangzó-torlódást elkerülő "Buda-Pest" alak is. Ez a névváltozat gróf Széchenyi István 1831-es "Világ" című művéből származik. A városok egyesítésekor, 1873-ban már magától értetődő természetességgel választották az új szék- és főváros számára a "Budapest" nevet.
A "Buda" név a korai Árpád-korban az ókori Aquincum helyén épült római települést jelölte, amelyet csak a tatárjárást követően, az akkor Újbudának nevezett budai vár megépítése után kezdtek "Ó-Buda" néven emlegetni. A város a középkori krónikáink szerint Attila hun király testvéréről kapta nevét, ebből azonban valószínűleg csak annyi igaz, hogy a név eredete valóban lehetett személynév is (középkori forrásokban előfordulnak Buda nevű személyek). Egy másik, nem igazolható feltevés szerint a városnév eredete a szláv "voda" („víz”) szó lehet, ahogyan az ókori latin "Aquincum" név végső forrása is valamely vízzel összefüggő jelentésű kelta szó lehetett.
Pest nevének eredete egyes vélemények szerint az ókorba nyúlik vissza, Contra-Aquincum neve Ptolemaiosz 2. századi „"Geógraphiké hüphégészisz"” ("Bevezetés a föld feltérképezésébe") című művében ugyanis Pesszion néven szerepel (Πέσσιον, iii.7.§2). Az elfogadottabb magyarázat szerint viszont a budai oldalon található Gellért-heggyel kapcsolatos, a szó ugyanis a szláv nyelveken „barlangot”, „sziklaüreget” jelent, a régi magyar nyelvben pedig a kemencét nevezték "pest"nek, ahogy azt például Székelyföld egyes részein még a 20. században is használták. Így lett a hévizes barlangot („forró kemencét”) rejtő mai Gellért-hegy "Pest-hegy", a hegy lábánál ősidők óta használt folyami átkelő pedig "Pest-rév", és innen kapta végül a túlparton létrejött település a nevét. A névnek ez az érdekes „túlpartra vándorlása” legkorábbi középkori forrásainkban jól nyomon követhető. Hasonló eredetű Buda német neve, "Ofen" is (magyarul: „kemence”), amely délnémet nyelvjárásban a szláv "pest" szóhoz hasonlóan barlangot, üreget is jelent. Érdekes, hogy egy tatárjárás előtti oklevél "Ofen" néven a folyó bal partján lévő települést, azaz a mai Pestet jelöli meg, később azonban a helyi németek már csak a budai várhegyre alkalmazták ezt a nevet.
Története.
A mai Budapest területének írásos történelme a római helyőrséggel, "Aquincum"mal kezdődik, amelyet i. sz. 89 körül alapítottak a Duna nyugati partján (a mai Óbuda területén). Aquincum i. sz. 106-tól a 4. század elejéig a kettéosztott Pannonia tartomány egyik részének, Alsó-Pannóniának ("Pannonia Inferior") a központja volt. Lakossága 20 000 fő körüli volt. A mai Óbudai-szigeten épült helytartói palotában olykor maguk a római császárok is megfordultak. A modern város területén több római segédcsapat (auxiliáris) tábor (Albertfalva, Campona) és ellenerőd (például Contra-Aquincum) is megtalálható.
Anonymus leírása szerint a honfoglalás után Árpád vezér "Budavárat", a hajdani „Attila király városát” választotta törzse szálláshelyéül, központi földrajzi fekvése miatt, és itt is temették el 907-ben, a szomszédos "Fehéregyház"ban. Ezt a helyet általában Óbudával szokták azonosítani (bár akadnak akik Pesthidegkúton vagy a közeli Pilis hegységben keresik).
A városhoz kapcsolódik Gellért püspök legendája, akit pogány felkelők a mai Gellért-hegy (az akkori Pest-hegy) oldalában gyilkoltak meg (a legenda szerint szöges hordóba zárva legurították a dombról), ennek emlékét őrzi a hely mai neve.
Óbuda és Pest római öröksége, a sok ezer épület romja évszázadokon át látható volt, az Árpád-korban azonban a helyükön fokozatosan igazi, nyüzsgő középkori városok épültek. Óbuda úthálózata a római korból maradt fenn, lakossága szőlőműveléssel foglalkozott. Területén egyházi birtokok alakultak ki, a 13. században pedig vár épült. 1223-ban a városban nagy tűzvész pusztított, amiben a főként fából épült házak elhamvadtak. Pestet a 12. században már fal vette körül, 1230-ban pedig kiváltságlevelet kapott II. Endrétől.
IV. Béla király 1241-ben Pestről indult a tatárok ellen. A vesztes csata után a tatárok felégették Pestet, majd 1241/42 telén átkeltek a befagyott folyón, és Óbudát is elpusztították. A két város teljes lakosságát legyilkolták. A pestieket például a város nagytemplomában, a mai Belvárosi plébániatemplomban koncolták fel, ahová imádkozva összezsúfolódtak.
Miután visszatért, a király kővárat és "Újbuda" néven új várost építtetett az úgynevezett "Pest-hegyen", a mai Várhegyen (1247 és 1265 közt). Ezek voltak itt az első városias épületek, a későbbi híres budai vár alapját képezve. IV. Béla várkastélyát, amely a mai Mátyás-templom közelében állt, már jobban lehetett védeni támadások esetén, mint az alacsonyabban fekvő óbudai várat (annak feltételezett romjait is feltárták a régészek).
IV. Béla a tatárjárás alatt tett fogadalmához híven az egyháznak ajándékozta a "Nyulak szigetét" (a mai Margit-szigetet), és az itt épült Domonkos-rendi apácakolostorban helyezte el legkisebb leányát, Margitot, aki a város híres szentje lett.
Az Árpád-ház kihalása után Buda Vencelt támogatta a pápa által pártfogolt Károly Róberttel szemben, ezért a pápa egyházi átok alá helyezte a várost, a budai plébános pedig viszonzásul a pápát. 1302-ben az Anjou-párti Csák nembéli Márk és báró Cseszneki Jakab fiai sikertelenül ostromolták a várat, de az épületekben nagy kárt okoztak és a budai szőlőhegyet is elpusztították. Végül a városnak el kellett fogadnia a győztes Károly Róbertet. Fia, Nagy Lajos királyi székhellyé tette Budát. A város már igazi polgári város volt, nagy számban éltek itt kézművesek, iparosok, kereskedők. A magyarok mellett jelentős volt a német hospesek száma, és természetesen zsidó vallású lakossága is volt. A tatárok dúlását nehezen kiheverő Pest lakossága is kezdett talpra állni, a 15. században visszanyerte a bíróválasztás jogát, és 1470 körül szabad királyi város lett.
Luxemburgi Zsigmond, majd Mátyás uralkodása a városok történelmének a török idők előtti fénypontja. Zsigmond egyetemet alapított Óbudán 1389-ben. Mátyás reneszánsz udvara nagy vonzóerőt gyakorolt a kor művelt embereire, emelve a város és a királyi udvar kulturális színvonalát. 1473-ban az első budai nyomdában, Hess Andrásnál elkészült a Budai krónika. Mátyás halála után az országban feudális viszályok, gazdasági válság, majd a Dózsa György-féle parasztfelkelés rázta meg, a két város kultúrája azonban a Jagelló-ház budai uralkodása idején is tovább gyarapodott. A budai reneszánsz történeti emlékei ma a budai királyi palotában (Budapesti Történeti Múzeum), míg Pest reneszánsz emlékei a mai Belvárosi Plébániatemplomban láthatók. Ennek a fejlődésnek vetett véget a török hódoltság.
A 15. század második felében, Mátyás király alatt Buda az ország fővárosa lett, reneszánsz királyi palotája európai hírű volt. Ugyanakkor a Duna bal partján fekvő Pest is jelentős kereskedővárossá fejlődött. 1541-ben a törökök kezére jutott a két város, akik 150 éves uralmuk alatt Budán rendezték be központjukat. A város arculatát a keleti városeszményhez igazították, fürdők, bazárok, dzsámik épültek. Budát és Pestet a Habsburgok véres háborúban foglalták vissza a töröktől 1686-ban, amelynek során a két város teljesen elpusztult.
A 18. századi barokk korban a városi élet csak lassan bontakozott ki újra. Buda újkori fejlődését Mária Terézia alapozta meg, amikor Pozsonyból ide költöztette a királyi intézményeket és Nagyszombatból az egyetemet. Az igazi fejlődés azonban csak a 19. század első felében, a reformkor idején indult meg, amikor Pest az ország kulturális és gazdasági központja lett. A korszak jelképeként megépült a két várost összekötő Széchenyi lánchíd.
Az 1848. március 15-i pesti forradalom a magyar történelem egyik fő eseménye volt, ez a nap ma nemzeti ünnep. Az 1848-as forradalmi események során Pest-Buda az ország fővárosa lett, majd harcok után osztrák kézre került. A magyar honvédsereg Buda 1849-es bevételével a szabadságharc egyik legnagyobb katonai sikerét érte el.
A szabadságharc bukását követő osztrák elnyomás egy időre megakasztotta a fejlődést, az 1867-es kiegyezést követően azonban világvárosi növekedés kezdődött. A vezetők 1872 decemberében fogadták el Pest, Buda és Óbuda egyesítését, majd a mai Budapest 1873 őszén jött létre. A főváros napját az egyesítés emlékére november 17-én ünnepelik, ugyanis 1873-ban ezen a napon ült össze az egyesített város tanácsa átvéve az elődvárosok tanácsától az ügyek intézését (ez azonban csak egy volt az egyesítéshez kapcsolódó átszervezés eseményei közül, az önkormányzati választást már szeptemberben megtartották, a főpolgármestert és a polgármestert pedig októberben megválasztották). Budapest Európa leggyorsabban növekvő városa lett, a lakosság húsz év alatt megduplázódva a századfordulóra közel háromnegyedmilliósra duzzadt. Ekkor alakult ki a mai város képe, a hidakkal, körutakkal, modern közlekedési hálózattal, Európa első Nagy-Britannián kívüli földalatti vasútjával, a belső és külső kerületekkel, az Országházzal és a többi országos középülettel. Világhírűek lettek Budapest színházai, kávéházai, gyógyfürdői, a pezsgő kulturális élet, és a híres "„pesti éjszaka”". A fejlődés jelképeként tartották meg 1896-ban a millenáris kiállítást és ünnepségeket.
20. század.
A 20. század elején folytatódott a kiegyezés után lendületet kapó fejlődés, például 1909 és 1910 között bevezették az elektromos közvilágítást.
Az 1910-es népszámlálás számlált az akkori Budapesten, míg a legnagyobb elővárosban, Újpesten 55 ezret. A lakosság döntő többsége magyar nyelvű volt (85,9%), 9% vallotta magát németnek és 2,3% szlováknak. A vallási összetétel a következő volt: katolikus 59,9%, izraelita 23,1%, református 9,9%, evangélikus 4,9%.
Az első világháború és az azt követő események, az 1918–1919-es őszirózsás forradalom és Tanácsköztársaság azonban megakasztották a város addigi fejlődését.
A trianoni békeszerződés után a Horthy-korszak konszolidációs politikája következett. Az elcsatolt magyarlakta területekről sokan költöztek (illetve menekültek) a fővárosba. Közülük sokan laktak pályaudvarokon, vasúti vagonokban. Így a lakosság az 1930-as évekre meghaladta az egymilliót. A tömeges lakásigény miatt megépültek az első lakótelepek, például a Wekerletelep az és az Állami lakótelep is. Szegények tömegei éltek nyomornegyedekben is (például a Mária Valéria-lakótelep).<br>1924-ben megalakult a Magyar Nemzeti Bank, 1925-ben pedig megkezdte adását a Magyar Rádió. 1933-ban megkezdődött a Tabán bontása. 1934 és 1940 között négy újabb kerülettel bővült Budapest közigazgatása.
A második világháború végén a város súlyos csapásokat szenvedett. Az 1944-es német megszállást követően a lakosság egy része a holokausztnak esett áldozatul, másik része () pedig a 102 napig tartó ostrom során vesztette életét.
A város épületeinek jelentős része romba dőlt, az összes hidat felrobbantották. Sajnálatos módon a legnagyobb károkat a város építészeti kincsekben leggazdagabb területei szenvedték: a Belváros és a Várnegyed. A károk teljes helyreállítása mind a mai napig nem fejeződött be, hol foghíjtelkek, hol lövésnyomokat viselő homlokzatok emlékeztetnek a háború pusztítására. Sok értékes épületet lebontottak, vagy nem a korábbi formájával egyezően, esetleg csak egyszerűbb megoldásokkal rekonstruáltak.
Az újjáépítés évei után az Országgyűlés 1949. december 20-án szavazta meg azt a törvényt, amely 1950. január 1-jével Budapesthez csatolt huszonhárom környező, addig önálló települést: hét várost és tizenhat nagyközséget (a listát lásd a Budapest kerületei szócikkben), aminek révén létrejött a Nagy-Budapest. Az 1950-es években a sztálinista elnyomás nehezedett a budapestiekre, ami az 1956-os forradalom kitöréséhez vezetett, és annak utcai harcai rázták meg a várost. Az 1960-as évektől a Kádár-rendszer „"puha diktatúrája"” alatt élte Budapest második nagy fejlődési korszakát. 1970-ben átadták az első metróvonalat. Sorra épültek a nagy lakótelepek, és az ország minden területéről újabb százezrek özönlöttek a fővárosba, amelynek lakossága az 1980-as évekre elérte a 2,1 millió főt. Az 1989-es rendszerváltás óta a lakosság száma jelentős csökkenésnek indult, aminek oka részben a fővárosiak tömeges kiköltözése az agglomeráció településeire. A lakosságcsökkenés a 2000-es évek második fele óta megfordult.
Földrajz.
A főváros területe 525,14 km². Pest vármegye öleli körül, melynek 81 települése Budapest agglomerációjához tartozik. A főváros észak–déli irányban 25, kelet-nyugati irányban 29 km kiterjedésű. Legmélyebb pontja a Duna folyam szintje, amely közepes vízállásnál 96 méterre, míg legmagasabb pontja, a János-hegy 527 méterre van a tengerszint felett. Magyarország közlekedésében központi szerepe van, mivel Budapestre futnak be a sugárirányú autópályák és nemzetközi jelentőségű vasútvonalak. A főváros mértani középpontja a X. kerületi Martinovics téren van. A fővárost észak–déli irányban 28 kilométer hosszban átszelő Duna szakasz kettő, városképileg és funkcionalitásában alapvetően eltérő karakterű, budai és pesti részre osztja.
A Duna folyás irány szerinti jobb partján, a nyugati oldalon a Dunazug-hegyvidék középtájához tartozó Budai-hegység helyezkedik el. A bal parton, a főváros keleti oldalán pedig a Duna menti síksághoz tartozó Pesti-hordalékkúpsíkság húzódik, amelyet a főváros közigazgatási határának mentén északkeletről a Cserháthoz tartozó Gödöllői-dombság lankái öveznek. A folyam partvidékét a Csepel-Szigetcsúcstól északra a Vác–Pesti-Duna-völgy, a déli irányban pedig a Csepeli-sík kíséri, amely kistájak szintén a Duna menti síkság részét képezik.
Buda alapvetően lakó- és pihenőövezet, északi és déli részén gazdasági övezetekkel, míg Pest igazgatási, kereskedelmi és ipari központ, nagy lakóterületekkel és szórakoztató létesítményekkel. Természeti adottságaiban meghatározó a Duna, Közép-Európa legnagyobb folyója, amely észak–déli irányban, mintegy 30 kilométer hosszan és 400 méteres átlagos szélességgel folyamként szeli át a fővárost. A Duna budapesti szakaszán három sziget található. Ezek közül a legnagyobb a déli Csepel-sziget, melynek csak északi csúcsa van a városhatáron belül; ezt követi a város szívében elhelyezkedő, történelmi múltra visszatekintő Margit-sziget, ettől északra pedig az Óbudai-, más néven Hajógyári-sziget fekszik. A város északi határán túl kezdődik a Dunakanyarig felnyúló Szentendrei-sziget. A Duna a főváros vízszükségletének bázisa (2010-ig egyben szennyvize felének is befogadója volt), Európa egyik legjelentősebb vízi útja, ezenkívül üdülési, sportolási és utazási lehetőségeket nyújt a nagyváros lakosságának. Budapest természeti értékekben rendkívül gazdag város, többek között barlangok, források, növénytársulások élőhelyei, kiterjedt parkok állnak természetvédelem alatt. A város szívében található a Gellért-hegy. A ritka természeti értékek közül megemlítendő a Pál-völgyi-barlangrendszer, a Sas-hegyi Természetvédelmi Terület és a Merzse-mocsár.
Éghajlat.
Budapest a mérsékelt öv alatt helyezkedik el, (nedves) kontinentális éghajlatú város, az éves középhőmérséklet 11,0 °C. A július a legmelegebb hónap, a havi középhőmérséklet ekkor a 21°C-ot is megközelíti. Az eddigi legmagasabb hőmérsékletet (40,7 °C) 2007. július 20-án regisztrálták. A leghidegebb hónap január, ilyenkor az átlagértékek -1,6 °C körül alakulnak. Az eddigi legalacsonyabb hőmérsékletet (-29,3 °C) 1987. január 13-án mérték. Az utolsó tavaszi fagy átlagos határnapja április 15. A belső kerületekben gyakran tapasztalható a hősziget jelenség. A napsütéses órák száma évi 2040. A csapadékmennyiség éves átlaga 516 mm, a legcsapadékosabb hónapok a június és a november. A Dunán leggyakrabban két árhullám vonul le, az egyik tél végén (jeges ár), míg egy második nyár elején (zöldár). Budapest szélvédett főváros, ami a Kárpátok, illetve a Dunántúli-középhegység vonulatainak köszönhető. Az uralkodó szélirány északnyugat-délkelet irányú. Az őszi és téli időszakban gyakori a szélcsend és emiatt a ködképződés.
A klímaváltozás hatása.
A klímaváltozás nyomán a közelmúltban felgyorsuló tendencia eredményeként érezhetően mediterrán típusúvá kezd válni Magyarországgal együtt a főváros időjárása is. Hosszú, forró és száraz nyarak, rövid, enyhe valamint hóban szegény telek, a tavasz és az ősz lerövidülése, a növekvő évi átlaghőmérséklet és napfénytartam mellett a gyakori aszályos időszakok között ritkán lehulló, néha azonban nagy mennyiségű – következményeként egyes térségekben akár villámárvizeket is okozó – eső jellemzik.
Élővilága.
A Budapestet kettészelő Duna az élővilág szempontjából is játszik egyfajta elválasztó szerepet. A budai oldalon lévő kerületek jellegét tekintve inkább lakó- és pihenőövezetek, míg a pesti oldal az ipar, a kereskedelem és a közigazgatás központja, egybeépülve nagy kiterjedésű lakónegyedekkel. A növények tekintetében elmondható, hogy a parkok és a kialakított zöldterületek nagy része emberi kéz eredménye és folyamatosan változik. Van azonban a főváros mindkét oldalán olyan rész, ami különleges és említésre méltó élővilággal rendelkezik, és három olyan sziget is, mely a városhoz tartozik és élővilága eltér a nagyvárosi részekétől. Említésre méltó helyek a Gellért-hegy különleges növényeivel és a Merzse-mocsár teljes élővilágával. Budapest legnagyobb kiterjedésű állóvize a XVI. kerületben a Naplás-tó, amelynek közvetlen környezete 1997 óta tájvédelmi körzet. A Naplás-tó a közeli Cinkotai parkerdővel és a Merzse-mocsárral együtt számos vízimadár fontos pihenőhelye a tavaszi és őszi madárvonulási időszakban. A városban több kiváló horgászvíz is található, melyek közül kiemelkednek a Duna adta horgászhelyek, ilyen például a Hárosi-öböl.
Fauna.
A mérsékelt égövre jellemző fajok nagyvárosi környezethez alkalmazkodott populációi. Nagy számban előfordulnak társállatként kedvtelésből tartott kutyák és macskák, illetve egyéb háziállatok, és rendszeresen lehet találni közülük elkóborolt példányokat is. (A kedvencek naponta tonnaszám keletkező ürüléke (közel 200 ezer kutya, 40 tonna ürülék) terheli a környezetet, és a hanyag gazdáknak „köszönhetően” elsősorban a kutyák jelentős szennyezettséget is okoznak az utcákon hagyott piszkukkal. Fertőzésveszélyt is okoz cipővel lakótérbe történő behurcolása és a száraz ürülék légáramlatba kerülése is.)
Budapesten – a világ fővárosai közül egyedülállóan – a patkányok nem okoztak egészségügyi, gazdasági károkat az 1970-es évek óta. A WHO szerint a legjobb hosszútávú patkánymentesítés valósult meg a városban az egykori Bábolnai Állami Gazdaságnak köszönhetően. 2018 nyarán egy valamivel olcsóbb ajánlatot tévő cégcsoport nyert a patkánymentesítésre kiírt pályázaton, ami után a többszörösére nőtt az észlelések száma, még a metró működésében is zavart okozott egy patkány. Utólag kiderült, hogy a cég pályázata eleve érvénytelen volt, de 2020-ban ismét ez a cégcsoport nyerte a pályázatot, és az észlelések száma fokozatosan visszacsökkent. 2023 tavaszától az irtás visszakerült a nagymúltú bábolnai céghez.
A madarak közül legjellemzőbb a parlagi galamb "(Columba livia)", a házi veréb "(Passer domesticus)", a sarlósfecske "(Apus apus)", a balkáni gerle "(Streptopelia decaocto)", a fekete rigó "(Turdus merula)", a dolmányos varjú (Corvus corone), a szarka (Pica pica), a dankasirály (Larus ridibunus), a széncinegék (Parus major) és egyes pintyfélék (Fringillidae), valamint a házi rozsdafarkú "(Phoenicurus ochruros)". Vannak ragadozó madarak is mint például a vörös vércse "(Falco tinnunculus)", amely 70-80 párral is képviselteti magát, és előfordul vándorsólyom "(Falco peregrinus)" is. Az egyre enyhébb telekkel a házikedvenc madarak is megjelennek: pl. rendszeresen kerülnek ki a szabadba papagájok, és megfigyelték már, hogy fészket is rakott egy barátpapagáj "(Myiopsitta monachus)" pár.
Az élővizeket kedvelik a récék és a békák, a külvárosi cserjés réteket pedig a fácánok. Nagyobb tavaszi és őszi esőzéseket követően a szilárd burkolatú felületekre menekülnek az éticsigák. A nagyobb parkokban sünök és mókusok élnek. Vannak időszakosan megjelenő vándormadarak is. Telente nagy tömegben érkeznek vetési varjak és nagy kárókatonák "(Phalacrocorax carbo)". A folyóparti részeken a város hulladékát is feldolgozó madarak a sirályok, közöttük előfordul a sárgalábú sirály "(Larus cachinnans)" és a viharsirály "(Larus canus)". A Merzse-mocsár madárvilága is nagyon színes, talán kiemelhető a sok itt élő madárfaj közül a bölömbika "(Botaurus stellaris)" és a gyurgyalag "(Merops apiaster)". A mocsárban természetesen előfordulnak különböző békafajok, vízisiklók és mocsári teknősök is.
A Duna fővárosi szakaszán a sodrásban lévő részeken fogható halak pl. a fogassüllő "(Sander lucioperca)", a folyami harcsa "(Silurus glanis)" és a rózsás márna "(Barbus barbus)," míg a csendesebb részeken ponty "(Cyprinus carpio)", kárászok "(Carassius)", csuka "(Esox lucius)", balin "(Aspius aspius)", amúr "(Ctenopharyngodon idella)", különböző apróbb halak és keszegfélék fordulhatnak elő nagyobb gyakorisággal. Akad olyan halfaj, mint például a viza "(Huso huso)", amely korábban gyakori volt, és például városrészt (Vizafogó) is elneveztek róla, de mára a vízerőművek kiépítése miatt már nem tud eljutni a korábbi ívóhelyeire. A vizák visszatérése érdekében már történt telepítés, hogy újra előfordulhasson a magyarországi Duna-szakaszokon. A vízminőség javulásának eredményeként 2012-től kezdve újra látható az úgynevezett "„Dunavirágzás”", mely a dunavirág "(Ephoron virgo)" nevű védett kérészfaj tömeges megjelenése, amelyre a vízszennyezések miatt közel negyven évig nem volt példa. A víz minőségének javulása mellett a vadászatuk csökkenésének eredményeként a Duna és a beletorkolló patakok vízében a közelmúltban ismét otthonra talált az eurázsiai hód és a nutria. 2012 óta augusztusi estéken a Duna vízének felszínét ismét kérészek (Dunavirágok) tömege lepi el.
Flóra.
Budapest eredeti növényzete csak a hegyvidéken, nagyobb foltokban maradt meg, a város növényeinek döntő többsége már telepített. Ezekkel egyrészt az utak mellé ültetett fasorokban, másrészt parkokban lehet találkozni. Említésre méltó azonban a Gellért- és Sas-hegyen élő közönséges csikófark "(Ephedra distachya)", mely fokozottan védett gyógynövény. A Gellért-hegy másik ismert, és Magyarországon csak itt előforduló növénye a szintén fokozottan védett sárgás habszegfű "(Silene flavescens)".
A telepített fák között több nevezetes is akad. Budapest valószínűleg legidősebb fája egy pesthidegkúti kertben álló, ötszáz évesnek becsült krími hárs "(Tilia x euchlora)", de nevezetes a Lánchíd pesti hídfőjénél 1789-ben ültetett fehér akác "(Robinia pseudoacacia)", valamint Kelet-Európa legidősebb libanoni cédrusa "(Cedrus libani)", ami a II. kerületben, Fedák Sári egykori villájának parkjában található, és 120-150 éves kora és hatalmas, 12 méteres termete ellenére még „gyereknek” tekinthető, hiszen akár 2000-3000 évig is elélhet. A Duna külvárosi szakaszainak rendszeresen árvízjárta hullámtereit galériaerdők szegélyezik.
Politika.
Önkormányzati rendszer.
Budapest önkormányzati rendszere eltér az ország egyéb területein működőtől. Egyrészt Budapest területén csak települési önkormányzatok működnek, megyei önkormányzat nem, másrészt a főváros önkormányzati rendszere kétszintű. Budapest sajátos jogállását az Alkotmány rögzíti, egy sorban említve a fővárost a megyékkel. Ezáltal Budapest helyzete különbözik a megyei jogú városokétól is, melyek a megyék területéhez tartoznak és önkormányzati feladataik ellátása során együttműködésre kötelezettek azokkal.
A kétszintű önkormányzati rendszer egyrészt a főváros egészére kiterjedő hatáskörű Fővárosi Önkormányzatból, másrészt a 23 kerület mindegyikében működő kerületi önkormányzatokból áll. A Fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok egyaránt települési önkormányzatok, melyek között a feladatok és hatáskörök megosztását a törvény részletes előírásokban rögzíti. A Budapesten keletkező önkormányzati bevételek jelentős része úgynevezett "„megosztott forrás”", nem az egyes önkormányzatok saját bevétele, és külön törvényben rögzített szabályok szerint részesülnek belőle a kerületek és a főváros.
A két szint között szervezeti értelemben nincs hierarchikus viszony, azonban a törvény számos területen hierarchiát teremt a döntési hatáskörökben. Ez azt jelenti, hogy a fővárosi és a kerületi önkormányzatok egymás hatáskörét nem vonhatják el, viszont a fővárosi önkormányzat törvényben meghatározott esetekben alkothat olyan szabályokat, melyek a kerületi önkormányzatok számára kötelezően betartandók. Ilyen alá-fölérendeltségi viszony érvényes például a településrendezés területén, ahol a kerületek csak a főváros által megszabott kereteken belül alkothatnak saját szabályokat, viszont a törvény megszabja a fővárosi keretszabályozás kiterjedését is.
A két önkormányzati szint között a feladatok megosztására vonatkozóan szabad döntés alapján lehetséges feladatátengedés, együttműködés vagy közös feladatellátás társulás útján. Az átengedett feladatokra példa a gimnáziumi képzés, amely a törvény szerint a főváros feladata volt 2012-ig, mégis mintegy felerészben a kerületekhez tartozott, együttműködésre az egészségügy terén kerületenként egyedi megállapodások alapján a járóbeteg-ellátás (háziorvosi és szakorvosi rendelők) kerületi fenntartásba adása, a társulásos formára pedig a közterület-használat ügyei az V. kerületben, illetve a parkolás rendszerének működtetése az V., IX. és XIII. kerületben. A parkolás egyúttal példa arra is, hogy a kerületi önkormányzatok szintén köthetnek társulási megállapodásokat a főváros nélkül is.
Választási rendszer.
Budapest polgárai a helyi önkormányzati választások során megválasztják a főpolgármestert, a kerületek polgármestereit és a kerületi képviselő-testületeket. A főpolgármestert és a kerületi polgármestereket az összes többi településhez hasonlóan közvetlenül, egyszerű többségi rendszerben választják, a kerületi képviselő-testületeket a tízezer főnél népesebb települések vegyes választási rendszerét alkalmazva, a Fővárosi Közgyűlésnek pedig a kerületek polgármesterei, illetve a pártok kompenzációs listán bejuttatott képviselői lesznek a tagjai.
Részletes eredmények.
A 2018-as országgyűlési választás eredménye.
Budapest önmagában 18 egyéni képviselővel rendelkezik az Országgyűlésben, többel, mint bármely megye. (A legnagyobbnak, Pest megyének 12 egyéni képviselője van). Ennek az az oka, hogy maga Budapest adja Magyarország népességének kb. 18 százalékát, habár a 106 egyéni választókerületből csak kb. 17 százaléka van Budapesten. A 18 egyéni képviselő közül 6 a Fidesz-KDNP, 7 az MSZP-Párbeszéd, 3 a Demokratikus Koalíció, 1-1 pedig az LMP és az Együtt jelöltjeként győzött. Budapest egyike annak a kilenc városnak, melyeknek egynél több képviselője van az Országgyűlésben, és egyike annak a három városnak, amely egymagában több országgyűlési egyéni választókerületet alkot (tehát a városnak több képviselője van, és a képviselő választókerületéhez csak egy város tartozik).
Városszerkezet.
Városrészek.
A fővárosi önkormányzat jogosult Budapest városrészeinek neveit és határait megállapítani. E történelmi városrészeknek gyakorlati jelentőségük általában nincs, lényegében az utcanévtáblákon való kötelező megjelenésük az egyetlen látható nyomuk a város mindennapi életében. A mai városrészek azokon a belső városterületeken, melyek már a 20. század előtt beépültek, általában az egykori városrészekkel egyeznek meg, míg azokon a területeken, melyek 1950 előtt Budapesthez tartoztak, de a 20. század kezdetéig még nem épültek be (főleg a budai hegyvidéken) általában az egykori dűlők határaihoz igazodnak. Az 1950-ben Budapesthez csatolt települések általában egy vagy néhány városrészt alkotnak beépülésük történetét tükrözve. A XVIII. és a XXI. kerületben viszont az egykori települések (Pestszentlőrinc, Pestszentimre és Csepel) területe számos városrészre tagolódik.
Kerületek.
Budapestnek eredetileg 10 kerülete volt, melyeket a három város egyesítésekor hoztak létre 1873-ban, közülük három a jobb parton, Buda és Óbuda, 7 pedig a bal parton, Pest területén feküdt. Ezeket római sorszámokkal jelölték, ennek hagyománya azóta sem változott. 1930-ban a fővárosról szóló új törvény a városszerkezet és a népesség változásait figyelembe véve négy új kerületet hozott létre, kettőt Budán, kettőt pedig Pesten. 1950. január 1-jén Budapesttel egyesítettek hét megyei várost és 16 nagyközséget, és a kerületek száma 22-re nőtt. Ugyanekkor a korábbi kerületek határai is jelentősen megváltoztak, a IV. kerület megszűnésével e sorszámot Újpest kapta, a többi új kerület pedig XV-től XXII-ig kapott sorszámot. 1994 óta Budapestnek 23 kerülete van; a XXIII. kerület "(Soroksár)" a XX. kerületből való kiválással jött létre.
Budapest kerületeit alapvetően az óramutató járásával megegyező irányban számozták, belülről kifelé szélesedő körben, mivel azonban három hullámban szervezték őket, ezért e rendszer már nehezen felismerhető. A jelenlegi 23 kerület közül 6 található Budán, 16 Pesten, 1 pedig Csepel szigetén a kettő között. A kerületi önkormányzatok (Magyarország helyi önkormányzatai között egyedülálló módon) jogosultak saját elnevezésük meghatározására. Így a kerületeknek két hivatalos nevük van: egyik az államigazgatási helynév (például "Budapest főváros III. kerülete"), a másik az önkormányzat saját neve (például "Óbuda-Békásmegyer").
Helyrajzi számok rendszere Budapesten.
Budapest ingatlanait helyrajzi számokkal azonosítják, melyek egy folyó sorszámból és esetleg egy törtvonal utáni alszámból állnak (például 13605/13). A rendszer nagyrészt már korábban is létezett, de a városegyesítés illetve a későbbi területi bővítések miatt az egykori települések helyrajzi számait lecserélték. A helyrajzi számok rendszerének karbantartása kezdetben a Fővárosi Közmunkák Tanácsának feladata volt, 1950-től a Fővárosi Tanácsé, 1990 óta pedig a Fővárosi Önkormányzaté.
A helyrajzi számok területi elrendezése az egyesítéskori határokon belül általában az eredeti tíz kerületre való felosztást követi, A később a fővároshoz csatolt területeken az egykori településhatárok és az új kerületbeosztás egyaránt befolyásolták a kiosztás sorrendjét.
Például az V. kerület eredetileg a Népszigetig terjedt, azon belül a Lipótváros a mai Dráva utcáig, ezért találunk egymást követő helyrajzi számokat a Szent István körút V. kerületi és XIII. kerületi oldalán (25051 és 25055). A hiányzó helyrajzi számok: 25052 Nyugati tér, 25053 Szent István körút (teljes egészében, mindkét kerülethez tartozó értelemben).
Építészet.
Budapesten építészeti szempontból is több európai és világviszonylatban is kimagasló épület található, melyek legtöbbje mára már az UNESCO világörökségi helyszíneihez tartozik. Ilyenek az Országház, a Budavári Palota, a Szent István-bazilika, a Dohány utcai zsinagóga, a Széchenyi lánchíd, a Szabadság híd és az Andrássy út bérpalotái.
A főváros építészetének kronológiájában a legkorábbi építészeti emlékek a római korból maradtak fenn. A történelmi Aquincum település megmaradt régészeti és történeti emlékeit az óbudai Aquincumi Múzeumban és annak romkertjében tekinthetők meg.
Az Országház a Kossuth Lajos téren található, mint Magyarország egyik legismertebb épülete és egyben jelképe. Itt székel a Magyar Országgyűlés és az Országgyűlési Könyvtár, továbbá itt található a Szent Korona és a többi koronázási jelvény (a palást kivételével). Az építkezés tizenkilenc évig tartott, 1885-ös kezdettel, és 1904-es befejezéssel. Az épületet Steindl Imre tervezte neogótikus és eklektikus stílusban. A téglalap alaprajzú, 17 745 négyzetméterű Országház hossza 268 méter, szélessége 123 méter, magassága pedig a millenniumra utaló 96 méter. Ezen méretek alapján Európa második és a világ harmadik legnagyobb parlamenti épülete. Mint a Duna-part látképe 1987 óta része a kulturális világörökségnek.
A Budai Várnegyed a főváros szívében, az I. kerületben a várhegyen található. A várnegyed Budapest egyik legfőbb kulturális és turisztikai központja. A Budavári Palota vagy más néven a "volt királyi palota" ennek része, és az egyik legjelentősebb épülete. A komplexum már az 1300-as évektől épült, és egészen a 19. századig folyamatos bővítéseken ment keresztül, így mind a reneszánsz, mind pedig a barokk és neobarokk stílusjegyek megtalálhatók rajta. A palota volt a magyar uralkodók székhelye. A 19. század végén olyan építészek dolgoztak a bővítésén, mint Ybl Miklós és Hauszmann Alajos. A Budai várnegyed részeként 1987 óta szintén a világörökség részét képezi. A várnegyed egy másik része a Szent György tér. A királyi palota északi előterében ma elterülő, L alakú Szent György tér a Várnegyed egyik legfiatalabb tere. Ezen a területen a középkorban még nem volt tér. Az eddigi régészeti ásatások alapján kiderült, hogy a területen kezdetektől a mai Színház utca és Szent György utca elődje volt. Innen remek kilátás nyílik a királyi palotára, továbbá itt található a köztársasági elnöki rezidencia, azaz a Sándor-palota, valamint a Várszínház és a Budavári sikló felső állomása is. A várnegyed harmadik részét a történelmi lakónegyed teszi ki, a 17-18. században épült köz- és lakóházaival.
Az Andrássy út Budapest leghosszabb 2310 méter hosszú sugárútja, amely a VI. kerületet, a Terézvárost szeli át. A sugárút egyik szakaszát a Deák Ferenc tér és az Oktogon közti rész jelenti. Ezt az útrészt zártsorú, három-négyemeletes bérpaloták szegélyezik, földszintjükön elegáns kávézók és üzletek találhatók. Az Andrássy út második szakasza az Oktogon és a Kodály körönd közötti rész. Az épületek emeleteinek száma csökken, és inkább fasorszerűvé válik. A harmadik szakasz a Kodály körönd és a Hősök tere közötti rész. Az útszakaszt paloták és villák szegélyezik, több nagykövetség is itt székel. Az Andrássy úton és környezetében olyan épületek találhatók, mint a Magyar Állami Operaház, a volt Balettintézet, a Párisi Nagy Áruház (Divatcsarnok), a Zeneakadémia, a Műcsarnok, továbbá több múzeum is, mint például a Terror Háza Múzeum, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, a Postamúzeum, a Liszt Ferenc-emlékház, továbbá itt van a „"pesti Broadway"” is a Nagymező utca környékén. A sugárút alatt halad az M1-es metróvonal. Az Andrássy út a Millenniumi Földalatti Vasúttal és a Hősök tervével 2002 óta a világörökség részét képezik.
Az Erzsébet körút a budapesti belső kerületeken áthaladó Nagykörút VII. kerületi, erzsébetvárosi szakasza, amely a Blaha Lujza tértől a Király utcáig húzódik 764 méter hosszan. Ez Erzsébetváros fő közlekedési útvonala, egyben kiskereskedelmi zónája a két oldalán sorakozó üzletek, vendéglátó-ipari egységek révén. Az Erzsébet körutat merőlegesen átszelő fontosabb utcák a Blaha Lujza tér felől haladva, a Dohány utca, a Wesselényi utca, a Dob utca és a Király utca. A körutat az 1880-as években alakították ki, ekkor épültek az első házak is. Az 1890-es évekre már teljesen beépült, legnagyobb részében eklektikus stílusú épületekkel (pl. Anker-palota). Ettől az időtől az Erzsébet körút a főváros kulturális életének egyik jelentős színhelyévé vált, egészen a II. világháborúig. Napjainkban forgalmas közlekedési útvonalként a legjelentősebb, de üzleteinek és kávéházainak köszönhetően sétaútként is népszerű. Jeles épületei közül a legjelentősebbek a New York-palota, a Madách Színház és az egykori Royal Szálló, ami ma "Corinthia Grand Hotel Royal" néven luxusszálloda.
Budapest Duna-szakaszán összesen nyolc közúti- és két vasúti híd van, amelyek összekötik a budai és a pesti oldalt (négy kisebb közúti híd a szigetekre való be- és kijárást oldja meg). A legszebb és a leghíresebb hidak a belvárosban találhatók. Ezek a Széchenyi lánchíd, a Szabadság híd a Margit híd és az Erzsébet híd. A Lánchíd a főváros legrégibb és legismertebb hídja, egyben a város egyik jelképe is, fotója a Budapestről vagy a Magyarországról szóló bemutató anyagok nélkülözhetetlen eleme. A város második állandó hídjaként épült az Árpád-házi Szent Margit nevét viselő Margit híd. A híd két körutat köt össze a két városrész között a Margit-sziget érintésével. Érdekessége, hogy ha megfigyeljük a hídközepet és a Margit-szigetet összekötő szakaszt és képzeletben az útpályát tartó szerkezetet tükrözzük az útpálya felé, akkor kirajzolódik előttünk az elfektetett Eiffel-torony képe. Budapest harmadik állandó hídjaként épült a Szabadság híd, ami a főváros legrövidebb hídja, és ami több magyar motívumot is magán hordoz, mint például a Nagy Virgil által tervezett kapuzatokat a történelmi magyar címer díszíti, míg a híd jellegzetes díszeit a pillérek kapuzatának tetején ülő turulmadarak adják.
Parkok és terek.
Budapesten számos kisebb és nagyobb tér található, melyek közül a legjelentősebbek a Hősök tere, a Kossuth Lajos tér, a Szabadság tér, a Szent István tér, a Deák Ferenc tér, a Vörösmarty tér, az Erzsébet tér, a Szent György tér, a Bikás park és a Széchenyi István tér. Az Andrássy út végét képző Hősök tere a főváros legtágasabb és legnagyobb hatású tere, melynek közepén áll a Millenniumi emlékmű, valamint itt található a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok is. A Kossuth tér a magyar államiság egyik szimbolikus helye, itt van az Országház, az Igazságügyi palota valamint a Földművelésügyi Minisztérium épülete is. A Szabadság tér az V. kerületben található, mint Budapest egyik legszebb tere. Itt olyan épületek találhatók meg, mint a Magyar Nemzeti Bank, az Egyesült Államok nagykövetsége, a Tőzsdepalota, valamint számos szobor és emlékmű, mint például a Szovjet hősi emlékmű, Ronald Reagan szobra vagy a sokat vitatott német megszállási emlékmű is. A Szent István téren található a Szent István-bazilika, a teret egy sétálóutca, a Zrínyi utca köti össze a Lánchíd lábánál fekvő Széchenyi István térrel. Itt található a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Gresham-palota és a Belügyminisztérium épülete is. A Deák tér a főváros egyik központi tere, jelentős közlekedési csomópontja, ahol három budapesti metró is találkozik. Itt található Budapest legrégebbi és legismertebb evangélikus temploma, a Deák téri evangélikus templom. A Vörösmarty tér az V. kerületben a Pesti Vigadó mögött található a Váci utca egyik végpontjaként. Itt van a Gerbeaud cukrászda, valamint a téren rendezik meg az éves karácsonyi vásárt, továbbá ez az Ünnepi könyvhét központja.
A főváros számos parkja és zöld felületei közül a legjelentősebbek a Margit-sziget, a Városliget, a Gellérthegy, a Népliget, a Városmajor, a Vérmező, a Tabán, az Óbudai-sziget (Hajógyári-sziget), a Károlyi-kert, a Múzeumkert, a II. János Pál pápa tér, az Orczy-park, a Budai Arborétum, a Kopaszi-gát, a Kerepesi temető és a Farkasréti temető. A Margit-szigeten néhány létesítményt leszámítva nem található épület, a sziget számít a főváros legnagyobb parkjának. A szigeten a rendezett zöldterületeken, virágoskerteken kívül található még két japánkert (egy a Margit-szigeten és egy Zuglóban), valamint olyan nevezetességek is láthatók, mint a víztorony, a zenélő szökőkút vagy a zenélő kút is. Budapest második legnagyobb közparkja a Városliget. Itt található többek között, a Széchenyi gyógyfürdő, a Vajdahunyad vára valamint a Fővárosi Állat- és Növénykert is.
Népesség.
Budapest lakónépessége 2022. október 1-jén fő volt, Magyarország össznépességének 17,5%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta fővel csökkent a város lakosság száma. Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 3209 ember volt. Budapest népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. 2022-ben a város lakónépességének a 12%-a 14 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 21% volt. 2022-ben a férfiaknál 74,2, a nőknél 79,9 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint a diplomával rendelkezők élnek a legtöbben a városban fő, utánuk a következő nagy csoport az érettségi végzettséggel rendelkezők fővel. 2022-ben a 6 évnél idősebb népesség 85%-nál volt internet elérési lehetősége. A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 12,8%-a, mintegy személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül cigány, ukrán és szerb nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.
Budapestnek az ország gazdasági központjává válása, a gyors iparosítás, az agrárválság, a közlekedési technika rohamos fejlődése és az előnyös közlekedési helyzete azt eredményezték, hogy a 19. század utolsó harmadától Budapest lakossága viharos gyorsasággal növekedett. A lakosság dinamikus gyarapodása az 1960-as évek közepéig folytatódott, de forrása az 1950-es évek végétől már teljes egészében a vándorlási nyereségből adódott. Az 1990-es évektől a budapesti népességszám alakulásában fordulat következett be, a korábbi mérséklődő ütemű népgyarapodást csökkenés váltotta fel. A 2001-es évi népszámlálás adatai alapján a főváros népessége 12%-kal, közel 240 ezer fővel csökkent 1990-hez viszonyítva. Az 1990-es években az országban a népességszám változása tekintetében Budapest és Pest megye képviselte a két szélső értéket, a főváros lakossága csökkent a legjobban, jóval meghaladva ezzel az országos, 1,7%-os mértéket, viszont kiugró mértékű népességnövekedés következett be Pest megyében, amelynek lakossága több mint 130 ezer fővel, közel 14%-kal nőtt. Ez elsősorban a városból az elővárosi övezetekbe költözés, azaz a szuburbanizáció következménye volt. A 80-as évektől, egészen napjainkig csökken a város népességszáma, ma már kevesebben laknak Budapesten, mint 1960-ban.
A 2022-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló budapestiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban még a református.
Iskolai végzettség.
A 2001-es népszámlálási adatok alapján, Budapesten a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők éltek a legtöbben fővel. Második legnagyobb csoport az általános iskolai végzettséggel rendelkezőek voltak fővel, utánuk következett a diplomások fővel, az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőek fővel, végül a szakmunkások fővel. A legtöbb alulképzett budapesti lakos ( fő) a III. kerületben, míg a magasan képzettek közül a legtöbben ( fő) a XI. kerületben élt.
A 2011-es népszámlálási adatok alapján, Budapesten a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők éltek a legtöbben fővel. Második legnagyobb csoport a diplomás végzettséggel rendelkezők voltak fővel, utánuk következett az általános iskolai végzettséggel rendelkezők fővel, a szakmunkások fővel, végül az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőek fővel. A legtöbb alulképzett budapesti lakos ( fő) a III. kerületben, míg a magasan képzettek közül a legtöbben ( fő) a XI. kerületben élt.
A 2022-es népszámlálási adatok alapján, Budapesten a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint a diplomával rendelkezők éltek a legtöbben fővel. Második legnagyobb csoport az érettségi végzettséggel rendelkezők voltak fővel, utánuk következett az az általános iskolai végzettséggel rendelkezők fővel, a szakmunkás végzettségűek fővel, végül az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőek fővel. A legtöbb alulképzett budapesti lakos ( fő) a III. kerületben, míg a magasan képzettek közül a legtöbben ( fő) a XI. kerületben élt.
Etnikai összetétel.
A 2001-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 1 777 921 fő volt, ebből a válaszadók 1 686 842 fő volt, 1 631 043 fő magyarnak, míg 14 019 fő cigánynak vallotta magát, azonban meg kell jegyezni, hogy a magyarországi cigányok (romák) aránya a népszámlálásokban szereplőnél lényegesen magasabb. 18 097 fő német, 4929 fő szlovák és 3410 fő görög etnikumnak vallotta magát. A legtöbb külföldi nemzetiségi a XI. kerületben ( fő), ill. a VIII. kerületben ( fő) élt.
A 2011-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 1 729 040 fő volt, ebből a válaszadók 1 565 259 fő volt, 1 429 697 fő magyarnak vallotta magát. Az adatokból az derül ki, hogy a magyarnak vallók száma jelentősen csökkent tíz év alatt, ennek egyik fő oka, hogy többen nem válaszoltak. Az elmúlt tíz év alatt a nemzetiségiek közül a legjelentősebben a cigányok (20 151 fő), németek (28 818 fő) és az oroszok (6158 fő) száma nőtt. A kínaiak száma megkétszereződött, míg a magukat románnak valló nemzetiségűek száma megháromszorozódott. A magukat szlováknak vallók száma (3257 fő) harmadával csökkent az elmúlt tíz év alatt. A legtöbb külföldi nemzetiségi a XI. kerületben ( fő), ill. a XIII. kerületben ( fő) élt.
A 2022-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága fő volt, ebből a válaszadók fő volt, fő magyarnak vallotta magát. Az elmúlt tizenegy év alatt, a nemzetiségiek közül a legjelentősebben az ukránok (8710 fő) és a ruszinok (1911 fő) száma nőtt, miközben jelentősen csökkent a németek ( fő) és a cigányok ( fő) száma. A népszámlálás adatai nem részletezi az el nem ismert nemzetiségeket, de a számuk jelentősen nőtt, 2011 óta 708 főről 2041 főre. A legtöbb külföldi nemzetiségi a XI. kerületben ( fő), ill. a XIII. kerületben ( fő) él.
Vallási összetétel.
A 2001-es népszámlálási adatok alapján, Budapesten a lakosság több mint fele (64,4%) kötődik valamelyik vallási felekezethez. A legnagyobb vallás a városban a kereszténység, melynek legelterjedtebb formája a katolicizmus (47,1%). A katolikus egyházon belül a római katolikusok száma 808 460 fő, míg a görögkatolikusok 28 901 fő. A városban népes protestáns közösségek is élnek, főleg reformátusok (224 169 fő) és evangélikusok (46 449 fő). Az ortodox kereszténység inkább az országban élő egyes nemzeti kisebbségek (oroszok, románok, szerbek, bolgárok, görögök) felekezetének számít, számuk elenyésző az egész városi lakosságához képest (3 823 fő). Szerte a városban számos egyéb kisebb keresztény közösség működik. A zsidó vallási közösséghez tartózók száma 9 468 fő. Jelentős a száma azoknak a városban, akik vallási hovatartozásukat illetően nem kívántak válaszolni (15,1%). Felekezeten kívülinek a város lakosságának 19,5%-a vallotta magát.
A 2011-es népszámlálás adatai alapján, Budapesten a lakosság kevesebb mint a fele (43,2%) kötődik valamelyik vallási felekezethez. Az elmúlt tíz év alatt a városi lakosság vallási felekezethez tartozása jelentősen csökkent, ennek egyik oka, hogy sokan nem válaszoltak. A legnagyobb vallás a városban a kereszténység, melynek legelterjedtebb formája a katolicizmus (30%). Az elmúlt tíz év alatt, a katolikus valláshoz tartozók száma negyedével esett vissza. A katolikus egyházon belül a római katolikusok száma 501 117 fő, míg a görögkatolikusok 16 192 fő. A városban népes protestáns közösségek is élnek, főleg reformátusok (146 756 fő) és evangélikusok (30 293 fő). Az ortodox kereszténység inkább az országban élő egyes nemzeti kisebbségek (oroszok, románok, szerbek, bolgárok, görögök) felekezetének számít, számuk elenyésző az egész városi lakosságához képest (3 710 fő). Szerte a városban számos egyéb kisebb keresztény közösség működik. A zsidó vallási közösséghez tartózók száma 7 925 fő. Összességében elmondható, hogy az elmúlt tíz év során minden egyházi felekezetekhez tartozók száma jelentősen csökkent. Jelentős a száma azoknak a városban, akik vallási hovatartozásukat illetően nem kívántak válaszolni (33,9%), tíz év alatt a duplájára nőtt a számuk. Felekezeten kívülinek a város lakosságának 22,9%-a vallotta magát.
2022-es népszámlálás adatai alapján, Budapest a lakosság kevesebb mint a fele (35,9%) kötődik valamelyik vallási felekezethez. Az elmúlt tíz év alatt a városi lakosság vallási felekezethez tartozása jelentősen csökkent, ennek egyik oka, hogy sokan nem válaszoltak. Ehhez az a zavar is hozzájárult, hogy az ateisták is csak vallásosként jelölhették meg magukat. A legnagyobb vallás a városban a kereszténység, melynek legelterjedtebb formája a katolicizmus (24,3%, fő). Az elmúlt tíz év alatt, a katolikus valláshoz tartozók száma negyedével esett vissza. A katolikus egyházon belül a római katolikusok száma fő, míg a görögkatolikusok fő. A városban népes protestáns közösségek is élnek, főleg reformátusok ( fő) és evangélikusok ( fő). Az ortodox kereszténység inkább az országban élő egyes nemzeti kisebbségek (ukránok, románok, szerbek, bolgárok, görögök) felekezetének számít, számuk az elmúlt 11 év alatt nőtt (4839 fő). A zsidó vallási közösséghez tartózók száma 4839 fő. Jelentős a száma azoknak, akik vallási hovatartozásukat illetően nem kívántak válaszolni (44,5%), és felekezeten kívülinek is sokan vallották magukat (19,2%).
Kultúra.
A pezsgő kulturális életéről is ismert Budapesten bőséggel lehet válogatni a koncertek, a kiállítások és a táncelőadások között. Kulturális eseményekben a legnagyobbak közé tartozik a Sziget Fesztivál, ami nemcsak a fővárosban és az országban, hanem Európában is népszerű könnyűzenei rendezvénynek számít. Más jelentősebb események közé tartozik a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Budapest Pride (2010-ig megrendezték a Budapesti Őszi Fesztivált is).
A Fővárosnak több olyan része is van, ahol sok étterem, bár és kávézó található kis területen. Ilyen a Váci utcának a Szabadsajtó útjától a Fővám térig futó része, a Ráday utca, amelyet főként az egyetemisták kedvelnek, a Liszt Ferenc tér, amely az Andrássy út mentén fekszik, valamint a Szent István tér környéke is. Ezek az utcák és terek nyaranta késő estig tele vannak élettel. Budapest kávézói közül kiemelkedik az 1894-ben megnyílt, New York kávéház, amelyet a U City Guides internetes utazási iroda szakértői a "világ legszebb kávéházának" választottak, immáron kétszer, 2011-ben és 2013-ban is. Más szórakoztató létesítmények, melyeket mind a helyiek, mind pedig a fővárosba látogatók felkereshetnek, a Millenáris Park (Jövő Háza kiállítás, Csodák Palotája), a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Fővárosi Nagycirkusz, a Magyar Vasúttörténeti Park és a Budapesti mozik is.
Budapesten európai viszonylatban is neves tudományos könyvtárak működnek, melyek egy-egy szakterületen egyedülálló gyűjteménnyel rendelkeznek. Ilyen – többek között – az Országos Széchényi Könyvtár, melynek kézirattárában a könyvnyomtatás kora előtti könyv- és írástörténeti emlékeket őriznek. A fővárosi lakosság közművelődésében a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár játszik fontos szerepet. Más könyvtárak, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, az ELTE Egyetemi Könyvtára, az Országgyűlési Könyvtár, a Ráday Gyűjtemény és az Országos Idegennyelvű Könyvtár is.
Múzeumok.
A Budapesten található múzeumok közül több is büszkélkedhet több százezres látogatottsággal, köszönhetően az izgalmas tárlatoknak, a nemzetközi összefogásban megvalósított kiállításoknak. A főváros összesen 223 múzeummal és galériával büszkélkedhet, amelyek a magyar történelem, művészet és természettudomány mellett az egyetemes és európai kultúra és tudomány számos emlékét is bemutatják. A legnagyobbak közülük, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Memento Park és az Iparművészeti Múzeum.
A Magyar Nemzeti Múzeum a VIII. kerületben, a Múzeum körút 14–16. szám alatt található. A múzeum a magyar történelem tárgyi emlékeit mutatja be. A múzeumot 1802-ben gróf Széchényi Ferenc alapította Ferenc király (II. Ferenc császár) hozzájárulásával, hogy a gazdag nagycenki gyűjteményét az országnak ajándékozhassa. Az épület 1837 és 1847 között épült Pollack Mihály tervei alapján, klasszicista stílusban. A Magyar Nemzeti Múzeum 1802-es létrejöttével időrendben Európa harmadik nemzeti múzeuma.
A Szépművészeti Múzeum a Hősök terén található, mint annak műemlékegyüttesének a része. A múzeumban európai képzőművészek minden korszakából találunk gyűjteményeket, olyan hírességektől, mint például Albrecht Dürer, Francisco de Goya, Leonardo da Vinci, Claude Monet és még sokan mások. A Szépművészeti Múzeum továbbá antik és egyiptomi gyűjteményekkel is rendelkezik. Az épületegyüttes 1900 és 1906 között épült Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc terve alapján neoreneszánsz és neoklasszicista stílusban. 2011-ben kormányhatározat jelent meg arról, hogy az eddig a Budavári Palotában székelő Nemzeti Galéria 2012. február 29-ével beleolvad a Szépművészeti Múzeumba. Az intézmény utódja, az "Új Nemzeti Galéria" 2018-tól a kormányzat szándéka szerint az Ötvenhatosok terén épülő új Múzeumi Negyedben működik tovább. A Budapesti Történeti Múzeum a főváros egyik legjelentősebb múzeuma, a Szent György téren. A múzeum Budapest történetének dokumentumait és tárgyi emlékeit őrzi. Több egység is tartozik hozzá, ezek a Aquincumi Múzeum, a Vármúzeum és a Kiscelli Múzeum, valamint kiállítóhelyei, a Gül Baba türbéje, a Fürdőmúzeum, a Hercules-villa és a Középkori Zsidó Imaház.
A Memento Park vagy "Szoborpark Múzeum" egy szabadtéri múzeum Budapest belvárosától harminc percnyire autóbusszal. A park a kommunista időszak bemutatásával foglalkozik. Itt az a negyvenkét volt köztéri szobor áll, amelyek a szocializmus éveiben a rendszerváltásig a főváros utcáin voltak megtalálhatók.
Színházak.
Budapesten negyven színház, hét hangversenyterem és egy operaház működik. A kulturális kínálatot nyaranta különféle szabadtéri fesztiválok, koncertek és előadások gazdagítják, amelyeket gyakran történelmi hangulatú műemléképületek udvarain rendeznek meg. A legnagyobb színházi létesítmények a fővárosban, a Budapesti Operettszínház, a József Attila Színház, a Katona József Színház, a Madách Színház, a Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Színház, a Pesti- és a Budai Vigadó, a Radnóti Miklós Színház és a Vígszínház. A Magyar Állami Operaház az Andrássy út 22. szám alatt található. Mivel itt, az Andrássy úton épült, így 2002 óta a világörökség részét képezi. Az épületet Ybl Miklós tervezte neoreneszánsz stílusban. Kilenc év alatt épült, 1875 és 1884 között. Az Operaház, Magyarország egyetlen kimondottan operákra és balettekre szakosodott színháza. Az "Opera Europa" szövetség tagja.
A Budapesti Operettszínház a VI. kerületben a Nagymező utcában található. A színház a főváros egyik kulturális és társasági központja, az évi közel ötszáz előadását körülbelül ötszázezer ember látogatja évente. Az utóbbi időben még külföldön is elismert és keresett színházzá nőtte ki magát, zenész színházként operett és musical előadásaival vendégszerepel Európa különböző színházaiban és fesztiváljain egyaránt. Az épület 1894-ben épült bécsi építészek tervei alapján. A Madách Színház a VII. kerületben, az Erzsébet körút 29-33. szám alatt található. A mai helyén található színház a 20. században, 1961-ben került oda. Előtte ugyanis több színházi vállalkozás is Madách Imre nevét viselte. A színház tevékenységét nemzetközi elismerés övezi: évente közel háromszáz előadást tartanak, közel ötszázezer vendég előtt.
Gyógyfürdők.
Budapest Közép-Európa olyan fővárosa, amely a legtöbb hőforrással rendelkezik. A napi 70 millió liter hozamú források különböző hőfokú és gyógyhatású vizeit a 19. század végétől kezdték módszeresen hasznosítani. Budapest 1934-ben nyerte el a fürdővárosi címet, 1937-ben nemzetközi gyógyfürdőhellyé nyilvánította az I. Nemzetközi Fürdőügyi Kongresszus. A városban 80 termálvizes és ásványvizes, valamint több mint 400 keserűvizes forrás található, hőfokuk 24–78 °C közötti. Budán maguktól törnek a felszínre a meleg vizű (50–70 °C-os) források, míg a Margit-szigeten és Pesten kutakat fúrtak az elérésükre. Budapest első hévizes artézi kútját 1967-ben helyezték üzembe.
A forrásokat már hosszú idők óta tisztelik és hasznosítják a város lakói, hiszen természetes ásványianyag-tartalmuk sokféle panasz enyhítésére szolgálhat. Kiemelkedő jelentőségűek a reumás és ortopédiai problémák kezelésére, valamint az asztmás és légúti panaszok enyhítésére szolgáló vizek. A leghíresebb fürdők, melyeket a külföldről Budapestre érkezők is szívesen látogatnak, a Széchenyi, a Rudas, a Dandár, a Gellért, a Király, a Dagály és a Lukács gyógyfürdő. A gyógyfürdőkön kívül számos strand és egyéb fürdő áll a budapestiek és a vendégek rendelkezésére, mint a Pesterzsébeti Fürdő, a Csillaghegyi Strand, a Csepeli Strand, a Palatinus Strandfürdő, a Paskál Strandfürdő, a Pünkösdfürdői Strand, a Római Strandfürdő és az Aquaworld – Vízibirodalom.
Gazdaság.
Budapest világvárossá fejlődésében az iparnak kiemelkedő szerep jutott, 1910-ben a magyar főváros még a munkás elővárosok (mai külső pesti kerületek és Csepel) nélkül is döntően ipari város volt, dolgozóinak 45,2%-a ipari munkás volt. A trianoni békeszerződés után Budapest és elővárosainak ipari túlsúlya meghatározóvá vált a lecsökkent országterületen. A két világháború közötti időszakban a teljes magyar ipari termelés volumenének felét a főváros környéki ipari koncentráció adta, amelynek további fejlődését segítette a háborús készülődés is (pl. Weiss Manfréd Művek). Mára Budapest a tercier ág országos központja. Itt bonyolódik a nemzetközi pénzforgalom 90%-a, az ingatlanközvetítés, a reklámtevékenység, a gazdasági tanácsadás 60%-a. Így a kereskedelem, logisztika elég fejlett a fővárosi régióban. A szolgáltatási ágazatban pedig növekvő jelentőségű a turizmusra épülő vendéglátóipar. Több mint ezer étterem, kávéház és szórakozóhely várja a vendégeket, ahol a magyar konyhaművészet és a nemzetközi gasztronómia fogásai mellé a legjobb magyar borok kerülnek az asztalra.
Budapest iparában manapság szinte valamennyi ágazat képviselteti magát. Főbb termékei a híradás- és számítástechnikai eszközök, az elektromos gépek, az izzólámpák, a fénycsövek (Tungsram). A gyógyszeripar nagy múltú központjai: Egis, Sanofi (a volt Chinoin), Richter Gedeon. A fővárosban alacsony az ipari vállalkozások aránya, az ipar folyamatosan kitelepül az agglomerációba. A nagyiparban a fővárosiak 8,2%-a dolgozik. Minden 100 Magyarországon működő külföldi érdekeltségű cégből 54-nek Budapesten van a székhelye. Innen irányítják az ország egész területén végzett tevékenységüket. Ilyen például a Magyar Telekom, a General Electric, a Vodafone, a Telenor, az Erste Bank, a CIB Bank, a K&H Bank, az, UniCredit Bank, a Budapest Bank, a Generali Providencia, az ING, Alfa, Allianz biztosítók. Budapesten nyitott regionális központot például a Volvo, a Toyota, a Saab, a Ford, a Daewoo is. A General Electric Budapestről irányítja az európai, a közel-keleti és az afrikai régiókban történő tevékenységét. A többségben magyar tulajdonú MOL és az OTP Bank is a fővárosban működteti központját. 2009 óta Budapesten működik az Európai Innovációs és Technológiai Intézet, valamint itt található az éghajlat-változással foglalkozó Tudás- és Innovációs Közösségének (Climate-KIC) egyik régiós központja is. A Climate-KIC célja, hogy európai partnerhálózata segítségével széles körben elérhetővé tegye az éghajlatváltozás negatív hatásainak csökkentéséhez szükséges szaktudást, valamint piacra segítse a kapcsolódó innovatív termékeket és szolgáltatásokat.
Gazdaságtörténet.
A második világháború után folytatódott az ipar töretlen – és bizonyos szempontból erőltetett – fejlődése. A fővárosi munkáslétszám a gyors újjáépítés és a fokozatos kapacitásbővítésnek köszönhetően az 1950-es években megduplázódott, a budapesti ipar országon belüli részesedése nem csökkent; 1960-ban az ország szekunder szektorban foglalkoztatottainak 43%-a budapesti volt (közel 600 000 fő), 1966-ban az ország teljes ipari termelésének 52%-át, munkáslétszámának 41%-át a főváros adta. Az 1960-as évek második felében döntés született a budapesti ipar dekoncentrációjáról, az üzemek termelésének egy részét vidékre kívánták telepíteni, ezzel együtt csökkentették a főváros fejlesztési alapját, forrásokat csoportosítottak át, előtérbe került a középvárosok, vidéki ipari centrumok, megyeszékhelyek fejlesztése. A döntés következtében (és az 1965-ben meghozott beköltözést korlátozó intézkedések nyomán) Budapest növekedése az 1970-es évekre megtorpant, népessége lassan növekedett, stagnált, majd fogyásnak indult, munkáslétszáma 1990-re közel felére (309 ezer fő, az országos létszám 22%-a) esett vissza.
A rendszerváltást követő gazdasági átalakulás során az ipar látványosan visszaszorult; sorra szűntek meg, vagy váltak szét kisebb egységekre nagy múltú, sok esetben egykori világhírű nagyvállalatok (Ganz–MÁVAG, Óbudai Hajógyár, Ganz Danubius Magyar Hajó- és Darugyár, Láng Gépgyár, Csepel Művek, Ikarus. Orion, Magyar Optikai Művek, Mechanikai Művek stb.) Ugyanakkor a szocialista ipari üzemek leépülésével párhuzamosan indult fejlődésnek a harmadlagos szektor: elsősorban a szolgáltatás és a kereskedelem terén keletkezett sok új munkahely, ennek köszönhetően a fővárosban maradt a legalacsonyabb a munkanélküliség és legmagasabb az egy főre jutó bruttó havi átlagjövedelem. Az ipari teljesítmény részesedésének aránya: 2000-ben a főváros 34,2 %-kal, 2022-ben 36,7%-kal járult hozzá az ország éves GDP-jéhez.
Az Eurostat adatai szerint Budapesten 2020-ban az egy főre jutó GDP összege az Európai Unió átlagának 156 százalékát tette ki, és ebből a szempontból a magyar főváros az unió 15. leggazdagabb régiójának számít.
Közlekedés.
Budapest az ország közlekedési vérkeringésének centruma. Innen indulnak sugaras irányba a vasúti és a közúti fővonalak, összeköttetést teremtve az ország megyéivel és Európa jelentős nagyvárosaival. A Keleti és a Nyugati pályaudvart több, szinte Európa egészét átszelő vonatjárat érinti.
Az országos, esetenként egyben Európát is átszelő utak fővárosba bevezető szakaszai rendkívül túlterheltek, és emellett az országos közúthálózat Budapest-centrikussága miatt korábban a hatalmas közúti tranzitforgalom szintén komoly problémát okozott. Ezért fontos a fővárost elkerülő M0-s autóút szerepe, amelynek kiépítésével ideiglenesen enyhült a fővárosi utak zsúfoltsága és a város levegőszennyezettsége. Az 1970-es években kezdődő motorizáció intenzív növekedésével, majd az 1980-as évek óta tartó szuburbanizáció eredményeként az agglomerációs települések és a főváros között személyautóval ingázók miatt munkanapokon rendszeresek a torlódások. Budapestet a Duna osztja két részre, területén hét közúti és két vasúti híd található. Ezek északról délre haladva: Újpesti vasúti híd, Árpád híd, Margit híd, Széchenyi lánchíd, Erzsébet híd, Szabadság híd, Petőfi híd, Rákóczi híd, Összekötő vasúti híd – valamint a Deák Ferenc híd az M0-s körgyűrű déli részén és a Megyeri híd az északi szakaszán. A Duna főága választja el egymástól Budát és Pestet, mellékágai pedig több szigetet is közrezárnak. A Margit híd, a Lánchíd, az Erzsébet és Szabadság híd nem csak városképi jelentőségű, hanem önmagában is művészeti alkotás.
Budapesten 11 féle közlekedési eszköz jár (4 metróvonal, 5 HÉV-vonal, 36 villamosjárat, 16 trolibuszjárat, 240 nappali és 43 éjszakai autóbuszjárat). Turistalátványosságként megtalálható a városban a Budavári sikló, a Libegő, a keskeny nyomtávú Gyermekvasút, a közforgalmat is bonyolító fogaskerekű vasút és a kishajó (propeller). A „klasszikus” tömegközlekedési eszközökön kívül három közösségi autómegosztó szolgáltatás érhető el Budapesten: a MOL Limo, a GreenGo és a DriveNow.
Budapest 10 európai fővárossal áll közvetlen vasúti összeköttetésben, a napi nemzetközi járatok száma meghaladja az ötvenet. A főváros és a nagyobb vidéki városok között közlekedő InterCity járatok népszerűek és kulturáltak. Négy nagy nemzetközi pályaudvar működik a fővárosban, a Keleti pályaudvar, a Nyugati pályaudvar, a Déli pályaudvar és Kelenföld vasútállomás.
A főváros kerékpáros közlekedése a kedvezőtlen infrastrukturális helyzet ellenére jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. Becslések szerint egy átlagos hétköznapon 1-2% között van a kerékpáros forgalom aránya; a kerékpárhasználat az utóbbi években – főleg a belvárosban – jelentősen megnőtt.
Légi közlekedés.
A Belvárostól 15 kilométerre lévő Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér fogadja a repülőgépeket. Ferihegy 1-et 1950. május 7-én adták át a forgalomnak. 1985-ben (Ferihegy 2A), majd 1998-ban (2B) megnyitották az új terminálokat. Ezt követően Ferihegy 1-et – teljes felújítás után – 2005. szeptember 1-jétől a diszkont légitársaságok járatai használhatták, egészen 2012. május 30-i bezárásáig.
A Budapest Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren a 2A, 2B terminál is kiszolgálja a schengeni, valamint a nem-schengeni övezetbe induló utasokat.
Turizmus.
Budapest a 2023-es adatok alapján Európában a 11. helyezést érte el 14,1 millió vendégéjszakával. 2011-ben a világ 25. leglátogatottabb városa volt: a 4,3 millió turistával. Európai viszonylatban sorrendben, London, Isztambul, Párizs, Róma és Barcelona után a hatodik helyet foglalta el. A fővárosi szállodák 2011-ben 81,4 százalékos elégedettségi mutatóval, a világ 100 legjobb hírnévnek örvendő szállodái közül az élmezőnyben, a 10. helyen szerepelnek. Ezzel második helyet foglalják el az európai szállodák közül, az elégedettségi visszajelzések alapján csupán a listavezető németországi Drezda szállodái előzik meg. A TripAdvisor utazási iroda a világ legjobb 25 szállodája közé sorolta a fővárosi Gresham-palotát. Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött idő tekintetében 7,3 millió vendégéjszakával 2012-ben messze Magyarország legnépszerűbb települése volt. A legnagyobb küldőpiacai Németország (619 ezer), az Egyesült Királyság (528 ezer) és Olaszország (520 ezer). Budapesten 837 különböző műemlék található, amelyek a legtöbb európai művészeti stílust képviselik. Kiemelkedőek a klasszicista és az egyedien magyaros szecessziós épületek. A Budai Vár és a Duna-part 1987 óta, az Andrássy út és történelmi környezete, valamint a Millenniumi Földalatti Vasút és a Hősök tere 2002 óta a világörökség része.
Turisztikai szempontból is jelentős látnivalók Budapest legrégibb hídjai, a Széchenyi lánchíd, a Margit híd és a Szabadság híd, valamint az Erzsébet híd, amely modern kialakítása ellenére a városkép meghatározó elemévé vált. A turisták kedvelt célpontjai a legnagyobb közparkok, Pesten a Városliget és a Népliget, Pest és Buda között pedig a Duna két parkosított szigete, a Margit-sziget és az Óbudai-sziget. Budapest a világ egyetlen gyógyfürdőkkel rendelkező fővárosa. A különleges összetételű fővárosi gyógyvízkincset hivatalosan nyolc fürdő intézmény hasznosítja, elsősorban gyógyászati, turisztikai és rekreációs célokra. A gyógyfürdők többsége egyben műemlék és turisztikai látnivaló is. A város legfelkapottabb és leghíresebb bevásárlóutcája a Váci utca, ahol a legtöbb világmárka képviselteti magát. Ezenkívül egyre divatosabb bevásárlóutca az Andrássy útnak a Belvárostól az Oktogonig futó része. A vásárcsarnokok közül a Központi Vásárcsarnok a legnépszerűbb a külföldi turisták körében. Vásárcsarnokok találhatók még a Rákóczi téren, a Batthyány téren, a Klauzál téren, a Hunyadi téren és a Hold utcában. Népszerű turistalátványosság még a Gellért-hegy a Citadellával, a Szabadság-szoborral és a Szent Gellért-szoborral.
A 2000-es évek elejétől kezdődően a város életében meghatározó szerepet töltenek be az úgynevezett romkocsmák, amilyen például a Szimpla romkocsma, a Fogasház, a Dürer kert, az Ankert, az Instant vagy épp a Kertem, amelyek alternatív működési módjukkal, egyedi stílusukkal, és a külföldieket igencsak vonzó hangulatukkal a leglátogatottabb helyekké váltak – sokszínű szórakozási és kulturális lehetőségekkel bírnak (a legtöbb ilyen jellegű vendéglátóhely a VII. kerület belső részén, a zsidónegyedben található). A Budapestre látogató turistákat Budapesti Turisztikai Desztináció Managament Nonprofit Kft. infópontjaiban ingyenes térképekkel, illetve információkkal látják el a látnivalókról. A városba látogató turisták igénybe vehetik a 24 vagy 72 órás Budapest kártyát, ami az érvényességi ideje alatt ingyenes utazást biztosít a BKV járművein, illetve több étteremben, múzeumban, illetve egyéb turisztikailag fontos helyen kedvezményes vásárlást tesz lehetővé.
Egészségügyi intézmények.
Kórházak
Sport.
Budapesten találhatóak Magyarország központi sportlétesítményei, köztük a Puskás Aréna és a Papp László Budapest Sportaréna. A rendszerváltás óta átalakult a város amatőr sportélete. A korábban nagyszámú sporttelep, vállalati sportpálya nagy része megszűnt, helyüket többek között bevásárlóközpontok vagy benzinkutak foglalták el. A megmaradt sportegyesületek mellett megjelentek viszont a nagy utcai tömegrendezvények, versenyek, amelyek budapestiek tízezreit mozgatják meg egy-egy hétvégén.
Budapesten rendszeresen találkoznak a világ sportolói valamely nemzetközi sporteseményen. A város agglomerációjában lévő Mogyoródon található a Hungaroring, a Formula–1 magyar nagydíj helyszíne.
A budai hegyvidék igen kedveltek a túrázók körében, megfelelő időjárás esetén élénk téli sportélet zajlik a hegyoldalakon. Az észak-budai Duna-part a vízi sportok központja.
Budapest Magyarország labdarúgásának központja. A 121 eddig lezajlott bajnokságból 103 bajnokságot budapesti csapatok nyertek. Ezek a bajnoki címet nyert csapatok, a Ferencvárosi TC, a Budapest Honvéd FC, az MTK Budapest FC, az Újpest FC, a Budapesti TC, a Vasas SC és a Csepel FC. A Magyar labdarúgó-bajnokságban részt vett, de bajnoki címet nem nyert (legalább még ma is harmadosztályban játszó) budapesti csapatok a Budafoki MTE, a BKV Előre SC, a Rákospalotai EAC, a III. Kerületi TVE illetve a Soroksár.
2014. augusztus 22–24. között rendezték meg Budapesten az Ironman 70.3 triatlonversenyt – Közép-Kelet Európában az elsőt. A nagyszabású eseményen részt vett a bahreini szultán három fia is.
Nemzetközi kapcsolatok.
Budapest testvérvárosai és partnervárosai a következők:
További információk.
A Budapest Gyűjtemény interneten elérhető adatbázisai: |
1147 | 377379 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1147 | E-mail | Az e-mail vagy ímél az angol "electronic mail" kifejezésből származik, ami „elektronikus posta”-ként vagy „villanyposta”-ként fordítható le, de egy időben használatban volt a "drótposta" és "villámposta" kifejezés is. A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásának szótára már tartalmazza az "ímél" írásmódot. Az elnevezés utal az írás és továbbítás módjára, amely teljes egészében elektronikus úton megy végbe. A hagyományos levéltovábbítást úgynevezett "csigaposta" (angolul: "snail mail") néven emlegetik internetes körökben. A mai e-mail-rendszerek szinte kivétel nélkül az internetet használják közvetítőnek, és ezáltal az e-mail az internet használatának egyik legkedveltebb formája lett.
A magyar nyelvben (és még sok másban) kétféle jelentéssel is bír az e-mail kifejezés:
E-mail az internet előtt.
Az e-mail előbb keletkezett, mint az internet maga. Valójában a már létező e-mail-rendszerek adták az internet megteremtéséhez szükséges eszközöket.
Az e-mail története 1965-ben kezdődött, amikor egy időosztásos nagyszámítógép "(mainframe)" több felhasználója közötti kommunikációt biztosította. Feltételezhető, hogy az első ilyen rendszerek az SDC, a Q32 és a MIT CTSS-ek voltak.
Az e-mail nagyon hamar "hálózati e-maillé" fejlődött, lehetővé téve a felhasználóknak, hogy több gépen keresztül küldhessenek üzeneteket. Talán az AUTODIN amerikai katonai hálózat volt az első, amely 1966-tól lehetővé tette szöveges üzenetek küldését különböző számítógépek felhasználói között, de az is lehetséges, hogy a SAGE rendszer is rendelkezett valami hasonlóval korábban.
Az ARPANET számítógépes hálózat jelentősen megnövelte az e-mail népszerűségét. Egy angol nyelvű híradás ("Mail history"; A levél történelme) ír a rendszeren belüli e-mail továbbításának első próbálkozásairól, röviddel annak létrejövetele után 1969-ben.
A "@" jel (kukac) használatát a felhasználó nevének, illetve számítógépe azonosítójának elválasztására, Ray Tomlinson 1972-ben vetette fel. Korai e-mail-programjai, az SNDMSG és a READMAIL nagyon fontos lépések voltak a mai e-mail-forma kialakulásában.
Mivel nem minden számítógép és hálózat volt egymással közvetlen összeköttetésben, az e-mail a számítógépek között egységesített protokoll, például a UUCP segítségével került továbbításra, az e-mailnek tehát tartalmazni kellett az üzenet útját, ami nem más, mint a küldő számítógépe és fogadó számítógépe közötti útleírás. Így az e-mail átküldhető lett többféle hálózaton is, mint például az ARPANET, a BITNET és az NSFNET, valamint nagygépes (mainframe vagy host) hálózatokon, melyek az UUCP segítségével kapcsolódtak.
Az út az úgynevezett "„bang path”" címek segítségével volt leírható, melyek megadták az ugrások (angolul: "hop") neveit a "!" jel (felkiáltójel) segítségével választva el egymástól. Az egyes ugrásokat "„bang sign”-nak" nevezték. Egy példa a címzésre: "…!bigsite!foovax!barbox!me" ez alapján az e-mail útja, a "bigsite" (általában egy nagy és mindenki által elérhető) helyen keresztül a "foovax", majd a "barbox" nevű számítógépen a "me" felhasználó, mint végcél. 8-10 lépésből álló utak száma nem volt ritka még 1981 körül. A késő éjszakai telefonos UUCP-kapcsolatok miatt nem volt ritka az sem, hogy egy-egy e-mail akár egy héttel később érkezett csak meg, de az is előfordult, hogy az üzenetek elvesztek az ugrások útvesztőjében.
Modern internetes e-mail.
Manapság szinte minden e-mail közvetlenül az internethez kapcsolódó gépekre érkezik, DNS, MX-rekord és SMTP segítségével. Nagyon kevés mailkiszolgáló engedélyezi az útdefiniálást "(routing)", akár automatikusat, akár kézit, az ezzel való visszaélések miatt. (Lásd: spam.)
A modern internetes e-mail-cím egy karaktersorozat a következő formában: "[email protected]". Az első rész a személy felhasználóneve, a második annak a számítógépnek a neve, amelyiken az adott személynek e-mail postafiókja van.
Az e-mail üzenetek formátumát az definiálja.
Az internetes e-mail üzenetek tipikusan két fő részből állnak:
A fejlécek általában tartalmazzák az alábbi négy mezőt:
A "címzett (to)" mező nem feltétlenül tartalmazza a címzett e-mail-címét. Az információ, amely a fejlécben megjelenik, érdemben hasonlít a postai levél címzéséhez. Az aktuális információt, hogy kinek volt címezve az e-mail, a postát kezelő számítógép (levélkiszolgáló; "mail-server") eltávolítja, miután az e-mailt „behelyezi” a megfelelő postafiókba.
A fejléc ezenkívül az alábbi mezőket tartalmazhatja még:
Üzenetek és postafiókok.
Az üzenetek, számítógépek között, az SMTP (angolul: "Simple Mail Transfer Protocol") típusú kapcsolat és a Sendmailhez hasonló programok segítségével kerülnek továbbításra. A felhasználók üzeneteiket POP, illetve IMAP típusú kapcsolatok segítségével töltik le a kiszolgálókról. Nagyobb vállalati rendszereknél előfordulnak ettől eltérő típusú megoldások is, mint például a Lotus Notes vagy a Microsoft Exchange.
Az üzenetek vagy a kiszolgálón, vagy az ügyfélen (általában a felhasználói oldalt értjük ez alatt) tárolódnak. A szabványos postafiók-formátumok a Maildir és az mbox. Természetesen vannak ettől eltérő postafiók formátumok, melyek közötti üzenetátvitel csak „átalakító” programok segítségével oldható meg. (Példa: "A" rendszer postafiókrendszere "PA," míg "B" rendszer postafiókrendszere „PB”; ahhoz, hogy "PA" és "PB" között közvetlenül kicserélhető lehessen a postafiókok tartalma, ezeket olyan formátumúvá kell konvertálni egy harmadik programmal, melyet mindkettő megért.)
Az e-mail-tartalom kódolása.
Az e-mail alapvetően csak 7 bites ASCII szöveg (128-féle betű, szám, illetve jel) átvitelére alkalmas. Vannak ugyan e-mail-rendszerek, melyek 8 bites kódolást (256-féle betű, szám, illetve jel) is megengednek, azonban ez nem garantált. Ezért az e-mailt továbbfejlesztették a MIME szabvánnyal, amely segítségével lehetőség nyílik bináris adatok (képek, hangok stb.) és HTML továbbítására mellékletekként.
Csatolmányok.
Az e-mailhez különböző mellékletek csatolhatók, így könnyen küldhető szövegfájl, kép vagy videó is.
Egy videó-e-mail nagyon hasonlít a szöveges üzenetküldéshez, kivéve, hogy az videót (is) tartalmaz. A videóüzenet-küldő rendszer bizonyos ideig vagy bizonyos számú letöltésig hozzáférést biztosít a rögzített üzenetekhez a kijelölt szolgáltatónál. A felhasználó (címzett) ugyanazon a szolgáltatón keresztül elérheti az üzenetet, az e-mailben kapott link segítségével, a világ bármely pontjáról. A feladó rögzíti az üzenetet webkamera felhasználásával vagy más eszközzel, és feltölti a videóközvetítő rendszerbe. A címzettnél ezután eredményesebben elérheti, hogy válaszoljon az üzenetre. Az üzenet lehet személyes vagy üzleti, elküldheti egy vagy több személynek attól függően, hogy a videóüzenet-szolgáltatói csomag hány üzenet küldésére ad lehetőséget. A videó-e-mail küldése két alapvető lépésből áll: készíteni kell egy videót, a rendszeren belül, vagy feltölthetünk már előre elkészített videó(ka)t is, majd egy előre elkészített háttér kiválasztása után elküldjük. Annak érdekében, hogy a rendszeren belül videóüzenetet tudjon létrehozni, rendelkeznie kell kamerával és mikrofonnal.
Levélszemét.
Az e-mail használhatóságát jelentősen csökkentik a nagy számban érkező kéretlen, rosszindulatú, ill. téves levelek. A több száz aktív „szemetelő” miatt az átlagfelhasználó napi tíz vagy akár száz ilyen levelet is kaphat az elektronikus postaládájába. Mivel az e-mail-küldés költségei igen alacsonyak, a „szemetelők” napi több százmillió e-mailt küldenek szét, ami jelentősen csökkenti e kommunikációs forma hatékonyságát. Kapcsolódó fogalom a lényegtelen, sokszor örökre olvasatlan levelekre a bacn.
A levélszemét ellen különböző levélszemét szűrő programokkal lehet védekezni. A gyakrabban használtak:
A legtöbb vírusirtó cég kínál kereskedelmi megoldást a problémára.
A levélszemét tipikus tartalmakkal rendelkezik, amelyek gyakran keveredve jelennek meg:
Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió egyaránt megpróbálnak e problémák ellen törvényekkel védekezni.
Szolgáltatók.
E-mail szolgáltatásokat nyújthat bármely webszerver; nyilvános, országos- vagy világhálózat, pl. Yahoo!, Gmail, Freemail, Hotmail, Citromail, Mailbox stb.
További információk.
"Ez a cikk, vagy ennek korábbi változata tartalmaz a FOLDOC-ból vett információkat, felhasználásuk engedélyezett." |
1148 | 239208 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1148 | Trepanáció | A trepanáció vagy koponyalékelés a legősibb korok óta ismert orvosi beavatkozás.
Története.
A régészetileg feltárt koponyákon gyakran találunk kisebb-nagyobb mesterséges lyukakat. Ezek egy része álpatológiai jellegű post mortalis változás:
Ezektől elkülönítendőek a sebészeti jellegű beavatkozások.
A koponyalékelés mint orvosi beavatkozást talán ismerhették a gonosz szellemektől való megszabadulás eszközeként epilepsziában. A kora kőkortól szinte valamennyi természeti nép rendkívüli ügyességgel művelte. Trepanált koponyákat már i. e. 10000 körüli korból is találtak. Néha a koponya külső lemezét távolították el „T”- alakban. A szellem eltávozásának megkönnyítését, de legtöbbször az epilepszia vagy a fejfájás megszüntetését célozta. Végeztek nagy trepanációkat is kőkésekkel, különösen szilánkos, nyílt koponyasérüléseknél, amelyeket élőkön végeztek. Az esetek 80 százalékában terápiás javallat alapján végezték, többnyire koponyatrauma miatt. Egy franciaországi temetkezési helyen, i. e. 6500-ból 120 őskori koponya közül 40-nél találtak koponyalékelés által ütött lyukat.
A dél-amerikai inka sebészek a csontdefektust – akárcsak a honfoglalás kori, verebi koponyán is látható – arany- vagy ezüstlemezzel, a szegényebbeknél kagylóhéjjal vagy kókuszdió héjával fedték. A koponyalékelést különböző okokból, kultikus, misztikus okokból, vagy gyógyítás céljából végezték. A leletek szerint a betegek 50%-a még éveket élt a beavatkozás után.
A honfoglaló magyarok között is szokás volt az eljárás. Még a 17. században is végezték a beavatkozást.
Fő típusai.
A trepanációnak három fő típusa van:
Megfontolt sebészi eljárás.
A sebészi trepanációt valószínűleg harci sérülések vagy daganatok gyógyítására alkalmazták a prehisztorikus korokban, és alkalmazzák ma is a természeti népeknél. A trepanáció bal oldalon gyakoribb, ami összefügg a jobbkezesség nagyobb gyakoriságával. Trepanáció az agykoponya minden területén előfordul.
A trepanáció helyet kap a modern orvostudományban is, mint az epidurális vérzés akut ellátásának fontos momentuma.
Jelképes.
A jelképes trepanáció csak a tabula externára korlátozódik.
Kultikus trepanáció.
A kultikus trepanációt az egyed halála után végezték a harcban legyőzöttek koponyáin, és a kiemelt rondelle-t a győztes sokszor amulettként hordozta.
Módszerei.
Az emberi koponyafal sajátosságai alapján (két kompakt réteg között {tabula externa, interna} egy vastagabb szivacsos állomány {diploe} található) kétféle trepanációs technika alakult ki.
Kaparásos technika.
A kérdéses csontrészletet fokozatos kaparással por vagy forgács alakban távolítja el, sorban egymás után a három réteget, és láthatóvá válik a kemény agyhártya {dura mater}. Erre a módszerre jellemző, hogy a nyílás szélei nagyon rézsútosak. Hátránya, hogy nem ad egészben kimetszett rondelle-t, melyet visszahelyezhettek a sebre, vagy amulett gyanánt eltehettek.
Véséses technika.
Burinnel (árvéső), óvatos körülvéséssel egészben távolították el a koponya egy kerek darabját, az úgynevezett rondelle-t.
A két technika szétbonthatatlanul keveredhetett is.
Ezt a sebészi beavatkozást sok páciens túlélte.
Trepanáció a magyar honfoglalók körében.
A magyar honfoglalás idejéből származó legtöbb temetőben megtalálható volt egyes sírokban a túlnyomórészt a koponyatető közepét érintő ilyen jellegű beavatkozás, egészében véve a megvizsgált leletek 12-13%-ánál, felnőtt korú férfiaknál és nőknél egyaránt. A régészek nem tudtak orvosi indokot kimutatni az eljárásra, ez azonban nem zárja ki, hogy a műtét végrehajtója ezzel a műtéttel testi vagy lelki bajokat igyekezett orvosolni. A gyakorlat azonban a kereszténység felvételét követően fokozatosan eltűnt, ami arra utal, hogy az a pogány hagyományokban gyökerezett, kultikus, rituális célokat szolgált. Az is lehetséges, hogy a társadalmi státusszal, vagy más közösségi hagyománnyal függött össze a korabeli trepanáció.
Ilyen trepanációt fedeztek fel a régészek például a 2011 áprilisában Bugyi és Taksony határában, a bugyi-felsőványi lelőhelyen. Az itt eltemetett harcos koponyacsontját, jóval a halála előtt, 8–9 mm átmérőjű körben kimélyítették, de nem fúrták át. A műtét nyoma sekély bemélyedésként minden bizonnyal látható maradt a gyógyulás után.
III. Béla, az egyetlen Árpád-házi király akinek fennmaradt a koponyája, szintén jelképes trepanáció jeleit mutatja. |
1149 | 377379 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1149 | Természetes számok | Természetes számoknak nevezik
A sorozat lépésköze 1, tehát a sorozat következő tagját mindig úgy kapjuk, hogy az utolsó taghoz hozzáadunk 1-et. Végtelen sok természetes szám van, mivel bármilyen nagy számhoz is hozzá tudunk adni 1-et, újabb tagot képezve a sorozatban.
A természetes számok halmazát a matematikában egy tipográfiailag kiemelt félkövér formula_1 vagy „blackboard bold” (kontúros) formula_2 (Unicode: U+2115) betűvel jelölik (a latin "naturalis", azaz 'természetes' szó nyomán). A természetes számok halmazának megszámlálhatóan végtelen számú eleme van.
A természetes számok az összeadásra és a szorzásra kommutatív félgyűrűt alkotnak.
Történelmi vonatkozások.
A „természetes” elnevezés eredete.
Az ókorban a természetes számokat egyszerűen csak számoknak nevezték (a görögök még az 1-et sem értették közéjük); más nevezetes számosztályokat nem tartottak számon (a racionális számokat pl. számok arányainak tekintették, nem pedig önálló számosztálynak).
A "természetes" elnevezés valószínűleg csak a 19. század végén alakult ki. R. Dedekind, akitől a nevezetes számosztályok (természetes, egész, valós stb.) betűs jelöléseinek egy része származik (ezek szintén ebben az időben alakultak ki), egy 1872-es cikkében a természetes számokról még mint „úgynevezett természetes számokról” beszél (vagyis a kifejezés még nem rögzült teljesen). Grosschmid Lajos magyar matematikus egy 1911-es számelméleti cikkében (egy lábjegyzetben) Dedekindnek tulajdonította a „természetes” kifejezést („Természetes szám alatt - Dedekind nyomán - értek bármely pozitív raczionális egész számot. V. ö. : naturliche Zahl; Dirichlet-Dedekind i.m. XI. Suppl. 436. l.”).
Természetes szám-e a nulla?
A szakirodalomban eltérések találhatóak abban, hogy a 0 számot a természetes számok közé sorolják-e; másképp szólva, hogy a "természetes szám" elnevezéssel a {0; 1; 2; 3; 4, ...} vagy az egy elemmel szűkebb {1; 2; 3; 4; ...} halmazt illessük-e. Mivel ez nem szorosabb értelemben véve matematikai probléma (nem lehet matematikai tételekből kiszámítani vagy bebizonyítani, természetes szám-e a nulla), hanem pusztán egy elnevezés tartalmáról való döntés, így definíció, megállapodás kérdése, hogy mi tartozik a névvel jelölt csoporthoz. A kérdés mégsem érdektelen, mert, bár a probléma nem matematikai jellegű, eldöntésének már vannak ilyen következményei - a feladatok, állítások, tételek rendszeresen hivatkoznak a természetes számok halmazára, és a feladat megoldhatóságát, a tétel érvényességét vagy bizonyíthatóságát döntheti el a fogalom értelmezése.
Régebben a nulla nem tartozott a természetes számokhoz. A klasszikus, ösztönszerű számfogalom megformálódásakor sem vesszük a számok közé a „semmit”, a nulla Európába csak arab közvetítéssel jutott el a középkorban, a nullával nem lehet osztani. Ennek az értelmezésnek az alátámasztására következzenek idézetek:
A 19. században, halmazelméleti levezetésekben vették először a nullát, mint üres halmazt a természetes számok közé, a definíciót „nem-negatív egész számok”-ra módosítva. Az egyértelműség keresésének szándékával született az a szokás, hogy a nem-negatív egészeket formula_9, a pozitív egészeket, tehát a nulla nélküli értelmezést pedig formula_10 vagy formula_11 szimbólummal jelölik; az formula_2 jel önmagában bizonytalanságban hagyja az olvasót. Az formula_13 jelöléssel is lehet találkozni, de ennek értelmezése nem egységes.
Jellemző, hogy G. Peano, akinek a természetes számok első formális matematikai jellegű elméletének lefektetését tulajdonítják, első ilyen tárgyú cikkeiben még nem sorolta a 0-t a természetes számok közé, későbbi cikkeiben (1898-tól, "Formulaire de mathématiques" II. c. kiadvány, 2. fej.) azonban már igen. Peano használta és vezette be (ugyanott) a fentebb említett N0 és N1 jeleket is a kétféle számhalmaz megkülönböztetésére.
A természetes számok formális-axiomatikus elmélete – a Peano-aritmetika.
Minden matematikai természetű témakör akkor tehető tudományos vizsgálódás tárgyává, ha rögzítjük azt az axiomatikus elméletet, melyben a témakör összes állítása formális kijelentés alakjában megfogalmazható. A természetes számok matematikájának axiomatikus elmélete, mint elsőrendű elmélet a Peano-aritmetika, jelben: PA (Giuseppe Peano olasz matematikus tiszteletére).
A PA "alapfogalmai" a 0 konstansjel (individuumnév), melyet nullának nevezünk, a ' egyváltozós függvényjel (egybemenetű névfunktor), melyet rákövetkezés vagy szukceszor operátornak mondunk (szemléletesen "n' " az "n" számot pontosan eggyel követő szám), a + kétváltozós függvényjel, azaz az összeadás és a formula_14 függvényjel, ami a szorzás.
A PA "axiómái" a következők (az "n", "m", "k", … jelek olyan változók, melyek természetes számokat szimbolizálnak):
A 0 rákövetkezőjét, 0'-t 1-gyel jelöljük. A (P1) axiómába n helyére 0-t helyettesítve ekkor kapjuk, hogy
A természetes számok a halmazelméletben.
A Peano-aritmetika halmazelméleti modelljének nevezzük az olyan (N, 0, ', +, formula_14) rendezett 5-öst, ahol "N" halmaz, 0 ∈ N, ' :Nformula_24 N függvény, +:N formula_25 N formula_24 N, és formula_14:N formula_25 N formula_24 N pedig művelet, melyekre teljesülnek a PA rendszer axiómái.
Standard modell.
A természetes számok halmazelméleti modelljeként kiválóan megfelel a
halmaz. Itt rendre
A természetes számok halmaza végtelen (mégpedig megszámlálhatóan végtelen), számosságát az
(alef null – itt formula_37 a héber ábécé első betűje) szimbólummal jelöljük. Ha mint rendszámra gondolunk rá, akkor az
jelet használjuk.
A természetes számok halmaza a legkisebb számosságú végtelen halmaz.
"Rendezési tulajdonságok:" A természetes számok halmazának egy nagyon fontos tulajdonsága, hogy (a szokásos rendezéssel) jólrendezett, azaz akárhány (de legalább egy) természetes számot kiválasztva azok közt van egy legkisebb.
Algebrai tulajdonságok.
"Algebrai tulajdonságok:" A természetes számok halmaza az összeadással kommutatív félcsoport, a szorzással szintúgy. Az (N,+) egyműveletes struktúrát a természetes számok additív félcsoportjának, míg az (N, ·) egyműveletes struktúrát a természetes számok multiplikatív félcsoportjának nevezzük.
A természetes számok halmaza zárt (a négy alapművelet közül) az összeadásra és a szorzásra.
Axiomatizálás.
Először Richard Dedekind definiálta axiómákkal a természetes számokat 1888-ban implicit módon. Ettől függetlenül Giuseppe Peano 1889-ben egyszerűbb és formálisan precíz axiómarendszert adott meg. Ezeket a Peano-axiómákat elterjedten használják. Mivel az eredetihez másodfokú predikátumlogika szükséges, azért használják ennek gyengébb változatát, a Peano-aritmetikát. Más, hasonló axiómarendszerek a Robinson-aritmetika és a primitív rekurzív aritmetika.
A természetes számok definiálhatók a Peano-axiomákkal. Ekkor a természetes számok halmaza az, ami eleget tesz a Peano-axiómáknak. Végtelen sok halmaz van, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak, de ezek csak a jelölésben különböznek, a viselkedésük ugyanaz. A matematikában ezt izomorfiának nevezik. Ezt az eredményt Dedekind-féle egyértelműségi tételnek nevezik. Emiatt lehetséges a természetes számokról beszélni.
Neumann János modellje.
Neumann Jánosnak sikerült a természetes számokat halmazokkal ábrázolnia, azaz megalkotta a természetes számok halmazelméleti modelljét:
A kiindulási elem a „0“ a formula_40 üres halmaz. Az „1“ az az egyelemű halmaz, aminek egyetlen eleme a nulla. Ez különbözik az üres halmaztól, mivel annak nulla eleme van.
A rákövetkezési reláció azt a halmazt adja, ami tartalmazza az adott halmaz összes elemét, és a halmazt is. Más szavakkal, az adott halmaz és az azt egyelemű halmazként tartalmazó halmaz uniója. Ez utóbbi diszjunkt az adott halmaztól, így minden halmaz különbözik az előzőtől, tehát a rákövetkező reláció injektív.
Az egyes természetes számok létezését már a gyenge halmazelméleti axiómák biztosítják. A természetes számok formula_41 vagy formula_42 halmazának létezéséhez a Zermelo-Fraenkel-axiómarendszerben egy külön axiómának, a végtelenségi axióma biztosítja.
A konstrukció további folytatása, illetve további megelőző számok nélküli számok definiálása a rendszámokat hozza létre.
A valós számok részhalmaza.
A természetes számok definiálhatók induktívan, a valós számok közül kiválasztva.
A valós számok egy formula_43 részhalmaza induktív, ha teljesíti a következőket:
Ekkor formula_42 az formula_50 induktív halmazainak metszete. |
1150 | 3154 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1150 | Interlingvisztika | Az interlingvisztika a nyelvtudomány egy ága, a mesterséges nyelvek történetének, elméletének és szerkesztési elveinek tudománya.
Az interlingvisztikára vonatkozó meghatározások közös forrása Otto Jespersen 1930-ban megjelent műve: "A New Science: Interlingustics." Ebben így határozza meg az interlingvisztikát:
Az interlingvisták tevékenysége az IALA (International Auxiliary Language Association) tevékenységében csúcsosodott ki. |
1151 | 239468 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1151 | Paszigráfia | Paszigráfiának nevezi az interlingvisztika az egyetemes írásrendszereket.
E rendszerek a legkülönfélébb jeleken alapulhatnak: vannak betű- és számjegyes paszigráfiák, muzikgráfiák, piktográfiák, ideográfiák stb.
Néhány ismertebb rendszer: |
1153 | 67225 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1153 | Charles Babbage | Charles Babbage (IPA: /ˈbæbɪdʒ/, Teignmouth, Nagy-Britannia, 1791. december 26. – London, 1871. október 18.) angol matematikus és korai számítógéptudós, az első személy, aki előállt a programozható számítógép ötletével.
Gépei az első mechanikus számítógépek közt voltak, de egyiket sem fejezte be teljesen, anyagi és személyes okokból. Babbage gépei mechanikusan működő részekből álló monstrumok voltak, de a felhasznált működési elvek közül sok meghökkentően hasonlít a mai számítógépek működési elveire.
Be nem fejezett gépeinek alkotóelemeit kiállították a Londoni Tudományos Múzeumban "(London Science Museum)".
1991-ben, Babbage eredeti tervei alapján befejezték a differenciálgépét, ami tökéletesen működött. Babbage korában már használatos anyagokból építették fel, ami azt mutatja, hogy a gép már a korabeli technológiájával is működőképessé tehető lett volna.
A korai évek.
A devonshire-i Teignmouthban született, s a cambridge-i Trinity College-ban tanult, ahol később Alan Turing is, majd a Peterhouse-ban folytatta tanulmányait. Cambridge-ben szerzett diplomát, 1814-ben. Abban az évben meg is házasodott, elvette Georgiana Whitmore-t. Nyolc gyerekük született, de csak három érte meg a felnőttkort. Mrs. Babbage 1827-ben hunyt el.
A számítógép-tervezés.
Amikor felismerte, hogy a matematikai táblák rengeteg hibát tartalmaznak, ami például sok hajó elvesztését okozta, Babbage megpróbált keresni egy másik módszert: létrehozni egy gépet, amely nem szenved hibákban, nem merül ki és nem unja meg a számolást, mint az emberi kalkulátorok. Ez az ötlet 1812 elején fogalmazódott meg fejében, s tervei szerint gőzgép hajtotta volna. Három jól megkülönböztethető tényező befolyásolta: rendmániája, jól ismerte a logaritmustáblát és dolgozott a Blaise Pascal és Gottfried Wilhelm Leibniz által kidolgozott számítógépekkel. 1822-ben, egy Sir Humphry Davyhez címzett levelében írt a gépe számolásokra való alkalmasságáról és a matematikai táblák kinyomtatásának képességéről, így kifejtette a számológép alapelveit.
A differenciálgép.
Be is mutathatta a "differenciálgép" névre elkeresztelt modelljét a Királyi Csillagászati Társaságnak, 1821-ben. Az a cél vezérelte ebben, hogy polinomtáblákat alkalmazzon számszerű ábrázoláshoz (ezt nevezte differenciálásnak). A Társaság helyeselte a tervet, és az angol kormány 1500 fontos díját is odaítélték neki, 1823-ban. A gép készítését elkezdte, de soha nem fejezte be. Két dolog miatt: az egyik, hogy a belső súrlódás és áttétel nem állt megfelelő szinten abban az időben, s az állandó vibráció problémákat okozott. A másik az volt, hogy az eredeti terveket megváltoztatta a gép készítése közben. 1833-ra 17 000 font ellenére sem tudott kézzelfogható végleges eredményt felmutatni.
Az első differenciálgép 25 ezer alkatrészből állt. 15 tonnát nyomott és két és fél méter magas volt. A másodiknak csak a terveit készítette el. Ez az a gép, amit 1989 és 1991 közt építtettek meg, első számításait a Londoni Tudományos Múzeumban végezte el, és 31 számjegyes eredményeket adott ki.
A második géphez Babbage nyomtatót is tervezett.
Az analitikai gép.
Miután a differenciálgép megépítésének kísérlete megbukott, Babbage egy még bonyolultabb masina, az analitikai gép megtervezésébe fogott és haláláig több változatot készített.
A fő eltérés a differenciálgéptől az volt, hogy az analitikai gép lyukkártyákkal programozható lett volna. Ez megint csak forradalmi ötlet volt a számítógép történetében, bár maga az eszköz nem teljesen új, hiszen Joseph Marie Jacquard a szövőgépen már korábban is alkalmazott lyukkártyát. A gép egy olyan mechanikus számológépet is működtetett volna, amely már létező számítások eredményeit formulázta volna meg lyukkártyasorozatok segítségével. A terv számos olyan módszert vezetett be, amelyeket a modern számítógépek alkalmaznak. Ha megépül, ez lett volna az első Turing-teljes számítógép.
Ada Lovelace, egyike a néhány matematikusnak, akik megértették Babbage elképzeléseit, programot írt az analitikai géphez, és ezzel ő lett az első női programozó. Ha a gép megépül, programja képes lett volna kikalkulálni a Bernoulli-számok sorozatát.
Egyéb eredményei.
1824-ben Charles Babbage elsőként nyerte el a Királyi Csillagászati Társaság Aranyérmét „egy gép felfedezéséért, amely matematikai és csillagászati táblázatokat számol”.
1828-tól 1839-ig Babbage a matematika Lucasian professzora volt Cambridge-ben. Számos tudományos folyóirat munkájához nyújtott jelentős hozzájárulást. Alapvető szerepe volt 1820-ban a Csillagászati Társaság és 1834-ben a Statisztikai Társaság megalapításában.
1837-ben, a nyolc Bridgewater értekezésre válaszul publikálta a Kilencedik Bridgewater értekezést, amelyben előadta, hogy Isten rendelkezett a mindenhatósággal és előrelátással ahhoz, hogy isteni törvényhozóként törvényeket (vagy programokat) hozzon létre, amelyek alkalmas időben működésbe lépnek, ahelyett hogy Istennek csodákkal kelljen beavatkoznia minden szükséges esetben. A könyv, amely John Herschellel a témáról folytatott levelezéséből is felhasznált részleteket, a természetteológia egyik alapműve.
Babbage jelentős eredményeket ért el a rejtjelezés matematikai elméletében, a kriptográfiában is. Feltörte a korábban feltörhetetlennek tartott titkosírásokat, köztük a Vigenère-kódot. Ezt a felfedezését sokáig titokban tartották, mert az angol hadsereg felhasználta, ezért Friedrich Kasiski nevéhez kötötték a módszert, holott Babbage évekkel előtte járt.
Babbage fedezte fel a lokomotívok elejére szerelt eszközt is, amely letisztította a sínekről azokat a tárgyakat, amelyek másképp kisiklathatták volna a szerelvényt.
Babbage találmányai közé tartozik a vasúti mérőkocsi, a szintén vasúti nyomtáv mérő, oftalmoszkóp (szemfenéktükör), heliográf és a világítótornyok számára a villanófény.
Csak egyszer kísérletezett politikával. 1832-ben Finsbury-ben indult a választáson és utolsóként végzett.
Különcségei.
Babbage híres különc volt. Egyszer megszámolta és elemezte, hogy egy gyárépület ablakai hányszor és milyen okokból törtek ki. Megfigyeléseit 1857-ben publikálta is "„Table of the Relative Frequency of the Causes of Breakage of Plate Glass Windows” („Táblázat az üvegtáblák kitörése okainak relatív gyakoriságáról”):" 464-ből 14 esetet „részeg férfiak, nők vagy fiúk” okoztak. Ki nem állhatta a köznépet („a csőcseléket”), olyannyira, hogy 1864-ben "„Observations of Street Nuisances” („Megfigyelések az utcai kényelmetlenségekről”)" címmel közölt írást, és ebben egy 80 napos időszakból 165 „kényelmetlenséget” jegyzett fel. Különösen az utcai zenét utálta. Nagyon érdekelte a tűz: egy alkalommal négy percet töltött egy 130 °C (265 °F) hőmérsékletű kályhában „különösebb kényelmetlenség nélkül”. Később elintézte, hogy leengedjék a Vezúv hegy kráterébe, mert meg akarta szemlélni a lávát. |
1154 | 3154 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1154 | 1791 | |
1155 | 3154 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1155 | 1871 | |
1158 | 40382 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1158 | Alan Turing | Alan Mathison Turing (IPA: ) (Maida Vale, London, 1912. június 23. – Wilmslow, Cheshire, Anglia, 1954. június 7.) angol matematikus, a modern számítógép-tudomány egyik atyja. Nagy hatással volt az algoritmus és a számítógépes adatfeldolgozás hivatalos koncepciójának kidolgozására és ő alkotta meg a róla elnevezett Turing-gépet. Szabályba foglalta a ma már széles körben elfogadott Church–Turing-tézist, ami szerint minden számítási modell és gyakorlati számítási modell azonos a Turing-géppel vagy annak részegységével. Turing először az 1936-ban megjelent "On Computable Numbers, with an Application to the Entscheidungsproblem" című cikkében publikálta az elméletét. A második világháború alatt sikeres erőfeszítéseket tett a német rejtjelkódok feltörésére. A háború után az egyik legkorábbi digitális számítógép létrehozásán fáradozott, és közreadott több provokatív írást, például a "Computing Machinery and Intelligence" címűt, amelynek az első sora újszerűen gondolatébresztő volt "„Azt javaslom megfontolásra, hogy tudnak-e a gépek gondolkodni?”" (Turing-teszt).
Gyermek- és fiatalkora.
1912. június 23-án Paddingtonban (London) született, felső-középosztálybeli család második fiaként. Apja Julius Mathison Turing, köztisztviselő, édesanyja Ethel (szül. Stoney). Mivel atyja aktívan szolgált az Indiai Köztisztviselői Karban, és ingázott India és Anglia között, ezért 1926-ig a gyerekek különböző rokonoknál laktak – nem akarván őket kitenni a brit kolóniákon leselkedő veszélyeknek. A kis Alan már korán a zsenialitás jeleit mutatta, jelezve az előtte álló kimagasló karriert. Elmondása szerint 3 hét alatt egymaga megtanult olvasni, és korán érdeklődést mutatott a számok és a fejtörők iránt.
Szülei a St. Michael's-be íratták be, hatéves korában. Az iskola igazgatónője korán felfedezte zsenialitását, akárcsak későbbi tanárai a Marlborough College-ban (ez egy zártkörű, tandíjköteles középiskola). Itt voltak első problémái is dekadens viselkedése miatt. 13 évesen a Sherborne-internátusban tanult tovább, ekkor már a helyi újságba is bekerült a tehetséges fiú: ekkoriban ugyanis általános sztrájk volt Angliában, és 60 mérföldet kerékpározott az iskoláig, éjszakára egy fogadóban megszállva.
Turing tudományok iránti érdeklődését nem méltányolták Sherborne tanárai és igazgatói, akik nagyobb hangsúlyt helyeztek a klasszikus humán képzésre, mint a tudományosra. De ezek ellenére Turing folytatta figyelemre méltóan eredményes tanulmányait (főleg kedvenc tantárgyaiból).
1928-ban, 16 éves korában találkozott Albert Einstein munkásságával, és nemcsak hogy megértette, hanem egy olyan szövegből, amely nem szögezi le ezt egyértelműen, a newtoni mozgástörvények Einstein általi kétségbe vonását is levezette.
Az egyetemi évek és első munkái.
Mivel nem szerette kitartóan gyötörni magát a klasszikus humán tantárgyakkal (nem úgy a matematikával és más tudományokkal), Turing megbukott az érettségin – több alkalommal is. Ennek ellenére a felvételi bizottság meglátta benne a zsenialitás szikráját, így a Cambridge-i Egyetemen a King's College-re felvételt nyert. (Első választása a Trinity College volt.) G. H. Hardy, az elismert matematikus is tanára volt. Turing itt tanult 1931 és 1934 között, majd újfent a King's College tagjaként kapott ösztöndíjat. Főként a logika és a valószínűségszámítás érdekelte. Az angol tudós mindezt a „Kiszámítható számokról” szóló, 1936 decemberében megjelent dolgozatában vetette papírra, megírván különös téziseit. Szerzője – a matematikai problémán túllépve, azt általánosítva – a logikus és a fizikai folyamatok, a gondolkodás és cselekvés szintézisére törekedett. E célt szolgálta az úgynevezett (egyetemes) Turing-gép teóriája.
1938-ban tudományos fokozatot (PhD) szerez a Princetoni Egyetemen (Egyesült Államok), ahol Alonzo Church a tanára, s az első elméleti munkák (Turing-gép, számelmélet, logika, algebra) már készen vannak. Diplomamunkáját az aktív (számító)gépes adatfeldolgozásból írta "Systems of Logic Based on Ordinals" címmel. Turing ebben a munkájában olyan matematikai problémákról is ír, amik nem kiszámíthatóak, akármennyi idő és memória is áll rendelkezésre.
1938 nyarán hazatért a Cambridge-i Egyetemre, a King's College-be, és előadásokat hallgatott Ludwig Wittgensteintől a matematika alapjairól. A vitára mindig kész, de eltérő vehemenciájú két tudós összekülönbözött: Turing védte matematikai elképzeléseit, míg Wittgenstein arról érvelt, hogy a matematika túlértékelt és nem fedezhet fel abszolút igazságokat.
A kódtörés.
1939 őszén, a második világháború kitörésekor a "Government Code and Cypher School"ba kerül, a Bletchley Parkba.
A második világháború alatt nagyon fontos résztvevője volt annak a Bletchley Park-i kódtörő csoportnak, amely a nácik hírhedt Enigmáját törte fel. Elősegítette matematikai megérzéseivel mind az Enigma kódjainak feltörését, mind a Hal nevű távíró rejtjeleinek megfejtését (ez utóbbi Lorenz és Siemens találmánya volt). A távíró éles elméjű megoldásai hasznára voltak a Colossus nevű digitális számítógép megalkotásakor. Max Newman és Thomas Flowers is különböző gépeket hoztak létre a kód feltörésére 1943-ban. Turing szintén részt vett a lengyel „Bomba” továbbfejlesztett változatának kidolgozásában, aminek segítségével az Enigma üzeneteinek kulcsát keresték meg (a kulcs segítségével aztán az aznapi Enigma üzeneteket meg tudták fejteni).
Ezek az elektromechanikai eszközök, az úgynevezett „Enigma-gépek” képesek voltak nagy sebességgel ellenőrizni az Enigma-rotorok különféle beállításait, így kizárva a lehetséges beállítások nagy részét. A maradékot kellett csak manuálisan ellenőrizni, így általában 3-6 órával az éjféli kódváltás után el tudták olvasni a német Enigma-üzeneteket. Az Enigma kódjainak megfejtése döntő jelentőségű volt a németek legyőzésében. Turing ez irányú munkássága az 1970-es évekig titokban maradt, csak legközelebbi barátai tudtak erről.
Becslések szerint Turing munkája Európában mintegy 2 évvel rövidítette le a második világháborút.
Munka a korai számítógépen, a Turing-teszt.
1945 és 1948 között Londonban, a National Physical Laboratoryben, az ACE (Automatic Computing Engine) programon dolgozott és közben elméleti munkákat publikált programozásról, neurális hálókról, mesterséges intelligenciáról. A mesterséges intelligencia egyik első elméleti megalapozója volt. 1947-ben jelent meg "Lecture on the Automatic Computing Engine" című munkája, amiben elsőként írt „számítógépes intelligenciáról”.
Közben atletizált is, főként futott. Az 1948-as londoni olimpián való részvételét sérülés hiúsította meg.
1948-ban Newman meghívására helyettes igazgatója lett a "Computing Machine Laboratory"nek Manchesterben (igazgató nem volt kinevezve). Turing rövid karrierjének további szakaszát a Manchester Universityn töltötte. Kollégáival közösen itt dolgozták ki a legkorábbi digitális, tárolt programú számítógépek egyikét, a Manchester Mark 1-et. Ez idő alatt folytatta elméleti munkáját, és 1950-ben jelentette meg később híressé vált írását, "Computing Machinery and Intelligence" („Számítógépek és intelligencia”) címmel, amiben elsőként írja le a Turing-tesztet, amivel el lehet dönteni, hogy egy gép gondolkozik-e.
1952-ben Turing egy sakkprogramot írt. Mivel a számítógépet nem érezte elég gyorsnak a futtatásához, ő maga szimulált egy komputert, ami körülbelül fél órát gondolkodott egy lépésen. A játszma a Bécsi játék Falkbeer variációjában kezdődött, Turing gépe a 29. lépésben veszített.
Biomatematika.
1951-től 1954-ben bekövetkezett haláláig a biomatematika foglalkoztatta, különös tekintettel a morfogenezisre. „A morfogenezis kémiai alapjai” („The Chemical Basis of Morphogenesis”) címmel 1952-ben cikket jelentetett meg, amelyben lefektette a természetes minták képződésére vonatkozó elméletét. A témán belül leginkább a Fibonacci-számok növényi struktúrákban való előfordulása izgatta. A biológiai növekedésre vonatkozó számításait 1951-től a "Computing Machine Laboratory" Ferranti Mark I számítógépén végezte, ami a kereskedelemben kapható első, tárolt programú számítógép volt.
Homoszexualitás, üldöztetés és halál.
Angliában Turing életében a homoszexualitást betegségnek tekintették, gyakorlása törvénybe ütköző, büntetendő cselekedet volt. 1952-ben Turing újdonsült partnere, Arnold Murray titokban, pénzért betörőket segített a matematikus házába. Turing ezért feljelentést tett a rendőrségen. A nyomozás során Turing beismerte, hogy szexuális kapcsolatban állt a fiatalemberrel. Turingot vád alá helyezték, elítélték, végül pedig választhatott a börtön és a libidócsökkentést célzó hormonkezelés között. Az egy éven át tartó hormonkezelés mellett döntött. Az ügy eredményeképpen a Government Communications Headquartersnél (GCHQ) betöltött kódtörői állását elvesztette.
1954. június 8-án a takarítója talált rá holtan. Ciánmérgezésben halt meg, valószínűleg attól a félig elfogyasztott almától, melyet az ágya mellett találtak. Magát az almát soha nem vizsgálták, a ciánmérgezést a holttest alapján állapították meg. A többség úgy véli, a tudós halála nem lehetett véletlen, édesanyja szerint viszont baleset történt, ami Turing hanyagul tárolt vegyszerei miatt következhetett be. Talán anyja megnyugtatására választotta ezt a módszert, talán kedvenc meséje, a Hófehérke ihlette, nem tudni. Azt is lehetségesnek tartották, hogy gyilkosság áldozata lett, nehogy féltett államtitkok szivárogjanak ki rajta keresztül. 1954. június 12-én helyezték örök nyugalomra.
2009. szeptember 11-én – jelentős társadalmi nyomás hatására – Gordon Brown brit miniszterelnök bocsánatot kért a mindenkori kormány nevében azért a visszataszító bánásmódért, amelyben a tudóst részesítették annak idején a hatóságok, és ezzel halálba kergették. „"Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy Turing kiemelkedő tevékenysége nélkül a második világháború története nagyon másként alakult volna. A hála, amivel neki tartozunk, még borzasztóbbá teszi azt az embertelenséget, amiben része volt”" – jelentette ki a brit kormányfő. 2013. december 23-án posztumusz királyi kegyelemben részesült.
Emlékezete.
A híres matematikus életéről és munkásságáról több film is készült: az 1996-ban bemutatott "A kód feltörése" "(Breaking the Code)", amelyben Derek Jacobi alakította Turingot; Michael Apted "Enigma" című filmje 2001-ből; valamint a 2014-ben bemutatott "Kódjátszma" ("The Imitation Game") című film, melynek főszereplője Benedict Cumberbatch.
2019 júliusában Bank of England bejelentette, hogy Turing arcképe szerepel a tervezett új 50 fontos bankjegyen. |
1159 | 491337 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1159 | Turing-gép | A Turing-gép fogalmát Alan Turing angol matematikus dolgozta ki az 1936-ban megjelent "On Computable Numbers, with an Application to the Entscheidungsproblem" című cikkében a matematikai számítási eljárások, algoritmusok precíz leírására, tágabb értelemben pedig mindenfajta „gépies” problémamegoldó folyamat, automatikusan végrehajtható számítás, például az akkoriban még nem létező számítógépek működésének modellezésére. Erre az időszakra, a második világháború környékére tehető az ilyesfajta, a számítási eljárásokat azok különféle modelljein keresztül vizsgáló kutatások fellendülése, melyek végül a valódi számítógépek fejlesztésének máig tartó folyamatát elindították (Turing maga is részt vett egy valódi gép, a Colossus megépítésében).
A "Turing-gép" úgynevezett absztrakt automata: a valóságos digitális számítógépek nagyon leegyszerűsített modellje (részletesebben ld. következő fejezet). További jelentőségét az ún. Church–Turing-tézis adja, amely szerint a "Turing-gép" egy univerzális algoritmikus modell (ld. lentebb). Az ilyen egyszerű számítógépmodellek matematizált elméleteivel a matematika számítástudománynak nevezett eléggé fiatal tudományágának olyan részterületei foglalkoznak, mint például a számításelmélet.
A fogalom értelmezései, modelljei.
Ha elfogadjuk igaznak azt a kijelentést, hogy a Turing-gép nem más, mint az egyszerű számítógépek modellje, a "Turing-gép" kifejezésen még mindig két különféle, bár szorosan összetartozó dolgot is érthetünk, és általában szokás az is, hogy a kifejezésbe mindkét értelmet egyszerre belelássuk (de ez nem szükséges és nem is minden szerző teszi):
A matematikai modell és egy valós gép között az a lényeges különbség van, hogy a fizikai gépek memóriája véges. Egy érdekes lehetőség, hogy a fizikai és az absztrakt modell is szimulálható akár egyszerű PC-k segítségével is.
A klasszikus Turing-gép informatikai modellje.
A Turing-gépnek rengetegféle változata van, e szócikk az ún. klasszikus változattal (teljes nevén szalagtáras, egyszalagos, egyfejes, relatív címzésű, három címes, statikus programozású, véges ábécéjű, véges (állapotú) determinisztikus absztrakt automata) foglalkozik. Bizonyított matematikai tételek szerint a többi változat nagy része ekvivalens a klasszikus változattal – legalábbis ama tekintetben, hogy mit tud kiszámolni.
Ahogy fentebb mondtuk, e felfogásban a Turing-gépet fizikailag is megvalósítható egyszerű automata formájában képzeljük el, mely
A Turing-gép működése: A Turing-gépnek minden időben van egy aktuális pozíciója a memóriaszalagon, amely pozíciónál az aktuális cella helyezkedik el. Minden időben van egy állapota, amely az aktuális állapot. Az aktuális állapotok definiálása része a gép programozásának.
A gép minden lépésben beolvas egy szimbólumot a társzalag aktuális cellájából, ezután a program attól függően, hogy az aktuális állapota milyen és a beolvasott szimbólum a gép ábécéjének melyik betűje, a következő három lehetőség közül az egyiket írja elő:
Az időbeli lefutást leírva a gép beolvas, változtat, mozog, és aztán ez a ciklus újra kezdődik: azon a cellán, amelyre mozgott, ismét beolvas, változtat, majd lép. Így megy ez, s eme folyamatnak a gép programozásától és az elvégzendő feladattól függően kétféle kimenetele lehet:
A formális, matematikai modell.
Alapelemek.
Matematikailag a klasszikus Turing-gép, Turing-program vagy Turing-algoritmus egy formula_1 □, formula_2 elemkilencessel (matematikai nevén egy kilenctagú elemrendszerrel) írható le, ahol:
Kötelezően feltesszük, hogy ha egy felhasznált szimbólum állapotjel, akkor nem lehet tárjel vagy címjel, és viszont, azaz hogy formula_16.
Nyugodtan feltehető viszont (nem kötelezően, de megszorítást vagy lényegi, matematikai különbséget csak ritkán okoz), és az egyszerűség kedvéért általában fel is szokás tételezni, hogy egyrészt az input ábécé és az output ábécé megegyezik – a Turing gép „homogén”, mégpedig háromelemű: az „üres szimbólumot”, és mondjuk a 0-t és az 1-et tartalmazza. Az ilyen gépeket bináris bemenetű Turing-gépeknek nevezzük. Matematikailag ez azt jelenti, hogy formula_17. A legtöbb esetben azonban még célszerűbb a bővített bináris bemenetű Turing-gépeket vizsgálni: ezek ábécéje a fenti szimbólumokon kívül még egy * „elválasztójelet” is tartalmaz.
A gép működésének formális leírása.
A formula_13 kétváltozós és háromértékű átmenetfüggvény biztosítja, hogy ha a gép valamely működési fázis elején adott formula_9 állapotban adott formula_20 szimbólumot olvas be az aktuális cellából, akkor egyértelműen rendelkezésére álljon egy cellacím, egyértelműen kiírhasson egy outputszimbólumot abba cellába, ahová a cím szól, és egyértelműen átválthasson egy másik állapotba, tehát tényleg az átmenetfüggvény vezérli a gépet, hisz ez szabja meg a viselkedését, hogy milyen bemenetre milyen kimenetet ad.
A formális Turing-gép működésének matematikai lényege, hogy az egyes elemi működési fázisok mindegyikében, a kiinduló fázistól kezdve egészen a végső fázisig (ha van ilyen), a gép egy véges elemrendszerrel jellemezhető, ti. minden fázisban a gép egyértelműen jellemezhető az általunk megadott állapotjellemzőkkel, ezek:
E négy jellemző összessége (matematikailag természetesen egy négytagú elemrendszer, azaz rendezett elemnégyes) a Turing-gép aktuális konfigurációja. A gép működése során egy véges vagy végtelen, megszámlálható tagú konfigurációsorozat jön létre. Míg a Turing-gép, azaz egy algoritmus a Turing-gépek elméletében matematikailag egy formális elemnyolcas, addig a gép működése, vagyis egy-egy számítási eljárása, azaz az algoritmus egy konkrét megvalósulása semmi más, mint ez a megszámlálható tagú konfigurációsorozat.
Irodalmi megjegyzések, elnevezésváltozatok.
A rövidítések és jelek szinte szerzőről szerzőre változnak, a mi motivációink a következők: a nagy formula_21 „lambda” görög betűk az angol letters (=betű) szó kezdőbetűjére utalnak; a nagy formula_5 „szigma” görög betű az angol state (=állapot) szó kezdőbetűjére, az formula_6-beli szimbólumok a leolvasófej lehetséges mozgásirányaira (formula_24 jelöli a helybenmaradást), a formula_25 kis „szigma” görög betű pedig arra, hogy ez a startállapot; a görög formula_26 „nagy fí” betű pedig a „final state” (=végállapot) angol kifejezés kezdőbetűjére. Az átmenetfüggvényt néha vezérlőfüggvénynek, állapotfüggvénynek is nevezik, és a legtöbb szerző a külső abc-t nem lambda-, hanem nagy szigmával (symbols) jelöli.
Példák.
Összeadás az egyes számrendszerben.
Az egyes számrendszerben minden pozitív egész számot felírhatunk egyesek (vonások, vagy valamilyen rögzített egyéb szimbólum) segítségével úgy, hogy annyi egyest írunk, ahányadik a szám a pozitív egészek 1, 2, 3, … sorozatában. Pl. formula_27 érvényes.
Könnyű azt a formális Turing-gépet és átmenetfüggvényét elkészíteni, amely kettő vagy több egyes számrendszerbeli számot összead a következőképp: a gép szalagjára fel van írva két szám mint egyesek sorozata, úgy, hogy őket néhány * elválasztó szimbólum választja el. A gép „összeadja” ezeket a számokat egyszerűen úgy, hogy „egyesíti” a sorozatokat, kitörölve a köztük lévő elválasztójeleket.
Összeadó algoritmus megvalósítására több konkrét lehetőség is van. Egy ilyen Turing-gépet a következőképp tervezhetünk meg:
A következő feltevésekkel élünk: a gép leolvasófeje kezdetben mindig a szalagon balról az első nem üres, azaz 1-est tartalmazó cellán álljon, a számokat mindig egy * karakter válassza el, és az utolsó számot az jelzi, hogy utolsó 1-ese után csupa üres szimbólum következik, a legbaloldalibb és legjobboldalibb 1-esek közt pedig csupa egyes vagy * álljon, üres cella ne legyen. Ilyen tehát az input.
A gép a kezdőállapotban (formula_28) megkeresi az első elválasztójelet (*), ha megtalálja, átvált a formula_29 állapotba, átírja 1-essé, és visszalép a számsorozat első 1-ese előtti üres celláig. Ekkor formula_30 állapotba lép, törli az első 1-est. Tehát az egész összeadandó sorozat eddig a legbaloldalibb egyessel csökkent, de közben az első csillag 1-esre változott, így az első két számot összeadtuk. A gép lépjen eggyel jobbra: ott szükségképp 1-est talál. Most majdnem ugyanaz a helyzet, mint kezdetben: az összeadandó számsor legbaloldalibb egyesén állunk, és össze kell adnunk a még összeadandókat (csak két szám már össze van adva, ennyivel közelebb a megoldás). Mivel ez tulajdonképp majdnem megint a kiinduló helyzetünk, „menjünk vissza alfába”, keressük meg a következő *-ot, ezt „bétában” írjuk felül 1-essel, „gammában” pedig töröljünk egy egyest a számsorozatunk elejéről. Ez a ciklus addig folytatódik, amíg az utolsó csillag el nem fogy: ezt a gép úgy tudja érzékelni, hogy az formula_28 állapotban jobbra lépkedve nem csillagba, hanem a sorozat végén lévő üres cellába ütközik. Ekkor váltsunk formula_32 állapotba, mely a befejezendő állapot. Összeadtuk az összes számot.
Tehát Turing-gépünk, kereszteljük UNAD-1 névre, matematikailag egy formula_33 nyolcas, ahol formula_34; formula_35; formula_36
A gép formula_13 átmenetfüggvényét táblázat alakban ábrázolva:
A gép ábécéje tehát három szimbólumból áll, és négy állapotot használ.
Valójában sem időkihasználás, sem összetettség tekintetében nem ez a legjobb algoritmus, de nem foglalkozunk a javításával. Egyébként elvileg nem nehéz jobb algoritmust keresni: az ezen háromelemű ábécé feletti legfeljebb négy állapotú „nem-izomorf” Turing gépek (azaz a definiálható átmenetfüggvények) száma mindenképp véges, tehát „pusztán” az összes definiálható átmenetfüggvényt kell végignézni, hogy működik-e a fenti inputfeltételek mellett (egy durva becslés: a megvizsgálandó Turing-gépek száma biztosan kisebb mint
A Turing-algoritmusok megszámlálhatóak és felsorolhatóak.
Az előbbi kiszámolt eredményre a következőképp lehet jutni: adott véges n elemű ábécé feletti 1<k-állapotú Turing-gép egyértelműen megadható egy átmenetfüggvénnyel. Ez olyan táblázat, melynek n oszlopa és k sora van, tehát n×k cellája. Minden cellában az átmenetfüggvény egy lehetséges értéke áll, egy elemhármas, mely egy külső, egy belső és egy címszimbólumból álló rendezett elemhármas, ilyen pedig n×k×3 db. van. Mármost bármely cellába elvileg bármely lehetséges elemhármas beírható (persze az így kapott átmenetfüggvények többsége olyan gépet eredményez, ami semmi értelmeset nem csinál, például ha minden kimenő állapot stop-állapot, de bizony ez is egy Turing-gép), tehát n×k×3 elem n×k-adosztályú variációjáról van szó. Ezek száma pedig (n×k×3)n×k. A becslés javítható, ha a stop-állapotot nem számítjuk külön sornak (mert ha a gép stop-állapotba kerül, akkor már nem számít ki több átmenetfüggvény-értéket, az stopnak megfelelő táblázatsor üres), az így kapott eredmény n×k×3n×(k-1). Azért is érdemes ezt részletesen taglalni, mert észre lehet venni mindebből, hogy az adott ábécé feletti izomorf Turing-gépek (ti. ezek osztályai) felsorolhatóak, vagyis adott ábécé felett megszámlálhatóan végtelen sok nem-izomorf (Turing-) algoritmus létezik.
A klasszikus Turing-algoritmusok matematikai osztályzása.
Formális ekvivalencia.
Két
és
Turing-algoritmust izomorfnak nevezünk, ha léteznek olyan
és
bijektív függvények, melyekre tetszőleges
formula_45,
formula_46,
formula_47,
formula_48,
formula_49,
formula_50,
formula_51
esetén teljesül
formula_52.
A formalizmust félretéve, itt arról van szó, hogy ugyanúgy programoztuk a Turing-gépet, csak az állapotokat és esetleg az I/O szimbólumokat máshogy neveztük el.
Egyéb osztályzási módszerek.
Rengeteg másféle ekvivalencia is definiálható, alapjául szolgálva a gépek további osztályzásának. Például vizsgálható, hogy az inputjelekből képezett összes véges sorozatok közül melyek azok, melyeket egy véges automata "elfogad" (ti. inputként adva ezt a sorozatot a gépnek, az szabályosan terminálni fog-e). Az ilyen véges formula_3 ábécé betűiből álló betűsorozatok (nem biztosan véges) halmazát az automata által elfogadott nyelvnek nevezzük a formula_3 ábécé felett, két Turing-automatát pedig ekvivalensnek nevezhetünk, ha ugyanazt a nyelvet fogadják el (sőt, nem is kell mindkettőnek klasszikus Turing-gépnek lennie, például lehet az egyik egy Neumann-automata, a másik egy nemdeterminisztikus Turing-gép is stb.). A számításelmélet ezen kívül foglalkozik a gépek időigény, tárigény vagy egy véletlenszám-generátor-igénybevétel szerinti osztályzásával is.
A Church–Turing-tézis.
A Church–Turing-tézis egy, az 1930-as években megfogalmazott sejtés, miszerint minden formalizálható probléma, ami megoldható algoritmussal, az megoldható Turing-géppel is; azaz a Turing-gép a feladatmegoldó eljárások legáltalánosabb és a fenti értelemben legerősebb példája. A sejtést azért nem tételnek, hanem csak (hipo)tézisnek nevezik, mert nem matematikai tétel, ugyanis a „feladatmegoldó eljárás” nem mint definiált matematikai fogalom szerepel. Ugyanakkor szintén a harmincas években a „feladatmegoldó eljárás” fogalmát számtalan alakban sikerült formálisan megfoghatóvá tenni, de kiderült, hogy ezek a megfogalmazások is ekvivalensek a Turing-gépre épülő eljárásfogalommal. Ez azt jelenti, hogy a Turing-gép egy univerzális algoritmikus modell. Maga a Turing-gép tekinthető az algoritmus egy definíciójának. A tézis összefügg az erős mesterséges intelligencia elvi létével ill. lehetetlenségével is (vagyis, hogy az olyan szellemi minőségek, mint pl. az értelem, érzelem, gondolkodás; vajon csupán az algoritmusok tulajdonságai és elválasztható a hardvertől, vagy sem.)
Nem ismerünk olyan algoritmikus rendszert, amelyről tudnánk, hogy erősebb a Turing-gépnél, és a legtöbb algoritmikus rendszerre bizonyított, hogy gyengébb, vagy ekvivalens.
A bizonyítottan Turing-ekvivalens algoritmikus rendszerek a következők:
Avagy a Parciálisan rekurzív függvény szócikk alatt:
A Church–Turing-tézis vagy Church-tézis az az állítás, hogy a parciálisan rekurzív függvények pontosan az (algoritmussal) kiszámítható függvények. Ez matematikailag ellenőrizhető állítássá válik, ha az algoritmussal „kiszámíthatóság” homályos fogalma helyett bármilyen más matematikailag precízen megadott függvényosztályt vizsgálunk, így igazolható például, hogy a parciálisan rekurzív és a Turing-géppel kiszámítható függvények egybeesnek.
Történelem.
A múlt….
Turing 1936-ban dolgozta ki a Turing-gép fogalmát egy cikkében (On computable numbers, with an application to the Entscheidungsproblem). Az algoritmusok matematikai leírásán túl, e problémát általánosítva a logikai és a fizikai folyamatok, gondolkodás és cselekvés szintézisére törekedett. E célt szolgálta az úgynevezett (egyetemes vagy) univerzális Turing-gép teóriája. Ekkor merült fel az a máig nagy vitákat kiváltó kérdés, lehet-e hűen szimulálni, modellezni, sőt esetleg reprodukálni számítógép segítségével az emberi gondolkodást. Ha a gép társzalagja(i) elegendő hosszúságú(ak), bármi kiszámolható; az összes (jól meghatározott) feladat egyetlen (a szükséges programokkal ellátott) géppel. De hogyan rendszerezhetők, milyen szabályok alapján működnek a valóság matematikailag rendkívül nehezen vagy egyáltalán nem modellálható "(uncomputable)" szegmensei, például az emberi intuíció? E kérdésekre egy 1938-as esszében (Ordinal Logics) próbált választ adni, a későbbiekben viszont soha többé.
A második világháború táján több más, Turingtól függetlenül dolgozó szerző (például S. C. Kleene, A. Church, A. A. Markov, G. H. Mealy, Neumann János) is hasonló gondolatok kidolgozásán fáradozott. Máig Turing koncepciója a leginkább kutatott és oktatott, legalapvetőbbnek tekintett algoritmusmodell. A negyvenes években, elektronikai ismeretekkel felvértezve, Turing az elméleti számítógép gyakorlati megvalósításán, a Colossus megtervezésében és építésében munkálkodott, az angol titkosszolgálat kötelékében. Ez időszakban egyébként többen is építettek már számítógépet (az első digitális gépet Vincent Atanasoff és Clifford Berry, ill. az első programozható digitális gépet Konrad Zuse).
Ekkoriban már nem elsősorban az foglalkoztatta, hogy mire képtelen a Turing-gép, hanem a benne rejlő lehetőségeket tanulmányozta. "„Mintha egy agyat építenénk”" – nyilatkozta. Elképzelhetőnek tartotta, hogy a jövőben (az ezredfordulóig bezárólag) mesterséges intelligenciát (MI) hozzunk világra, amely átmenne a Turing-teszten. A korabeli neurológia eredményeire támaszkodva a mai neuronhálózatokat előlegező elméletet vázolt fel: ha egy mechanikus rendszer kellően komplex, akár a tanulás képességével is bírhat.
Egy automata Post és Turing szerint nem más, mint egy "feketedoboz," amely véges sok állapottal rendelkezik. Számukra az volt a fontos, hogy leírják, milyen módon megy át az automata egy i-edik állapotából a j-edik állapotába. Az állapotváltozás a környezettel való kölcsönhatás révén jön létre, amelyet egy szalag reprezentál, amelyen a gép a fentebb már leírt módon lépked, olvas és ír. Turing bináris számjegyekből álló végtelen sorozatokat vizsgált, s arra a kérdésre keresett választ, hogy mely sorozatok állíthatóak elő. Az előállító szabálysor véges hosszúságú, az automata futási ideje végtelen, így állítva elő a végtelen jelsort. A Turing által bizonyított eredmény érdekes és váratlan volt. Egyrészt kiderült, hogy létezik univerzális automata, amely minden speciális géppel előállított sorozatot szintén képes előállítani, másrészt megmutatta, hogy minden speciális automata leírható véges hosszúságú utasítássorozattal. Ez az eredmény Neumann Jánost nagyon izgatta és 1947-ben erejét két területre kezdte el koncentrálni: egyrészt az önreprodukálásra képes berendezésre, másrészt a hibás alkatrészekből előállítható berendezések optimalizálására.
A jövő?….
A jövőben a Turing-gépek eszméje esetleg különféle matematikai és informatikai kiszámíthatósági paradigmák (például az algoritmusok párhuzamosítása) konkrét és gyors megvalósításához is használható lesz – elvben – mivel az információhordozó DNS- és RNS-molekulák mint négybetűs társzalag, az őket kezelő enzimrendszer mint leolvasófej, és maga a sejt mint CPU tekinthetőek akár egy iszonyatosan gyorsan működő, és párhuzamosan kapcsolható (több sejt együtt) Turing-gépnek is. Elvben, mivel a géntechnológia és nanotechnológia nem áll azon a színvonalon, hogy tetszőleges összetételű és mennyiségű polinukleinsav-molekulákat, azaz tetszőleges inputot könnyen előállítsunk. |
1160 | 9541 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1160 | 1940-es évek | |
1162 | 67225 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1162 | Plankalkül | A
Plankalkül "(plan calculus)" egy programnyelv, amelyet 1942 és 1946 között fejlesztett Konrad Zuse mérnöki célokra.
Joggal tart számot az első számítógépre tervezett magas szintű programnyelv címére. Tartalmazott értékadó utasításokat, alrutinokat, feltételes utasításokat, ismétléseket, lebegőpontos számításokat, tömböket, hierarchikus rekordszerkezeteket, előfeltételezést, kivételkezelést és más fejlett tulajdonságokat, mint például a célvezérelt végrehajtás. Először 1972-ben publikálták, és az első fordítóprogramot 2000-ben hozták létre a Berlini Egyetemen. |
1166 | 105434 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1166 | Programozási paradigma | A programozási paradigma egy osztályozási forma, amely a programozási nyelvek jellemzőin alapul. A nyelvek több paradigmába is sorolhatók.
Néhány paradigmát elsősorban a végrehajtási modell nyelvezetének következménye foglalkoztat, mint például, hogy megengedi a mellékhatást, vagy hogy az műveletek sorozata meghatározható-e a végrehajtási modell alapján. Más paradigmákat elsősorban a kód szervezettsége foglalkoztatja, például egy kód egységekre csoportosítása az állapottal együtt, amelyet a kód módosított. Más paradigmák azonban elsősorban a szintaxis és a nyelvtan stílusával foglalkoznak.
Gyakori programozási paradigmák köztük:
A szimbolikus technikák, mint a reflexió, amelyek lehetővé teszik a programnak, hogy magára hivatkozzon, szintén programozási paradigmának tekinthető. Ez azonban összeegyeztethető a fő paradigmákkal, tehát önmagában nem valódi paradigma.
Például azok a nyelvek, melyek az imperatív paradigmákba esnek két fő jellemzőjük van: meghatározzák a műveletek sorrendjét olyan konstrukciókkal, amelyek kifejezetten ellenőrzik ezt a sorrendet, és lehetővé tesznek olyan mellékhatásokat, amelyben az állapot módosítható egy időben, egy kód egységben, majd később egy másik időpontban olvasható egy másik kód egységén belül. A kommunikáció a kódegységek között nem egyértelmű. Közben az objektumorientált programozásban a kód objektumokba van rendezve, amik olyan állapotot tartalmaznak, amelyet csak az objektum részét képező kód módosít. A legtöbb objektumorientált nyelv imperatív nyelv is. Ezzel szemben a deklaratív paradigmához illeszkedő nyelvek nem határozzák meg a műveletek végrehajtásának sorrendjét. Ehelyett számos, a rendszerben elérhető műveletet szolgáltatnak, valamint azokat a feltételeket, amelyek között az egyes műveletek végrehajthatók. A nyelv végrehajtási modelljének végrehajtása nyomon követi azokat a műveleteket, amelyek szabadon végrehajthatók, és önmagának választja ki a sorrendet.
Áttekintés.
Ahogy a programtervezést (mint folyamat) eltérő módszerek határozzák meg, úgy a programozási nyelveket (mint a számítási modelleket) különböző paradigmák határozzák meg. Néhány nyelv úgy lett megtervezve, hogy egy paradigmát támogasson (a Smalltalk az objektumorientált programozást, a Haskell a funkcionális programozást támogatja), míg más programozási nyelvek többszörös paradigmákat támogatnak (Object Pascal, C++, Java, JavaScript, C#, Scala, Visual Basic, Common Lisp, Scheme, Perl, PHP, Python, Ruby, Wolfram Language, Oz, és F#). Például ha a program C++-ban van megírva, az Object Pascal vagy a PHP tisztán procedurális jellegű, tisztán objektumorientált, vagy tartalmazhatja mindkettőt, vagy más paradigmákat. A szoftver tervezők és programozók eldönthetik, hogyan használják ezen paradigmák elemeit.
Az objektumorientált programozásban a programokat interaktív objektumok halmazaként kezelik. A funkcionális programozásban a programokat állapot nélküli funkcióértékelések sorozataként kezelik. Mikor a programozó számítógépek vagy rendszerek több processzorral, folyamat-orientált programozásban, a programokat párhuzamos folyamatok halmazának tekintik, amelyek logikusan megosztott adatszerkezetekben működnek.
Sok programozási paradigmát arról ismerünk fel, hogy mit "tilt" és mit "engedélyez". Például a tiszta funkcionális programozás nem engedélyezi a reflexiók használatát, míg a strukturált programozás nem engedi a GOTO utasítás használatát. Részben ennek okán, az új paradigmákat gyakran doktrínálisnak vagy túl merevnek tekintik azok, akik korábbi stílusokkal dolgoztak. Ugyanakkor bizonyos technikák elkerülése megkönnyítheti a program viselkedésének megértését és a program helyességével kapcsolatos tételek bizonyítását.
A programozási paradigmák összehasonlíthatók olyan programozási modellekkel is, amelyek lehetővé teszik egy végrehajtási modell meghívását csak egy API használatával. A programozási modellek szintén osztályozhatók paradigmákként, a végrehajtási modell jellemzői alapján.
Párhuzamos számításhoz nyelv használata helyett programozási modellt használunk. Ennek oka az, hogy a párhuzamos hardver adatai kiszivárognak a hardver programozásához használt absztrakciókba. Ez azt okozza, hogy a programozónak az algoritmusban mintákat kell leképeznie a végrehajtási modell mintáira (amelyeket a hardver szivárgása miatt helyeztek be az absztrakciókba). Következésképpen senki nem képes párhuzamos programozási nyelven feltérképezni az összes számítási problémát. Ezért kényelmesebb egy alapszekvenciális nyelv használata és az API-hívások beszúrása a párhuzamos végrehajtási modellbe egy programozási modell segítségével. Az ilyen párhuzamos programozási modelleket az absztrakciók szerint lehet besorolni, amelyek tükrözik a hardvert, például a megosztott memória, elosztott memória üzenet átadásával, a kódban látható hely fogalma, stb. Ezek a programozási paradigma ízeként tekinthetők, amelyek csak a párhuzamos nyelvekre és a programozási modellekre vonatkoznak.
Kritika.
Néhány programnyelv-kutató kritizálja a programozási nyelvek paradigmába sorolását, mint például Harper, és Krishnamurthi. Szerintük sok programozási nyelvet nem lehet kizárólag egy paradigmába sorolni, inkább több paradigma jellemzőit tartalmazza.
Történet.
A programozás különböző megközelítései az idők során alakultak ki, amelyeket akkor, vagy utólag azonosítottak. Egy korai megközelítést, a strukturált programozást az 1960-as évek közepén ismertették. A "programozási paradigma", mint koncepció az 1978-as évre nyúlik vissza, amikor a Turing Díjátadón Robert W. Floyd említette meg "A Programozási Paradigmák" elnevezéssel, idézve a paradigma fogalmát, amelyet Thomas Kuhn használt A tudományos forradalmak szerkezete (1962) című könyvében.
Gépi kód.
A legalacsonyabb szintű programozási paradigma a gépi kód, amely közvetlenül tartalmazza a utasításokat (a programmemória tartalma) számsorként, és az assembly nyelv, amelyben a gépi utasításokat a mnemonikok adják és a memória címek szimbolikus címkéket kaphatnak. Ezeket gyakran első- és második generációs nyelveknek neveznek.
Az 1960-as években az assembly nyelveket azért hozták létre, hogy támogassák a könyvtárak másolását, a meglehetősen kifinomult feltételes macro generálást, az előfeldolgozás képességét, a meghívást (CALL), a környezeti változókat és globális szekciókat, amelyek lehetővé teszik a jelentős kód újrafelhasználást és a hardvertől való függetlenséget logikai operátorok segítségével, mint az írás/olvasás/get/put. Az assemblyt időkritikus és gyakran beágyazott rendszerekre használták és használják, mivel ezzel a nyelvvel lehet a legközvetlenebbül irányítani a számítógépet.
Procedurális nyelvek.
A következő előrelépés a procedurális nyelvek létrehozása volt. Ezekben a harmadik generációs nyelvekben (az első, amit magas szintű nyelvnek nevezünk) szavak segítségével tudunk problémákat megoldani. Például:
Ezek a nyelvek mind a procedurális paradigmát követik, vagyis lépésről lépésre pontosan leírják azt az eljárást, amelyet legalább az adott programozó szerint követni kell egy adott probléma megoldásához. Az ilyen megoldások hatékonysága tehát teljesen szubjektív, és nagymértékben függ a programozó tapasztalatától, találékonyságától és képességétől.
Objektumorientált programozás.
A procedurális nyelvek széles körű elterjedése után létrejöttek az objektumorientált programozási (OOP) nyelvek, mint például a Simula, a Smalltalk, a C++, a C#, az Eiffel, a PHP és a Java. Ezekben a nyelvekben az adatokat és a metódusokat egy egységként, objektumnak nevezik. A tökéletes beágyazás mellett, amely az OOP egyik legfőbb tulajdonsága, az objektum metódusain keresztül csak egy másik objektum vagy felhasználó férhet hozzá az adatokhoz. Így egy objektum belső működése megváltozhat anélkül, hogy bármilyen kód megváltozna, amely az objektumot használja. Még mindig van némi vita, amelyet Alexander Stepanov, Richard Stallman és más programozók vetettek fel az OOP paradigma hatékonyságával, a procedurális paradigmával szemben. Annak szükségessége, hogy minden objektum rendelkezzen asszociatív metódusokkal vezérelt sok szkeptikust, hogy az OOP szoftver felfúvódást okoz, egy megoldás, hogy eredményre jussanak ebben a dilemmában, a polimorfizmus révén jött létre.
Mivel az objektumorientált programozást paradigmának, és nem nyelvnek tekintik, így lehetőség van objektumorientált asszembler nyelv létrehozására. Erre példa a "Magas szintű Assembly" (High Level Assembly - HLA), amely a korai eredete ellenére teljes mértékben támogatja a fejlett adattípusokat és az objektumorientált Assembly nyelven való programozást, így az eltérő programozási paradigmák inkább úgy tekinthetők, mint motivációs mémek, és nem feltétlenül előrehaladásként egyik szintről a másikra. A versengő paradigmák hatékonyságának pontos összehasonlítását gyakran megnehezítik a hasonló elemekre és folyamatokra alkalmazott új és eltérő terminológiák, valamint a nyelvek közötti számos végrehajtási különbség.
További paradigmák.
A literáció programozás, mint az imperatív programozás egyik formája a programokat ember-központúbban strukturálja, mint egy hiperszövegben: a dokumentáció a program szerves része, és a program egy próza logikája szerint épül fel, nem pedig a fordító kényelme érdekében.
Az imperatív ágtól függetlenül deklaratív programozási paradigmákat is dolgoztak ki. Ezekben a nyelvekben a számítógépnek meg kell mondani, hogy mi a probléma, nem pedig, hogy hogyan lehet megoldani azt - a program olyan tulajdonságok halmazaként van felépítve, amelyek megtalálhatók a várt eredményben, nem pedig követendő eljárásokat tartalmazza. Egy adott adatbázis vagy szabálykészlet alapján a számítógép megpróbálja megtalálni a kívánt tulajdonságoknak megfelelő megoldást. A deklaratív nyelv ősi formája a negyedik generációs SQL nyelv, valamint a funkcionális nyelvek és a logikai programozás családja.
A funkcionális programozás a deklaratív programozás egy része. Az ezzel a paradigmával írt programok olyan függvényeket, kódblokkokat használnak, amelyek matematikai függvényekként viselkednek. A funkcionális nyelvek ellenzik a változók értékének megváltoztatását hozzárendelés révén, sokkal inkább a rekurzió használatát részesíti előnyben.
A logikai programozási paradigma a számítást automatizált érvelésként kezeli. A problémakörrel kapcsolatos tényeket logikai képletek formájában fejezik ki, és a programokat következtetési szabályok alkalmazásával hajtják végre, amíg nem találnak választ a problémára, vagy a képletek halmaza nem következetes.
A szimbolikus programozás olyan paradigma, amely leírja azokat a programokat, amelyek képesek manipulálni a képleteket és a program alkotóelemeit adatokként. A programok tehát hatékonyan módosíthatják magukat, ezáltal úgy tűnik, hogy "tanulnak", ez alkalmassá teszi őket olyan alkalmazásokhoz, mint a mesterséges intelligencia, a szakértői rendszerek, a természetes nyelv feldolgozása és a számítógépes játékok. Az ezt a paradigmát támogató nyelvek közé tartozik a Lisp és a Prolog.
A megkülönböztethető programozás a programokat struktúrákba helyezi, hogy azok teljes egészében megkülönböztethetők legyenek, általában automatikus differenciálás útján.
Többszörös paradigma támogatása.
A legtöbb programozási nyelv támogatja az egynél több programozási paradigma használatát, annak érdekében, hogy egy adott munkára a programozók a legmegfelelőbb programozási stílusokat és társított nyelvi konstrukciókat használják. |
1171 | 27004656 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1171 | Kémiai egyenlet | A kémiai egyenletek vagy reakcióegyenletek a kémiai reakciók kvalitatív (minőségi) és kvantitatív (mennyiségi) megfogalmazása.
Például a metán égése oxigénben:
és a reverzibilis (megfordítható) Haber-folyamat, az ammóniaszintézis:
Az egyenletekbe írt energetikai tag, pl. a metán égésénél a Q reakcióhő, sokszor elhagyásra kerül.
Az ilyen termokémiai reakciókban feltüntethető a reakció során bekövetkezett ΔH entalpiaváltozás is.
Hasonló opcionális rész lehet a reakció feltételeit leíró összegzés, valamint a katalizátor jelenléte. Amennyiben ezek feltüntetésre kerülnek, úgy a reakcióegyenlet irányát kifejező nyíl fölé és/vagy alá kerülhetnek.
A tömegmegmaradás.
A tömegmegmaradás törvénye azt mondja ki, hogy a kiindulási anyagok tömege megegyezik a termékek tömegével. Ezt az egyenletnek is tükröznie kell. Ennek érdekében használnak együtthatókat az elemek és vegyületek vegyjelei előtt. Ezek egyaránt jelenthetik a mólarányokat, illetve a molekulák darabszámát.
A kémiai egyenletek értelmezése.
A tagokban az első szám, az együttható mutatja, hogy hány molekula vagy egyéb részecske szerepel az egyenletben. Ha az együttható értéke 1, akkor feltüntetése elhagyható. A vegyjelek a periódusos rendszer elemeit jelölik, alsó indexük pedig azt mutatja, hány ilyen atom szerepel a molekulában.
Például a 3H2O kifejezés 3 vízmolekulát (vagy 3 mólnyi vizet) jelöl. |
1173 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1173 | Reaktáns | |
1176 | 26883 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1176 | Mól | A mól az anyagmennyiség mértékegysége, egyike az SI-alapegységeknek. Jele: "mol" (egykarakteres Unicode-jele: ㏖).
Az anyagmennyiség mólokban kifejezett értékét mólszámnak nevezik (a molaritás mol/dm³-ben kifejezett számértékének többszörösét vagy tört részét).
Meghatározása.
A mérésügyi törvény tartalmazta a mól akkori meghatározását. Az Általános Súly- és Mértékügyi Konferencia ezt 2019-ben megváltoztatta. Azóta értéke nem kötődik a szénatom tulajdonságaihoz. A XXI. század elejétől kezdve meghatározásának és mérésének letéteményese a Budapesti Kormányhivatal, BFKH Hivatalos lapján nem szerepel magyar nyelvű meghatározás; csupán hivatkozás a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal honlapjára, ám ott csak angol és francia nyelven található meghatározás.
"A mól, amelynek jele a mol, az anyagmennyiség mértékegysége. Egy mol pontosan 6,02214076·1023 elemi egységet tartalmaz. Ez az érték az "N"A Avogadro állandó rögzített értéke, amelyet mol-1 formában jelölünk és a neve Avogadro szám."
"Az anyagmennyiség jele "n", mértéke olyan rendszernek, amely meghatározott számú elemi egységet tartalmaz. Elemi egység lehet atom, molekula, elektron, bármilyen részecske, vagy részecskék meghatározott csoportja."
Története.
Az SI-alapegységek 2019-es újradefiniálása előtt a mól meghatározása a következő volt: "annak a rendszernek az anyagmennyisége, amely annyi elemi egységet tartalmaz, mint ahány atom van 0,012 kg szén-12-izotópban. A mol egység használatához meg kell jelölni az elemi egységek fajtáját. Ezek lehetnek atomok, molekulák, ionok, elektronok, egyéb elemi egységek, vagy ezeknek meghatározott csoportja." |
1177 | 173185 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1177 | Polimer | Polimernek (görög eredetű szó: poli-, sok, -mer, rész) azokat a kémiai vegyületeket nevezzük, amelyek nagyszámú, egy vagy többfajta, azonos típusú atomcsoportból, úgynevezett monomer egységből épülnek fel és ezeket az építőelemeket primer kémiai, (kovalens kötések) kapcsolják össze.A polimer kifejezés a közhiedelemmel ellentétben nem ekvivalens a műanyag kifejezéssel. A polimerek elvileg végtelen sok ismétlődő egységből állhatnak, szemben az oligomerekkel, amelyeket meghatározott számú monomer alkot. Staudinger definíciója szerint a polimer moltömege meghaladja az 5-10 ezer gramm/mol értéket. A polimer relatív méretét a polimerizációs fokkal (polfokkal) fejezzük ki, ami megadja, hogy hány darab ismétlődési egységből áll.
A természetben előforduló polimerek mellett léteznek természetes alapú mesterséges anyagok (például viszkóz), vagy a természetben nem előforduló, mesterségesen létrehozott vegyületekből szintetizált polimerek.
A polimerek önálló alakkal, térfogattal rendelkeznek.
A legelső mesterségesen előállított polimer a bakelit volt, melyet 1907-ben szabadalmazott feltalálója Leo Hendrik Baekeland.
Főbb fajtái.
A mesterségesen előállított polimerek közismert képviselője a polietilén (PE). (…-CH2-CH2-…) A nylon szó fajtanévvé vált védjegy, amellyel az amerikai DuPont de Nemours cég eredetileg a poliamid 6.6-ot (PA 6.6) forgalomba hozta. Bár az alapanyag a gazdaságosabban gyártható polietilénre változott, de a nylon ("nejlon") szó használata fennmaradt a köznyelvben.
A legnagyobb mennyiségben felhasznált polimer alapanyag a
E polimereket tömegműanyagoknak nevezzük.
Nagy jelentőségű továbbá a
A textiliparban feldolgozott mesterséges szálasanyagok is polimerek, legfontosabbak ezek között a természetes alapanyagú (cellulózból készült) viszkóz (CV) és az acetát (CA), a szintetikus polimerek közül a poliészter (PES), a poliamidok (főleg a PA 6 és PA 6.6), az aramidok (aromás poliamidok), a poliakrilnitril (PAN), a polipropilén (PP), a poliuretán (PU).
Előnyei a fémekkel szemben:
Hátrányai a fémekkel szemben:
A polimerek csoportosítása.
Előállításuk szerint.
A polimerizáció polimerek monomerkeből való kémiai előállítási folyamata. |
1178 | 310400 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1178 | C (programozási nyelv) | A C egy általános célú programozási nyelv, melyet Dennis Ritchie fejlesztett ki Ken Thompson segítségével 1969 és 1973 között a UNIX rendszerekre az AT&T Bell Labs-nál. Idővel jóformán minden operációs rendszerre készítettek C fordítóprogramot, és a legnépszerűbb programozási nyelvek egyikévé vált. Rendszerprogramozáshoz és felhasználói programok készítéséhez egyaránt jól használható. Az oktatásban és a számítógép-tudományban is jelentős szerepe van.
A C minden idők legszélesebb körben használt programozási nyelve, és a C fordítók elérhetők a ma elérhető számítógép-architektúrák és operációs rendszerek többségére. Elterjedésében fontos szerepet játszott a RISC technológia. A sokféle processzorhoz operációs rendszerekre volt szükség, és az eleve C-ben írt Unix volt a legkönnyebben portolható.
Történet.
Korai fejlesztések.
A kezdeti fejlesztések az AT&T berkein belül történtek 1969 és 1973 között. A legkreatívabb időszak, Ritchie-nek köszönhetően 1972-ben volt. Azért lett „C” a nyelv neve, mert egy korábbi, „B” nevű programozási nyelv sok tulajdonságát „örökölte”. A leírások különböznek a „B” név forrását illetően: Ken Thompson írt egy programozási nyelvet, a BCPL-t, de írt egy Bon nevűt is, a feleségéről (Bonnie-ról) elnevezve.
Az 1973-as évben a C nyelv elég hatékonnyá vált, így a UNIX rendszermag legnagyobb részét, melyek PDP-11/20 assembly nyelven íródtak, újraírták C-ben. Ez volt az egyik első operációs rendszer rendszermag, mely nem assembly nyelven íródott, korábbiak, a Multics PL/I-ben íródott, a TRIPOS BCPL-ben.
K&R C.
1978-ban megjelent a Dennis Ritchie és Brian Kernighan nevével fémjelzett "A C programozási nyelv" c. könyv első kiadása. Ez a könyv, melyet a C programozók csak K&R néven emlegettek, sokáig szolgált a nyelv formai leírásának forrásaként. A C nyelvnek az a verziója, melyet leírt, az a „K&R C” nyelv. (A könyv második kiadása az „ANSI C” szabványt írta le, lásd alább.)
A K&R a nyelv következő tulajdonságait vezette be:
A K&R C a nyelv legalapvetőbb részének tekinthető, melyet egy C fordítónak mindenképpen ismernie kell. Sok éven keresztül, még az ANSI C bevezetése után is, a „legnagyobb közös osztó” volt a K&R, melyet a C programozók használtak, ha a legnagyobb mértékű (forrás szintű) kompatibilitásra volt szükség, hiszen nem minden C fordító támogatta a teljes ANSI C-t és a megfelelően megírt K&R C (forrás)kód megfelelt az ANSI C szabványnak is.
A K&R C megjelenése utáni években, sok „nem hivatalos” kiegészítés látott napvilágot, melyet az AT&T és néhány másik cég fordítói is támogattak.
Ilyen változtatások voltak többek közt:
ANSI C és ISO C.
Az 1970-es évek vége felé, a C kezdte felváltani a BASIC nyelvet a személyi számítógépeken. Személyi számítógépekre is átültették az 1980-as években, így a C nyelv népszerűsége ugrásszerűen emelkedni kezdett. Ugyanebben az időben Bjarne Stroustrup és társai a Bell Labs-nél elkezdtek dolgozni
objektumorientált nyelvi elemek hozzáadásán a C nyelvhez. A nyelv, amit készítettek a C++ nevet kapta, ez ma a legelterjedtebb programozási nyelv a Microsoft Windows operációs rendszereken, míg a C a UNIX világban megőrizte népszerűségét.
1983-ban az Amerikai Nemzeti Szabványügyi Hivatal (angolul: American National Standards Institute, röviden ANSI) megalakította az X3J11 bizottságot, hogy létrehozzanak egy egységes (szabvány) C definíciót. A hosszú és fáradságos folyamat végén 1989-ben elkészült a szabvány (egy évvel az első C++ ANSI szabvány után!) és jóváhagyták mint: ANSI X3.159–1989 „A C programozási nyelv”. A nyelvnek ezt a verzióját nevezik ANSI C-nek. 1990-ben az ANSI C szabványt (néhány apróbb módosítással) átvette a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (angolul: International Organization for Standardization, röviden ISO) mint .
Az ANSI C szabványosítás egyik célja az volt, hogy a K&R C-ből és a nem hivatalos bővítésekből egy egységeset alakítson ki. Belevettek azonban számos új megoldást is, mint például függvény prototípust (a C++ nyelvből) valamint egy jobban alkalmazható (fejlettebb) előfordítót (preprocesszor).
ANSI C-t szinte minden fordító támogat. A legtöbb C kód, mely manapság íródott, az ANSI C-n alapul. Bármilyen program, amely a szabvány C-ben íródott, helyesen működik bármely platformon, amelyen szabványos C létezik. Vannak azonban programok, melyek csak adott platformon vagy adott fordítóval fordíthatók le, a használt nem szabvány függvénygyűjtemények miatt (például grafikus függvények) és vannak olyan fordítók, melyek nem támogatják alapértelmezésben az ANSI C szabványt.
C99.
Az ANSI szabványosítási folyamatot követően, a C nyelv viszonylag állandó maradt, míg a C++ fejlődött. Új C verzió, 1995-ben az első normatív kiegészítéssel jött létre, de ezt a változatot ritkán használják. A szabványt átdolgozták az 1990-es években és ebből lett az 1999-ben. Ez a szabvány „C99” néven vált ismertté, majd 2000 márciusában bekerült az ANSI szabványok közé is.
C99 új tulajdonságai, többek közt:
Az érdeklődés a C99 új tulajdonságainak támogatásával kapcsolatban eléggé vegyes. Míg GCC (GNU Compiler Collection, korábban GNU C Compiler) és más fordítók támogatják a C99 újdonságait, addig a Microsoft és Borland által forgalmazottak nem, és ez a két cég nem is foglalkozik a C99 jövőbeli támogatásának lehetőségével jelenleg.
C11.
2007-ben kezdődött a munka a C sztenderd egy másik revíziójával kapcsolatban, amit informálisan "C1X"-nek hívtak egészen addig, míg hivatalosan is nem publikálták 2011. december 8-án. A C sztenderdek tanácsa elfogadta az ajánlásokat az új lehetőségek limitált beépítésére, amelyeket még nem kezdtek el tesztelni létező implementáción.
A C11 sztenderd számos új lehetőséget adott hozzá a C és könyvtárakhoz, beleértve a típus generikus makrókat, anonim struktúrákat, javított Unicode támogatást, atomi operációkat, többszálúságot és határ ellenőrző függvényeket. Továbbá elkészítették a létező C99 könyvtár néhány portolását, és javították a kompatibilitást a C++-szal.
C18.
A C18-at 2018 júniusában adták ki, ami a C programozási nyelv aktuális szabványa. Nem vezetett be új nyelvi elemeket, csak technikai korrekciókat, pontosításokat tartalmaz a C11-hez képest. Az __STDC_VERSION__ macro 201710L-nek van definiálva.
Beágyazott C.
Rendszerint a beágyazott rendszerekhez nem szabványosított kiterjesztéseket használnak, hogy lehetővé tegyék az egzotikusabb funkciók használatát, mint pl. fix pontos aritmetikát, különböző memória bankok használatát és alap I/O műveleteket.
2008-ban a C szabványügyi bizottság publikált egy technikai beszámolót, hogy kiterjessze a C programozási nyelvet ezekkel a lehetőségekkel, az által, hogy közös szabványt biztosít. Ez rengeteg funkciót foglal magába ami nem része a normál C-nek, mint pl. fix pontos aritmetika, nevesített címtartományok és alapvető I/O hardver címzések.
A C nyelv jellemzői.
A nyelv makrónyelv abban az értelemben, hogy a C-fordító assembly nyelvre fordít, a programozónak azonban egyetlen assembly
sort sem kell leírnia (sőt, nem is kell tudnia erről).
A C strukturált programnyelv: bármelyik utasítás helyén állhat blokk, mely codice_25 és codice_26 jelek közé zárt tetszőleges típusú és számú utasításból állhat. A blokkok egymásba skatulyázhatók. A függvények utasításai blokkban helyezkednek el. A C-program belépési pontja a codice_27 nevű függvény, mely az operációs rendszertől kapja a híváskor megadott paramétereket, és annak adja vissza az (egész típusú) visszatérési értékét.
Formai szabályok.
A nyelv utasításai a preprocesszor-utasítások kivételével szabad formátumúak: ahol egy helyköz megengedett, ott akárhány helyköz, tabulátor, új sor lehet. A nyelv szavai (utasításnevek, változónevek, számok, műveleti jelek stb.) között lehet helyköz, de nem kötelező. Az utasítások pontosvesszővel végződnek. Az üres utasítás az előző utasítás vége után tett pontosvessző. A folytatósor – a sor végi codice_28 – a szabad formátum miatt csak preprocesszor-utasításokban használatos.
A megjegyzéseket (kommenteket) codice_29 és codice_30 közé kell zárni, és szabvány szerint nem ágyazhatók egymásba, bár sok fordítóprogram mégis megengedi. Az ANSI C-től kezdve használható a codice_21, mely a sor végéig tartó megjegyzést vezet be (a C++-hoz hasonlóan). Hosszabb megjegyzéseket a codice_32...codice_33 közé is lehet tenni; ezek – lévén preprocesszor-utasítások – egymásba ágyazhatók.
C-ben a nevek kis- és nagybetűkből, számjegyekből és aláhúzásból állhatnak, számjegy nem lehet az első karakter. A kis- és nagybetűk különbözőnek számítanak. A kialakult szokás szerint a változó- és függvénynevekben kisbetűket használunk, a preprocesszor-utasításokban rendszerint nagybetűket.
Utasítástípusok.
A preprocesszor utasítások az assembly nyelvek makróihoz hasonlítanak: a fordítás első menetében „normál” C-utasításokká fordulnak le.
Az aritmetikai utasítások nagyon különböznek a többi programozási nyelvben megszokott értékadó utasításoktól. Ezt az aritmetikai utasítást vette át a C++ és a Java.
A nyelvnek nincs input/output utasítása, ezt szabványos könyvtári függvények végzik.
A végrehajtható utasítások (aritmetikai és vezérlő utasítások) függvényen belül, blokkban helyezkednek el. A C-program preprocesszor-utasításokból, deklarációkból és függvényekből áll.
Egy egyszerű példaprogram.
int main() // függvénydefiníció, egyúttal a program belépési pontja, ezúttal nincs paramétere
int i; // deklaráció
for (i=1; i <= 3; i++) // vezérlő (ciklus-) utasítás. A ++ egyváltozós értékadó művelet: eggyel növeli i-t.
{ // újabb blokk-kezdet
printf("Haho\n"); // I/O műveletet végző könyvtári függvény. A konzolra ír.
// A stringkonstansot "-k közé kell zárni. A \n az új sor jele a stringben.
} // a belső blokk vége
return 0; // vezérlő utasítás: kilépés a függvényből. A main értékét az operációs rendszer kapja meg
// Windows-ban az errorlevel, Unixban a $? változóban.
} // main blokkjának vége
A program fordítása linuxban (ha a fenti kódot a codice_34 file-ba tettük):
gcc -o haho haho.c
Futtatás:
./haho
Kimenet:
Haho
Haho
Haho
A C-programozók a fenti ciklusutasítást codice_35 alakban szokták leírni, mert a tömbök indexelése 0-tól kezdődik a C-ben. A példában a kettő teljesen azonos.
Adattípusok.
Egyszerű típusok.
A char, short, int, long és long long fixpontos, a float, double és long double lebegőpontos típus. Fixpontos adattípuson nincs túlcsordulás-ellenőrzés: az hibás működést eredményez.
A C-ben nincsen string típus (bár string konstans van, a példaprogramban: "Haho\n"). A stringet karaktertömbben tartja, a string végét bináris nulla (codice_47) jelzi.
A C-ben nincs logikai típus (igaz vagy hamis). A nem 0 értékű fixpontos kifejezés a logikai igaz, a 0 értékű a hamis. A relációk (melyek szintén aritmetikai műveletek) igaz értékként 1-et adnak vissza.
A codice_48 típusú változóval ugyanazok a műveletek elvégezhetők, mint az codice_49-tel. Ilyenkor a karakter egésszé konvertálódik.
A char, int, long és long long típus előtt használható a codice_50 ill. codice_51 típusmódosító. A nyelv nem definiálja, hogy a codice_48 típus egész számként használva előjeles-e, ezért ha az érték 127-nél nagyobb, mindenképpen meg kell adni, hogy hordozható legyen a kód. Az int, long és long long előjeles, ha az codice_51-et nem adjuk meg.
Az előjeltelen konstansot az utána írt codice_54 jelzi, pl. 15U, 15UL, 15ULL. A hexadecimális alakú konstans (0xF) előjeltelen (az utána írt codice_55 betűvel tehető előjelessé), a többi alak előjeles, ha nincs utána U.
A C nyelv az alábbi típusokkal tud műveletet végezni:
Minden más típus csak tárolásra való, aritmetikai műveletben azonnal átkonvertálódik a nála nagyobb, előjelben megfelelő típusra.
Deklarációk.
A deklaráció a fordítóprogramnak szóló utasítás. Kódot nem generál, a fordítóprogram szimbólumtáblájában okoz változást.
A C-ben háromféle deklaráció van:
Használat előtt a változókat és típusokat deklarálni kell. A függvényeket nem kötelező, de nyomatékosan ajánlott.
Változó deklarálása.
A deklaráció hatására foglalja le a fordítóprogram a memóriaterületet a változó számára, és megadja a memóriaterület nevét, amivel hivatkozni lehet a tartalmára.
Négy dolgot lehet/kell megadni a változó nevén felül:
A C-ben – meglehetősen szerencsétlen módon – az első kettőt nagyjából ugyanazokkal a kulcsszavakkal kell megadni.
Láthatóság.
Az adat láthatósága C-ben háromféle lehet:
A blokkon belül deklarált változók csak a blokkon belül láthatók (beleértve a blokk által tartalmazott blokkokat is). Ha a blokk egy külső blokkbeli vagy blokkon kívüli változónevet használ, akkor saját példányt definiál belőle, és (névvel) nem tudja elérni a feljebb levő azonos nevű változót.
C-ben függvényen belül nem lehet függvényt definiálni, ezért a függvényen (blokkon) kívüli adatok mindig statikusak, azaz a program indulásától kezdve ugyanazon a memóriaterületen vannak, így ezt a tényt nem kell külön megadni. A blokkon kívüli codice_56 kulcsszó az adat vagy függvény láthatóságát a forrásfájlon belülre korlátozza. A blokkon kívül deklarált, codice_56 nélküli változó és a codice_56 nélküli függvény globális.
Globális változóra vagy függvényre a program többi forrásfájljából az codice_59 kulcsszóval hivatkozhatunk, melyben meg kell adni a változó nevét, típusát és a tárolási osztályt. Hogy ne kelljen mindezt többször leírni, általában saját header-fájlokat használunk, melyeket minden forrásfájl betölt a codice_60 preprocesszor-utasítással. codice_59 változónak nem lehet kezdőértéke. A program valamelyik forrásfájljában (általában a főprogramban) a változót codice_59 nélkül kell deklarálni, és itt kaphat kezdőértéket.
Tárolási osztály.
A tárolási osztály adja meg, hogy az adat a program melyik memóriaterületére kerül (lásd jobb oldali táblázat, középső oszlop).
A blokkon (függvényen) kívül deklarált adat mindig statikus, a blokkon belüli – ha mást nem adunk meg – dinamikus. Blokkon belüli adat a codice_56 kulcsszóval tehető statikussá, és az codice_59 jelzi, hogy másik forrásprogramban van deklarálva. Az codice_59 kulcsszót blokkon kívül szokás használni, és mindig statikus adatra vonatkozik.
A statikus adatnak állandó helye (memóriacíme) van. A dinamikus adat a veremben tárolódik, a blokkba belépéskor foglalódik le a helye, kilépéskor felszabadul, kezdőértéke definiálatlan.
A codice_66 kulcsszóval javasolhatjuk a fordítóprogramnak, hogy a dinamikus adatot ne veremben, hanem a CPU regiszterében tartsa. Az ilyen változóknak nincs memóriacímük, így a codice_67 művelet nem használható rájuk. Kezdőértékük definiálatlan. Ha nincs elég regiszter, akkor a deklaráció ellenére verembe kerül az adat. A jelenlegi igen jól optimalizáló fordítók mellett a codice_66 használata idejétmúlt.
A programban kezdőértéket nem kapott statikus adatok 0 értéket kapnak, amikor az operációs rendszer a memóriába tölti a programot.
Konstans változót a codice_13 kulcsszóval lehet megadni, és kötelezően kezdőértéket kell kapjon, mely a program végrehajtása során nem változik, és a fordítóprogram ellenőrzi is, hogy ne szerepelhessen olyan utasításban, ahol értéket kaphatna. A konstans memóriaterületre kerülnek azok a konstansok is, melyeknek nincs nevük (codice_70 a mintapéldában).
A változó típusa.
Háromféle lehet:
Kezdőérték.
Kezdőérték a változónév utáni codice_74 jelet követő konstanssal adható meg. Kezdőérték adható dinamikus változónak is, de az érték beállításához a fordítóprogram kódot generál, és nem teszi a kezdőértékeket a konstansok memóriaterületére.
Tömbök és összetett változók kezdőértékeit codice_25 és codice_26 közé kell tenni, a zárójelbeli értékeket vesszővel elválasztva. Nem hiba az utolsó érték után is kitenni a vesszőt.
Ha egy változónak nincs kezdőértéke, akkor az dinamikus változó esetén definiálatlan, statikus változó esetén 0 (lásd: tárolási osztály).
Példák változódeklarációra.
int i;
int a, b=2;
static const unsigned short alfa = 88;
extern int globalis;
Struktúra.
A struktúra különböző típusú adatokból álló adat. A struktúra szerkezetét és a változókat lehet együtt vagy külön-külön deklarálni. Az alábbi két példa egyenértékű:
Az első példában az első utasítás az adatszerkezetet definiálja (melyet gyakran header-fájlba teszünk, ha több forrásfáljból is használni akarjuk), a második deklarálja a változókat.
A második esetben a struktúrának nem kell neve legyen, bár ilyenkor nem használhatjuk a definiált adatszerkezetet később, más változó deklarálásához.
Kezdőértékadás a deklarációban:
struct datstr ma = { 2015, 12, 4 };
Értékadás aritmetikai utasítással:
holnap = ma;
holnap.nap = 5;
A struktúrák egymásba ágyazása:
struct {
struct datstr dat;
short ora;
} pelda;
Az évre codice_77 néven hivatkozhatunk, codice_78 néven nem.
Mutatóval adott struktúra tagjaira a codice_79 művelettel lehet hivatkozni.
Unió.
Az unió (codice_11) formailag megegyezik a struktúrával, de a tagjai (melyek rendszerint struktúrák) azonos memóriaterületen helyezkednek el. Az unió mérete a legnagyobb tag mérete lesz. Arra szolgál, hogy ugyanazt a memóriaterületet a program különböző időpontokban különböző célokra használhassa. Rendszerprogramokban fordul elő, felhasználói programban ritka.
enum.
Akkor használatos, ha egy egész változó csak néhány értéket vehet fel, és ezekre az értékekre (tipikusan kódokra) névvel akarunk hivatkozni a könnyebb megjegyezhetőség érdekében. Alakja a struktúrához hasonló, pl.:
enum httpkod { VAN=200, TILTOTT=403, NINCS=404 } htkod;
codice_81 a struktúranév megfelelője, codice_82 a változó neve. A struktúrához hasonlóan külön is megadható a kettő. A kapcsos zárójelben nem kötelező értékeket megadni, ilyenkor a fordítóprogram 0-tól egyesével növekvő értékeket rendel a felsorolt nevekhez.
C-ben az enum – a C++-tól eltérően – nem definiál külön adattípust, egyszerűen hozzárendeli a felsorolt nevekhez az egész értékeket. A nevek ezután bármilyen aritmetikai kifejezésben szerepelhetnek, mintha egész típusú konstansok lennének, de a program hordozhatósága érdekében ezt a tulajdonságot nem ajánlatos kihasználni.
Tömbök.
A programozásban tömbnek olyan változókat neveznek, melyek több azonos típusú adatból állnak. A deklaráció formája azonos a skalár (nem tömb) típusú változóval. Az elemek számát C-ben a változónév után szögletes zárójelben kell megadni (csak egész típusú érték lehet), a kezdőértékeket pedig a struktúráknál megismert módon. Pl:
int egesztomb[4];
const int allando[3] = { 1, 2, 3 };
static struct datstr { int ev; int ho; int nap; } dat[2] = { { 1954, 10, 19 }, { 2015, 12, 06 } };
A tömbök indexei 0-val kezdődnek. codice_83 elemeire allando[0], allando[1], allando[2]-vel lehet hivatkozni. C-ben nincs tömbindex-ellenőrzés: allando[3]-ra hivatkozás hibás működést fog eredményezni. A tömbindex-túlcsordulás az egyik leggyakoribb programozási hiba C-ben.
Bármilyen típusú változó lehet tömbben, beleértve a tömböt is: C-ben a kétdimenziós tömb az egydimenziós tömb tömbje:
double matrix[3][14];
A többdimenziós tömbök elemei sorfolytonosan tárolódnak. Nem hiba egydimenziós tömbként hivatkozni rájuk, pl. codice_84.
A tömb elemszáma megadható fordítási időben kiértékelhető (konstans) kifejezéssel:
int tomb[3+8*4];
Ennek preprocesszor-változók használatakor van jelentősége.
Más forrásfájlban deklarált tömbnek nem kell méretet adni. Pl.:
extern int tomb[];
Akkor sem kell megadni a tömb méretét, ha az kezdőértéket kapott. Ilyenkor a méret a kezdőértékek száma lesz.
Mutatók.
A mutató memóriacímet tároló változó. Leggyakrabban függvények paramétereiben és tömbelem-hivatkozásokban fordul elő.
A mutató típusa a memóriacímen tárolt adat típusát jelzi. A mutatót a változódeklarációban a név elé tett csillag jelzi:
int *mut;
Értéket a címképző operátorral adhatunk a mutatónak:
int egesz = 3, *mut;
mut = &egesz;
A mutatóval megadott adat értékére a codice_85 operátorral hivatkozunk. A fenti két sor után codice_86 és codice_87 értéke egyaránt 3.
A tömb neve a tömb memóriacímét jelenti; ilyenkor nem kell kitenni az codice_67-et:
int tomb[8], *mut;
mut = tomb;
A mutatóhoz 1-et hozzáadva nem eggyel, hanem a fenti példában codice_89-tel nő a mutató értéke, vagyis a következő egészre (a tömb következő elemére) mutat. Ez azt jelenti, hogy codice_90 és codice_91 a fenti példában ugyanazt az értéket adja, és codice_90 is leírható codice_93 alakban.
Különbség csak két azonos típusú mutató között értelmezett, és a két cím különbsége elosztódik a típus hosszával. A fenti példában codice_94 azt mondja meg, hogy codice_95 codice_96 hányadik elemére mutat.
A mutató lehet codice_8 típusú; ilyenkor a fordítóprogram nem ellenőrzi a mutató típusát. Pl. a codice_98 nevű könyvtári függvény, mely memóriát kér a program számára, codice_8 mutatót ad vissza, melyet a program a kívánt típusú mutatóba tesz. A void típus miatt az értéket eltároló utasítás nem jelez típuskonverziós hibát.
A mutató típusa a memóriacímen tárolt adat típusa. Ebbe a codice_13 is beleértendő:
int egy;
const int *mut;
mut = &egy; // helyes
Struktúramutatók számára külön műveletet vezettek be. Pl.:
struct { int ev; int ho; int nap; } dat, *datmut;
datmut = &dat;
után codice_101-re codice_102 alakban kellene hivatkozni. (A zárójelre szükség van, mert a codice_103-nak nagyobb a prioritása, mint a codice_85-nak.) Ezt könnyíti meg a codice_105 alak. A kettő hatásában teljesen azonos.
A függvénymutatók használatát lásd a függvényeknél.
A mutatót visszaadó könyvtári függvények codice_106 értéket adnak vissza sikertelenség esetén (pl. a memóriafoglalás nem sikerült). A codice_106 az codice_108 header-fájlban definiált konstans.
Mutató mutatóra is mutathat:
int mut=3,*mut1,**mut2,***mut3;
mut1 = &mut;
mut2 = &mut1;
mut3 = &mut2;
A fentiek után a codice_95, codice_110, codice_111 vagy codice_112 kifejezések mindegyikének 3 az értéke.
Típusdeklaráció.
A típusdeklaráció nevet ad egy adattípusnak. A típusnév a deklaráció után úgy használható, mint a beépített típusok, de – a C++-szal ellentétben – nem hoz létre új típust: a fordítóprogram úgy tekinti, mintha a típusnév helyett a típusdeklarációt írtuk volna le.
A típusdeklaráció alakja formailag azonos az adattípusokéval, de a tárolási osztályt megadó codice_56 vagy codice_59 kulcsszó helyére a codice_115 kerül. Az adat neve lesz a típusnév:
typedef unsigned int UINT24;
UINT24 valt;
Ezután codice_116 előjeltelen egész változóként használható.
Aritmetikai utasítások.
Aritmetikai utasításnak egy pontosvesszővel lezárt aritmetikai kifejezést nevezünk. Az aritmetikai kifejezés változók vagy konstansok és műveletek kombinációja. (A C-ben csak aritmetikai művelet létezik, ezért a jelzőt el lehet hagyni.)
Az aritmetikai utasításban nem okvetlenül van értékadás: aritmetikai utasítás lehet egy függvényhívás, de szintaktikusan helyes a codice_117 utasítás is, bár a fordítóprogram ilyenkor figyelmeztet, hogy az utasításnak nincs semmilyen hatása.
A C-ben az értékadás ugyanolyan aritmetikai művelet, mint pl. a szorzás. Pl. megengedett az
x = (a = b) * (c = d);
utasítás, melyet a többi programnyelvben
a = b;
c = d;
x = a * c;
alakban írnánk (természetesen C-ben is írható így). Az értékadás művelet (szükség esetén) automatikus konverziót végez, és ez a konvertált érték a művelet eredménye. „Mellékhatásként” az érték az codice_74 bal oldalán levő változóba is eltárolódik. (E mellékhatás miatt használjuk a műveletet, hiszen konverziós művelet is létezik.)
Miután az aritmetikai utasításoknak nincs külön nevük (mint pl. az codice_119 vagy a többi programnyelv értékadó utasításának codice_74 karaktere), ezért a fordító minden utasítást aritmetikai utasításnak tekint, ami nem fenntartott szóval kezdődik. Ebből az is következik, hogy C-ben nem szabad a fenntartott szavakat változónévnek használni.
A másik érdekesség, hogy a nyelvben nincs eljárás, csak függvény, de ez a tulajdonság is az aritmetikai utasítások jellegzetességéből adódik.
Műveletek.
Egy több műveletet tartalmazó kifejezésben a műveletek prioritás szerinti sorrendben hajtódnak végre (lásd a jobb oldali táblázatot). Az azonos prioritású műveletek közötti sorrendet az asszociativitás dönti el. Miután az asszociativitásnak csak a prioritási szinten belül van szerepe, az egyes prioritási szintek asszociativitása eltérhet egymástól. A C nyelv – a „szokásos” programnyelvekkel ellentétben – használja ezt a lehetőséget. A műveletek végrehajtási sorrendjét zárójelekkel téríthetjük el a prioritás szerintitől.
Ha a művelet két operandusa nem azonos típusú, akkor a „kisebb” típus automatikusan a „nagyobbra” konvertálódik a művelet előtt. Ez alól kivételek a nem szimmetrikus műveletek (pl. struktúra tagjára hivatkozás, tömbindexelés, léptetés).
A bitműveletek (~, «, », &, ^, |, «= és »=) és a maradékképzés (%) csak fixpontos típusokon értelmezettek.
Vezérlő utasítások.
Három típusuk van:
Az if utasítás.
Alakja:
if("feltétel")
"utasítás";
else "utasítás2";
A többi programnyelvtől eltérően C-ben nincs codice_139 kulcsszó (ezért kell a feltételt zárójelbe tenni). Az codice_140 elmaradhat.
Az codice_119 és codice_140 után "egy" utasítás állhat, ami blokk is lehet (és majdnem mindig az is). Ha "utasítás" is codice_119, és a két codice_119-nek egy codice_140-e van, az a belsőhöz tartozik. Az ilyen helyzeteket a codice_25 codice_26 használatával célszerű elkerülni.
C-ben nincs logikai változó vagy kifejezés (a relációs műveletek is egész típusú értéket adnak vissza), ezért a feltétel egész típusú aritmetikai kifejezés, melynek 0 értéke esetén a feltétel nem teljesül (codice_140 ág), nem 0 érték esetén teljesül.
Példa: az alábbi kód:
if(a > 5)
x = 3;
y = 2;
else
x = 8;
y = 9;
így is írható (bár a könnyű téveszthetőség miatt nem javasolt):
if(a > 5)
x = 3, y = 2;
else x = 8, y = 9;
A switch utasítás.
Többirányú elágazás egy egész típusú aritmetikai kifejezés lehetséges értékei szerint. A lehetséges értékek egész típusú konstansok. Alakja:
switch("kifejezés") {
case "érték1": ...
break;
case "érték2": ...
break;
default: ...
A codice_149 utáni egész konstansok különbözőek kell legyenek. Arra a codice_149-ra kerül a vezérlés, melynek értékével egyezik a kifejezés értéke. Ha egyikkel sem, a codice_151 ágra kerül a vezérlés. A codice_151 elhagyható, ilyenkor a codice_153 semmit sem csinál, ha a kifejezés értéke mindegyik codice_149-tól különbözik.
A codice_155 kilép a codice_153 utasításból. Nem kötelező minden ág végére kitenni: ilyenkor az ág „átcsurog” a következőbe. Miután ez rendszerint programhiba, ha szándékos, célszerű megjegyzésben jelezni.
Példa (HTTP-státuszokkal):
enum { VAN=200, NINCS=404, TILTOTT=403 } kod;
switch(kod) {
case VAN: puts("Van ilyen lap");
break;
case NINCS: puts("Nincs ilyen lap");
break;
case TILTOTT: puts("Nincs engedély a lap olvasására");
break;
default: printf("Ismeretlen kód: %d\n",kod);
break;
A while utasítás.
Alakja:
while("feltétel")
"utasítás";
A "feltétel" az if utasításhoz hasonlóan egész kifejezés, az "utasítás" – a ciklusmag – szinte mindig blokk.
Először "feltétel" értékelődik ki. Ha ez nem 0, végrehajtódik az "utasítás", majd újra "feltétel" kiértékelése következik mindaddig, amíg "feltétel" a 0 értéket nem veszi fel.
A codice_155 utasítás kilép a ciklusból. A codice_158 kilép a ciklusmagból, és "feltétel" kiértékelésével folytatja.
Végtelen ciklus:
while(1);
A pontosvessző az üres utasítást jelenti.
A for utasítás.
Alakja:
for("előkifejezés"; "feltétel"; "utókifejezés")
"utasítás";
Hatása ugyanaz, mintha ezt írtuk volna:
"előkifejezés";
while("feltétel")
"utasítás";
"utókifejezés";
Ha a feltétel elmarad, igaznak számít. A két kifejezés bármelyike elhagyható; a codice_159 azonos a codice_160 utasítással. "utasítás" is elmaradhat, de a pontosvessző nem (üres utasítás). Ez elég gyakori: a ciklus feladatát a ciklus fejléce látja el.
A codice_155 utasítás kilép a ciklusból. A codice_158 kilép a ciklusmagból, és "utókifejezés" végrehajtásával folytatja.
Példa: megszámoljuk, hogy codice_96-ben hány 1-es érték van, és a codice_164 változóba tesszük.
int tomb[1000],szaml,*mut;
for(mut=tomb,szaml=0; mut-tomb < sizeof(tomb)/sizeof(int); mut++)
if(*mut == 1)
szaml++;
codice_165 a codice_96 mérete byte-ban. codice_89 az egész típus hossza byte-ban. A kettő hányadosa megadja codice_96 elemszámát, így azt egyszer kellett csak leírni. codice_94 azt adja meg, hogy hányadik tömbelemnél jár a ciklus.
A ciklus lefutása után a codice_95 változó értéke codice_171 lesz. A C-ben nincs igazi ciklusváltozó; a codice_172 utasításban szereplő változók értékét – a legtöbb nyelvtől eltérően – a ciklus lefutása vagy a codice_155-kel történő kilépés után is megkötés nélkül használhatjuk.
Végtelen ciklus:
for(;;);
A do/while utasítás.
A ciklusutasítások harmadik formája. Abban különbözik codice_174-tól, hogy először hajtja végre a ciklusmagot, utána értékeli ki a feltételt (Fortran-típusú ciklus). C-ben ritkán használatos. Alakja:
do "utasítás";
while "feltétel";
A goto utasítás.
A strukturált programozást a goto utasítás elkerülésére, a program olvashatóbbá tételére találták ki, ezért a goto használata egyáltalán nem javasolt.
Alakja: codice_175 A "címke" egy név, melyet kettőspont követ. A goto hatására a program a címkével megjelölt utasítással folytatódik.
Példa:
goto cimke;
cimke: ...
Függvények.
A függvények a hívó programtól kapott paraméterek alapján kiszámítanak egy értéket, és visszaadják a hívónak. A paraméterek és a visszatérési értékek helyes értelmezéséről a függvény deklarációja gondoskodik. A deklaráció nyomatékosan ajánlott, de nem kötelező.
A C-ben nincs eljárás, de a hívó program – az aritmetikai utasítások szabályai miatt – nem köteles felhasználni a függvény visszatérési értékét, ezért a függvények használhatók eljárásként. A gyakorlatban így is zavart okozott a függvények eljárásként történő használata, ezért az ANSI C-ben bevezették a void típust, mellyel semmilyen művelet nem végezhető. Ez azt jelenti, hogy a void típust visszaadó függvény gyakorlatilag eljárásnak tekinthető.
Függvénydeklaráció.
Két módja van:
A függvényérték típusa bármilyen C-típus lehet, beleértve az egyszerű és összetett típusokat, a mutatót (a tömböt mutató formájában adja vissza a függvény) és a már említett codice_8 típust.
Példa: a codice_177 könyvtári függvény két stringet hasonlít össze. Ha a kettő azonos, 0-t ad vissza, ha az első előbb van az abc-ben, -1-et, ha hátrébb, 1-et. A típusdeklaráció:
int strcmp();
A függvény prototípusa a codice_178 header-fájlban van:
int strcmp(const char *string1, const char *string2);
Ha a deklaráció elmarad, a függvényt egész típusúnak tekinti a fordítóprogram. Ha a paraméterek deklarációja marad el, azok típusát az első hívás alapján állapítja meg.
Ha a függvénynek nincs paramétere, a prototípusban – a típusdeklarációtól való megkülönböztetés érdekében – a codice_8 kulcsszót kell megadni: codice_180.
Függvénydefiníció.
A függvény utasításait adja meg. Két részből áll: a fej adja meg a paramétereket és az érték típusát, az azt követő blokk az utasításokat.
A fej kétféle formában írható a kétféle függvénydefinícióhoz hasonlóan. Az eredeti, típusdefiníció-szerű alak:
int memcmp(string1,string2)
const char *string1,*string2;
A másik alak ugyanolyan, mint a prototípus, csak a codice_181 helyén áll a blokk. Ma már kizárólag ez az alak használatos:
int strcmp(const char *string1, const char *string2)
A függvény a codice_182 utasítás utáni kifejezéssel adja meg a visszatérési értékét. A kifejezés automatikusan átkonvertálódik a függvény típusára. codice_8 típusú függvény esetén a codice_182 utáni kifejezés elmarad, és a codice_182-t sem kell kiírni, ha az a függvény utolsó utasítása a záró codice_26 előtt.
Ha a függvény mutatót ad vissza, az nem mutathat dinamikus adatra (verembeli területre). A függvényből való visszatéréskor ui. a dinamikus változók memóriaterülete felszabadul, és a terület bármikor megváltozhat.
A függvény hívása.
A paramétereket a függvény neve után kell írni zárójelbe, vesszővel elválasztva. A zárójelet akkor is ki kell írni, ha a függvénynek nincs paramétere, ui. a zárójel a függvényhívó művelet.
A paraméterek átadása érték szerint történik, azaz a függvény az értékek másolatát kapja meg. Ebből az is következik, hogy nem tudja megváltoztatni a hívó változóinak értékét. Ezt úgy hidalják át, hogy a változó címét (mutatóját) adják át a függvénynek.
Függvényhívásra példák a könyvtári függvények fejezetben találhatók.
Függvénymutató.
A függvénymutató egy függvény memóriacímét tároló változó, melyen a függvényhívás művelete (codice_187) hajtható végre.
Függvénymutató is kétféleképpen deklarálható:
int (*comp)(); // típusdeklarációs forma
int (*comp)(const char *string1,const char *string2); // prototípus forma
Mindkettő azt jelenti, hogy a codice_188 nevű változó egy egész típusú függvény címét tartalmazza. Érték így adható neki:
comp = strcmp;
Ezután pl. a codice_189 és codice_190 kifejezés teljesen azonos hatású.
Függvénymutatót kap paraméterként a rendezést végző codice_191 és a szimbóltáblában kereső codice_192, codice_193 és codice_194 könyvtári függvény.
Preprocesszor utasítások.
A preprocesszor-utasítások hatására a fordítás első menete a forrásprogramon hajt végre módosításokat, melynek eredménye a preprocesszor-utasítás nélküli C-program.
A preprocesszor-utasítások nem szabad formátumúak: a sor eleji codice_195-jellel kezdődnek, és a sor végével végződnek. Folytatósor a sor végi codice_28-sel írható.
#include.
Alakja:
#include <"fájlnév">
#include "fájlnév"
Hatására a preprocesszor az codice_197 utasítást a megadott nevű fájl (header-fájl) tartalmával helyettesíti (mintha beírtuk volna a programba). A két alak között az a különbség, hogy az első a fordítóprogram fájljai között keresi a megadott fájlt (linuxban pl. a codice_198 könyvtárban), míg a második a C-programmal azonos könyvtárban (saját header-fájl).
A fájlnév tartalmazhat path-t, kiterjesztése a kialakult szokások szerint codice_199 Ugyancsak kialakult az a szokás, hogy a header-fájl végrehajtható utasítást nem, csak adat-, függvény- és típusdeklarációkat tartalmaz (a preprocesszor-utasításokon kívül).
A header-fájlok használata lehetővé teszi, hogy a deklarációkat egy helyen lehessen leírni. A forrásprogramoknak csak hivatkozniuk kell rá az codice_60 utasítással.
#define.
Preprocesszor-változóhoz rendel értéket. A preprocesszor a változó helyére szövegszerűen behelyettesíti az értéket. Például ha egy tömb méretére több helyen hivatkozunk a programban:
int tomb[TOMBMERET],i;
for(i=0; i < TOMBMERET; i++)
Ezzel a tömb méretét egy helyen lehet változtatni a programban.
A codice_201 értéke bármilyen szöveg lehet. Ha C-kifejezésnek akarunk így nevet adni, nyomatékosan ajánlott a kifejezést zárójelbe tenni. A használatkor ui. szöveges másolás történik, nincs prioritásellenőrzés.
A legtöbb fordítóprogram lehetővé teszi, hogy a fordítóprogram hívásakor adhassunk meg preprocesszor-változókat. Pl. linuxban a fenti változó a
gcc -DTOMBMERET=100 ...
kapcsolóval adható meg. Több codice_202 kapcsoló írható. A codice_203 utasítással meg lehet vizsgálni, hogy a változó létezik-e (és default érték is rendelhető hozzá, ha a fordításkor nem adtunk meg értéket).
#ifdef, #ifndef.
Megvizsgálja, hogy létezik-e egy preprocesszor-változó. Alakja:
#ifdef "preproc-változó"
#else
#endif
A codice_204 ág elmaradhat. Több utasítás skatulyázható egymásba. A codice_205 akkor teljesül, ha a változó létezik, codice_203 akkor, ha nem.
Az utasítással forráskódot hagyhatunk ki a programból. A codice_204-ig (ha elmarad, codice_33-ig) leírt szöveg (program) csak akkor kelül a programba, ha a feltétel teljesül. Ha nem teljesül, a codice_204 után leírt; ha nincs codice_204, akkor semmi.
Példa. Gyakran okoz furcsa hibákat az, ha egy header-fájlt többször hívunk be a programba (esetleg nem is közvetlenül .c-ből, hanem másik headerfájlból). Ezért a headerfájlt így célszerű megírni (legyen a neve codice_211):
// Ide jön a header-fájl tartalma
#if.
Abban különbözik codice_205-től, hogy a codice_213 után tetszőleges konstans (konstansokból és értéket kapott preprocesszor-változókból) álló fixpontos kifejezés írható. Ha a kifejezés értéke nem 0, a codice_213 utáni, ha 0, a codice_204 utáni kód kerül a programba.
Példa: szükségünk van egy legalább 24 bites előjeltelen egész típusra. A szabvány szerint az codice_51 típus legalább 16, az codice_217 legalább 32 bites. A legnagyobb előjeltelen egész értékét a codice_218 header-fájl definiálja az codice_219 nevű preprocesszor-változóban.
typedef unsigned INT24;
typedef unsigned long INT24;
Standard könyvtári függvények.
I/O függvények.
Szinte minden program használja az input-output függvények valamelyikét. Ezek fájlból olvasnak vagy fájlba írnak, és a codice_108 header-fájlban vannak definiálva.
A fájlt meg kell nyitni. A codice_221 függvény codice_222 típusú mutatót ad vissza, és ugyancsak codice_108-ban van definiálva (fordítóprogramtól függően általában codice_224 alakban). A többi fájlkezelő függvény erre az ún. fájlleíróra hivatkozik.
A program az induláskor az operációs rendszertől kap három nyitott fájlt (az alábbi globális nevek ugyancsak codice_108-ban vannak):
Ezeket nem kell megnyitni, de le lehet zárni, ha a program nem használja őket. Néhány I/O függvénynek nem kell fájleírót adni: ezek codice_227-ra írnak vagy codice_226-ről olvasnak.
A függvények pufferelnek: a kiírt adatok a memóriába kerülnek, és csak bizonyos mennyiség után, a fájl lezárásakor (codice_231) vagy a codice_232 függvény meghívására íródnak ki.
A printf és scanf függvénycsaládnak a formátumot stringben kell megadni. A formátum codice_233-jellel kezdődik, és az adat típusára utaló betűvel végződik. A kettő között további információkat lehet megadni. A formátumstring utáni első paraméter az első %-hoz tartozó adat stb. A paraméterek száma tetszőleges, de a %-ok és a paraméterek párban kell legyenek.
Az codice_234 függvény fájl helyett karaktertömbbe írja a kimenetet. A codice_235 karaktertömbből veszi a bemenetet. A két családnak további függvényei is vannak.
Az alábbi programrészlet a codice_236 nevű fájlba írja, hány bájtos a gépen a codice_237, codice_49, codice_239 és codice_240 típus.
FILE *fp;
static const char fnev[] = "meretek.txt";
if( (fp = fopen(fnev,"w")) == NULL)
fprintf(stderr,"Nem tudom írásra megnyitni a %s fájlt\n",fnev);
exit(2); // 2-es hibakóddal kilép a programból
fprintf(fp,"short = %d\nint = %d\nlong = %d\nlong long = %d\n",
sizeof(short),sizeof(int),sizeof(long),sizeof(long long));
if(ferror(fp) | fclose(fp)) // || nem jó, mert hiba esetén nem zárja be a fájlt
fprintf(stderr,"I/O hiba a %s fájlban\n",fnev);
exit(2); // 2-es hibakóddal kilép a programból
A codice_236 tartalma linuxban, x86_64 architektúrában: |
1180 | 334487 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1180 | A priori nyelvek | Az a priori nyelvek olyan mesterséges nyelvek, amelyek nem a természetes nyelvek szerkezetére és elemeire épülnek, a nyelvek filozófiai illetve logikai alapokra épülnek. Alapgondolatuk: „létezik egy nyelv előtti gondolkodás, és a jelentés elsődleges a nyelvvel szemben.”
Ilyen nyelv például a Klingon, vagy a Tolkien regényekben használt mesterséges nyelvek. |
1181 | 334487 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1181 | A posteriori nyelvek | Az a posteriori nyelvek olyan mesterséges nyelvek, amelyek az etnikus nyelvek szerkezeti, lexikális és paradigmatikus elemeire épülnek, a forrásnyelvek közös tényeit szervezik rendszerbe. Közérthetőbben: az ilyen nyelvek nyelvtana egyszerű és szabályos, ugyanakkor követi a természetes nyelvek nyelvtanát, szókincsük tükrözi a természetes nyelvek szókincsét.
Az "a posteriori" nyelvek a 19. század végén alakultak ki, a ma ismert és használt segédnyelvek mind ilyenek.
Az "a posteriori" nyelvek lehetnek:
Források.
David Crystal: A nyelv enciklopédiája |
1185 | 126281 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1185 | Utoljára látható | Az Utoljára látható (1990) Douglas Adams és Mark Carwardine közösen írt könyve a kihalás szélén álló állatfajokról.
Az "Utoljára látható" helyszíne a Föld, az idő a jelenkor. A könyv a kihalás szélén álló állatokat veszi sorra, és megpróbálja feltárni az okokat is, amiért ezek az állatok a kihalás szélére kerültek.
"„Jó, felteszem, a pingvin is elég különös teremtmény, ha végiggondolja az ember, de elég robusztus is, és az a madár tökéletesen alkalmazkodott ahhoz a világhoz, amelyikben találta magát, olyan értelemben, ahogy a kakapó nem. A kakapó más korban élő madár. Ha az ember belenéz nagy, kerek, zöldeskék arcába, olyan derűsen ártatlanul értetlen a tekintete, hogy az ember legszívesebben megölelné, és azt mondaná neki, minden rendben lesz, bár tudja, hogy valószínűleg nincs igaza.”"
A könyv fejezetei.
Előszó.
írta: Douglas Adams
Parázskaparás.
A Szibilla-könyvek története DNA tolmácsolásában.
Mark utószava.
írta: Mark Carwardine
Még egy esély….
A könyvben szereplő állatok védelmét szolgáló alapítványok adatai. |
1189 | 27309 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1189 | Eklektikus nyelv | Az eklektikus nyelv olyan mesterséges nyelv, amelynek a szerkesztésekor alapul vett forrásnyelvek nem egy nyelvcsaládból származnak.
Ilyen nyelv például az eszperantó, a volapük stb. |
1190 | 133582 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1190 | Zonális nyelv | |
1191 | 65 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1191 | Naturalista nyelv | A naturalista nyelv olyan zonális mesterséges nyelv, amelynek a szerkesztésekor alapul vett forrásnyelve a latin (esetleg néhány szempontból a görög). Egyes forrásokban "interlatinid" néven hívják.
Ilyen nyelv például az interlingva, az occidental stb.
Az utóbbi évtizedekben készült, életképes mesterséges nyelvek többsége naturalista nyelv. |
1192 | 11438 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1192 | Lazar Markovics Zamenhof | Lazar Markovics Zamenhof (cirill betűs eredeti: "Лазаръ Маркович Заменгофъ", , születési neve: Eliezer Levi Samenhof, legelterjedtebb eszperantó neve: Lazaro Ludoviko Zamenhof; Białystok, 1859. december 15. – Varsó, 1917. április 14.) zsidó származású lengyel eszperantista, szemészorvos, filológus, az eszperantó nyelv tervezetének megalkotója.
Családi háttér.
A Zamenhof (Samenhof) család zsidó származású volt, ezen belül is a litván zsidókhoz (litvákok) tartoztak. 1857-ben egy közeli kisvárosból, Tykocinból Fabian Zamenhof Białystokba költözött, amely ekkor virágzó ipari központ volt. Ott ismerte meg, majd vette feleségül Fabian Zamenhof idősebb fia, Mark Zamenhof Liba Rachel Sofert (másképp „Rozalin Sofer”), egy sikeres zsidó kereskedő lányát.
Rozalin Sofer és Mark Zamenhof fiaként született Lazar Markovics Zamenhof. Mind édesapja, mind apai nagyapja nyelvész és nyelvtanár volt. Kétnyelvű volt, apja oroszul, anyja jiddis nyelven beszélt hozzá. Mivel Białystokban több nemzetiség is élt, Zamenhof korán elsajátította, és folyékonyan beszélte a lengyel és a német nyelvet is. Tanulmányai során magas szinten megtanult héberül, ógörögül, latinul és angolul, valamint egy kicsit franciául. Alacsonyabb szinten ismerte még az olasz, spanyol és a litván nyelveket is. 1878 után viszonylag pontos ismereteket szerzett a Johann Martin Schleyer által kiadott volapükről. Białystok kisvárosában Zamenhof korán észrevette, hogy a különböző embercsoportok nem mindig férnek meg jól egymással, és úgy látta, hogy ezek a viszályok és a félreértések a közös nyelv hiányából fakadnak. Ezen tapasztalatok erősen hatottak rá, így már gyerekként is nagy álma volt egy különböző népeket összekötő, közös nyelv.
Élete, munkássága.
Gyermekkora.
Zamenhof az akkor az Orosz Birodalomhoz tartozó, soknemzetiségű Białystokban az ulica Zielona (ma Zamenhof) 6-os szám alatt született. Gyermekkora óta a többnyelvűségben nőtt fel, hiszen oroszul, lengyelül, németül és jiddis nyelven tökéletesen meg tudott tanulni és ezen kívül még több más nyelven is valamilyen fokon beszélt. Szülővárosában a nemzetiségek állandó békétlenség és viszálykodás között éltek. Felmerült hát benne a gondolat, hogy talán egy közös nyelv megoldaná a különböző etnikumok közötti békétlenséget, viszálykodást.
Kísérletek egy nemzetközi nyelvre.
Zamenhof 1869-ben szülővárosában járt reálgimnáziumba, amit két hónap múlva, súlyos betegség miatt ott kellett hagynia, de 1870-től újra folytathatta. 1873-ban szülei Varsóba költöztek, ahol apja a reálgimnáziumban kapott német nyelvtanári állást. A fiatal Zamenhof öt hónapig otthon maradt, hogy a latin és a ógörög nyelvet tanulja, és ez után került a varsói 2. sz. nyelvi gimnáziumba. Ekkor héber, latin és ógörög tanulmányai során felmerült benne, hogy egy klasszikus nyelvet lehetne használni nemzetközi nyelvként. Ezt a gondolatot azonban hamar elvetette, mert túl bonyolultnak és nehezen tanulhatónak találta a nyelvtanukat. Zamenhof már gimnáziumi tanulmányai során felvetette egy esetleges mesterséges nyelv lehetőségét, mert arról meg volt győződve, hogy egy élő, nemzeti nyelv használata irigységet váltana ki azokból a népekből, akiknek nem ez az anyanyelvük. Foglalkozott a gondolattal, hogy matematikai alapon, vagy holt nyelvből alkot nyelvet (itt főleg a hébert fontolgatta), de ezeket az ötleteket sorra elvetette. Egyik ötlete szerint rövid betűkombinációkat (pl.: "aa", "ab", "ac", "cab", "cac", "cad") használt volna szavakként, de ezek jelentésére képtelenségnek tűnt emlékezni, így ezt a tervet is hamar elvetette. Három éven keresztül dolgozott egy jiddis alapú nyelven, de ennek az összeállított nyelvtana bonyolultsága miatt végül publikálatlan maradt. Gimnáziumi tanulmányai végén találkozott az angollal, aminek a nyelvtanát az ógöröghöz és a többi általa ismert holt nyelvhez képest rendkívül könnyűnek találta.
Visszatért egy korábbi tervezetéhez, és ennek nyelvtanát tovább egyszerűsítette. Gondos munka után viszonylag elégedett volt az eredménnyel, de a szótárt túl nagynak találta. Egy levelében azt írta, hogy két orosz nyelvű tábla vezette rá a megoldásra: a Швейцарская ("svejcarszkaja", kapusfülke) és a Кондитерская ("kongyityerszkaja", magyarul „cukrászda”). Megfigyelte, hogy mindkét szóban a "-ская" (-szkaja) képző változtatja az eredeti jelentést a hely megjelölésére. Ezután kezdte el alaposabban vizsgálni a szavakat, és kapcsolatokat keresett köztük, hogy eldöntse, milyen képzők lennének a megfelelőek nyelvében. Ez a munka nagyon hasznosnak bizonyult, mert így a nyelv megtanulandó szógyökeinek száma kb. az egyharmadára csökkent. A nyelv szógyökeiért főleg latin és a germán nyelvekhez nyúlt vissza, mivel ezek a nyelvek szinte minden ma élő nyelvre gyakoroltak valamilyen hatást. Így a nyelv szavai ismerősek, könnyen tanulhatóak lettek. Zamenhof ezt a nyelvi tervezetét először a barátainak mutatta be, 1878-ban, 19. születésnapján, gimnáziumi évei végén. A nyelvet "lingwe uniwersalá"nak nevezte el. Barátai közül egy páran megtanulták a nyelvet, így ők találkoztak az év decemberében. Az ünnepség alkalmával még a nyelv himnuszát is elénekelték.
Zamenhof 1879-től a Moszkvai Cári Egyetem orvosi karára járt. Itt, mivel látta, hogy egyetemista társai sok nemzetiséget képviselnek, tovább erősödött benne a törekvés az „emberi család egyesítésére”.
Az egyre növekvő zsidóellenesség és apja anyagi gondjai miatt 1881-ben abba kellett hagynia moszkvai tanulmányait, és vissza kellett mennie Varsóba. Itt diplomázott, 1885-ben. Zamenhof eddig nem akarta szélesebb körben bemutatni a nyelvet, mert túl fiatalnak gondolta magát ehhez, és még további változtatásokat akart eszközölni rajta. Gimnazista barátai közül, akik beszéltek a "lingwe uniwersalá"ról felnőtteknek, általában csak gúnyolódást kaptak válaszul. Zamenhof, hogy lássa nyelve hiányosságait, nagy műveket fordított le, hogy az elkövetkező évek során tovább csiszolgathassa a nyelvet.
Az eszperantó.
Zamenhof diplomája megszerzése után Veisiejai faluba költözött, hogy orvosi praxisát megkezdje. Hamar rájött, hogy igen érzékenyen érintik a betegek és haldoklók szenvedései, ezért visszautazott Varsóba, és ott elvégezte a szemészeti képzést. Fél évig az ottani kórház szemészeti osztályán dolgozott, majd rövid időre az egyik bécsi klinikára ment tanulni. 1886-ban újra visszautazott Varsóba, és ott megkezdte szemészeti praxisát. Ebben az évben ismerte meg leendő feleségét, Klara Silberniket Kovnóból, akit 1887. augusztus 9-én el is vett. A lányt az esküvő előtt tájékoztatta a nemzetközi nyelvével való terveiről, aki nemcsak beleegyezett Zamenhof terveibe, de felajánlotta anyagi támogatását is. Varsói orvosi gyakorlata közben Zamenhof hosszasan keresett nyomdát az első tankönyv kiadásához. A nyelvnek a "Lingvo Internacia" (Nemzetközi Nyelv), a tankönyvnek pedig az "Unua Libro" (Első könyv) nevet adta. Az első könyv oroszul jelent meg, utána pedig eszperantó, lengyel, német és francia nyelveken. Ezek tartalmaztak egy előszót, néhány verset eszperantóul, egy nyelvtani leírást és egy kis szószedetet. Mivel praktizáló orvosként nem volt pénze az első ezer kötet kiadására, és nyelvészekhez, írókhoz, politikusokhoz, tudósokhoz való szétküldésére, felesége hozományát áldozta rá. Zamenhof egy, a könyvhöz írt levélben azt kérte a címzettektől, hogy írják alá a mellékelt ígérvényt: ha egymillió másik ember is aláírja, megtanulják a nyelvet. A volapük sikertelenségét látva Zamenhof nem merte saját nevén publikálni az írást, így a "dr. Esperanto" (dr. Reménykedő) álnevet használta. Ez a név végül ráragadt a nyelvre, ezért hívjuk ma is eszperantónak. A levelek szétküldése után az ígérvények visszaküldése helyett az emberek sorozatosan küldték Zamenhoféknak a gratuláló leveleket, és fellelkesülve kezdték el használni az eszperantót. A siker azonnali és elsöprő volt, de csak külföldön, mivel az oroszországi gyanakvó cári kormányzat a nyelvet és követőit gyakorlatilag száműzetésbe kényszerítette. Ezek után a Zamenhof házaspár kiadta az "Aldono", a "Nega Blovaro", a "Gefratoj", "Mary Princino" és a "Dua Libro" könyveket, egy német-eszperantó középszótárt, egy teljes orosz- és angol szótárt és egy svéd tankönyvet. Továbbá némi összeget utaltak Albert Einstein és H. Philips műveinek kiadására is. Sok újsághirdetést adtak fel, és nagy számban küldtek szét további tankönyveket. Ekkortájt született meg első két gyermekük, Adam Zamenhof 1888-ban, Zofia Zamenhof pedig 1889-ben. Az eszperantó nyelvtanok megjelenése után Zamenhof élénk levelezésbe kezdett, így sok új embert nyert meg a nyelvnek és a mozgalomnak. 1889 októberében megjelent az első eszperantó címjegyzék mintegy ezer különböző országbeli névvel. Ugyanezen évben, Nürnbergben megalakult az első eszperantista baráti társaság. Szintén ebben az évben már megjelent az első eszperantó nyelvű újság, a "La Esperantisto" (Az Eszperantista) című havi folyóirat, szintén Nürnbergben.
Szűkös évek.
Zamenhof a "La Esperantisto" című lap szerkesztését az első megjelenés után egy évvel átvette. A folyóirat kiadására meglehetősen sok pénze ment el, mert egyelőre nagyon kevés előfizetője volt. Amikor már úgy tűnt, hogy megszűnik a lap, W. H. Trompeter földmérő három évig névtelenül támogatta annak kiadását. Az eszperantó-tervezet felemésztette feleségének szinte teljes hozományát. A maradék pénz is hamar elfogyott, mivel Zamenhof orvosi munkájával túl keveset keresett. 1889-re szinte teljesen pénz nélkül maradtak. Második gyermekével terhes felesége hat hónapos fiukkal együtt elutazott édesapjához, ő pedig elment Varsóból jövedelmezőbb munkahelyet keresni. 1889 novemberében Dél-Oroszországba, Herszon városába utazott, mivel ott még nem volt szemészeti praxis. Csalódnia kellett, mert bármennyire takarékos életvitelt folytatott is, nem tudott elég pénzt összegyűjteni családja ellátására. Erről felesége nem tudott, mert Zamenhof leveleivel nem szerette volna elszomorítani, csak biztatta, és vigasztalta. Végül akkor vallotta be a teljes igazságot, amikor már nem tudott tovább kitartani. Apósa pénzbeli segítségét csak felesége hosszas unszolása után fogadta el. 1890-ben visszatért Varsóba, de itt is ki kellett ábrándulnia, így 1893 októberében családjával Hrodna városba költözött.
Bár keresete nem fedezte teljesen kiadásait, és el kellett fogadnia apósa támogatását, négy évig kitartottak, ezután viszont kénytelenek voltak ismét Varsóba költözni. A Zamenhof család helyzete itt kezdett kedvezőbbre fordulni. Orvosi praxisa egyre növekedett, 1901-ben pedig már akkora volt, hogy bevételei teljesen fedezni tudták a kiadásokat, bár így is nagyon takarékos életmódot kellett folytatniuk. Varsó zsidó negyedében, az egyik legszegényebb utcában − a Dzika (ma Ludwika Zamenhofa) utca 9-es szám alatt − éltek, így a fogadott betegek is nagyon szegények voltak. Zamenhofnak naponta akár harminc-negyven pácienst is el kellett látnia, hogy elegendő jövedelemhez juthasson.
Ez idő alatt az eszperantó egyre nagyobb mértékben terjedt, 1902 és 1905 között már tizenkét országban adtak ki eszperantó nyelvű újságokat, és alakultak baráti társaságok.
Eszperantó Világkongresszus.
Az első Eszperantó Világkongresszust ("Universala Kongresó"t) 1905-ben, a franciaországi Boulogne-sur-Mer kisvárosban rendezték. A Zamenhof család vonattal, harmadosztályú kocsival ment a rendezvényre. A kongresszus előtt Párizsban az oktatási miniszter átnyújtotta Zamenhofnak a francia becsületrendet. A rendezvényen 668 személy vett részt.
Zamenhof − megértve a nyelv társadalmi jellegét − nem dolgozta ki aprólékos részletességgel a nyelvtant. Szerzői jogairól lemondott, de hogy a nyelv fejlődése közben megőrizhesse egységét, 1905-ben az első Eszperantó Világkongresszussal elfogadtatta a Fundamentót, az eszperantó megváltoztathatatlan alapját, amely 16 egyszerű szabályból áll. Ezekhez minden újító törekvés mellett is igyekeznek ragaszkodni. Zamenhof nyitóbeszédében érzelmesen beszélt munkájáról és az emberiség egyesülésébe vetett hitéről. A kongresszuson a "La Revuo" folyóirat folyamatos együttműködéséért némi pénzadományt adott Zamenhofnak, így részt tudott venni a következő világkongresszusokon is.
1912-ben a krakkói kongresszuson lemondott minden mozgalmi tisztségéről és visszavonult a nyilvánosság elől, hangoztatva, hogy ő nem a nyelv alkotója, csak elindítója. Többször megbetegedett, és csak írói munkájának élt.
Halála.
Zamenhof az első világháború kitörésében pacifista eszméi halálát látta, a háború jelentősen visszavetette az eszperantó-mozgalmat is. Az 1914-es párizsi világkongresszus elmaradt, 1915 és 1920 között pedig egyáltalán nem tartottak világkongresszust. Zamenhof ezekben az években is aktív maradt, körlevelet küldött szét, hogy gyűlésre hívjon eszperantista és nem eszperantista tudósokat a békéről tanácskozni. Fáradozása eredménytelen maradt, a háború folytatódott. 1917. április 14-én halt meg otthonában. A varsói zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra, április 16-án. Mivel Varsó ekkor német megszállás alatt volt, mindössze talán 150 személy tudott részt venni a szertartáson (családtagok, közeli ismerősök, varsói eszperantisták).
Művei.
Zamenhof művei három csoportra oszthatók témájuk szerint: A "nyelvi témájú" könyveinél arra törekedett, hogy a nyelv később is szabadon fejlődhessen, így kezdetben csak 917 szógyököt tartalmazó szótárakat adott ki.
Eredeti eszperantó nyelvű művek.
Zamenhof nemcsak nyelve elindítója, hanem első írója, költője, fordítója is volt. Bár volt költői tehetsége, csak nyolc eszperantó nyelvű verset alkotott. Gyerekkorában nagy orosz költő illetve író szeretett volna lenni.
Zamenhof egyéb eszperantó nyelvű műveinek többnyire nyelvészeti, oktatási, vagy ideológiai jellege van. Több szótárt (pl.: eszperantó-orosz, német-orosz szótárt), egy eszperantó közmondásgyűjteményt (Proverbaro Esperanta) és több kongresszusi beszédet alkotott.
Zamenhof leghíresebb eredeti eszperantó műve az Unua Libro (Első Könyv), amelyben először publikálta nyelvtervezetét.
Fordítások.
Zamenhof eszperantó irodalmi munkássága főleg fordítói volt. Elsők közt a Miatyánk szövegét, a Biblia Ószövetségének egyes részleteit és Heinrich Heine német költő verseit adaptálta. Első fontosabb ilyen típusú műve Charles Dickens "Az élet csatája" című művének fordítása volt, ezt 1891-ben adták ki. 1894-ben jelent meg William Shakespeare "Hamletjének", 1907-ben Nyikolaj Vasziljevics Gogol "A revizor" című művének eszperantó változata.
Emlékezete és elismerések.
Lazar Zamenhofot 1910-ben Nobel-békedíjra jelölte a brit Parlament négy tagja (köztük James O'Grady és Philip Snowden) és Stanley Lane Poole professzor az eszperantó nyelv megalkotásáért. A díjat végül a Nemzetközi Békeiroda nyerte el. Zamenhof 1905-ben megkapta a francia becsületrendet.
A világban.
Zamenhof születése évfordulóját, december 15-ét az eszperantisták minden évben megünneplik. 2009. december 15-én a Google kereső kezdőlapján található logó a világon mindenhol egy zöld eszperantó zászlóval egészült ki, az eszperantó atyjának százötvenedik születésnapja alkalmából.
Az 1462-es (ideiglenes jelöléssel 1938 CA), Yrjö Väisälä által 1938. február 6-án, Turkuban felfedezett kisbolygót Zamenhof tiszteletére róla nevezték el. Az 1421 Esperantót szintén Yrjö Väisälä fedezte fel. Ez a mesterséges nyelvről kapta a nevét. Väisälä finn csillagász egyébként buzgó támogatója volt az eszperantó terjesztésének, ő elnökölt "Internacia Scienca Asocio Esperantistá"ban ("Az Eszperantista Tudósok Nemzetközi Szervezeté"-ben).
Ma világszerte ezernél több település és utca viseli Zamenhof nevét.
Több ízben adtak ki postabélyegeket Zamenhof arcképével, 2007-ig összesen 16 alkalommal. A legtöbb ilyen bélyeget Bulgáriában nyomták "(1957, 1959, 1962, 1987)".
Magyarországon.
Magyarországon összesen 91 olyan közterület és emlékmű van, amit Zamenhofról, vagy az eszperantóról neveztek el.
1966. július 25-én és 2010. május 24-én a pécsi Eszperantó Parkban emléktáblát állítottak, Makón pedig a Petőfi parkban 1987-ben elültették az Eszperantó fát Zamenhof tiszteletére.
1957-ben a Magyar Posta kiadott egy postabélyeget Zamenhof arcképével (Légrády Sándor alkotása).
Karikatúrák.
Zamenhof karakterét minden eszperantista ismeri, így megjelent róla néhány paródia és karikatúra. A legjelentősebbek: |
1193 | 320334 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1193 | December 15. | Névnapok: Valér + Detre, Dezsér, Dezsider, Dezső, Mária, Valérián |
1194 | 347528 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1194 | Április 14. | Névnapok: Tibor + Bende, Bene, Benedek, Benediktusz, Euszták, Gusztáv, Jusztián, Jusztin, Lavínia, Lida, Lídia, Maxim, Tiborc, Tomázia, Tomazina
Események.
Sportesemények.
Formula–1 |
1197 | 320334 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1197 | Január 7. | Névnapok: Attila, Ramóna + Artúr, Atilla, Bálint, Ellina, Etele, Lucián, Luciána, Melani, Melánia, Nikétás, Rajmond, Rajmund, Sziglind, Valentin |
1199 | 40661 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1199 | Január 2. | Névnapok: Ábel + Acsád, Ákos, Aszpázia, Bazil, Bazsó, Bertold, Bodó, Ditmár, Fáni, Fanni, Gergely, Gergő, Gerő, Makár, Odiló, Odisszeusz, Stefánia, Stefi, Vászoly |
1200 | 324934 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1200 | Február 8. | Névnapok: Aranka + Arina, Bagamér, Effi, Elfrida, Jáhel, Jakobina, Janek, János, Jeromos, Jutas, Jutocsa, Salamon, Salvador, Szelemér, Zsaklin |
1201 | 320334 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1201 | Április 27. | Névnapok: Zita, Mariann + Anasztáz, Árisz, Arisztid, Marianna, Péter, Pető, Petúnia, Pintyőke, Poppea, Tas, Tullia, Zazi, Zizi, Zetta
Események.
Sportesemények.
Formula–1 |
1202 | 11438 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1202 | Május 1. | A munka ünnepe.
Névnapok: Jakab, Fülöp + Amarilla, Amarillisz, Bánk, Bende, Bene, Benedek, Benediktusz, Benignusz, Berta, Fédra, Felda, Filip, Florianna, Florina, Izaura, Izóra, Jákó, Jákob, Jakus, Járed, Jefte, Jeremi, Jeremiás, József, Keled, Maja, Peónia, Peregrina, Szvetlána, Tétény, Zobor, Zsaklin, Zsigmond
Események.
Sportesemények.
Formula–1
Egyéb események.
1939. május elsején jelent meg a Detective Comics 27. száma, amelyben debütált Bob Kane rajzoló Batman karaktere. |
1203 | 320334 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1203 | Május 2. | Névnapok: Zsigmond + Atanáz, Aténa, Aténé, Athena, Atina, Borisz, Borocs, Minerva, Nétus, Nétusz, Pellegrin, Peregrina, Ráchel, Ráhel, Rákhel, Rákis, Zoé, Zója
Események.
Kulturális események.
Irodalmi, színházi és filmes események.
Nemzetközi Harry Potter nap |
1204 | 115605 | https://hu.wikipedia.org/wiki?curid=1204 | Június 25. | Névnapok: Vilmos + Bocsárd, Ivola, Letta, Maxim, Maximilla, Viliam, Vilma, Viola, Violenta, Violett, Violetta, Viorika
Sportesemények.
Formula–1 |
Subsets and Splits
No community queries yet
The top public SQL queries from the community will appear here once available.